2012. december 21., péntek

Palacsinta díjkiosztó ünnepség 2012. 12.19-én és 20-án




Előző blogbejegyzésem már hírt adott egy palacsinta díjkiosztó ünnepségről, ám a most következő kis egyperces, zenés képes beszámoló még két palacsinta díjátadó pillanatait örökítette meg. Gyermekarcok mosolya, ölelése valódi jutalom munkánk során, amelyet semmilyen más jellegű fizetség felülmúlni nem képes.
Íme:

2012. december 19., szerda

Palacsinta díjkiosztó ünnepség 2012.12.17-én



A Sulivilág virtuális osztálytermében tanuló kisdiákok almagyűjtögető, pontszerző versenyének díjkiosztó ünnepségén készült néhány felvétel. Kedves pillanatok, amelyeket szíves szeretettel megosztok.
Íme: 


2012. december 18., kedd

Pedagógiai Kávéház december 8-án



A 2012.esztendő végére járva sem fogyott ki az az eseménysor, amelynek sodrásában teltek a mögöttünk maradt hetek, hónapok. Így volt ez dec. 8-án is , amikor összegyűltünk egy különös eseményre. Már a beharangozó is kedvcsináló volt, hiszen ki ne szeret, vagyis inkább szeretne közülünk kávéházba járni, kicsit megpihenni, egy csésze tea vagy kávé mellett  termékeny, szebb jövőt ígérő gondolatokkal foglalkozni, álmokat szövögetni...
Útra keltem hát én is a decemberi zimankós reggelen, - úgy 21. századi módon, laptopommal a kezemben. Nem voltam ritka fehér holló a társaságban, hisz' asztalaink csakhamar tele lettek egy innovatív pedagógushoz ma már természetszerűen hozzátartozó digitális eszközzel. Előzetesen a szíves meghívóban mindenki megkapta a várható programot a TanárBlog oldalán.
Készültem hát lelkesen a kávéházi találkozóra. Először is tarsolyomba, azaz, könyvjelzőbe tettem az IKT rapidrandi kosarába szánt ötletemet, amit éppen a gyermekek fejlesztő foglalkozásain használtunk így Mikulás-táján. Ez a Sulivilág iskolai internetes oldalunkon jelent meg. Egy zenés Mikulás-képeslap készítéséről van szó. Előzetesen én készítettem el a gyerekek számára mintegy kedvcsinálónak, ami-mondhatom- minden csoportban osztatlan sikert aratott. Íme a táncoló "Mikulás-Irma néni":


Mondanom sem kell, ezután mindenki ilyen képeslapot szeretett volna csinálni, amit szép sorjában meg is valósítottunk. Kis digitális fényképezőgépemmel elkészítettük a fotókat, és annak rendje-módja szerint készen is lettek a személyre szabott zenés képeslapok. Mindegyiket beillesztettük a saját  Sulivilágos oldalunkra, sőt a linkeket el is küldték a gyerekek szüleiknek e-mail üzenetben. Elmondható, hogy az élményszerűség mellett komplex személyiségfejlesztés rejlik e módszertani ötletben. Ez a bejegyzés nem arra hívatott, hogy minden részképesség fejlesztésének lehetőségét itt felsoroljam, csupán említést kívántam tenni arra vonatkozóan, hogy sokszor játékos alkalmazásokkal nagyobb hatásmechanizmussal tudunk haladni a gyermekek fejlesztése során , mintha kemény gyakoroltatásokkal fárasztanánk az amúgy is megterhelt kis diákjainkat. Öröm volt hallani azt a sok kacagást, látni a ragyogó arcokat, amikor egy-egy gyermek a saját zenés Mikulás-képeslapját meglátta. A sok elkészült képeslapból  most csupán egyet mutatok be: 


A kávéházi kerekasztal beszélgetés summájaként annyit szeretnék megjegyezni, hogy nem a szokványos módon zajlott le, hanem gyorsan interaktívvá vált, párbeszéd alakult ki a most nem kis port felkavaró IKT pedagógiai alkalmazási lehetőségeiről. Hiszem, hogy előrevivő volt az ott megnyilvánuló álláspontok ütköztetése. Egy vadonatúj szemlélet bevezetése soha nem történt zökkenőmenetesen történelmünk folyamán. Ez alól a pedagógia módszertanának megújítása sem kivétel.  Óhajom nekem mindig az, hogy személyeskedések nélkül, jó csapatszellemben folyhassanak az ilyen diskurzusok. Hogy valóban előre vigye a mindannyiunkat érintő közügyet az adott esemény,- legyen az egy konferencia, egy zárt online kurzus, vagy akár egy kerekasztal beszélgetés.
 A TeachMeet izgalmas percei alatt gyorsan fordult a színpad. A különböző IKT alkalmazási lehetőségek, web 2.0. eszközök színes kavalkádja gondolatébresztőként inspirálta a jelenlévő pedagógus kollégákat. 
Remélem, valamilyen formában eljuthat majd mindenki bemutatója azokhoz, akik nem tudtak elmenni személyesen az Anker Klubba. Blogomba most saját kis 3 percesemet hoztam el, amely egy egyéni foglalkozás részletének videofelvétele. Látszólag itt is játszom a kisfiúval, ám informális módon sok terület együttes fejlesztési lehetősége adatik meg e program keretében:



Végül következzen egy kis összeállítás, amit a december 8-ikai, első Pedagógiai Kávéház fotóiból készítettem: 




A bejegyzés elejére illesztett fotó forrása:  http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/category/ajanlo/

2012. december 5., szerda

Európai Karácsony néhány percben...

Lassan barátnőmmé váló kislányommal, valamint digitális fényképezőgépemmel Ádventi Csokoládé Fesztiválra mentem múlt vasárnap délelőtt. Szoktuk mondani: "összekötjük a kellemest a hasznossal"... Így tettem én is ez alkalommal. Kellemes, hiszen néhány perc kikapcsolódás a napi feszült menetből, ám hasznos is egyben, hiszen kis tanítványaim számára zenés bemutatót készítettem. Célom, hogy esztétikai érzéküket fejlesszem, valamint megismertessem velük a Windows Live Movie Maker videókészítő programját, s azt az oldalt, ahol szabadon felhasználható, szép aláfestő zenét találhatnak saját bemutatóikhoz.

