2011. szeptember 30., péntek

Örömnap a cinkotai gyermekek életében



Nyarat idéző, gyönyörű napsütésben tölthettünk el egy napot a Balatonnál. Úgy gondolom, mind a gyermekek, mind pedig nevelőik számára szép emlék marad szeptember 28-ika, kirándulásunk napja. 
Ízelítőül  következzen most a sok-sok élményből összeállított, rövid, kis képes krónika: 


2011. szeptember 28., szerda

"Mostan ilyen iskolákról álmodom..."








"No comment!"

2011. szeptember 23., péntek

Tapasztalataim a Sulivilág működéséről 2011.






Közel fél évvel ezelőtt találtam rá a SULIVILÁG internetes közösségi oldalára. Első olvasatra is már nagyon ígéretesnek tűnt a lehetőség. Be is regisztráltam magamat s intézményemet azon nyomban. Nagy lelkesen elküldtem mindenfelé a meghívókat. Voltak olyan pedagógus társak, akik azonnal elfogadták a szíves unszolást, és végig mentek a regisztrálás folyamatán. De többen közülük nem reagáltak a hívásra. Ezt nem személyemmel szemben megnyilvánuló közömbösségnek fogtam fel, hanem annak  tudtam be, hogy sokszoros leterheltségük nem enged meg egy újabb iskolán kívüli tevékenységet. Persze ez a feltevés csak egy a lehetséges okok közül. Hiszen azóta tapasztalataim azt súgják, hogy még sokan ódzkodnak az efféle újításoktól. Nem is csodálkozom rajta, hiszen a saját bőrömön tapasztalom, mekkora energiát igényel az innovatív gondolkodás. Rengeteg utánajárás, önképzés, pályázat híján ingyenes továbbképzési lehetőség, stb. Én az élethosszig tartó tanulás üdvözítő jelszavával igyekeztem a Sulivilág működési mechanizmusát magamévá tenni. Mint gyógypedagógus, hatalmas lehetőségeket ismertem fel benne az akadályokkal küzdő gyermekek fejlesztését, oktatását illetően. A pécsi Kerek Világ Általános Iskola halmozottan  sérült gyermekei szinte ujjongtak, amikor saját oldaluk elkészült. Amikor meglátták profil képüket, bepötyögtetett szavaikat. Az önkifejezés, kommunikáció hatalmas lehetősége tárult eléjük. Tanári, valamint otthoni szülői segítséggel szépen kezdett élni internetes közösségünk. Míglen a Sors úgy hozta, hogy időközben Pécsről Budapestre költöztem. Új munkahelyem a cinkotai Göllesz Viktor Óvoda, Általános Iskola, Előkészítő Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény lett, ahol egy egészen más közegbe kerültem. Olyan fiatalok közé, akik bizony nem a könnyen kezelhető gyermekek társaságát alkotják. Agresszivitásuk, be nem illeszkedő magatartásuk egyre csak azt sugallja számomra, hogy halasztást nem tűrően sürgetővé vált pedagógiai módszerünk  megváltoztatása. Egyértelműen ők már a digitális nemzedék fiataljai, akik elementáris erővel követelik ki maguk számára a számítógépet. Nekem, mint informatikát tanító pedagógusnak nem könnyű szerep jutott, hiszen minden internetezési lehetőséget ezeken az órákon akarnak kiaknázni. A nehéz az benne, hogy legtöbbjüknek otthon nincs számítógépe. A tanórák pedig még IKT nélküli módon működnek. A Facebookra azonban már a legtöbbje valamiképpen beregisztrált, és persze a You Tube zenei anyaga napi kihagyhatatlan táplálékká vált számukra. Biztonságos böngészés program híján olyanokra is rákattintanak, amelyek súlyosan sértik az etikett szabályait. Nos ebben a „hadihelyzetben” kissé nehéz előhozakodni a Sulivilág iskolákat, tanárokat, diákokat összefogó, gyönyörűséges közösségi portállal. Nem kis fejtörést jelent számomra a módszertani megoldás kidolgozása. Bár idegszálaim kissé tiltakoznak, de egyre másra tolulnak elő gondolataim, amelyek azt erősítik, hogy a megoldás nyitja bizony a Facebookhoz vezet. Mint tudjuk, napi szinten olvashatunk a Facebook oktatási lehetőségeiről. Komoly kutatások folynak ezzel kapcsolatban. Számomra biztató, hogy vannak olyan pedagógusok, akik ezt a –ma még olykor eretnekségnek tűnő elgondolást- támogatják.  