2011. május 29., vasárnap

Egy pedagógus élete,- pedagógusnapra szeretettel...








2011. május 28., szombat

TC01-03 Netgeneráció (pontszerző feladat)


 Kérdések

  • Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?
  • Ismerjük-e internetezési szokásaikat?
  • Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?
  • Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”
  • Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, dszereink, ötleteink?


Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?

Két különböző területre van ezzel kapcsolatban némi betekintésem. Az egyik a gyógypedagógusi tevékenységem révén, a másik saját lányaim  tanulási szokásait szemlélve. 
Intézményünkben általánosan az mondható el, hogy a gyermekek, fiatalok  nagy része olyan szociokulturális háttérrel rendelkezik, hogy otthoni tanulásra nem igazán lehet építeni. Így a napközi foglakozások során oldják meg házi feladataikat.
Lánykáim igen szigorú időbeosztással kell, hogy éljenek, ami a tanulást illeti, hiszen lépten-nyomon csak az egymás után szinte szünet nélkül sorakozó témazáró dolgozatokra kell, hogy készüljenek.

Ismerjük-e internetezési szokásaikat?

Úgy vélem, nem igazán mondhatunk erre határozott igen-t. Bármennyire is igyekszünk kísérni őket veszélyes  és nem veszélyes szörfözéseikben, de nem ülhetünk mellettük, hogy mindent kontroll alá vegyünk. 

Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?

Saját megfigyeléseim alapján elmondhatom, hogy nagyon fontosak számukra a virtuális közösségek. 
Saját kislányaim már túljutottak az újdonság erejével ható iwiw-es "forgatagon". Számtalan kapcsolatfelvétel jellemezte azokat az időket. Rengeteg fényképfeltöltés, ami nem kis izgalmat jelentett számomra. 
Talán mára már óvatosabban, szelektálva kerülnek fel az élményt osztó felvételek, - de már nem az iwiwre, hanem a Facebookra. 
Iskolámban csak szeptembertől indult el a tanulásban akadályozott csoportban az iwiwre való regisztrálás.
Ez kimondottan az ő kérésük volt, ami azt jelzi, hogy ezek az akadállyal élő fiatalok is értesülnek környezetükben az internet-adta lehetőségekről. Szülői beleegyezéssel el is készítettük számukra a belépési lehetőséget. Hihetetlen módon motiváltak a közösségi életre. Ez egyrészt nagyon hasznos, mert észrevétlenül sajátítják el a számítástechnikai ismereteket, gyakorolják az írást, olvasást, viszont van egy nagyon veszélyes oldala is, mégpedig  sérültségüknél fogva a kiszolgáltatottság, sebezhetőség. Úgy gondolom, nagy feladat hárul ezzel kapcsolatosan ránk, gyógypedagógusokra, hogy kellő segítséget adhassunk ezeknek a fiataloknak a világhálón való biztonságos közlekedéshez.

Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”

Iskolámban meghatározott időkben kapcsolhatják be a gyermekek a számítógépet. Látva határtalan lelkesedésüket, az a meglátásom, hogy ők is "folyton be lennének kapcsolva", ha tehetnék. De most még többüknek nincs otthon lehetősége az internetezésre. Vagy azért mert nincs otthon gép, vagy pedig azért, mert féltik a szülők a számítógépüket átadni gyermeküknek.
Itthoni viszonyokra azt tudom elmondani, hogy egyértelmű a Facebook használata kislányaimnál. Erős akarattal, de meg tudják állni, hogy nem fut el az idő a hosszas internetezéssel. Viszont a telefonálást, e-mail levélváltást is szinte majdnem teljes mértékben kiváltja a Facebook számukra.

Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, dszereink, ötleteink?

Nagyon jó kezdeményezésnek tartom ehhez  a SULIVILÁG közösségi oldalát. Sok lehetőség rejlik benne. Meglátásom szerint elkötelezetten, odaadó munkával, kreatív ötletekkel ide tudnánk csábítani diákjainkat. Az internetezésre fordított energiát nagyon szépen lehetne ezáltal az iskolában hasznosítani. 

E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok IX.

gy3_4 Válassz egy általad ismert multimédia oktatóanyagot és röviden értékeld a naplódban!


Ebben a tanévben találtam rá egy ingyenesen letölthető oktatóprogramra, amelynek Sebran a neve. Az otthoni kipróbálás után, úgy láttam, érdekes és használható lesz a fejlesztések során. Bár a szoftver elsős gyermekek számára készített játékos feladatokat tartalmaz, amelyek az írást és számolást segítik elő, ám nagy sikerélményt jelentett nálunk az, amikor egy Down szindrómás fiatalember kezdte érdeklődéssel és sikerrel megoldani a program  feladatait. Balázs ma már önállóan rá tud kattintani a számítógép asztalán a kis piros szívecskére, a program ikonjára, és önálló választás után nagy komolysággal halad a feladatok sorozatában. A program használatánál itt is motiváló hatást keltenek  a hangeffektusok, és a kellemes dallamok. Nálunk, a gyógypedagógia területén pedig lényeges a jól átlátható felület, amit itt a sötét háttérből kivilágló világos betűk, számok és képek segítenek. 







E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok VIII.


gy3_3 Nézd meg az alábbi linken található multimédia oktatóanyagot (kattints az "Olvasóka" szóra), amit (2003-2005 között egy Phare pályázat keretén belül), egy fejlesztőpedagógus tervezett. (Benedekné Fekete Hajnalka) Mit gondolsz a minőségéről és a használhatóságáról? Irj róla néhány szót a naplódban!
Figyelem: a tananyagban nagyon fontos szerepe van a hangoknak, zenének, hanghatásoknak, ezért hangszóró nélkül nem élvezhető!