Íme az összeállítás, amely ízelítőt ad abból a sokszínűségből, ahogyan Európa-szerte ünneplik talán legszebb ünnepünket, Karácsony szép napját:


A Windows Live Movie Maker ingyenes videókészítő program.
Különböző szabadon felhasználható zenék pedig a következő oldalon találhatók: http://www.jamendo.com/en/

Bátran ajánlom egyéni, csoportos fejlesztésekhez ezt a módszertani ötletet. Sokirányú fejlesztési lehetőség rejlik abban, amikor a gyermekek saját maguk készítenek bemutatókat. Természetesem az oktatás más területén is egyre inkább hasznos, élményszerű lehetőség, úgy, mint a web 2. 0 -ás eszközök egyik népszerű alkalmazása. ( Utólagos megjegyzés: időközben a Movie Maker támogatása megszűnt. 2017.szeptemberében jön helyette egy másik alkalmazás)


2012. november 20., kedd

Egyszer volt egy pályázat...

Néhány hónappal ezelőtt leltem a TanárBlog oldalán egy szakmai pályázatra való felhívásra. 
Szíves invitálás az egyszervolt.hu s a TanárBlog részéről, amelynek lényege az egyszervolt.hu magyar, internetes gyermekoldal játékainak népszerűsítése. Azaz olyan óravázlatok beadása, amelyek a játékok  óvodai, tanórai felhasználását dokumentálják. Örömest tettem eleget a felhívásnak, hiszen immár egy évtizede használom mindig megújuló forrásként az oldalt fejlesztéseim során. Bár játékot írtam kétszer is, de valójában ismereteket átadó, képességeket fejlesztő programokról van szó. A valódi értéke ugyanis mindezeknek  élményt adó, játékos jellegében rejlik. 
Beadtam hát néhány óravázlatot, amely munkám során született, s a minap nagy örömömre jó hírt hozott "Gmail-postám". A pályázat boldog nyertesei között tudhatom magamat. S mivel az ősi mondás szerint minden közhaszonra adatik, így pályázati anyagomat közzéteszem mindazok számára, akik használni kívánják gyermekeik körében az egyszervolt.hu gazdag játéktárát. Természetesen semmit nem egy az egyben szoktunk átvenni a jó gyakorlatok nagy kosarából, így ezek a foglalkozások is csupán adaptálhatóak lehetnek egy-egy kisgyermek esetében. Az óravázlatok beillesztése előtt még annyit kívánok megemlíteni, hogy az elmúlt évek során több intézményben is megfordultam. Igen heterogén összetételű, sérültségű gyermekek oktatását, fejlesztését végeztem különböző osztályfokokon. Különös számomra, hogy a Traff Park milyen sokuknak jelent élményt, játékos tanulást. Jegyzetlapjaim őrzik egy-egy kis csoportom neveit, akiknek Traff rendszámukat rögzítettem, hogy el ne felejtsék azokat.
Következzenek hát a gyakorlatok, s az arról szóló kis videók:




















2012. november 19., hétfő

PIL Fórumon jártam, sok projektet láttam...

Nem én vagyok az első tudósító, aki beszámol a november 8-9 -én megrendezett pécsi PIL Fórumról. Képek, videók, szöveges beszámolók jelentek meg különböző internetes és papíralapú oldalakon.. 
Mindig figyelemmel kísértem az évek óta megrendezésre kerülő innovatív pedagógusok seregszemléjét. Ám különféle akadályoztatásoknál fogva személyesen egyiken sem tudtam részt venni. Olyankor távolról kísértem az eseményeket, s csak annyi járt eszemben: "Bárcsak én is, én is köztetek lehetnék, szép magyar vitézek, aranyos leventék"...
S íme eljött a nagy nap, november 8-ika, amikor én is velük tarthattam gyönyörű szép Pécs városába. 
Természetesen gratulálok a győzteseknek , és őszinte elismerésem munkájukat illetően, de engedtessék meg, hogy most belterjes, szakmai blogomban kissé önző módon saját projektünkről szóljak néhány szót. 
Többes számban írtam, hiszen Kolléganőmmel , Nagy Ildikó Máriával közösen készítettük munkánkat. 
Kicsit "árválkodtunk" programunkkal, hiszen az óvodapedagógia-gyógypedagógia területén mutatkoztunk be, és ebben a kategóriában nem volt társunk a résztvevők között. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat a kollégák, de mondhatnám barátaink társaságában. Hiszen olyanokkal lehettünk együtt, akikkel már évek óta szakmai, de bizton állíthatom,  emberbaráti kapcsolatban lehetünk. 
Ha summázni akarom a seregszemle eseményét, azt mondom, mint egy falat kenyérre, olyan szükségünk van ilyen egybegyűlésre. Egyrészt hatalmas motiváló ereje van az összetartozás élményének. Ha ki tudjuk zárni köreinkből az irigységet, féltékenységet, anyagiasságot, akkor felemelő, továbbvivő , szakmai tevékenységünkben megerősítő az ilyen találkozási lehetőség. Különösképpen, ha egy olyan csodálatos helyen kerül megrendezésre, mint a pécsi Zsolnay Negyed gyönyörűen ujjáépített épületrendszere!
Most tehát a sok, különlegesen értékes, hatalmas munkát sejtető bemutatott projekt közül sajátunkról ejtek néhány szót. Munkánk főcíme: EGYSZERŰ ÉS NAGYSZERŰ. Igen, egyszerű, ha a gyermekek nyomába lépve tesszük meg pedagógiai döntéseinket, és nagyszerű, ha látjuk ennek gyümölcsöző, mind pedagógus, mind a gyermek számára örömteli végkifejletét. Így történt ez abban a négy hónapos projektidőszakban is, amelyet dokumentáltunk munkánkban. Óvodáskorú gyermekek egyéni fejlesztését követtük végig, ahol fő motívumunk a zenei nevelés volt, amely áthatotta transzferhatásként a kognitív fejlesztés területeit is. S az innovatív tanárok közösségébe tartozva természetesen az IKT eszközeit használva igyekeztük végezni fejlesztő munkánkat. A projekt kiemelt részeként a tehetséggondozást kívántuk bemutatni különleges módon, hiszen egy asperger szindrómás kisgyermek zenei tehetségének kibontakozása volt projektünk főproduktuma. 

