2014. május 22., csütörtök

Tanévzárás küszöbén jövőbe tekintés...


A 2013/2014. tanév vége felé közeledve igyekszem rögzíteni azokat az eseményeket, amelyekben részt vettem az elmúlt hónapokban, hetekben. Ebben a blogbejegyzésben két konferenciáról is szólni szeretnék, majd ezt követően néhány személyes gondolatot kívánok megosztani kedves olvasóimmal.
Az egyik konferenciára szerencse folytán kislányom révén juthattam el április 3-án. Magyarország legnagyobb mobiltechnológiákkal és startupokkal foglalkozó konferenciájának a  VAM Design Center épülete adott helyet. 


A Smartmobil 2014 konferencia honlapján részletesen tájékozódhatunk arról a gazdag programról, amely során megismerhettük a technológia és az innováció legbefolyásosabb szereplőit. Kislányom, Irma a CCO Magazin gyakornokaként tudósított az eseményről. Egyik teremből a másikba sétálva ámulva konstatáltuk azt a előrehaladást, amit neves külföldi és hazai szakemberek prezentáltak a mobiltechnológia és applikációfejlesztés területén. Kezünkben tartva okostelefonjainkat percről-percre tájékozódhattunk a programról az SM 2014 mobilalkalmazása jóvoltából, valamint folyamatosan követhettük az előadásokat a Sopreso prezentációs webalkalmazáson keresztül, ahol ki-ki tetszését kinyilváníthatta, de akár kérdését, hozzáfűzését is megtehette, amire azonnali választ is kaphatott az előadás befejeztével. 



Hosszú időt venne igénybe, ha részletesen szólnék a végtelen lehetőségek tárházáról, amit a csúcstechnológia kínált e napon, így csupán a számomra legnagyobb élményt nyújtó találkozásokat említem meg. Részt vett a konferencián Halácsy Péter, a nemzetközi színtéren az egyik legsikeresebb magyar startup cégnek a Prezi -nek társalapítója és technológiai vezetője. Hallgathattuk professzor Mérő Lászlót, aki  matematikus, publicista, pszichológus, az ELTE Gazdaságpszichológiai szakcsoportjának egyetemi tanára. Az ő nevéhez fűződik egy olyan számítógépes játékokat gyártó cég alapítása (1987), amely sikeres játékokat készített amerikai, japán és európai megrendelőknek. Láthattuk, hallhattuk az Egyesült Államokból érkező Dr. Rafael Grossmann sebészorvost, aki elsőként használta a műtőben a Google Glass szemüveget. Olyan technológia ez, amelynek segítségével a műtétet más orvoscsoportok is követhetik iPad-en, és konzultálhatnak ezen közben a műtétet végző orvossal.

Pedagógus lévén  a csúcstechnológia oktatási alkalmazásait kerestem a nap folyamán. Örültem, amikor rátaláltam egy teremre, ahol éppen  a Microsoft Imagine Cup verseny hazai döntője kezdődött el. Döbbenetes volt számomra az a tudás és elkötelezettség, amellyel a diákok bemutatták ötleteiket. Hallgatva őket, látva újszerű, tanítást-tanulást segítő mobilalkalmazásaikat, pillanatok alatt az iskolapadban éreztem magamat, őket pedig katedrán láttam. A nyertes projektekről ITT olvashatunk.


A másik konferencia, amelyről szólni szeretnék április 15-én volt a Magyar Telekom Székházában. Címe: 