Már az előző kurzus alkalmával megismerhettem az Olvasóka oktatóprogramját, amit sebtiben be is vittem a gyerekekhez kipróbálás végett. Akkor le is írtam tanulási naplómba jó tapasztalataimat, amit most csak megerősíteni tudok. Jogos a feladatban pirossal jelölt figyelemfelhívás, hiszen a program kiemelt értéke a célcsoport számára jól eltalált stílusú zene. Tapasztaljuk, hogy a ma fiataljai szinte mindent zene mellett tesznek, vagy talán viselnek el?! Szinte életelemükké vált, hogy -mondhatnám-úton-útfélen valamit hallgatniuk kell. Ez lassan kiterjed magára a tanulási folyamatra is, amit eddig én magam nehezen fogadtam el. Azonban figyelve életstílusukat, szokásaikat, tanulásban való eredményességüket, -úgy vélem-erős meggyőződésemből engednem kell. Olvastam már olyan elismert szakemberek véleményét, akik arról szólnak, hogy a mai gyermekek agya valahogyan másképpen van "huzalozva". Ők képesek egyszerre többfelé is koncentrálni,-tehát adott esetben zene mellett is hatékonyan tanulni. Ezt látszik alátámasztani Benedekné Fekete Hajnalka multimédiás oktatóprogramja is. Kis tanítványaim arca azonnal kivirult, amikor bekapcsoltam először számukra az Olvasókát, és meghallották a "hazai", autentikus roma zenét. Nagy megdöbbenésemre azonnal meg akarták hívni ismeretlenül is Hajnit magukhoz, hogy ő legyen a tanár nénijük. Gondolom, ez elég bizonyíték ahhoz, hogy mennyire fontos a jól eltalált multimédiás oktatóanyag. Azóta is benne van repertoárunkban az Olvasóka, amit ezúton is megköszönök kis csapatunk nevében SULIVILÁG-os, és e-learning-es kurzustársamnak, Hajninak.

         


                                                                                                          

2011. május 27., péntek

E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok VII.








gy3_1 A könyvjelzőkben (linkmegosztóban) találsz "tananyag_gyártók" cimke alatt néhány hazai, e-tananyag fejlesztéssel és értékesítéssel fogalkozó céget. Látogass el a honlapjukra, és írd le a naplódban, hogy találtál-e a saját gyakorlatodban használható terméket? A linkmegosztó címe: delicious/tenegen. 












A linkmegosztóban taláható oktatóprogramok közül már többet is sikerrel alkalmaztam eddigi gyógypedagógiai gyakorlatomban. Az elmúlt év során különösképpen kedvelt játék volt a Manó sorozatból  a MINI MANÓ Tavasz.


















A listát a BUS DRIVER  autóbusz szimulációs programjával bővítettem, amit hatalmas motivációval kezelnek kis tanítványaim. A virtuális világban ugyan, de szinte valós szituációként élik át a buszsofőr szerepét, ami a mozgási -és egyéb súlyos akadályoztatásuk ellenére is rendkívüli élményt nyújt számukra. Emellett számos képességük fejlesztését is szolgálja a játék.


2011. május 26., csütörtök

Kurzusról-kurzusra...kellemeset a hasznossal...




A Promt Oktatóközpont által meghirdetett e-learning áttekintés elnevezésű kurzusunk 3-ik heti témája többek között a Voice Thread web 2.0-ás eszközének pedagógiai alkalmazása. Feladatunk egy mese, avagy történet képi feldolgozása. A bőség zavarával küszködve nehéz rangsorolni tennivalóinkat így a tanév vége felé közeledve. Nem kis idő-és energiabefektetés az Ollé János, egyetemi adjunktus által vezetett kurzus sem, amiről a Pedagógia Online oldalán értesülhettünk. Nem mondom, komoly kihívás ez számunkra, akik már jócskán túl vagyunk még a negyvenesek korosztályán is. Mégis, ha valaki belekerült a valódi innováció éltet adó sodrásába, az nem igen tud lemondani egy ilyen sok lehetőséget rejtegető pedagógusképzésről. A Second Life avataros világa az, amit most egy nyílt, oktatási projekt keretében megismerhetünk. Ahhoz, hogy egy kurzus alkalmával "avatar" valónkkal ne szégyenkezzünk társaink előtt, bizony sok gyakorlásra lenne szükség "saját berkeinken belül". Be is "lopakodtam" egymagam a minap a virtuális campus területére, hogy lassan, szépen, lépésről-lépésre végigjárjam a terepet. Kipróbáljak mindent, hogy majd ha együtt leszünk, bátorságosabban és ügyesebben mozoghassak e virtuális térben. Gyakorló sétámat folyamatosan fotóztam, amiből azután valóságos, virtuális mesét készítettem a VoiceThread alkalmazásával. Ezt a kis összeállítást teszem közzé az alábbiakban. Nem öncélú foglalatosságom a Second Life világában. Mint már előző bejegyzésemben is említettem, valami ígéretes lehetőséget sejtek ebben a dologban a gyógypedagógiai fejlesztések tekintetében. Egy fecske persze -tudom- nem csinál nyarat. Nincs is hozzá kedvem, sem erőm, hogy egymagam keressem ennek gyakorlati megvalósulását . Keresem a belső tűzzel rendelkező társakat, és akkor -meggyőződésem szerint-még sok akadállyal élő kisgyermek, fiatal és felnőtt életét könnyíthetjük meg. 


2011. május 20., péntek

TC01-02 Miért éppen e-learning (pontszerző feladat)


„Miért éppen az e-learning?”- rövid összefoglaló az eddigi tapasztalatokról, elképzelésekről

Kurzusunk második hetének pontszerző, zárófeladataként kaptuk meg a címben megfogalmazott kérdést. Azok számára, akik megtiszteltek azzal, hogy szakmai blogom bejegyzéseibe belepillantottak, talán nem kell részletes magyarázattal szolgálnom a feltett kérdésre, hiszen a gyakorlatok során számos, igen jó és üdvös oldalát érintettem az e-learning képzésnek.
E rövid összefoglaló most csupán azokat a szempontokat érinti, amelyek a feladatban szerepelnek.
a)   Foglalkozott korábban az e-learning módszerekkel? 
         Igen, hiszen e mostani kurzust már hónapokkal ezelőtt elvégeztem.

b)   Milyen elképzelései, céljai vannak a továbbképzéssel kapcsolatban? 

Ismereteimet alaposabbá kívánom tenni a kurzus újboli felvételével annak érdekében, hogy munkám során a web 2.0-ás eszközöket megfelelő biztonsággal alkalmazhassam.


c)   Milyen elvárásai vannak a továbbképzéssel kapcsolatban? 