A pécsi Zsolnay Negyedben standunkat  így készítettük el: 



S íme a közös asztalra helyezett projekt: 





Négy hónapos tevékenységünk részleteiben: 






A standunkon bemutatott négy hónap képi megjelenítése kollázs formában:


Február

Március

Április

Május


A négy hónap 10 perces, rövid összefoglalója videó formátumban: 






Végül élményeim három percben: 






2012. október 26., péntek

OpenSim tesztelés a TeT hálóban

Ismét egy szíves meghívásnak tettem eleget, amikor ma hajnalban az OpenSim világába látogattam el. 
A TeT háló tagjaként érdeklődéssel figyelem azt a kutatómunkát, amit Turcsányiné dr. Szabó Márta docens TeaM labor vezető és lelkes csapata folytat a tanulást elősegítő technikák területén. Már részt vettem Dr. Ollé János által vezetett Second Life -os kurzusán, így volt bátorságom benevezni a mostani OpenSim világának terheléses tesztelésében. Bár a közös látogatásban nem tudtam részt venni, de Márti személyes üzenete megbiztatott, hogy utólag is nyitva még a kapu egy ideig, tehát látogatható a terület. . Így hát ma hajnalban "útra keltem". Letöltöttem az OpenSim programját, s a megkapott útmutató alapján szép, lassan egyszer csak bent találtam magamat egy izgalmas, felfedezésre váró virtuális környezetben. Már írtam arról, hogy az ilyen irányú kíváncsiságom nem öncélú, s nem valami  unaloműzés a mozgató rugója. Ha belátogatok a Second Life különleges világába, mindig belebújok azon gyermekek, fiatalok bőrébe, akiket évek óta tanítok, nevelek és fejlesztek. Tudom, ismerem érzéseiket, rezdüléseikre megtanultam reagálni. Látom szenvedésüket, s azt az erős vágyat bennük, hogy ők is ugyanolyan emberhez méltó életet élhessenek, mint a körülöttük futkározó, épek. 
Az OpenSim világában ismét megfogalmazódott bennem az, hogy mennyire fontos lenne ezt a különleges tanulási környezetet felkínálni az akadályokkal küszködő, sok-sok fiatalnak és gyermeknek. Egyrészt számtalan fejlesztési lehetőség rejlik benne. Mondhatom, komplex személyiségfejlesztést eredményezhetne e tanulást elősegítő technika. Másrészt olyan akadálymentességet biztosít ennek a tanulócsoportnak, ami egyedülálló a maga nemében. Tudom, még sokan tartanak a virtuális világ esetleges kárt okozó oldalaitól. Többek között attól, hogy elszigetelődnek, a maguk világába fordulva megközelíthetetlenné válnak azok, akik ezt a világot magukévá teszik. Erre csupán egy legfrissebb ellenérvet említek meg. A mostani napokban ismerik meg új gyermekcsoportjaim a Sulivilág internetes iskolai közösségét. Egy  virtuális osztályteremként használható az oldal.
Olyan lelkesek lettek az első pozitív élményektől, hogy nem győzik mondani élményeiket szüleiknek. Ők ültetik le édesanyjukat a gép elé, és mutatják be számukra azt az oldalt, amit saját maguk készítettek. Pedig hát rengeteg bajjal, tanulási nehézséggel küzdenek. Ők az utolsó tagjai osztályközösségüknek. S mindenki tudja róluk, hogy fejlesztésre kell járniuk, mert valami nem stimmel náluk... De most mintha változna valami e tekintetben... Mert új iskolámban, csak annyit mond be a portán a portás néni , hogy K. Annát várja Irma néni az informatika teremben... Persze hogy erre kíváncsivá válnak a többiek, és már a lenézett kis "bicebóca" társból egy irigylésre méltó valaki lett. S már sorakoznának is a többiek... De nem, ez csupán néhány "kiváltságos" gyermek jussa. S ha megkérdezik tőlük, hogy mit csináltatok ott bent, hát büszkén válaszolják, hogy jártunk a virtuális osztályteremben.... S ők nem, csak én tudom, hogy eme informális tanulás milyen fejlesztési területeket céloz meg esetükben. Ezért nem nyugszik lelkem, s járom előttük az utat, készítem számukra az élményt jelentő, egyenlő esélyeket teremtő, virtuális oktatási-tanulási környezeteket. Hajnali túrámon felvételeket is készítettem. A fotókon látható, hogy  félve, bátortalanul indultam, de percek teltével egyre bátorságosabbá válva fedeztem fel e gazdagon elkészített környezetet: 
Íme a dokumentáció: 



Végül álljon itt egy ennél sokkal szemléletesebb bemutató, amit maguk a program Szerzői készítettek el:


2012. október 21., vasárnap

Szerencsés időzítés: DUE Konferencia a Curious MInds – CMI-2012 idején


Mint ahogyan előző bejegyzésemben leírtam, kurzusunk októberi témaköre a NETGENERÁCIÓ köré épül fel. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy éppen ez idő alatt került megrendezésre a "Diákmédia az internetkorszakban " című konferencia. Épp, hogy túl vagyok a kétnapos esemény-teli programon, máris számtalan kérdés merült fel bennem a netgenerációt illetően. Megvallom, beleestem abba a "csapdába", amelyről említés esett a két nap alatt. Nevezetesen, hogy miért töltünk adott esetben oly' sok időt az internet előtt. A válaszban a hipertextualitás varázslatossága lett megfogalmazva, amely kalandos és élmény-teli útra csábítja a virtuális sztrádán közlekedőket. Mint tudjuk, a hipertextualitás annyit jelent, hogy a " világhálón a weboldalak, illetve az oldalak tartalmai a hipertext technológiájával vannak összekötve. A hipertext Jakob Nielsen meghatározása szerint összekapcsolt szövegrészekből áll, a szövegrészek mindegyike egy csomópontot alkot és mindegyik csomópont rámutat az összes többi csomópontra az internetes kapcsok, vagy„linkek“ segítségével (Nielsen  1995: 2). /BODA Levente:Új médiakultúra a világhálón/
Így jártam most  én is néhány órával ezelőtt. Csupán annyit szerettem volna megnézni, hogy felkerült-e valamelyik előadás az internetre. Mivel a DUE oldalán nem találtam erre vonatkozóan semmit, így el kezdtem  keresésemet, hátha valahol mégiscsak rálelek egy olyan megtartott előadásra, amit a kurzus közös asztalára tehetek. Annak nevét írtam be böngészőmbe, akinek mondandója leginkább lenyűgözött a két nap alatt.
Ő pedig: Dr. Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézetének Igazgatója volt. Első találatra honlapjára leltem, és magam előtt is titkolom, mennyi ideig voltam vendége. Szívből merem ajánlani az oldalt annak, aki felelősen gondolkodik fiataljaink felől,  s őket illetően az új médiák szerepéről.
Blogomba elhoztam egy előadást, amelyet továbbgondolásra szántam kurzustársaim számára.
Bár nem a Diákmédián hangzott el, de témájában, szellemiségében szervesen kapcsolódik az ott felvetett, netgenerációt érintő kérdésekhez. Tudom, velem együtt időszűkében szenvedünk. Az én hajnalom sem arra lett betervezve, hogy online előadást nézzek, sőt, mi több, még egy blogbejegyzést is tegyek a témát illetően. Mégis "elcsábultam", hiszen izgalmas, kérdéseket feszeget Dr. Aczél Petra néha provokatívnak érző felvetéseiben. Talán, ha rá tudunk szánni 20 percet gondolatébresztőnek, akkor kialakulhat ennek kapcsán egy hasznosnak mondható diskurzus közöttünk.
Íme a Corvinus Egyetemen megtartott előadás videófelvétele:

2012. október 7., vasárnap

Hogyan kezelhető a digitális nemzedék megváltozott attitűdje?