Azt is mindannyian tudjuk, hogy a tiltás még nagyobb ellenállást vált ki. Azt gondolom, a „struccpolitika” sem visz eredményre,- mondván: én nem vagyok „Facebookos”, nem is érdekel az egész. Azonban, ha van bennünk féltés és felelősségérzet, akkor egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy képesek vagyunk utána menni veszélyes vizekre evező gyermekeinkért. Óvatosan ugyan, nem tolakodva, de legyek csak ott a „terepen”. Tanuljam meg az összes adatvédelmi szabályzatot, hogy alkalomadtán felhívjam diákjaim figyelmét a potenciális veszélyekre.
Visszatérve jelenlegi, új munkahelyemre: a Sulivilágba való beregisztrálásról  mindezek ellenére sem mondtam le. Bár-bevallom-elég  „egyszál -magam”  vagyok a fedélzeten. De nem csüggedek, hiszen a nagy kihívás ez benne. Annyit tudni kell, hogy ezek a fiatalok már nem a hagyományos e-mail levelezőrendszert használják, hanem minden kommunikációt a Facebookon keresztül intéznek. Tehát ehhez igazodnunk kell. Minden nehézség ellenére-úgy vélem- hogy nem erőszakosan, hanem valamiféle leleményes szeretettel csak be fogom tudni csábítani őket a Sulivilágba is, ahol-meg vagyok győződve- jól fogják magukat érezni. De meg kell hagyni számukra a Facebook szabadságát is. Azonban, hogy végzetes bajokba ne keveredjenek tudatlanságuk következtében, azt mi kell, hogy megtanítsuk számukra akár tanórai keretek között is. Nap mint nap szembesülve kemény agresszivitásukkal, öntörvényű magatartásukkal, egyre tisztábban fogalmazódik meg bennem: ezek a fiatalok egy iszonyú szorításban élnek. Halmozottan hátrányos helyzetükben valósággal éhezik a szeretetet. Valahova tartozni szeretnének. Ezért keresik szinte feltartóztathatatlanul egymás társaságát a Facebookon. Önbecsülést szeretnének kivívni maguk számára. Hordozzák az esélyegyenlőség hiányának nagy terhét is. Szinte kétségbeesve mondják informatika órán a Facebookot követelve: „de Irma néni! Én sehol máshol nem tudok számítógép elé ülni! Hadd nézzek bele!” És akkor mit mondjak én erre?...
Úgy gondolom, nagy és sok feladat vár ránk a jövőt illetően. Igaz, hogy most számos kis település csúcstechnológiához jutott az iskolai rendszerben. S ha a pedagógusoknak  lesz kellő ideje, kedve az új megtanulásához, akkor csodálatos közösség épülhet fel a Sulivilág közösségi oldalán. A pályázatokból most kimaradó Közép-magyarországi régió pedig… Hát igen… Itt megállt kicsit a „toll a kezemben”… De a lelemény, az adakozókedv itt is  megoldást eredményezhet. A „kiskutyák” szoktak ám kapni morzsalékokat a gazdagok asztaláról,- persze csak ha szépen kérnek. Ez a lehetőség adott mindannyiunk részére. S hallottam egy olyan lehetséges kezdeményezésről is, amely egy tanároknak szóló internetes oldalon „bolhapiacot” nyitna meg. Van Magyarországon egy példa értékű  online közösség, amelynek címe: http://szivesseg.net/isten-hozott.  Miért ne működhetne egy ehhez hasonló közösség   a pedagógusok körében?