Elvárásaim nincsenek. Inkább örömömet fejezem ki, hogy a képzés anyagát saját időbeosztásom szerint, itthon, íróasztalom mellett sajátíthatom el. A gyakorlatok megoldása során módom van az önálló tanulás elsajátítására. Emellett-ha problémám támad-támaszkodhatok a tutori segítségre.


d)   Van reális lehetősége arra, hogy a hálózati tanulási módszereket beépítse a saját pedagógiai munkájába? Mennyire adottak a feltételek? Vajon van-e fogadóképes kereslet a diákok részéről? 

Látok reális lehetőséget arra, hogy a hálózati tanulási módszereket beépítsem saját pedagógiai munkámba. A feltételek adottsága-meglátásom szerint- viszonyítás kérdése. Ha azt nézem, hogy kis hazánk számos intézménye csodálatosan felszerelt állapotba került a TIOP-os pályázatoknak köszönhetően, akkor azt mondom: igen sok viszontagsággal teljes nálunk az informatikai géppark működése. Ha viszont azt nézem, hogy bizony vannak még olyan iskolák, ahova mindezideig egyetlen interaktív tábla sem került, és számítógép is alig –alig van az osztálytermekben, akkor ehhez képest nálunk adottak a feltételek. Azonban emberi gyarlóságaink egyike, hogy hajlamosak vagyunk magunkat inkább a jobb helyzetben lévőkhöz viszonyítani, ami pedig egyébiránt vagy az irigységet, vagy pedig a bosszankodást, elkeseredettséget hozza ki belőlünk. Én megpróbálok mindegyiknek ellent állni, és az éltet adó humor nedveivel túlélni a tanórákon kialakult olykor kaotikus helyzeteket. Ezen kívül szeretek álmodni, és mindig végtelenül szoktam örülni, ha nagy-nagy álmaimból valami kicsi álom egyszer csak megvalósul.
S hogy van-e fogadóképes kereslet a diákok részéről?
Erre szinte szavakat sem tudok találni, hogy gyógypedagógusként, ezzel kapcsolatosan milyen napi tapasztalatokat szerzek minden akadállyal megterhelt, nehéz sorsú kis diákjaim között. Hatalmas motiváció hajtja őket, hogy valamit is kompenzálni tudjanak a gép- adta lehetőségek segítségével. Számukra ez a kommunikáció kibővülése. Olyan teret kapnak a számítógépes programok, s az internet által, amit addig még nem tapasztaltak meg. Nem beszélve az interaktív tábla mesés világáról. S vannak most még ezen kívül „anyaméhben” dédelgetett terveim, elképzeléseim, amelyek talán távlatokat nyithatnak majd meg számukra személyiségfejlesztésük egész területén. Egy másik pedagógiai kurzus kapcsán ugyanis kezdek bepillantást nyerni egy olyan távoktatási formába, ami a Second Life világában valósulhat meg. És most igen nagy álmaim lettek egyszerre…

2011. május 19., csütörtök

E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok VI.




gy2_10. Nézz körül néhány hazai tananyag-adatbázisban! Találtál olyan példát, amivel fejleszthetőek a felsorolt kompetenciák? Oszd meg velünk véleményedet a fórumon! Ird le a gondolataidat a tanulási naplódban!


Erre a kérdésre summázott válaszom az, hogy minél jobban beleássa az ember magát az internetes pedagógiai oldalakba, annál több, jobbnál jobb kincsesbányára lel, ami a szakmai anyagokat illeti. Igen, nap mint nap találkozom azokkal a hírportálokkal, tanárblogokkal, akik szinte ontják magukból a "rögtön és most" alkalmazható tananyagokat, oktatásban alkalmazható web 2.0-ás eszközöket. Mindannyian profitálunk ebből a mindig újat adó hírfolyamból. Mi pedagógusok azonnal a legfrissebbet tudjuk nyújtani diákjainknak, ők pedig gyönyörűen ívelhetnek ezáltal minden jellegű kompetenciájuk fejlesztésében. Úgy vélem, hatékony együtt-tanulás ez a tanár-és diákja kölcsönös együttműködésében. Nem szaporítva tovább  a szót, megpróbálok felsorolni  a teljesség igénye nélkül most olyan internetes oldalakat, web 2.0-ás eszközöket, ahonnan nap mint nap kaphatok új és új tananyag-elemeket, ötleteket, bevált gyakorlatokat napi felkészüléseim megsegítéséhez.
Íme csak néhány a sokból: 

gy2_11. Az előző gyakorlat megoldásához nyilván meglátogattál néhány weboldalt. Ha van közöttük olyan, amit szívesen megosztanál velünk, jegyezd be a kurzus közös könyvjelzői közé a "delicious"-ra! Nézz körül a meglévő könyvjelzők között, szűrd le a cimkékkel a "tananyagadatbázis" címkéjű hivatkozásokat.



    Hála az előző kurzusnak, azóta nekem is van "delicious" könyvjelző rendszerem. Hasznos voltáról most nem zengenék ódát, csupán minden pedagógustársamnak tiszta szívből ajánlom használatát. 

    E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok V.



    gy2_8. A Szertárban van egy közös tananyag-adatbázisunk. Látogasd meg az adatbázist, nézd meg milyen metadatokkal írjuk le a tananyagelemeket! Vedd elő valamelyik saját készítésű "tananyag-elemedet" (ilyen mindenkinek van!) - ez lehet egy digitális fénykép, egy Word-ben megírt feladatlap, egy Excel táblázat, grafikon, bármi, amit segédanyagként az óráidhoz készítettél! Töltsd fel a tananyagelemet, ellátva a leíró metaadatokkal! Hogyan? Segítséget kapsz a súgóban: "Tananyagelem feltöltése"

    Egy oktatóprogramokkal kapcsolatos feladatlapot töltöttem fel ezúttal immár közös tananyag-adatbázisunkba. Szépen gyűlnek benne a "tananyag-elemek". Kézzelfogható módon tapasztalható munkánk "hozadéka". Ahogyan erről már többen is írtak, és szóltak, - valóban csak egyszer kell egy ilyen "tananyag-elemet" elkészíteni, de utána  közös raktárunkból többször is, többünknek is elő lehet venni.




    gy2_9. Látogasd meg a http://www.teacherspayteachers.com weboldalt. Itt a tanárok a világ minden tájáról kínálják a kisebb-nagyobb oktatási anyagaikat. Lehet válogatni, értékelni, ingyen, illetve pénzért digitális tartalmakat letölteni. Vedd szemügyre a metaadataikat, nézz bele egy két tananyagba! Ugye, neked is van sok-sok elfekvő készleted a tanári iróasztalának fiókjában! Mi magyarok, miért nem kínáljuk a sajátunkat? Mit gondolsz erről? Írj pár sort a tanulási naplódba!


    Meglátásom szerint nálunk is szépen tudna működni egy ehhez hasonló közösségi oldal. Hallottam is ilyen tervekről, kezdeményezésekről. Nagyon sok mindent tudnánk mi is a közös asztalra tenni. Ha lenne olyan vállalkozókedvű  embertársunk, aki ráadná fejét egy ilyen jellegű lap működtetésére, talán nem vallanánk szégyent, és hatalmas méretekben kerülnének napvilágra rég elfeledett vagy akár a legújabb keletű kincsek.

    E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok IV.



    gy2_7. A Sulinet Digitális Tudásbázis – fejlesztése 2004-ben kezdődött kormányzati támogatással. Az SDT a magyar közoktatási rendszerhez igazodó e-learning keretrendszer, oktatási célra ingyenesen használható tananyag adatbázis. Jelenleg több mint 11 000 (főként középiskolai) tanórai foglalkozásnyi közismereti és szakképzési tananyagot és kiegészítő gyűjteményt tartalmaz.
    Ismered? Használod? Írj pár sort a tapasztalataidról!




    Igen, már több évvel ezelőtt ráleltem a Sulinet Digitális Tudásbázisra. Első lelkesedésemben azonnal ki is nyomtattam a felhasználói kézikönyvet, mondván, hogy önképzésemet sebtiben véghez is viszem. Ám ez nem így történt a valóságban, mert egyrészt még nagyon kevés számítástechnikai ismerettel rendelkeztem, ami nem volt elegendő ahhoz, hogy csupán a leírt útmutató kiokosítson, másrészt, mint gyógypedagógus alsó tagozatos gyermekeket tanítottam, és átnézve a tananyagbázist, nem igen találtam olyan anyagot, amit akkor be tudtam volna illeszteni az órák menetébe. Most azonban a kurzus kapcsán leemeltem polcomról az alig kézbe vett, 44 oldalas felhasználói kézikönyvet, és meglepő volt számomra az újbóli olvasás élménye. Egyrészt a digitális világban való otthonosságomnak köszönhetően már nem rémisztettek el az ábrák és a különböző szakkifejezések, másrészt a rám bízott gyermekek is immár felső tagozatosok lettek, így máris felhasználóbaráttá vált számomra az SDT világa. Bár főként középiskolai tananyagok sorakoznak a tananyagbázisban, de a tallózások során ki lehet ám szépen csipegetni a kisebb növendékeknek való igen jó falatokat is. Mostani bejegyzésem előtt rögvest tettem  egy gyors kísérletet a használatot illetően. A SULIVILÁG üzenőfalára szerettem volna kitenni egy aktuális kis hírcsokrot így  bodzaérés idején. Beütöttem hát az SDT keresőjébe a bodzavirág szót, és nagy meglepetésemre kiváló csemegére akadtam benne. Le is mentettem a szöveg-, hang- és képanyagot gépemre, amit azután felraktam a SULIVILÁG üzenőjére... Hát így működik most nálam az SDT... Remélem, hogy egyre jobban kitapasztalva a tananyagbázisban rejlő lehetőségeket, haszonnal tudom majd alkalmazni kis tanulóim körében.






    2011. május 18., szerda

    E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok III.

     gy2_6. Az angol gyerekeknek készült az online multimédiás megoldás, "mesélő" http://www.mrsp.com portál. A könyvespolcról kiválasztott könyvet egy híres angol színésznő olvassa fel. Nem igazán "multi" média, hiszen a gyerekek leginkább a hangra figyelhetnek, a hosszú felolvasást mindössze néhány kép bevillanása töri meg. A mesehallgatáson kívül a gyerekek találnak a portálon néhány aranyos kis játékot is. (Kíváncsi lennék arra, hogy az angol gyerekek mennyire kedvelik, mennyire látogatják?). Mit gondolsz, mi tudnánk az angol nyelvoktatásban használni? Látogasd meg az oldalt, és írj erről néhány sort a tanulási naplódban!

    Mivel angol nyelvet nem tanítok, így véleményt sem alkothatok a program ilyen jellegű használhatóságáról. Arról sem tudnék biztosat állítani, hogy az angol gyermekek mennyire kedvelhetik a programot, mivel nem ismerem szokásaikat, értékrendjüket. Csupán a magam gyakorlatából kiindulva tudom leírni azt, hogy nagyon kritikus kis csapattal állunk szemben, amikor gyermekek számára készítünk valamilyen játékos, ám oktató jellegű programot. S mint gyógypedagógus elmondhatom, hogy a mi gyermekeink különösképpen jó fokmérői a programok alkalmazhatóságának. Ők gátak, kertelések nélkül azonnal és spontán reagálnak, ha valami nagyon jól eltalált, számukra motiváló portál kerül eléjük, de azt is kertelés nélkül lereagálják és kimondják, ha kritika illeti kínálatunkat. Nem véletlenül értékesek a nagy reformpedagógusnak, Mária Montessorinak pszichológiai megfigyelései, amelyeket agysérült gyermekek között végzett,  s amelyeket azután a világ számos országában hasznosítottak ép gyermekek között is. Nos, röviden annyit tudnék leírni az angol gyermekportálról, hogy nem biztos, hogy teljes sikert aratna az én kis tanítványaim között. A mostani felgyorsult, pörgő világunkban ugyanis nem mindig elégíti ki őket az , ha egy nénit látnak maguk előtt a képernyőn, aki mesét mond nekik. Sőt, sokszor ahhoz sincs elegendő türelmük, hogy a meséhez tartozó, aranyos kis animációkat végig nézzék. Ők már a számítógép egerén tartják kis ujjacskájukat, és azt várják, hogy milyen interaktivitást ad lehetővé számukra az adott játék vagy valamilyen oktatójellegű alkalmazás. Ők maguk akarnak alkotni, tenni valamit a meglévő világhoz, ami egy nagyon pozitív, előremutató dolog fejlesztésük során. Így nap mint nap megkapom tőlük feladatomat, hogy kutakodjak a sok internetes és nem internetes oktatóprogram, alkalmazás között, hogy ösztönös cselekvési vágyukat, alkotni akarásukat kielégítsem. Az elmúlt kurzus során részletesen írtam az http://egyszervolt.hu. díjnyertes, magyar gyermekportál számos, igazán motiváló programjáról, amely fellelhető blogom régebbi bejegyzéseiben. Akkor még nem leltünk rá a réten megbúvó kis autóra, ami a Traffpark izgalmas világát nyitotta ki számunkra. Most kis jegyzetfüzetben hosszú sorban állnak a traffok rendszámai nevekhez kötötten. És persze mindenki izgalommal tarja rendbe kis autóját, aktív módon vesz részt a munkában.