Olvasva előzetesen a programot, sok kedves ismerős előadása csábított. Gyógypedagógusként érdekelt a Bárczi Gusztáv Digitális Tananyagfejlesztő Program ismertetése. Örültem, hogy két olyan alkalmazás is bemutatásra került, amelyet már gyakorlatban használok a fejlesztéseim során. Ez az Okos Doboz digitális teszt -és feladatgyűjtemény, valamint a Duolingo nyelvtanulásra szolgáló weboldal. 
Bejegyzésem elején néhány személyes gondolatot ígértem megfogalmazni a két konferencia kapcsán.
Mindkét esemény megerősített abban, hogy milyen kreatív, cselekvésre kész, sok jó ötlettel bíró fiatalság vesz körül bennünket. Látva lelkesedésüket, innovatív mobilalkalmazásaikat, szerencséseknek mondom őket. Valahol szárnyakat kaphattak a bennük rejlő tehetség kibontakoztatásához. Elgondolkodtam, vajon hányan is vannak még, akik gúzsba kötve várják képességeik megmutatását... Hagyjuk szárnyalni őket, mutassák csak meg kreativitásukat iskolai környezetükben! Természetesen nem könnyű a dolgunk feszes, előre megírt tanmenettel, ráadásul esetleg a modern technológia eszközhiányával küszködve. De vagyunk mi is olyan kreatívak, hogy bizton megtaláljuk ilyen körülmények között is tanítványaink fejlődési lehetőségeit.
A másik gondolatom, amit itt a tanévzárás időszakában megfogalmazok,  hogy meglátásom szerint a mobiltechnológia, az e-learning lehetősége kiemelt jelentőséggel bír a gyógypedagógia területén. Sok esetben nagyon nehéz a fejlesztő foglalkozásokat beilleszteni a nagyon szoros tanítási menetbe. Van, hogy nem is tudnak eljönni fejlesztésre a gyermekek a különórák, vagy esetleg betegség vagy egyéb, más ok miatt. Viszont ilyenkor, otthon, nyugodt, pihent körülményben ideális helyzetben tudják a számukra elküldött e-learning-es feladatokat elkészíteni, s egy digitális osztályterem online alkalmazása segítségével elküldeni. 

Az Online Oktatás Konferencia oldalán olvasható egy cikk, amely az "Online oktatás kontra hagyományos oktatás" címet viseli. Bejegyzésemet zárva ebből idézek:

"A XXI. század a változás százada. Változtatni kell szemléletünkön, életvitelünkön, az élethez való hozzáállásunkon. Amit eddig megtanultunk, megtapasztaltunk kevés lesz a következő évtizedekben. Ez a változás az oktatást is érinti."


2014. május 20., kedd

I.IKT az oktatásban - konferencia Szabadkán 2014.április 12-én


Nametovszki Zsolt szíves meghívásának tettem eleget, amikor a szabadkai I. IKT az oktatásban című konferenciára jelentkeztem. A kitűzött nap április 12-ike volt. Hosszú utazásunkat a szép, tavaszi napsütés,  na meg a jó, baráti társaság tette kellemessé. Zsolt és kisegítő stábja szeretettel fogadott bennünket, s kisvártatva el is foglalhattuk szálláshelyeinket.
A konferencia helyszíne az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kara volt.
Az impozáns díszterem hamar  megtelt  előadókkal,  hallgatókkal. Az előzetesen elkészített program gazdag választékot kínált az IKT iránt érdeklődők számára:  


Az előadások tanulmánykötete is megjelent azóta, amit szíves szeretettel nyújtok át olvasóim számára: 

                         Ikt az oktatasban ikt u obrazovanju 2014-04-12 from Szeverényi Irma

Én a JÓ GYAKORLATOK BEMUTATÁSA című szekcióban kaptam helyet. Azok, akik ismerik tevékenységemet, tudják, hogy terepen dolgozva videofelvételeim segítségével szoktam megosztani tapasztalataimat. Évek óta igyekszem az IKT-t, azaz az információs és kommunikációs technológiát alkalmazni gyógypedagógiai fejlesztéseim során. Mivel a napi tanítás mellett nincs lehetőségem standard kutatásokat végezni, így számomra igen fontos visszacsatolás, feedback a gyermekek öröme, lelkesedése. Úgy vélem, a legnagyszerűbbnek tűnő, pazar IKT eszköz használata, vagy akármilyen nagyszerű és szakszerű gyógypedagógiai fejlesztési szakmódszertan sem lehet igazán  sikeres és hatékony, ha az nem váltja ki a gyermekekből az úgynevezett "Aha élményt", ha nem érzik magukat jól abban a részünkről ideálisnak vélt tanulási helyzetben, fejlesztési körülményben. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva keresem folyamatosan azokat az IKT, web 2.0 eszközöket, amelyek a szakmai kritériumoknak megfelelve, a fejlesztés, oktatás, nevelés megvalósulása mellett örömélményt adhatnak a diákok számára. Így alkalmazom évek óta az egyre újabb és újabb lehetőségekkel bővülő TraffParkot, amely kiváló interaktív tanulási környezetnek bizonyul a gyermekek között. A szabadkai konferenciára ennek gyakorlatából készítettem egy kis filmes bemutatót:


A konferencia tanulmánykötetében, a 86-96-ik oldalon részletezem gyakorlatom szakmai hátterét, s  a TraffParkban rejlő fejlesztési lehetőségeket.

Végül egy zenés kis bemutatóval köszönöm meg Vendéglátóinknak, hogy sok munkájukkal előkészítették a konferenciát. A képeket a konferencia Facebook oldaláról válogattam, valamint saját magam is készítettem néhány felvételt a nap eseményeiből. Íme: 

2014. május 18., vasárnap

JátékosLét az iskolában is?





Sőt! De még mennyire! Ezt keresem, ezt kutatom évek óta kis tanítványaim körében!
Gyógypedagógiai tevékenységemet évekkel ezelőtt halmozottan sérült gyermekek között kezdtem el. Súlyos akadályoztatásaiknál fogva szűk mozgástérben, kevés sikerélménnyel élték napjaikat. Akkor fedeztem fel, hogy a modern technológia mekkora áttörést adhat életminőségük tekintetében, ha bátran, ellenszéllel is dacolva pedagógiai módszertáramat megújítom, és az IKT eszközeivel akadálymentessé, játékossá teszem óráimat. Kurzusról-kurzusra járva sajátítottam el  a különböző web 2.o-ás eszközöket. Kimagasló élmény volt számomra az, amikor az Ollé János által vezetett képzés során  megismerhettem a Second Life virtuális világát. Azonnal elkezdtem hatalmas álmokat szőni. Már láttam magam előtt kerekesszékes, nem beszélő, nem halló diákjaimat saját maguk alkotta pazar avatarjukban szabadon szárnyalni, s gyönyörű virtuális tereken minden nehézség nélkül ismereteket szerezni, a tudás útján akadálymentesen haladni. Sajnos a valóság számos akadályt gördített elém, amelyek eddig nem engedték álmom beteljesülését...
Ám nem csüggedtem utamon, s lehetőségeimet igyekeztem maximálisan kiaknázni, hogy a rám bízott gyermekek sikerélményhez, örömhöz jussanak  játékos fejlesztőprogramok segítségével. Az évek során egyre több alkalmazással ismerkedhettek meg, amelyek által lelkesedésük növekedett, motivációjuk erősödött. Akik addig csupán passzív befogadói voltak az új ismereteknek, most hirtelen alkotni, cselekedni, teremteni akartak akadálymentes, webes környezetükben. Ekkor nyíltak meg foglalkozásim során a különböző online játékok, amelyek alkalmazása akkor még enyhén szólva eretnekségnek számított a hivatalos tanmenethez, szakmódszertanhoz képest. Most lépek egy nagyot történelmi időszalagomon, s csupán a tavalyi 2013-as esztendőhöz nyúlok vissza. Az elmúlt évben két olyan konferencián is részt vettem, ahol megerősítést nyert az online játékok iskolai alkalmazásának lehetősége. Az egyik Veresegyházán került megrendezésre, amelynek címe a következő volt: "Első Komoly Játékshow és Konferencia". A másik a Michigan-i Egyetem által szervezett 4T Virtuális Konferencia volt, ahol nagy meglepetésemre az egyik előadás a Minecraft online játék oktatásbeli alkalmazhatóságáról szólt. Egy másik előadás az oktatás játékosításának (gamification) lehetőségét, sőt szükségszerűségét hangsúlyozta. Mondanom sem kell, mennyire örültem a híreknek. A játék létjogosultsága immár egyre inkább nem csak az én vesszőparipámnak tűnt előttem. Egyre nagyobb bátorsággal engedtem kisdiákjaim