2011. szeptember 19., hétfő

Hova, ha nem ide...

A kép forrása: keywordpictures.com
Igen, a "terepre" kerültem, csak nem a Don Boscóba Kazincbarcikára, hanem egy másik helyre. Tudom, "szent irigység" nincsen, ám olvasva ma reggel a cikket, mégis elfogott e nemlétező érzés... Nem, nem a kazincbarcikai fiataloktól sajnálom a fantasztikus informatikai készletet, csak fáj kissé a tehetetlenségem. Már-már bosszankodva kérdem: miért is maradt ki a Közép-magyarországi régió az újonnan kiírt pályázatból? De indulatomat csendesítem. Semmi értelme a kesergésnek! Elődeink, a nagy ősök sem voltak elkényeztetve. Mária Montessori, Don Bosco és a többiek... Tették a dolgukat, szerették a gyermekeket, felkarolták a szegényeket, nyomorult elesetteket. Ma sincs ez másképpen. Ma is vannak hasonló gondolkodású emberek, akik a ma eszközeivel segítenek. Bár koldulni nem szeretek, de kérni, kopogtatni igen. Ezt eddig sem bántam meg. Ehhez is valamiféle bátorság kell. Ennek köszönhetően kaphattam tavaly Mikulásra egy szerető szívű kis csapattól  interaktív táblát előző munkahelyemen. Csodás foglalkozásokat éltem át nehéz sorsú, halmozottan sérült gyermekeim körében. S most, hogy a Sors más utat nyitott számomra, a táblát otthagyva, ismét álmodom, ismét kérem a jóindulatú emberek segítségét egy újabb nehéz sorsú gyermek csoport érdekében. Célom az örömpedagógia megvalósítása a 21. sz kihívásainak megfelelően. Mottóm F. Hundertwasser gondolata: „Ha valaki egyedül álmodik, az csak álom. Ha sokan álmodnak együtt, az egy új valóság kezdete." Íme egy jó példa erre: 

Kazincbarcika - Intelligens iskolában zárkóztatják fel a problémákkal küzdő fiatalokat.
 Hamarosan befejezéséhez érkezik az a TIOP által támogatott projekt, aminek keretén belül a kazincbarcikai Don Bosco Általános Iskola, Szakiskola, Szakközépiskola és Kollégium tizenhárom tanterme interaktív táblát, projektort kapott, a hozzátartozó laptoppal együtt. A több mint 16 millió forintos informatikai fejlesztés keretében ezen felül 28 számítógépes munkaállomást építettek ki, tájékoztatta lapunkat Kőszeghy Balázs, a Szalézi Kft. cégvezetője.
Don Boscót a szaléziak üzemeltetik, és az általános képzés mellett felzárkóztatás, érettségire való előkészítés, szakmunkásképzés és kollégiumi nevelés is zajlik. Jelenleg a mintegy 600 tanulótöbb mint kétharmada romaszármazású. Az intézmény kapuja nyitva áll a legszegényebbek és legveszélyeztetettebbek előtt. Az ország szinte minden tájáról jönnek problémákkal küzdő fiatalok, akik itt még egy esélyt kapnak arra, hogy rendezzék életüket. Az intézetben kilenc szakma közül választhatnak.
Az „intelligens iskola” létrehozásával a tanulók és a pedagógusok olyan modern eszközöket ismerhetnek meg, melyek segítik az oktatás-nevelés folyamatát, a gyerekek későbbi elhelyezkedését, nemcsak az informatikai készségek, hanem – a többi közismereti tárgyba beépülő infokommunikációs technológia támogatású pedagógiai módszertan által – a többi kulcskompetencia fejlesztéséhez szükséges infrastruktúrát is jelentős részben biztosítja. A fejlesztés így az intézmény számára olyan informatikai infrastruktúrát biztosít, mely nélkülözhetetlen feltétele a kompetenciaalapú oktatás elterjesztésének és hozzájárul a területi különbségek mérsékléséhez és kiegyenlítéséhez, a régió felzárkózásához.
ÉM-SZP
Forrás:
http://www.boon.hu/kazincbarcika/informatikai-fejlesztes-a-don-boscoban/1793016







2011. szeptember 15., csütörtök

eLemér, a jó barát...





Segít tanácsaival. Támogat és nem bánt. Kis önértékeléssel jár, ha magunk mellé vesszük, de nem fogjuk megbánni, hiszen a fejlődést nem tudjuk megállítani. Így jobb, ha társunkká fogadjuk, és segítségével élethosszig tartó módon tanulunk. Íme egy prezi, ahol e_LEMÉR bemutatkozik:


     

2011. szeptember 8., csütörtök

"Legyen, vagy ne legyen",- avagy problémakör a Facebook körül


Tapasztalataim azt súgják, nem könnyű a válaszadás. Magam, "fiatalos lendülettel", 56 életévemmel "előre menekülök "szorongatott helyzetemben. Nem túlzás a jelző, hisz azt minden pedagógustársam saját bőrén tapasztalhatja, hogy Facebook- rajongó tanulóink milyen nehezen viselik a Facebook-nélküli órákat. Mit is lehet itt akkor "nagy okosat" tenni? Hogyan lehet ma őket komoly tantárgyi órákon figyelemre, tanulásra motiválni? 
Úgy gondolom, ITT és MOST lett újra időszerű a nagy reformpedagógus, Mária Montessori bölcsessége, amely szerint:  


Minden gyermekben megvan a cselekvési vágy és a világmindenség megismerésének igénye,
csak annak kibontakoztatását kell elősegíteni.
A pedagógusnak új művészetet kell megtanulnia,
azt, hogy a gyermek segítőtársa és vezetője legyen, és elvezesse őt azokhoz az eszközökhöz,
amelyre akkori fejlődése fokán szüksége van.   
            
                                                                                                     Maria Montessori

Ez a gondolkodásmód forradalmian újat jelentett a pedagógiában  száz esztendővel ezelőtt. 
Ma szintén "új művészetet" kell megtanulnunk, hogy az a gyermekszerető, gyermeki lelket mélyen ismerő, örömpedagógiát eredményező metodika valósulhasson meg gyakorlatunk során, amit a nagy Dottoressa teremtett meg saját korában. 
Ezért hát bátran belevágtam én is újba, meg a vadonatújba. Nem dobtam ki a jól bevált Montessori-féle didaktikai eszközöket, hanem gazdagítottam a kelléktárat a 21.sz. modern technikai eszközeivel. 
Ha valaki látott már ifjú embert Facebookon böngészni, az tudja már, mekkora benne a világmegismerésének igénye! DE itt kell, hogy segítőtársa és vezetője legyen pedagógusa, aki facilitátorként a háttérből irányítsa. Nem tolakodva, intim-szférákat megzavarva, hanem jelen lenni a felületen, barátként felkínálva számára a szükséges segítséget. 
Így lettem "Facebook- fóbiás" tanárból, anyából "Facebook -lakó". Látható vagyok bár, de jelenlétem nem tolakodó. Igyekszem az értékeket megjeleníteni adatlapomom. Igyekszem megtanulni minden közösségi szabályzatot. Tanulom, hogy miként lehet élni, és nem visszaélni szabadság-adta nagy lehetőségeinkkel. 
Ezért remélem,  hogy a közös nyelv birtokában szót értve együtt haladhatok   rám bízott gyermekeimmel az örömpedagógia útjain.

Fentebb megfogalmazott gondolataimat egy blogbejegyzés inspirálta. Örömmel osztom meg az ott leírtakat, hiszen tartalma csak erősíti pedagógiai gyakorlatomat.

Íme:


2011.09.06. 14:05 SOULBOOK

Új Facebook-kutatás magyar diákokról

A magyar diákok használati szokásainak a feltérképezésével tehetjük meg az első lépést ahhoz, hogy az online közösségi felületek hatékony módon legyenek alkalmazhatóak az oktatási és a nevelési folyamatban. Ez az alapgondolat inspirált két magyar kutatót arra, hogy belevágjanak nemrég publikált felmérésükbe, mely a Facebook-kutatás 2011 címet viseli. Míg tavaly ősszel magyar fiatalokról és szüleikről készült egy elemzés az Európai Bizottság számára, most a diákok körében végzett vizsgálatokat Tóth-Mózer Szilvia ésLévai Dóra, akik az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanársegédei, egyben doktorandusz hallgatói. Őket kértük meg, hogy válaszoljanak a kutatás hátterére, megállapításaira és a közösségi oldalak oktatásban betöltött szerepére vonatkozó kérdéseinkre. 
Soulbook (Nagy Gergő): - A Facebook-kutatás 2011 elnevezésről egy teljes társadalmat átfogó, számos témát felölelő nagyszabású felmérés jutna az eszembe, így némileg szűkül a kör, mikor a tanulmányból kiderül, hogy az oktatás területével foglalkoztatok. A kutatás címe így mintha inkább a figyelemfelkeltést szolgálta volna, mint a pontos témamegjelölést.
Lévai Dóra: - Mivel Magyarországon még nem készült átfogó kutatás a Facebookkal kapcsolatban, így azt gondoltuk, hogy releváns a cím, amely akár figyelemfelkeltésre is szolgálhat. 
Tóth-Mózer Szilvia: - A kutatást a magyar diákok vizsgálatára terveztük, akik korosztályuknál fogva a magyarországi Facebook-felhasználók jelentékeny részét képviselik (http://www.socialbakers.com/facebook-statistics/hungary). A kutatás témaköreit tekintve általánosabb kérdésekkel indítottunk (például a sokat emlegetett adatvédelmi beállításokra is rákérdeztünk), de neveléstudomány iránt elkötelezett kutatókként a tanár-diák kapcsolatra gyakorolt hatásait és az oktatási folyamatban való felhasználását állítottuk a középpontba. A kutatást néhány éven belül szeretnénk megismételni, ezért az évszámot is megjelöltük. Kíváncsiak vagyunk a felhasználói viselkedés alakulására.
Soulbook: - Ahogy a tanulmányban is leírjátok, az online kérdőíveket a diákok kapcsolati hálóját aktivizálva terjesztettétek, a minta tehát nem reprezentatív. Például jóval nagyobb arányban vannak a válaszadók közt a nők és kisebb arányban a férfiak, mint ahogy egyébként a Facebook felhasználói között, habár ebben az esetben alapvetően a diákokon van a hangsúly. Valószínűleg az aktívabb használók, és az online kérdőívek rajongói is szívesebben töltötték ki a kérdéssorokat. Mindennek fényében milyen szinten tartjátok érvényesnek a kapott eredményeket, hogyan értelmezze őket az érdeklődő?
Tóth-Mózer Szilvia: - A megállapításokat valóban azokra tartjuk érvényesnek, akik aktív Facebook-felhasználók, őket is kívántuk elérni, hiszen az ő számukra lehet lényeges az, ami ott kapcsolati szinteken zajlik. Az aktív felhasználók nem csak ismerős-jegyzékként élik meg a közösségi oldalt, ezért nem mindegy, hogy kik az ismerőseik, és azokkal hogyan tudnak kommunikálni, mit tudnak, mit szabad megosztaniuk. A férfi és a női kitöltők arányának eltolódása ellenére némely kérdéseknél érdemesnek tartottuk a két nem válaszait matematikai statisztikai próbáknak alávetni: szignifikáns különbség ezeknél a kérdéseknél nem mutatkozott.  A kapott erdményeket minden pedagógus, szülő, kutató és érdeklődő biztosan csak a saját szemüvegén keresztül látja majd, vagyis a különböző csoportok más-más eredményeket emelnek ki, majd gondolnak tovább az értelmezés során.
Soulbook: - A kutatásban 1505 közoktatásban tanuló diák és felsőoktatásban tanuló hallgató vett részt az ország különböző részeiről. Kérdeztétek őket tanáraik szokásairól, és a következtetések között is fogalmaztatok meg tanácsokat nevelők számára. A pedagógusok körében is terveztek hasonló felmérést? 
Tóth-Mózer Szilvia: - A tanulói kérdőívvel egy időben a pedagógusok számára készített verziót is útnak indítottuk a közösségi médiában, de a csekély érdeklődés miatt az összegyűlt adatok feldolgozása elmaradt. Úgy gondoljuk, hogy az alacsony mértékű kitöltöttség is mutat valamit a tanárok Facebook-aktivitásából.