    gy2_7. Az iskolában egész nap együtt vagyunk a gyerekekkel. Volna valami értelme annak, hogy tanítási/tanulási céllal az interneten (szinkron módon) is "találkozzunk" velük? Alkalmazol időnként asszinkron e-learning módszereket? Például úgy, hogy felhívod a figyelmüket egy érdekes YouTube videóra, és megkéred őket, hogy e-mail-ben mondják el róla a véleményüket? Írj erről néhány gondolatot a tanulási naplódban!


    Most ismét csak, mint gyógypedagógus közelítem meg a felvetett kérdéskört. Talán nem is úgy fogalmaznék, hogy volna értelme gyermekeinkkel tanítási/tanulási céllal az interneten (szinkron módon)  is találkozni, hanem ez a lehetőség hőn óhajtott vágyaim egyike. Hatalmas akadályokat ívelhetnénk ezáltal át, hiszen ebben a gyermektársadalomban igen tetemes azon órák száma, amit iskola helyett betegség miatt otthon kell, hogy töltsenek tanulóink. Az internet segítségével, a  szülők bevonásával folyamatosan tudnánk tartani a kapcsolatot. Soha semmi olyan lényegi dologról nem maradnának le, ami pótolhatatlan lemaradást jelentene számukra. Igen nagy örömmel számolhatok be egy ígéretes kezdeményezésről, amelyet már "világgá kürtöltem" blogom előbbi bejegyzéseiben. Kaptunk ugyanis mi magyar pedagógusok egy minden intézményt befogadó, nagy közösségi hálózatot, amelynek SULIVILÁG a neve. Nos, sok minden szépet és jót regélhetnék ez üdvösnek ígérkező portálról, de ehelyett mindenkit arra biztatok, nézzen körül, akár ha csak vendégként is az oldalakon. Járja be ezt a sok lehetőséget magába rejtő világot, és látni fogja, mekkora távlatok nyílhatnak meg itt a a jövő iskolája számára. Ezen a felületen azután bőségesen alkalmazhatjuk az aszinkron e-learning módszereket gyermekeink oktatását illetően! Aki regisztrál az iskolájában, máris külön, névre szóló oldallal rendelkezhet, amit, szabadon, kedve szerint, csinosítgathat, berendezhet. Természetesen mi, pedagógusok vigyázzuk lépteiket. A leckefüzetben házi feladatot is küldhetünk számukra, amit az egyre nagyobb számban megismert web 2.0.-ás alkalmazások segítségével küldhetnek el, s amiért megérdemelt jutalmukat az ötösöket is a portálon lévő naplóban írhatjuk be. Bizton akarom hinni, hogy ez a kezdeményezés nem fog soha meghiúsulni. Hiszem, hogy lesznek figyelő szemek, és nyitott kezek arra vonatkozóan, hogy ebből a világból anyagi vagy más egyéb okokból soha ne kelljen kiköltözni. Hiszen sokunk a fizetőssé vált Ning hálózatból érkeztünk ebbe, a mi, ajándékba kapott internetes közösségünkbe, amit ezúton is köszönünk a Szervezőknek!

    2011. május 17., kedd

    E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok II.

    gy2_4. Látogasd meg a http://www.ziizo.com oldalt! Mit gondolsz, jó lenne itthon is kialakítani egy ilyen szolgáltatást? Részt vennél? Vállalnál tanítványokat a neten? Írj erről néhány sort a tanulási naplódban!
    Meglátásom szerint igen hasznos és jó dolog lenne nálunk is kialakítani egy ilyen szolgáltatást. Szívesen részt vennék benne. Mint gyógypedagógus különösképpen hiánypótló kezdeményezésnek tartom a tanítás ilyen módozatát a különféle akadályokkal küzdő gyermekek, fiatalok és felnőttek között. Ők ugyanis sok esetben kívül maradnak az ismeretszerzés folyamatából csak azért, mert mozgásterük korlátokhoz kötött. Örömmel vállalnék tanítványokat a neten. Úgy gondolom, ha az akadálymentesítés folyamata előrehaladhat a digitális eszközöket illetően is, akkor sok embertársunk kaphat ezáltal esélyt az oktatási folyamatban.
    gy2_5. Mit gondolsz a Creative Commons-ról? Szívesen alkalmaznád a saját szellemi termékeidre? Ha lenne egy közös online tananyag-adatbázisunk, közzétennéd a saját segédanyagaidat "szabad felhasználású" licenszek valamelyikével? Irj erről pár sort a tanulási naplódba!
    Igen, közzétenném saját segédanyagaimat közös online tananyag-adatbázisunkba "szabad felhasználású"  licensz  alapján. Tudom, a kérdés ilyenkor felvetődik: de ki fogja megfizetni nekünk azt a sok órát, amit éjt-nappallá téve áldoztunk a tananyagok készítése során? Valahol jogos is a méltatlankodás. Én azonban őseim hitére támaszkodva merek hinni egy olyan csodálatos ÚJ VILÁGBAN, AHOL MAJD - költőnk szavával élve - A BŐSÉG KOSARÁBÓL MINDENKI EGYARÁNT VEHET.  Ahol nem lesz szükség az egyre kevesebbet érő valutára, hanem termékeinket  közvetlen módon cserélhetjük. Ez lesz majd az a megálmodott "KÁNAÁN"... Még most azonban nem állhatunk meg, mert "addig folyvást küszködni kell. /Talán az élet munkáinkért / Nem fog fizetni semmivel..." De a kezünk alatt felnövekvő kis nemzedékben tovább élve, munkánk maradandó és időtálló lesz.