A minap egy baráti  meghívásnak tettem eleget, amikor a Curious MInds – CMI-2012 nevet viselő Facebook zárt csoportjához csatlakoztam. Kedves ismerőseim, Zakupszki Tünde és Fehér Péter PhD vezetői a kurzusnak. A tematikában azt olvastam, hogy a KONNEKT csoport folytatásaként  egy konnektív tudásszerzés/tudásépítésre alapozott együttműködést kísérelnénk meg. Építkezésünket a "Tanulás, önképzés és tudásépítés a XXI. században" csomópont körül kezdenénk el. Október témahónapja a NETGENERÁCIÓ problémakörét járja végig. A felvetett kérdések között található blogbejegyzésem címe is, amely szerint: "Hogyan kezelhető a digitális nemzedék megváltozott attitűdje?" A kurzus követelményei között szerepel havi egy blogbejegyzés , így most ezennel eleget is kívánok tenni kötelességemnek. Szívesen teszem, hiszen közel áll hozzám az a probléma, amelyet a kérdés megfogalmaz. Péter még egy alkérdéssel is kiegészítette a témakört. Vagyis, hogy mi változott egyáltalán? Vannak-e ilyen irányú tapasztalataink? S most erről kívánok néhány gondolatot elmondani. 
Immáron egy hónap áll mögöttünk a 2012/2013. év kezdete óta. Utazó gyógypedagógusként óvodákba, iskolákba járva egyéni fejlesztéseket végzek az integrációban tanuló akadályozott gyermekek között. Kissé eltérek a szokványos fejlesztőszobai foglalkozások menetétől, hiszen az intézményvezetőket köszöntve bátorkodom számítógéptermet kérni foglalkozásaim megtartásához. A fogadtatás nem mindenütt egyértelműen pozitív, de most arról szólok, amikor együttműködő, segítő jobbot kapok az IKT-val támogatott gyógypedagógiai fejlesztéseimhez. Olyan intézményekbe járok most, ahol még nem voltam. Tehát meg kellett először ismerkednem a gyermekekkel. Vannak  közöttük óvodások, és vannak alsó tagozatos diákok. Ezen kívül néhány ötödikes tanuló is jár hozzám. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom informális úton felmérni első körben képességeiket. Kis labdát vettem a kezembe, kört alkottunk , és én kezdtem a bemutatkozást. Azután pedig az folytatta, akinek a labdát gurítottam. Kértem, mindenki mondjon néhány szót magáról. Nehezen, bátortalanul kezdődtek a bemutatkozások. Így néhány besegítő kérdést tettem fel számukra. Tudatosan végére hagytam a számítógép témakörét. S amikor megkérdeztem, hogy van-e otthon számítógép, és mennyi, és mikor ülnek mellé, és mi a kedvenc online játékuk, egy szempillantásra megváltozott minden körülöttünk. Élénk szemek, kipiruló arcok, kerek mondatok... Döbbenten hallgattam őket csoportról- csoportra... Azonnal sorolták az angol nevet viselő játékokat, -ők, akik a tanórákon a mélyen alul teljesítő, kudarcélményekkel megpakolt kis nebulók... Hatalmas, kerek szemmel néztek rám, hiszen nem ehhez szoktak a fejlesztőfoglalkozások alkalmával. Egy-egy óra végén szinte szövetségesként köszöntünk el egymástól. Mondanom sem kell, nevemet megjegyezték, sőt a következő óra időpontját is. Ennek háttere, hogy elmondtam számukra, legközelebb mindenki a kedvenc online játékát fogja bemutatni. S ez az óra volt számomra a következő döbbenet. Teljes komolysággal készült mindenki a bemutatójára. Én füzettel a kezemben jegyzeteltem a kis előadók magyarázatát. És meg kell, hogy mondjam, sok mindent nem tudtam ezekről a játékokról. 
Az angol neveket ők betűzték le nekem, s az egész játék menetét elmagyarázták részletesen. A bemutatók elején elmondtam számukra, hogy emeljék ki "előadásukban" azt, hogy mit lehet tanulni ezekből a játékokból. Erre is kitértek szépen. Azt is elmondtam kritériumként, hogy véres, durva játékot nem fogadunk el. Nem is hoztak ilyeneket, bár elmondták, hogy némelyiküknél azért otthon nézni szoktak ilyeneket is. 
Nem is részletezném beszélgetéseinket, bár ebben a bizalmi légkörben számos dolog előkerült, amiről talán a későbbi bejegyzéseimben szólni fogok.
Viszont az egy hónapos "felméréseim" során arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon, de nagyon megváltozott a körülöttünk élő gyermekek élete. Ezalatt azt értem, hogy egy egész más világban élnek, mint amilyet mi gondolunk. És ezzel a más világgal a bensejükben ülnek be nap mint nap az iskolapadokba, és szembesülnek egy egészen más rendszerrel, ami számukra már nem igazán felel meg. Így azután mindez gyakran frusztrált helyzetet teremt úgy a pedagógus, mint a gyermek számára. Meg merem kockáztatni, hogy ez is egyik eredője lehet annak, hogy gomba-módra szaporodnak a "papiros" gyerekek,- azok, akik beilleszkedési, tanulási, és magatartási zavarral küszködnek. 
Az általunk összeállított, papíralapú felmérőteszteket egy következő órán elébük tettem. Láttam rajtuk, hogy rögtön  visszazuhannak abba a kínlódásos folyamatba , amit nekik ez a tanulási környezet jelent. A tesztek kitöltése után a hasonló feladatokat az egyszervolt.hu oldalán található Okos Doboz- ból választottam. El kell, hogy mondjam, hihetetlen koncentrált erővel, nagy magabiztossággal végezték el feladataikat.. Felettébb meglepődtem akkor, amikor egy fiúcska alig tudott egyszerű matematikai feladatokat megoldani a papiros teszt során, a kedvenc online játékában pedig hatalmas pénzösszegeket összeadva, és kivonva rendezte üzleti ügyeit. Szóval.... Ezzel csak azt akartam elmondani, hogy meglátásom szerint kezelhető a digitális nemzedék megváltozott attitűdje, de csak akkor, ha mi is merünk változtatni eddigi, megszokott tanítási módszereinken. Ha bátorkodunk bemenni közéjük, ha megismerjük , sőt elfogadjuk világukat, akkor ők szárnyakat kapnak, és önmaguk képességeit felülmúlva képesek teljesíteni feladataikban. Megvallom, több irányból is jött már  ellenvélemény módszereimet illetően.  De amikor szemtől-szembe meggyőznek a gyermekekkel töltött tapasztalataim, akkor megnyugszom, és bátorsággal teszem tovább dolgom. Most  csak egyet emelek ki a sok ellenérv közül. Vannak, akik azt mondják: " Persze, számítógéppel  tetszik nekik a tanulás, de akkor így soha nem fognak megtanulni papírra írni..." Ezzel kapcsolatosan azt tudom mondani, hogy az akadályokkal küzdő tanulók számára hatalmas motiváció, ha ők megmutathatják digitális kompetenciájukat. Az ő esetükben sokkal inkább szükségszerű ez az akadálymentesített virtuális környezet, hiszen önbizalmuk erősödik , és ha személyiségükben szépen tudnak fejlődni, akkor igenis lesz motivációjuk, akaraterejük ahhoz, hogy kézzel is írjanak. Ez csupán egy a sok pozitívumból, ha mi változtatni tudunk tanítási attitűdünkön. Meglátásom szerint könnyen kezelhetővé válhatna a digitális nemzedék "megváltozott attitűdje"! Természetesen nem könnyű az út mindennek eléréséhez. Ha valaki most végig olvassa Fehér Péter négy évvel ezelőtt írt PhD értekezését a magyarországi iskolák IKT eszközhasználatát illetően, és valóságosan tudja a mostani állapotokat, akkor láthatja, van bőven tennivalónk ez ügyben . S ha azt akarjuk, hogy ne váljanak áldozatává gyermekeink a mi újtól való konok ellenállásunknak, akkor valóban össze kell fognunk, és sok-sok Facebook csoportot alkotnunk... Az elmúlt hetek tapasztalatai mondatják ki velem: nagyon elhúztak "kis ludaink" előttünk az úton... Ne szégyelljük gyengébb szárnycsapásainkat előttük.... Nagy a szeretet bennük. S ha azt élhetik át, hogy nekünk, tanáraiknak segítenek a virtuális világban eligazodni, hatalmas ragaszkodás alakul ki részükről  irántunk. S úgy gondolom, ez a biztosítéka annak, hogy hőn óhajtott örömpedagógiánk megvalósuljon.