Soulbook: - A bevezetőben idézitek, hogy „a közösségi portálok és az internet számos kockázattal és veszéllyel jár együtt, a Facebookot a pedagógusok részéről nem tiltani vagy elkerülni kellene, hanem arra lenne szükség, hogy ezt az oldalt is az oktatási és nevelési tér kiterjesztéseként tudják értelmezni.” A gyakorlatban sok pedagógus komoly zaklatási esetekkel találkozhat diákjai körében. Mi van, ha diák vagy tanár elvi ok, félelem, rossz tapasztalat vagy egyéb indok miatt nem regisztrál közösségi oldalon vagy leiratkozik onnan, őket nem érné hátrány akkor, ha elvárásként jelenne meg az eszközök oktatási folyamatban történő használata?
Lévai Dóra: - Nem tartjuk szerencsésnek, ha olyan általánosságokat fogalmazunk meg, amelyek elijesztik a pedagógusokat a számukra egyébként is inkább ismeretlen alkalmazásoktól és az oldalak használatától.  A komoly zaklatások minden alkalommal hazánkban is címlapra kerülnek, azonban a jó gyakorlatok után vadászni kell a külfödi tanulmányok között.
Tóth-Mózer Szilvia: - A tanár-diák kapcsolatban az osztályteremben is adódhatnak feszültségek, egy közösségi oldalon természetesen mindez jobban dokumentálódna. Nem gondoljuk, hogy elvárásként fogalmaznánk meg a Facebook oktatásban való hasznosítását, ahogyan nem várható el az sem, hogy a tanár kétnapos osztálykirándulásra vigye a tanítványait. Mindenesetre olyan új platformról van szó, ami megér némi kísérletezgetést. Amúgy a diákok számára is elsősorban a magánélethez köthető felületről beszélünk, ezért a Facebook és a pedagógia összekapcsolása – legalábbis hazánkban – valóban úttörő kezdeményezés. Egymástól függetlenül vannak tanár-kollégák, akik pedagógusként is szeretnék kamatoztatni jelenlétüket és a diákokkal való kapcsolatukat a Facebookon.
Soulbook: - A hétköznapokban mindannyian tapasztalhatjuk, hogy az interneten milyen mértékben terelődhet a figyelem a tanulás- vagy munkajellegű tevékenységtől a magánjellegű felé. A kérdőívet kitöltő diákok is elsősorban a kapcsolattartást és a szórakozást jelölték meg alapvető motivációként. Mennyire lehet hatékony az oktatás a Facebookon, a Twitteren vagy általában az interneten? 
Tóth-Mózer Szilvia: - Az interneten, és azon belül is a közösségi oldalakon több időt töltenek a fiatalok annál, semmint hogy azt mondhassuk, nem tanulnak itt semmit. Az oktatás inkább valamilyen tudatos irányítása ennek a tanulási folyamatnak. A tanár egyszerűen (új) csatornába tereli azt a kíváncsiságot és figyelmet, ami a fiatalokat az interneten való böngészés közben jellemzi.
Soulbook: - A kutatás eredményeit négy fő témakör köré szerveztétek, melyek közül az egyik a diákok általános használati szokásairól tájékoztat. Az interjú bevezetőjében említett uniós felmérés szerint nem csak a kelet- és közép-európai régióban, de az uniós tagállamok között is a magyar fiataloknak van a legtöbb ismerőse a közösségi oldalakon és átlagon felüli aktivitást mutatnak a felületeken. Ugyanakkor a digitális írástudás és a biztonságos internethasználat mutatóiban az átlagnál gyengébb készségekkel rendelkeznek, a szülői kontrollt és támogatást tekintve pedig sereghajtók vagyunk. A ti eredményeitek szerint például a megkérdezettek negyedének 400-nál több ismerőse van. Vajon a magyar gyerekeknek a Facebookon kívül is ennyire élénk a közösségi élete?
Tóth-Mózer Szilvia: - Erre a mi kutatásunk nem tud választ adni. Véleményem szerint a Facebook olyan általános kapcsolattartó közeg, ahol a diákok a legtávolabbi ismerőseiket is számon tartják. Emlékszünk még talán teleírt telefonkönyvekre, amikből persze rendszeresen csak 4-5 telefonszámot szoktunk tárcsázni, de jó, ha megvan a többi telefonszám is, bármikor szükség lehet rájuk. 
Lévai Dóra: - Azt senki nem gondolhatja, hogy 400 ismerőssel aktív, mindennapi kapcsolatban vannak a diákok, azonban egy középiskolás tanuló tágabb baráti és ismeretségi köre lehet ilyen nagy. "Életünk közösségi élet. Különféle társas alakzatokhoz tartozunk, ezeknek keretében szinte áttekinthetetlen kapcsolatrendszerben helyezkedünk el. Azért áttekinthetetlen, mert kötődéseink több egymással érintkező - esetleg csak rajtunk keresztül érintkező - társas mezőhöz tartoznak" - írja Mérei Ferenc Közösségek rejtett hálózata című könyvében.