    E-learning áttekintés-kurzusgyakorlatok I.

    gy2_1. Már van némi tapasztalatod az online tanulási környezetben. Mennyiben felel meg ez a környezet a felsorolt e-learning 2.0-ás feltételeknek? Írj erről néhány sort a tanulási naplódban!


    Kurzusunk online tanulási környezete meglátásom szerint megfelel az e-learning 2.0-ás feltételeknek. A keretrendszerben használt eszközök egyértelműen támogatják az együttműködést, tudáscserét, tudásmegosztást.
    Nincs éles határ "tanár" és "tanuló" között. Együtt dolgozhatunk ugyanazon a felületen, ugyanazokkal az eszközökkel. Lehetőségünk van új tananyagot készíteni, és megosztani. Szabadon címkézhetjük saját készítésű tartalmainkat, saját fogalomrendszert fejleszthetünk. A tanulási környezet látványosan bátorítja  aktivitásunkat. Elősegíti a közösség építést, lehetőséget kínál arra, hogy a kurzus résztvevői megismerhessék egymást. A tutori szerep kiválóan alkalmas arra, hogy facilitátora legyen a csapatnak. Amellett, hogy a tananyagot előkészíti, jelen van a tanulási környezetben, segíti a résztvevők közötti beszélgetéseket, tapasztalatcserét. Nyomon követi egyéni tanulási  útvonalunkat. Végül lehetőségünk van a visszacsatolásra, véleményt mondhatunk a kínált tartalmakról, reflektálhatunk az alkalmazott módszerekre.



    gy2_2. Kulcsár Zsolt tanulmánya [2] többek között a Magyar Elektronikus Könyvtárban is olvasható. A MEK nagyon sokat fejlődött az elmúlt évtizedben, érdemes a kínálatában szétnézni (és az említett cikket elolvasni!). Vajon érdemes volna ezt az adatbázist a diákoknak megmutatni? 
    Meglátásom szerint igen hasznos volna ezt az adatbázist a diákoknak megmutatni. S hogy mennyire kapnának kedvet a Könyvtár folyamatos látogatásához? Ez még talán nem egyértelmű mostani helyzetünkben. Hosszú, türelmes, kitartó pedagógiai munka  reményeim szerint szemléletbeli változást hozhat fiataljaink internetezési szokásaiban. S akkor talán majd motiváltakká válhatnak arra, hogy tudásuk gazdagítására kedvvel nyithassák meg a Magyar Elektronikus Könyvtárat.

    2011. május 16., hétfő

    "Ismétlés a tudás anyja"- avagy egy e-learning kurzus újbóli végigjárása



    Néhány hónappal ezelőtt a Tenegen projekt keretében ismerkedtem meg az online tanulási környezettel. Ennek az oktatóknak szóló elearning kurzusnak alapvető célja az volt, hogy felhívja figyelmünket a hálózati tanulásban rejlő pedagógiai lehetőségekre és az oktatási folyamatban alkalmazható újszerű webes eszközökre. Mondhatom, szinte alig győztük a jobbnál-jobb alkalmazásokat, programokat kipróbálni. Szakmai blogot indítottunk, amelyben igyekeztük rögzíteni friss ismereteinket. Könyvjelzőbe gyűjtöttük az ígéretes, órákon használható, internetes oldalakat, csakhogy ne menjen feledésbe egy sem, csakhogy minden megmaradjon. Bár a Tenegen projekt lezárult, ám a Promt Oktatóközpont most sem tétlenkedik. Meghirdette újból a pedagógusoknak szóló, akkreditált továbbképzési programját, amelynek első modulja az e-learning áttekintés címet hordozza. Ennek ismeretanyagát sajátítottuk el az előző kurzus alkalmával, és most a végzett "tanár-diákok" meghívást kaphattak ebbe az osztályközösségbe a szervezők jóvoltából. Meghallva a lehetőséget, örömmel csatlakoztam , hiszen tudom, örök igazság rejlik a mondásban: "ismétlés a tudás anyja". Bár újabb kreditpontokat most nem gyűjtök magamnak, ám annál inkább szeretném begyakorolni azokat a webes alkalmazásokat, amelyeket a múltkori képzés során megismerhettem. S nem utolsó sorban örülök a most megismert új társaknak, pedagógus kollégáknak. Nagy lehetőség számunkra a hálózati kommunikáció és tudásmegosztás közege. Az idő és anyagi lehetőségeink korlátai ugyanis erős gátakat szabnak számunkra ahhoz, hogy konferenciákra, továbbképzésekre, szakmai konzultációkra eljussunk. Így pedig saját "berkeinken" belül valósulhatnak meg kilométerektől függetlenül az örömteli találkozások, hasznos együttműködések. A kurzus kisebb-nagyobb feladatait napról-napra oldjuk meg, amit nem csupán a keretrendszer belső blogjában, hanem külső blogunkban is elhelyezhetünk. A közös tudásmegosztás élményével kívánom hát gyakorlataimat közzétenni szakmai blogomban. Nem titkolt szándékom, hogy hátha megnyerhetem azokat a társaimat az IKT (információs és kommunikációs technológia ) pedagógiai alkalmazásának, akik most még kissé távolról figyelik a számítógéppel segített oktatás pedagógiai lehetőségeit.

