2011. április 26., kedd

Ki emel, ki emel, ringat engemet? - Néhány gondolat anyák napjára



Sok szeretettel nyújtom át "montázsom"anyák napi csokrát".Vannak, akik még itt a földi létben meg tudják csókolni azt a kezet, aki értük annyi mindent megtett. Vannak, akik-velem együtt- már az "Égi Csarnokokba" küldik fel háladalukat Annak a Jó Édesanyának,  aki még most is, onnan is kíséri minden léptüket. Anyák napja,-gyönyörűséges ünnepünk,-igen... De vajon mivel tudjuk vigasztalni, bátorítani azokat a kis csemetéinket, akik osztályunkban ülve csak némán és szomorúan hallgatják társaik csengő hangú anyák napi köszöntőjét? Való igaz, nem kis feladat e szent szolgálat... De ha le tudjuk csókolni arcukról a fájó könnyeket, s közel engedjük magunkhoz őket nem csak az ünnepen, akkor talán az árvák is menedéket találhatnak ölünkben. 
Ezekkel a gondolatokkal készülök kis növendékeim közé. Azokhoz, akiknek többsége nem ismeri a szeretetteljes anyai ölelést. Talán rajtunk nevelőiken is múlik, hogy miként élhetik meg anya nélkül is szeretetben, biztonságban  anyák napi megemlékezésünket. A kép csupán felvétel a montázs oldaláról.  A montázs oldalára beillesztett dalokat nem tudjuk meghallgatni, mert időközben az alkalmazás megszűnt. (Utólagos megjegyzés)

2 megjegyzés:

  1. Egyszerre :) :(. Gondolom ezzel mindent leírtam. Időnként az érzelmeknek olyan mélységét vagy képes megmozgatni, amelyet nagyon kevés embernél tapasztalok.

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Évi... Tudod, a "gyöngykagyló" mindig fájdalmak között születik... A SORS kegyetlennek tűnő, ám annál nagyobb kincset érő ajándékaként kaphattam olyan életkörülményeket, amelyekben "gyöngykagylók "születhetnek...

    VálaszTörlés