Tóth-Mózer Szilvia: - Természetesen a közösségi oldalon – nem tudatos adatvédelmi beállításokkal – nem csak a legközelebbi ismerősök felé kommunikálunk, hanem akár 400 embert is megszólíthatunk egy időben. Van, aki szándékosan teszi ezt, más csak épp nem tud listákat kialakítani, amellyel szabályozhatná, mikor kire tartozik az, ami a fejében jár.
Soulbook: - Az egyik hivatkozásotok szerint „a közösségi oldalakon folyó tevékenység inkább a szociális interakciókat és kapcsolatokat erősíti, mintsem az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek körét bővíti”. Eszerint a felületek alkalmasabbak lehetnek mondjuk a közösségi élet (osztálykirándulás, programok, stb.) szervezésére, mint például egy iskolai feladat közös megoldására?
Tóth-Mózer Szilvia: - A kutatás eredményeire támaszkodva fogalmaztuk meg ezt a kijelentést, ez egy helyzetkép, de nem gondoljuk, hogy az oktatáshoz kapcsolódó tevékenységek körét nem lehetne bővíteni a Facebookon. Egyszerűen az adatok tükrében jelenleg nem ez a jellemző. 
Lévai Dóra: - Nem láttunk még erre hazánkban jó gyakorlatot. Ezek az eredmények azonban nem csupán a múltat tükröző kijelentésként fogalmazhatóak meg, hanem a jövőbe vetített feladatokat is célul tűzhetik ki.
Soulbook: - A tanár-diák viszony a szülő-gyerek kapcsolathoz hasonlóan gyakran problémát jelent a közösségi oldalakon a fiatalok számára. A megkérdezettek hatvan százaléka nem is kommunikál tanáraival az oldalakon, ugyanakkor hasonló arányban érzik úgy, hogy tanáraik ettől függetlenül informálódnak az iskolán kívüli tevékenységeikről és kapcsolataikról. Mikor a kapcsolat kezdeményezésének és fogadásának hat jellemző mintázatát különböztettétek meg, ezek között a leginkább az volt a jellemző, hogy a diák nem jelölte ismerősnek a tanárt, de visszajelölte őt, illetve bejelölte a tanárt, de csak akkor, ha az szimpatikus volt.  A kevés, illetve mérsékelten aktív kapcsolat eszerint nem csak a pedagógusok tartózkodásából, de a diákok bizalmatlanságából is eredhet.
Tóth-Mózer Szilvia: - Bár a kutatók szeretnék megragadni az ok-okozati kapcsolatokat, pszichológusként fokozottan ügyelek arra, hogy ettől tartózkodjak, főleg ilyen bonyolult kérdésekben. Lineáris (láncolatszerű) oksági viszonyok helyett inkább rendszerben gondolkodom, bonyolult, cirkuláris (körkörös) oksági viszonyokat sejtve a háttérben. A kutatás egyik, talán legnehezebben megragadható része éppen a diákok személyes tapasztalataira illetve véleményeire (elvárásaira) vonatkozott: mit tesz egy tanár, ha számára nem tetsző tartalmat talál diákja üzenőfalán? Több válaszlehetőséget is meg lehetett jelölni, így keletkezett a válaszadóknak egy nem elhanyagolható méretű csoportja, akiknek nincs ilyen tapasztalatuk, mégis feltételezik, hogy a tanár valamiképp reagál, és ez éppen offline, nyilvánosan is megtörténhet, ami felérhet egy megszégyenítéssel. Akkor hát nem jobb elrejtőzni, visszautasítani, tartózkodni? Ki kockáztatja az arcát az osztály előtt?
Soulbook: - A kutatás egyik érdekessége a metaforagyűjtés. A megkérdezetteknek be kellett fejezniük az „A Facebook olyan, mint …” kezdetű mondatot. A válaszok csoportosítása után azt kaptátok, hogy azok döntő részben valamifajta kötelékre utalnak. A köteléken belül a válaszok fele a kapcsolat lehetőségét emelte ki. A maradék ötven százalék hasonló arányban hasonlította a Facebookot pozitív érzelmi kötelékhez vagy fogsághoz. A kutatás lezárultával talán már elárulhatjátok nekünk, hogy szerintetek milyen a Facebook?
Tóth-Mózer Szilvia: - Mint az iskola. Kinek kaloda, kinek fészek*. :) És néha a kettő egyszerre.
*Winkler Márta könyve alternatív pedagógiájáról
Tóth-Mózer Szilvia és Lévai Dóra összefoglaló tanulmányát, kutatási beszámolóját (Az oktatási és nevelési folyamat kiterjesztése online közösségi felületekre) a Pedagógia Online-on olvashatjátok!