    2011. május 15., vasárnap

    QOMO a mi táblánk



    Nagy örömmel teszem közzé azt a videósorozatot, amely a You Tube segítségével látott napvilágot.
    Egy esztendővel ezelőtt ugyanis "Mikulás" megajándékozott bennünket egy QOMO típusú interaktív táblával, aminek számos jó lehetőségét mutatja be a 6 részből álló filmösszeállítás. A budapesti QOMO bemutatót Kyle Greetham, amerikai termékmenedzser tartotta. Bevezető szavai híven tükrözik azt a jövőképet, amely meghatározza számomra is az interaktív tábla jogosult használatát a gyógypedagógia területén:
    "A QOMO" szó a világ legmagasabb hegycsúcsának, a Mont Everest tibeti nevének (Qomo langema) rövidítése, és jól kifejezi törekvéseinket, hogy ügyfeleinket, a tanulókat, és mindenkit, aki a termékeinket használja a minőség új dimenzióiba emeljük. Termékeinkkel innovatív megoldásokat szeretnénk az osztályterembe vinni, hogy a tanulást érdekesebbé, és szórakoztatóbbá tegyük...Van itt egy érdekes kérdés: miért felejtik el a diákok azt, amit az órán tanultak?Egyes pszichológusok szerint ez azért van, mert a tanulási folyamat során sokszor nincsenek érdekes, említésre, emlékezésre méltó események...ezért felejtenek a diákok. Az agynak nincs igazi oka emlékezni. Hogyan tudunk ezen segíteni? Egyszerűen úgy, hogy megfordítjuk a folyamatot: innovatívvá, interaktívabbá, így élvezhetőbbé és szórakoztatóbbá tesszük a tanulást. Az újszerű megoldások a tanulási folyamat során segítik az agyat a kódolásban, az emlékek elraktározásában, ami meglátszik a tanulók eredményein."
    Úgy gondolom, ezek után nem kell különösképpen bizonygatnom az interaktív tábla alkalmazásának szükségszerű voltát a sajátos nevelési igényű gyermekek körében. Számukra kincset ér a modern technika, hiszen számos akadállyal kell megküzdeniük az ismeretek elsajátítása során. Idegrendszeri érintettségük következtében emlékezőképességük fokozottan korlátolt, így még inkább szükséges számukra a sok érzékszervet megmozgató, élményszerűen tálalt ismeretátadás.
    Következzen hát a  budapesti bemutatóról szóló rövid összefoglaló:












    2011. május 7., szombat

    Helyzetelemzés az IKT körül...



    Ismerjük a mondást: "Helyettem írták". Most ezzel a mottóval adom közre Prievara Tibor írását, ami a TANÁRBLOG oldalán jelent meg. Oly annyira egyetértek gondolataival, hogy egy az egyben helyeztem el mondandóját új bejegyzésemben. Szavamat nem szaporítom tehát tovább, csupán csak kívánok az alábbiakhoz hasznos, jó olvasást:




    Technofóbok VS. technofilek (az új árkok)

    Vezércikk
    Írta: Prievara Tibor   
    A blogokat olvasgatva, illetve a Pedagógia-online beszélgetéseit hallgatva azon tűnődtem, hogy vajon milyen hidakat is kellene vernünk és kik / mik közé nekünk, akik az oktatás szereplőinek tartjuk magunkat. Adott mindenek felett a kutató, aki a neveléstudománynak örül, meg él is belőle, és olyan dolgokkal foglalkozik, amit szeret. A beszélgetésben Nahalka István mondta, hogy a pedagógusok ugyanakkor szakirodalmat egyáltalán nem olvasnak. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy netán a neveléstudomány szakkifejezéseit sem tudják helyesen használni, máris kitárul az a szakadék, ami főlé hidat illene verni. A másik oldalon (mármint a 'lövészárkokban' dolgozó, adminisztrációtól, a leépítésektől, az óraszám emelésétől, és ki tudja mitől nem sújtva) található a pedagógus társadalom, akit egyfolytában továbbképzésekre küldözgetnek még ráadásul, ahol semmi használhatót nem kapnak, márpedig nekik a gyakorlati, kézzelfogható ötletekre, receptekre volna szükségük, nem pedig (számukra gyakran teljesen marginális) kutatások statisztikai elemzésének részletes bemutatására. Különben is az egyetemi katedrán állók 'soha nem láttak élő gyereket osztályban'. Biztosan sok igazság van mindkét oldal véleményében, most azonban - ha nagyon figyelünk - egy újabb szakadék van kialakulóban; a technofóbok és a technofilek egyre nehezebben kibékíthető ellentéte.
    Az idén Brightonban tartották az angoltanárok szövetségének rendes évi kongresszusát. Erről írt Scott Thurnbury egy posztot, ami elég ijesztő perspektívát vetített előre. Ő magát technoszkeptikusknak tartja, ám a poszt végére az derül ki, hogy ez tulajdonképpen a technofóbia előszobája. Hitegethetjük magunkat azzal, hogy nem irracionálisan és érzelmek alapján, hanem biztosan álló érvrendszert felállítva mondjuk ki: NEM KELL A TECHNOLÓGIA az oktatásban. És nem azért, mert elfogultak vagyunk, hanem azért, mert van jobb nála. Miért keresnék az interneten választ, érveket, kérdéseket, amikor ugyanazt előhívhatom a közösségi tudalatti megpiszkálásával? Miért kellene webkettes eszközökkel dolgoznom, amikor lehet beszélgetni is, szóban kommunikálva együttműködni (mint ember az emberrel!)? Régen rossz, ha egy tanár a dolgozat előtt chat-en (is) segít a gyerekeknek, hiszen elveszi a személyes kapcsolattartás pedagógialiag és emberileg is kívánatos szerepét.
    Ha fel szeretnénk tenni tehát a kérdést, az így hangozna valahogy: Kinek kell az IKT? (vagy a technológia, ha úgy tetszik). Nahalka tanár úr vicces válaszát adaptálva: természetesen az IKT képzőknek, és digitális tábla és tananyag gyártóknak. Persze, ha nem lenne IKT, nem lenne TanárBlog sem. De TanárBlog azért - is - lehet, mert vannak, akik olvassák. Vajon kik lehetnek ők? Sokáig azt gondoltuk, hogy a fiatal, egyetemről frissen kikerült tanároknak lesz a TanárBlog egyfajta kiindulópont. De nem. Írtuk már, hogy a Facebook-on a TanárBlog 'rajongóinak' átlagéletkora 39 év. A képzésekre sem az elveszett pályakezdők jönnek elsősorban, hanem a 10-15 éve a szakmában tevékenykedő, tapasztalt tanárok. És látszik ugyan a félelem az ismeretlentől, de ezzel párhuzamosan megjelenik a belátás, hogy ezt MEG KELL TANULNI. És mivel ezek a kollégák a saját pénzükön, szabadidejükben járnak a képzéseinkre (ráadásul most már évente százával), velük beszélgetve egy újabb csoportot lehet definiálni, akiknek az IKT fontos. Ez pedig az a gyakorlott tanár, akinek napi tapasztalata a diákság drasztikus változása, az egyik évről a másikra. A kezdők nem tudják, hogy milyen ijesztően és gyorsan változnak a gyerekek szokásai, életterei (még ha a gyerekek nem is), hiszen nekik természetes a Facebook használata. Az a tanár azonban, aki megtapasztalta 1-2 év alatt a telefonba bújó, állandóan azzal foglalatoskodó gyerekek berobbanását a közoktatásba, tudja, hogy ezzel neki dolga lesz!
    És itt jön az újabb szakadék, és remélhetően megjelennek majd a hídverők is nemsokára. Az a nagyon szűk kör, aki valóban a napi gyakorlatban, iskolában használja az IKT-t szinte mindig azt szajkózza, hogy 'aki ezt nem tudja, az nem is lehet szakmailag felkészült tanárnak tartani'. Teszi ezt azért (is), mert látja, hogy mennyi mindent mennyivel egyszerűbben lehet az IKT segítségével megoldani, illetve a saját pedagógiai szemlélete is elkezdett megváltozni. Ettől pedig egyrészt nehezebb megérteni a nem IKT jedik problémáit, másrészt ettől kialakul (sajnos, de így van) némi túlzott magabiztosság, netán arrogancia. Ennek logikus ellenpontja lesz egy idő után a technofób tanár, akinek talán egyszerűbb is azt elmagyarázni, hogy az IKT miért nem jó (elidegenít, nem működik, sok idő előkészíteni, bizonytalan, a diákok jobban értenek hozzá, meg különben is minek, amikor a táblára is fel lehet írni mindent - azért van! stb.). Szerencsére mindkét oldalnak lesznek egy idő után lelkes szónokai, és kezdődhet az árokásás. Nemsokára (de egy picit már most is ezt érzem különben) a tanári egyik felében ülnek az okostelefonokkal twitterező, hátukon három számítógépet cipelő tanárok, akikre a szoba másik felében a kezükben krétát szorongató 'hagyományos' kollégák néznek vissza bizalmatlanul.
    Természetesen a szakadékok előállítása mindig könnyebb, mint a hídverés. Jelenleg azt nem látom, hogy ez pontosan kinek is a dolga lenne / lehetne? Az nyilvánvaló, hogy a tudományos folyóiratok, a 'szakma' nem nagyon engedheti meg magának, hogy a tanárok napi praxisában használható gyakorlati dolgokról közérthetően írjon. Ez nem is lehet célja a neveléstudománynak- - állítólag. A fontos az, hogy szakmailag (kutatásmódszertanilag) megfelelő cikkek szülessenek, amik aztán majd lecsapódnak a mindennapok gyakorlatába. Vagy mégsem? Nahalka tanár úr említette a fentebb már idézett beszélgetésben, hogy a döntéshozók felé nem nagyon csapódik le semmi (ők pedig hatással lehetnének - mégpedig akár törvényileg is - az iskolában történtekre). Nahalka t. úr szerint néha a kutatások eredményeivel ellentétes politikai döntés születik. Remek, szóval oda nem megy. Akkor használható-e a tanár mindezt? Nem tudom, van-e olyan, aki komolyan azt gondolja, hogy a kaposfői általánosban dolgozó tanítónő hazamegy, ellátja a 3 gyerekét, majd este pedagógiai szaklapokban kutatások elemzését böngészi, majd önreflexíven beépíti a kutatások gyakorlati implikációit a mindennapok oktatási gyakorlatába. Ugye nem valószínű?
    Lehetnek a hídverők a tudományos ismeretterjesztéssel foglalkozó, vagy az elméletet a gyakorlattal ideális mértékben ötvözni próbáló, közérthető médiumok is. Nem titkoltan a TanárBlog is pont ilyen szeretne lenni. Meg is kapjuk sokszor a tudománytól, hogy 'megalapozatlan', amit írunk. Sajnos tényleg nem végzünk mindenhez kutatásokat, de azt gondoljuk, hogy amit mi hozzá tudunk tenni a hídcölöpökhöz, az a gyakorlatban kipróbált eszközök, alkalmazások bemutatása, módszertani elemzése (némi elmélettel és véleményekkel). Használni kellene egymás tudását, olyan team-eket összeállítani, ahol a több típusú tudás egyszerre tud megjelenni és érvényesülni - lehet, hogy van, aki jobb kutatási tervet tud, mint a másik, aki viszont ennek a gyakorlati alkalmazását ismeri jobban stb. Erre sajnos jelenleg még csak kísérletet sem látok.
    Végül csak reménykedni tudunk, hogy a hídépítés közben a szögeket nem egymás kezébe verjük majd be, mert akkor nagyon nehéz lesz majd továbblépnünk! Mindenkinek, együtt.

    2011. május 5., csütörtök

    Ragyogó szempárok Dél-Afrikában, - avagy a KINECT pedagógiai alkalmazása

    Napi rendszerességgel futom végig egyre bővülő internetes szakmai híreimet. Egy hajnali órán a  Tanárblog Twitteres hírfolyamán akadt meg szemem, amely a Kinect mozgásérzékelős irányítórendszeréről tudósít. Pontosabban ennek a hardvernek pedagógiai célú alkalmazásáról, amely egy eddig nem látott áttörést hozhat az oktatásban. A velem rokonérzelmű pályatársaim már tudják, mi is szokott ilyenkor velünk történni... Hát igen... Nyitjuk egymás után a felkínált bővebb információkat az adott témakörben, és már "hetedhét országon" is túljutva egyszer csak rémülten ébredünk rá, hogy az idő korlátait már megint feszegetjük. Így hát gyors megoldásként vagy könyvjelzőbe tesszük a hasznos információt, vagy frappánsan, sebtiben készítünk egy új bejegyzést szakmai blogunk oldalán. Így történt ez e mostani poszt esetében is. Rálelve a dél-afrikai gyermekekről készített felvételre, máris tudtam, ennek itt a helye az Örömpedagógiában. Aki végignézi a most következő néhány percet, és ismerője a súlyos akadályokkal terhelt gyermekeknek, az tudja, micsoda áttörést jelenthet a KINECT a gyógypedagógiai fejlesztés menetében. Erős a hitem és erős a meggyőződésem, hogy egyszer majd a mi gyermekeink is így fognak tudni kacagva tanulni a 21. század új , csodás technikai lehetőségei, na meg a mi minden újra nyitott szemléletünk segítségével.