kérésének, olykor könyörgésének, amikor játszani szerettek volna foglalkozásaim során. Annyit meg kell jegyezzek, hogy némileg könnyebb helyzetben vagyok - legalább is úgy vélem -mióta nem osztálytanítóként, hanem utazó gyógypedagógusként dolgozom. Ugyanis most nem a különálló tantárgyakat tanítom, hanem a komplex gyógypedagógiai fejlesztés a dolgom. A különböző iskolákban, integrált körülmények között tanuló sajátos nevelési igényű gyermekeket fejlesztem egyéni, kiscsoportos formában. Tehát valamivel egyszerűbb dolgom van a tekintetben, hogy az IKT szakmódszertanát, mint játékos tanulási folyamatot beépítsem gyakorlatomba. Folyamatosan olvasva a szakirodalmat, egyre többször találkozom mostanában a gamification szóval, és annak jelentéstartalmával. Mint tudjuk, annyit jelent, hogy játékos technikákat alkalmazunk egyébként nem játékos területen. S éppen most zajlik a 2014. évi Michigen-i Egyetem által szervezett 4T Virtuális Konferencia, ahol ismét helyet kapott többek között a gamification és a Minecraft online játék iskolai, oktatásbeli alkalmazása. 
Igazi meglepetésként hatott rám azonban a Fromann Richárd nevével fémjelzett JátékosLét Kutatási Program megismerése. Nevezetesen a Digitális Nemzedék Konferencián hallottam először erről előadásában. Bár akkor nem sikerült vele személyesen beszélnem, de azóta felvettem Richárddal a kapcsolatot. Kölcsönös együttműködésünk alapja tapasztalataink megosztása. Regisztrált tagja lettem a JÁTÉKOSLÉT KUTATÓKÖZPONT oldalának. Bár szervesen nem veszek részt a frissen megnyílt Kutatóközpont munkájában, de mint aki megszólítottnak érzi magát, szívesen küldöm tudósításaimat a terepről. Onnan, ahol ma még nem az önfeledt, boldog, örömteli játékoslét állapotában töltik mindennapjaikat tanulóink. Azonban munkám, törekvésem erőforrása az a hit és bizonyosság, hogy egy  felelősséggel teljes, ám játszani szerető ütőképes csapat eléri célját, amikor is már nem lelkiismeretfurdalások közepette kell megtartani egy tanórát, vagy bármilyen más foglalkozást, ahol játszottunk a gyermekekkel, hanem a megfelelő, 21.század elvárásaihoz alkalmazkodó tudásanyagot közvetítő játékokkal, a gamification alkalmazásával tanítjuk majd diákjainkat önálló, tudásszerző útjukat megtalálni. 

A JátékosLét Kutatóközpont megnyitásáról készült néhány percben tájékozódhatunk a szakemberek  munkájáról, céljairól: 





A következő két videófelvételt az elmúlt évben készítettem, ám most teszem közzé azzal a megjegyzéssel, hogy a filmben lévő pillanatok csupán kezdetei annak a hatékony, játékba ágyazott tanulási módnak, amelynek részesei lehetnek majd gyermekeink bátor, felkészült, innovatív pedagógusok közreműködésével:







Fromann Richárd szavait idézve zárom blogbejegyzésemet: 

"Minél hamarabb leszünk képesek felismerni a virtuális világok működési törvényszerűségeit, annál könnyebben fogunk szembenézni a születőben lévő online társadalom kihívásaival, így a veszélyek utólagos tünetkezelése helyett felszínre hozhatjuk az online társadalom adta lehetőségek pozitív hatásait." 