2012. május 7., hétfő

Informatika - Szakmaiság - Eredményesség pályázat - 2012.

Szeretek örömről beszámolni, hiszen oly sokszor vagyunk elcsigázottak, lehangoltak hétköznapjainkban. S az öröm olyan pozitív élményt ad, amely megsokszorozza energiánkat, további kitartó munkára serkent. Ennek igazságát érezzük  nem csupán kis diákjaink esetében, hanem önmagunkat illetően is. Talán nem vitatható, hogy nincs könnyű helyzetben ma az a pedagógus, aki lépést akar tartani a fejlődéssel, aki innovatív módszerekkel kívánja kelléktárát megújítani. Sokszor vívódtam én is egymagamban, jó-e az, amit tevékenységeim során a gyógypedagógiai gyakorlatomban megvalósítani szeretnék. Bár mindig biztattak kis diákjaim örömteli visszajelzései, de - őszintén szólva - vágytam olyan szakmai elismerésre, amely komoly szakemberek véleménye alapján fogalmazódik meg. Ez történt meg az Informatika - Számítástechnika Tanárok Egyesülete által meghirdetett pályázat révén. IKT-s jó gyakorlatom bemutatásával az alsó tagozatos kategóriában III. helyezést értem el, aminek rendkívül örültem.




Április 28-án történt meg az ünnepélyes díjátadás, amelyről így olvashatunk a Modern Iskola oldalán:




Megtisztelő jó érzés kézhez kapni egy olyan elismerést, ami megerősíthet bennünket abban, hogy ha göröngyös is néha utunk, sok akadállyal teli , de érdemes rajta továbbhaladni. Különös húzóerő pedig az az egyre bővülő közösség, amelyben az ember azt tapasztalja, hogy nincs egyedül. Vannak társak, akiktől tanulni lehet, akik tudásukat örömmel, önzetlenül osztják meg. S ma már az internetnek köszönhetően szélsebesen juthat el az új tudás mindenkihez. Így az ISZE nyertes pályázatainak anyagai is megtalálhatók, letölthetők minden érdeklődőnek.



Végül következzen néhány pillanat a díjátadó ünnepségről:




2012. április 29., vasárnap

Új utak, új lehetőségek a Second Life virtuális környezetében

Mint már említettem egyik bejegyzésemben, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében bátorkodtam csatlakozni a Dr. Ollé János irányítása alatt álló ELTE PPK Virtuális távoktatás és Virtuális oktatási környezet Facebookon megjelenő csoportjaihoz. Sajnos időszűke miatt ritkán tudok részt venni a találkozásokon, de folyamatosan követem a kurzus eseményeit. S ha nem is az előre kijelölt időpontban, de néha belátogatok a campus előadótermeibe, vagy olyan helyekre teleportálok, amelyekre a csoporttársak hívják fel  figyelmemet. Azt is írtam már, hogy nem öncélúan gyakorlom  virtuális avatar-létemet, hiszen a Second Life alkalmazásában nagy lehetőségek rejlenek, amelyek a gyógypedagógia területén terápiás jelentőségűek lehetnek. Most legutóbb Zakupszki Tünde bejegyzése csábított arra, hogy ellátogassak egy helyre, amelynek koordinátáit az üzenőfalra jegyezte: http://maps.secondlife.com/secondlife/Dotoorak/58/90/251 Rövid sétám alatt úgy jártam végig utamat, mintha egy kerekesszékből megszabadult, ép test lennék. Pillanatok alatt átéltem azt a boldogságélményt, amit az az embertársunk élhet át, aki valóban akadályozott mozgásában, és ha csupán csak virtuálisan is, de belekóstolhat a szabad mozgás önfeledt örömébe. Sétám során felvételeket készítettem, majd összeállítottam mindezt a Movie Maker programjával a következőképpen: 
                                                                                    

2012. április 19., csütörtök

Egy cikk a PIL Akadémia témakörében



A PIL Akadémia indulásakor ígéretet tettem arra, hogy folyamatosan beszámolok az ott tanultakról szakmai blogomban. 
Most könnyű dolgom akadt, hiszen a cikket nem én írtam, csupán a kérdésekre válaszoltam. Így adom közre most azt az írást,  amit Tarnavölgyi Gábor, az iot.hu főszerkesztője jelentetett meg, s amely egy átfogó ismertető a PIL Akadémia mibenlétéről, működéséről. Íme: 

A Microsoft Pil Akadémia belülről - Miért olyan lelkesek a résztvevők?Microsoft Magyarország támogatásával az idén januárban indult el a PiL Akadémia, ami egy ingyenes, hat hónapon át tartó a Microsoft ingyenesen elérhető IKT eszközarzenálját. 
képzési lehetőséget biztosít azoknak a pedagógusoknak, akik szeretnék megismerni, és a tanítás/tanulás során hatékonyan felhasználni

Szeverényi Irma (SZ.I.) gyógypedagógus lelkes résztvevője a programnak, most őt kérdezzük a PiL Akadémia tapasztalatairól...

IOT.hu: Hogyan jutott tudomására a képzési lehetőség?

Sz.I.: Még 2011. októberében olvastam a hírt a TanárBlog oldalán. Igazán megnyerő volt számomra a „beharangozó”, amely szerint a 2012. januárjában induló, 6 hónapos,  tanárok számára teljesen ingyenes, újszerű képzési rendszer, amely egyszerre: tanártovábbképzés, szakmai közösség,  módszertani gyűjtemény, innovációs központ.
Microsoft Partners in Learning program keretében, a cég támogatásával indította el a PiL Akadémiát Nádori Gergelyés Prievara Tibor.  Mondanom sem kell, azonnal jelentkeztem, hiszen mindaz az ígéretek között szerepelt, amelyekre pedagógia munkám során folyamatosan vágyom. S most egy nagyot ugorva, április hónapban máris elmondhatom: nem csalás, nem ámítás! Igen, naponta megkapom a képzés során mindazt a jó lehetőséget, amellyel a két Vezető tanárkolléga kecsegtetett bennünket a képzésre való toborzás során. Ők ketten, mint gyakorló pedagógusok, évek óta vezetik, gondozzák a TanárBlog oldalát, ahol mindig gyakorlatias tanácsokat kaphattam én is az IKT pedagógiai alkalmazásáról.

IOT.hu: Milyen informatikai ismerethez volt kötve a jelentkezés?

Sz.I.: Nem volt kikötve különösebb informatikai előképzettség. Sőt! Nem is kifejezetten az informatika tanárok társasága volt a célközönség, hanem bármely szakos pedagógus jelentkezhetett a képzésre. 

IOT.hu: Pillantsunk a kulisszák mögé! Hogyan folyik ez az újszerű képzés a gyakorlatban?

Sz.I.: Volt egy nyitókonferenciánk jan. 28-án az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban, ami rögtön egy „mélyvízbe ugrást” jelentett az IKT használatát illetően. Csoportokba alakulva, teremről-teremre járva ismerkedtünk meg az első csokor IKT alkalmazással. Sőt! Mi is kaptunk lehetőséget arra, hogy bemutassunk egy általunk használt programot, vagy weboldalt, tanórai alkalmazást.
PiL Akadémia 2012A PiL Akadémiának van egy, a Microsoft PiL (Partners in Learning) program keretében működtetett online felülete (PiL Akadémia 2012), közösségi oldala, ahol kéthetente kapjuk meg az új E-learning tananyagainkat. Folyamatos mentorálást kapunk a PiL Akadémia oldalán, de egymás számára is szolgálhatunk olyan  jobbnál - jobb, használható ötletekkel, ami tanórai munkánkat segítheti, színesebbé teheti.

IOT.hu: Milyen érdekes, hasznos IKT eszközöket ismert meg eddig? 

Sz.I.: Először is fontos megemlítenem, hogy a használt programokat, alkalmazásokat a Microsoft jóvoltából ingyenesen használhatjuk. Ezeket az oktatási szoftvereket egyetlen helyről letölthetővé teszi a  Microsoft Learning Suite  - Oktatási Szoftverpult.
Itt van például az Autocollage képmontázs készítő program, amit nagyon jól tudok használni az egyéni, vagy kiscsoportos fejlesztésben. Vagy a Movie Maker videoszerkesztő program, amit most a Föld Napja projektben használunk. A PhotoStory is egy remek kis szoftver, amivel a gyerekek saját maguk kereste fotókból állítanak össze egy rövid képbemutatót. Ezek az alkalmazások a gyerekeimnek varázslatos dolgok, imádnak velük dolgozni, van úgy hogy alig akarják abbahagyni a munkát! ... én meg örülök, mert  ezekkel a programokkal komplex személyiségfejlesztést tudok végezni.

IOT.hu: Csak online folyik a képzés, vagy vannak személyes találkozások is? 

Sz.I.: Igen, vannak JELENLÉTI KÉPZÉSEINK is, amelyek nem kötelezőek ugyan, de mindig túljelentkezés van, nem kis gondot okozva ezzel mentoraink számára. Ezeken az alkalmakon mindig a tananyaghoz kapcsolódó gyakorlat-orientált foglalkozás keretében mélyíthetjük el addigi ismereteinket. Természetesen az ötleteit itt is bárki közös IKT asztalunkra teheti, ami a bőségtől lassan roskadozni látszik….
Az inspiráló, nemes verseny is megjelenik a képzés során. Van ugyanis egy pontszám táblázatunk, ami aktivitásunkat mutatja. És van egy úgynevezett „Megosztás dicsőségtábla”, ahol dokumentáljuk azokat a megosztásainkat, amelyek a PiL Akadémia híreiről szólnak.
A képzés eddigi legújszerűbb mozzanata, mondhatnánk fénypontja az a két TeachMeet volt, ami a belvárosban került megrendezésre. Itt bátor vállalkozásként minden pedagógus 3 percben bemutathatott egy általa érdekesnek, hasznosnak vélt IKT alkalmazást. A sorrend sorsolás útján alakult ki. A légkör igazán megnyerő, szabad, nyílt,  baráti volt mindkét esetben, ami manapság enyhítő oázisként hat sokszor taposómalomként megélt életünkben.

IOT.hu: Milyen kötelezettségekkel jár a PiL Akadémia?

Sz.I.: A résztvevő pedagógusoknak kötelező a nyitókonferencián és a záró konferencián való részvétel. Megkívánja ezen felül a képzés azt, hogy aktívan legyünk jelen a PiL Akadémia online felületén. Kötelezettségünk az is, hogy havonta beadjunk egy olyan óravázlatot, amelyben IKT alkalmazás szerepel.

IOT.hu: Ad valamilyen hivatalos dokumentumot a képzés a PiL Akadémiát sikeresen elvégző pedagógusoknak?

Sz.I.: Az ígéret szerint természetesen diplomát kapunk a képzés elvégzése után. Ez azonban nem akkreditált képzés. De arra is  van lehetőség, hogy ha valaki akkreditált képzésként akarja elvégezni a PiL Akadémiát. Ebben az esetben azonban akkreditációs költséget kell viselni az illető kollégának.

IOT.hu: Végül egy kérdés: ajánlaná-e ezt az újszerű képzést más pedagógus kollégának is?

Sz.I.: Igen, bátran ajánlom minden pedagógus társamnak. A remény szerint valamilyen módon folytatása következik a PiL Akadémiának. El kell mondani azonban, hogy szükséges részünkről egy elkötelezettség arra vonatkozóan, hogy belássuk: elengedhetetlen követelmény a 21. században  megújulnunk pedagógiai módszereinket illetően. Ehhez pedig nagy segítség egy olyan közösség, ahova egyrészt költségmentesen csatlakozhatunk. Tudom, ez sokunk számára egyáltalán nem mellékes kérdés. Másrészt pedig olyan tudás birtokába kerülhetünk, amely hathatós segítséget ad arra, hogy  valódi, innovatív pedagógusokká válhassunk, akik a ma felnövekvő gyermekek számára igazi példaképek lehetnek.

Befejezésül ki kell hangsúlyoznom, hogy a PiL Akadémia nem csupán az IKT használatára tanít bennünket, hanem ennél egy sokkal fontosabb pedagógus felkészültséget kínál számunkra. Ezt a legutóbb megkapott E-learning tananyagunk így fogalmazza meg:
„Az IKT eszköz, amit nagyon sokféleképpen lehet használni. Lehet nagyon unalmas és értelmetlen IKT-s órát is tartani (sőt talán még könnyebb is, mint IKT nélkül) és lehet nagyon innovatívnak lenni ilyen eszközök nélkül is. Talán már egyértelmű, hogy a PiL Akadémia nem az egyes programok felhasználói ismereteit akarja megtanítani (vagy nem csak azt), hanem abban próbál segítséget adni, hogy valóban a 21. századi kihívásokra felkészült tanárok lehessünk.  Ehhez azonban azt is tudnunk kell, hogy mik ezek a kihívások, mik azok az elvárások, amikkel ma szembe kell néznünk az osztályteremben, az iskolában.”

Ennek ismérveit a tananyag részletezi is.
Köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették számomra, hogy a Microsoft Partners in Learning IKT Akadémia  résztvevője lehessek!

IOT.hu: Én pedig köszönöm a beszélgetést! 

2012. április 10., kedd

Second Life egy jobb élet reményében

Az  ELTE PPK Virtuális Oktatási Környezet facebookos csoportja számára tett közzé Dr. Ollé János egy olyan dokumentumot, amely 50 You Toube -os videóban mutatja be a Second Life Oktatásban való alkalmazásának lehetőségét. Nagy elhatározással vetettem bele magamat, hogy az 50 videót végig nézzem. Eltökéltségemnek alapos indoka volt. Ugyanis mióta Second Life-os avatarommal járom a virtuális világot, folyton azokra a kis diákjaimra gondolok, akik "szárnyaszegetten", kerekesszékükben ülve tengetik földi életüket. Az elmúlt évek során olyan gyermekeket ismertem meg a gyógypedagógia területére érve, akiknek még reményük sem lehet a valóságos világban útra kelni, új és új tájakat megismerni, csodás élmények birtokába jutni. S amikor felrepülök avatarommal az egekbe, és szebbnél-szebb tájakon járok, s amikor új és új ismeretekkel gazdagodhatok, mindig ők jutnak eszembe, de közülük is különösen egy fiúcska. Tanulásban akadályozott, alternáló hamiplagiás, nehezen beszélő volt, de mindig valami szebbre, jobbra vágyott a lelke... Ő a bolygók közt érezte jól magát, amin soha nem is csodálkoztam... Elkívánkozott e földi terekről, elkívánkozott gúzsbakötött kis testéből... Már nem tanítom őt, hisz a várost is elhagytam, ahol ő lakik. Akkor még csak a google earth -öt tudtam letölteni számára, amivel boldogan "utazott" a nagyvilágban. Most azonban már elkészítenénk együtt fantasztikus avatarját. Tudom, mennyire örülne, hiszen ő hatalmas képzelőerővel rendelkezett. Tudom, mennyire szárnyalna, mennyire kiteljesedne élete ezzel a lehetőséggel....
Visszatérve az 50 videóra, nem kellett sokat várnom, hiszen az 5-ik megnyitásakor megleltem azt, amit  oly' nagyon kerestem! Igen! Megbizonyosodtam arról, hogy nem csupán az én kitalációm a Second Life gyógypedagógiai lehetősége, hanem ezt nálamnál sokkal bölcsebb emberek, szakmai tekintélyek ismerték fel. Az 5-ik megnyitott videó 8 perces, s a 3 percnél kezdődik az, ami számomra különösen sokat jelentett. Kedves Olvasó! Tekints bele, és tudom, ha végig nézed, semmi magyarázatra nem lesz szükséged.



Kurzusunk során viszont mi, pedagógusok ültünk kerekesszékbe, és úgy jártuk be a gyönyörű terepet. A cél, hogy még inkább átérezzük azoknak sorsát, akik ilyen teherrel élik földi életüket.

  



2012. április 7., szombat

Tanulni érdemes! - avagy egy tavaszi "virágcsokor" IKT alkalmazásokból

Igen! Tanulni érdemes! Népes családban nevelkedtem, ahol Édes Jó Apám ezzel biztatott bennünket. Szavai most is fülembe csengenek. S ha kemény munkával megszerzett tudásom gyümölcsét aratom le, mindig megszólal bennem e "kódolt üzenet". Megvallom, soha nem tartoztam a "könnyen tanulók" társaságába. Most is sok gyakorlás, olykor küszködés árán sajátítom el azt a tudást, amellyel a 21. század gyermekeit hatékonyan, élményszerűen tudom oktatni, nevelni. Mindig örülök, ha valamilyen képzésbe bekerülhetek, hiszen sokkal inkább ösztönöz, és előrevisz a mentorált  tudásközvetítés az önképzéshez viszonyítva. Jelenleg a PIL Akadémia szolgáltatja számomra azt a nagy segítséget, amivel az IKT (információs és kommunikációs technológia ) egyre mélyebb ismereteit sajátíthatom el. Ezzel párhuzamosan a Dr. Ollé János egyetemi adjunktus irányítása alatt álló ELTE PPK Virtuális távoktatás és Virtuális oktatási környezet facebookon megjelenő csoportjában tanulok. Tudásszomjam nem öncélú, bár számomra is élményt jelentenek az új és új alkalmazások olykor fantasztikusan érdekes megjelenése, hanem  immár 10 éve felismert tapasztalat visz előre töretlenül utamon. Hiszem, hiszen nap-mint nap tapasztalom: forradalmian új fejlesztési lehetőségek rejlenek a modern technika-adta eszközök révén a gyógypedagógia területén. A sokszor súlyosan akadályozott gyermekek számára olyan tanulási környezetet biztosítunk ezek által, amelyeknek segítségével ezernyi gátat szabadíthatunk fel. Most csupán a Second Life alkalmazását említem, ahol alapos ismeretek elsajátítása  után bátran vihetnénk be olyan gyermekeket ebbe a világba, akik fizikai akadályozottságaikat kikerülve szárnyalhatnának ebben a közegben... Tanulhatnának, világokat láthatnának, olyan csodálatos helyekkel ismerkedhetnének meg, amelyekhez máskülönben soha, de soha nem juthatnának el. Én magam először végig járom ezeket az utakat, hogy amikor a gyermekeket bevezetem,  már otthonos tagja legyek ennek a különös világnak. Tudom, hogy lesznek olyanok, akiknek ez segítségül szolgál majd  abban, hogy megtalálják  életük értelmét akár  kerekesszékben ülve is.
 Tavaszi virágcsokromat ím lassan bokrétába fogom. Először két kis videóbejátszás következik, amelyet a PIL Akadémia tananyaga között található Photo Story-val készítettem. Mindkettő a Second Life -ban eltöltött perceimről szól:

Íme az egyik:


S íme a másik: 



Tavaszi "bokrétámat" tovább fűzve kövekezzen most az Auto Collage alkalmazás, amely szintén tananyagunk a PIL Akadémián. Igen jól alkalmazható számos területen az oktatásban, ahogyan ezt ápr. 5-én szakmai napunkon össze is gyűjtöttük ötletbörze gyanánt. Most egy tavaszi virágokból készült montázst mutatok be, amelyet ezzel a programmal készítettem. A kis lakom előtti virágokat lefényképeztem, majd a programra bízva különféle összeállítású montázsok születtek:








Végül "csokromat" a Windows Live Movie Maker programjával fűzöm össze, amely a  PIL Akadémiai tananyagunknak szintén része. ( Utólagos megjegyzés: idővel megszűnt a Movie Maker támogatása. Helyette 2017. szeptemberében ígérnek más alkalmazást.) Két 3 perces videót készítettem segítségével. Az egyikről már szóltam a Tanárblog oldalán, de akkor a videó linkjét elfelejtettem betenni  a bejegyzésbe. Íme most pótolom feledékenységemet:



A másik Movie Maker-ben készült videót az ápr. 5-ikei PIL Akadémia által szervezett TeachMeet-en mutattam be, amely egy autista kisfiú egyéni fejlesztésének néhány pillanatát örökíti meg:




Mind ezek az alkalmazások a PIL Akadémia tananyagi között,  a TanárBlog oldalán:  ITT
találhatóak.

2012. március 30., péntek

Kis hazánkban nagy kezdeményezés,- avagy a Bárczin "Autizmus spektrum pedagógiája" szakirányú képzés

Amennyire tiltakoztak idegszálaim a Facebook alkalmazása ellen, úgy most egyre nagyobb érdeklődéssel nyitom meg az oldalt reggelente. A kezdeti ódzkodásom után szükséges volt néhány hónap, hogy megtanuljam a járás-kelést az oldalak között, s hogy kialakulhasson egy olyan kis közösség, amelyben összeköt bennünket egy valamiféle közös gondolkodás, érdeklődési kör. Megvallom, én nem a személyes, saját intim szférámat kívánom közzé tenni a nagy virtuális térben, hanem szeretek hírt kapni, és hírt adni olyan eseményekről, információkról, amelyek pedagógiai munkámat segíthetik,  s amelyek által szakmai közösségünk egyre inkább erősödik. Persze ez a fajta "facobookozás" csak olyan embernek érdekes, aki szinte hobby szinten műveli azt,  amit esetleg mások nehéz és fárasztó munkatevékenységnek neveznek. 
Eme rövid kis bevezető után adom hírül azt az örvendetes eseményt, amit szintén a Facebookon olvastam először. 
Történelmi pillanatokat élhettünk át tegnap az ELTE  Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karán. A megtelt előadóterem egy különös nyitórendezvény tanuja lehetett. A cím: "Dialógusok az autizmusról", amely egy párbeszéd kezdeményezése a kutatók és az autizmus spektrum zavarban érintett szülők között. Természetesen az ezen a területen tevékenykedő pedagógusok sincsenek kizárva a párbeszédből. Dr Győri Miklós érdekfeszítő előadása az autizmus spektrum zavarának eddig ismert okairól szólt, majd egy olyan kerekasztal beszélgetésnek lehettünk részesei , ami - bizton állíthatom - nem volt szokványos és mindennapi. Számomra döbbenetes volt az a szívtől-szívig ható diskurzus, ami egyfelől a kutatás területéről, másfelől az autizmus terhét cipelő szülők részéről folyt. Mindig meg voltam győződve arról, hogy eredményesen csak teamben dolgozhatunk gyermekeink érdekében, ahol kiemelt szerepet illik és szükséges adni a szülőknek, de a tegnap hallott párbeszéd után hitem megingathatatlanná vált e téren. Bejegyzésem hosszúra nyúlna, ha részletezném a dialógusban elhangzottakat. Így csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy a következő diskurzusra érdemes elmenni. Gazdagodhatnak általa szakmai és emberi értékeink. 
A beszélgetés után Dr Stefanik Krisztina bemutatta számunkra az Európában egyedülálló kezdeményezést, vagyis azt, hogy szeptembertől elindulhat az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógia Karán az "Autizmus spektrum pedagógiája" szakirányú képzés. Hatalmas munka, összefogás eredménye mindez, amelynek folyamatossága szintén komoly erőfeszítést, együttműködést kíván meg.
Reménységem mint mindig, úgy most is erős abban, hogy vannak közöttünk olyan jóakaratú embertársak, akik nemes célokért képesek áldozni önként javakat. Íme, itt a következő... 
A tegnapi találkozó a Bárczin az Autizmus világnapja alkalmából került megrendezésre. Méltó "beharangozója" volt ez az esemény annak a közös együttlétnek, ami most előttünk áll a kék szín jegyében.