 (Kulcskérdések a társadalomtudományban 2011-2012. 
 Az ELTE Társadalomtudományi Karának konferenciakötete 104.o.)
              
                   
                             


2014. május 11., vasárnap

Ajándék számítógépek az IBIDEN - től

Szeretek örömről hírt adni... S hogy kinek, mit jelent az öröm, ez manapság meglehetősen széles skálán mozog. Akinek módszertárába beépült az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia, de nincs hozzá megfelelő eszköze, annak ugye hatalmas öröm lehet, ha egy pályázaton három használt számítógépet nyerhet. Igen, most magamról beszélek... Az elmúlt év szeptemberében ugyanis utazó gyógypedagógusként többek között egy olyan oktatási intézménybe kerültem, ahol az IKT-hoz tartozó eszköztár bizony meglehetősen szegényes... Persze jönnek ilyenkor a biztató tanácsok: "Csináld számítógép nélkül a foglalkozásaidat, hiszen úgy is remekül fejlesztheted a gyermekeidet!..." Én ilyenkor már nem állok le vitázni, mint évekkel ezelőtt a vadonatúj megismerésének hevében, hanem csendben odébb állok, keresve, kutatva a megoldást. Fontos megjegyeznem, hogy nem becsülöm le elődeink szakmai tudását. Ismerem, hiszen tanultam, és ma is folyamatosan olvasom a szakirodalmat. De amikor egy világ változik meg körülöttünk drámai gyorsasággal, akkor nem késlekedhetünk sokat mi, pedagógusok sem. Végérvényesen lemaradhatunk,  ha nem tudjuk adaptálni tudásunkat modern világunk elvárásai szerint. 
Ha pl. tudom, hogy egy Szakértői véleményben megfogalmazott több fejlesztendő területet komplex módon, együttesen, ráadásul játékosan, örömöt szerezve hogyan valósítható meg, és ehhez ideális az IKT, a web 2.0. eszközeinek számtalan, csodás lehetősége, akkor nem fogok visszamenni, és a mai gyermekek számára szinte emészthetetlen, unalmas módszerekkel sulykolni szétszabdalva az egyes elmaradott részképesség területek fejlesztő feladatait. Így hát lelkem nem ismert akadályt... Szoktuk mondani: "Én elmegyek akár a Miniszterelnökig is..." Ha hozzá nem is mentem el, de felkerestem többek között egy internetes oldalt, amelynek http://szivesseg.net/ a neve. Ez egy olyan kis közösség, ahol szerény felajánlásokat tehetünk másoknak, azaz kipótolhatjuk egymás sokszor napi szükségleteit. Volt már gyakorlatom benne, hiszen több éve regisztrált tagja vagyok a szivesség.net-nek. Bátran megkérdeztem, van-e valakinek használt, ám működőképes számítógépe, amit a gyógypedagógiai fejlesztéseim során használni tudnék a gyermekek között. Másnap kaptam is  választ egy barátságos fiatalembertől. Ő ugyan nem tudott számomra gépet adni, de felkínált egy pályázati lehetőséget. Nem tétováztam sokat, rögvest megírtam pályázatomat. Néhány hét múlva egy szép napon levelesládámban örömhírt olvasok: "Kedves Irma! Örömmel értesítem, hogy a kérést a vállalat Társadalmi felelősségvállalásért felelős bizottsága elfogadta és vállalatunk hozzá kíván járulni az intézmény működéséhez 3 db használt PC ajándékozásával..."  Mondanom sem kell, a hír bearanyozta napomat... Még néhány levélváltás történt az ajándékot felkínáló dunavarsányi IBIDEN Hungary Kft. vállalati titkárával, és egy szép napon sor is került a három számítógép ünnepélyes átadására. Barátságos perceket töltöttünk együtt az ajándékozókkal. Friss pogácsa és üdítőital mellett meghallgattak egy verset, amit az egyik  hozzám járó fiúcska, Balázs mondott el számukra. Két felvétel is őrzi e nap örömteli eseményét. Íme: