2015. január 19., hétfő

Amikor a negyvenöt perc kevésnek bizonyul...


IKT-val támogatott gyógypedagógiai fejlesztéseim során gyakran küszködtem a 45 perces órakeret szűkös voltával. Mivel munkánk célja a gyermekek komplex, harmonikus személyiségfejlesztése, ezért a foglalkozás nem korlátozódhat le csupán egy manuális, vagy akár számítógépes oktatóprogram által történő feladatsoros gyakoroltatással. Fontos a beszélgetés. Fontos, hogy egymás szemébe nézzünk, és mondjuk el összes bánatunkat, örömünket, ami egy hét alatt ért bennünket. Természetesen nem kötelező jelleggel, mert a kis labdát egy mondat nélkül tovább lehet adni, ha éppen nincs kedve valakinek egy szót sem mondani. Bár ez igen ritkán fordul elő, mert már a folyosón való találkozáskor egyik-másik kisgyermek odasúgja fülembe, hogy: "Irma néni, van egy jó hírem", vagy adott esetben: "rossz hírem", amit alig várnak, hogy elmondjanak odabent. S ha elkezdődik a "disputa", azt nehéz sokszor lezárni, annyi a mondanivaló... És ez így van jól... Ha jó hírünk van, jobb kézben tartjuk a kislabdát, ha rossz hírünk van, akkor a balban. Szépen rögzül bennük az irányok fogalma. Fejlesztőszobámban vannak manuális eszközök is, hogy ne uralkodjon el felettébb a számítógép használata. Mindkettőt alkalmazni azonban szinte lehetetlen 45 perc alatt. 
Évekkel ezelőtt, amikor osztálytanító voltam, a zenét mindig belecsempésztem óráimba. Sőt szabad mozgással, a Kokas-módszer adaptálásával ötvöztem lazító perceinket. Talán nem kell külön részletezni a zene transzfer hatását minden vonatkozásban. Most, utazó gyógypedagógusként sem szeretném a gyermekeket megfosztani ettől a terápiás élménytől. Viszont ezek a percek sem férnek bele a szűkös 45-ös keretbe. A  foglalkozások befejezéseképen történő kockadobásokra is időt kell hagyni, amit örömmel várnak az óra végén kis tanítványaim.
Egy szó, mint száz: szeptembertől tömbösítve tartom a heti két fejlesztőfoglalkozást. Azt nem mondom, hogy minden simán, gördülékenyen megy. Sok tapasztalat, kísérlet, próbálkozás van mögöttem az elmúlt hónapokat illetően. S itt említem meg a Tanárblog egyik szerkesztőjének, Prievara Tibornak nevét, aki többször is felhívja  figyelmünket arra, hogy ne csak a sikerekről beszéljünk, hanem azokról is, amiket kudarcként élünk át gyakorlatainkban. Természetesen a sikereinkről szívesebben adunk hírt,- én legalább is igen. Mindig úgy gondolom, hogy pedagógus  társaimat ezzel inspirálom, segítem. Viszont valóban fontos, hogy nyilvánvalóvá tegyük, hogy azok a közzétett, "kozmikus pillanatok", amiket sikerekként könyvelünk el, számos nehéz perc, kudarcos élmény közepette születnek meg. Én magam is megyek nem egyszer haza egy-egy iskolából csüggedten, fáradtan. Van,  amikor hiábavalóvá válik a hosszú órákon való felkészülés. S ennek számtalan oka lehet. Nekünk, IKT-val oktató pedagógusoknak réme, ha a technika cserben hagy bennünket. Csupán csak egy példa belőle: néhány héttel ezelőtt a Kódolás Órája programra készültem fel egy napra. Egyetlen egy foglalkozás nem sikerült, mert éppen ekkor az internet nem működött az iskolában. Persze ilyenkor elő kell venni ám a "B" terveket, amiből szerencsére van bőven. A programot pedig a következő napokban azért folytatni tudtuk. 
Vagy az is előfordulhat, hogy  a gyermekek nincsenek olyan állapotban, hogy örömmel elvégezzék az általam felkínált feladatokat . Ennek is számtalan oka lehet, amire rá tudunk jönni némi kis odafigyeléssel, néhány perces beszélgetéssel. Viszont van, amikor nem is tudjuk, mi a valódi ok, de nem úgy ment a foglalkozás, ahogy azt mi szerettük volna. Ekkor is előveszem és levetítem magamnak a foglalkozás videóját, amit egy állványra szerelt fényképezőgéppel örökítek meg, és levonom a tanulságokat, mit kellett volna másképpen  mondanom, tennem. Persze, ha éreztem,  láttam, hogy  valami szívem szerinti volt, abból nagy örömmel készítek megosztásra való videót. Csak mellékesen jegyzem meg: ha egyszer nyugdíjas leszek - azért már nem sokat kell várnom erre - lehet, hogy készítek egy sorozatot a kudarcos foglalkozásaimból... Ki tudja, talán még ezzel is segítségére lehetek valakinek...
Visszatérve azonban a jelenbe: a minap nagy örömmel tértem haza a Herman Ottó Általános Iskolából. Igen, "kozmikus pillanatokkal" ajándékozott meg a Sors  Egy másodikos és egy harmadikos kisfiú jött be hozzám fejlesztésre, akik számomra örömteli perceket szereztek. Így hát engedtessék meg, hogy most ne a kudarcaimat közöljem, hanem erről,  a számomra élményt jelentő foglalkozásról írjak néhány sort. 
Tudvalevő, hogy digitális osztályteremként használom az Anyahajó blogunkat, ahol erre a napra a következő feladatsort tűztem ki a fiúk számára: 

http://anyahajosegit.blogspot.hu/p/feladatok.html

A ClassBox Pontgyűjtő játék feladatait együtt csináltuk meg a közös munka, játék örömét  ízlelve .
Viszont a Kódolás Órája világjátékát Rómeónak szántam. A feladat nehézsége miatt tudtam, hogy mellette kell, hogy üljek, hogy hátulról navigáljam, segítsem. Addig azonban Petikémnek kellett valamit kigondoljak, amit egyedül is képes megoldani, és hasznos, egyben szórakoztató is lesz számára. Tudtam, hogy ismeri, sőt nagyon kedveli a Minecraft játékot. Így ezt kínáltam fel számára. S itt jöttek a meglepetések. Rómeó, gyönyörűen tudott haladni a kódolás során, és meg is kapta oklevelét az elért szintek után. Peti pedig alkotott addig a Minecraft területén. Ekkor helyet változtattam. Rómeónak adtam át a szabad alkotás lehetőségét a Minecraft játékában, én pedig Peti mellé álltam kis digitális fényképezőgépemmel, remélve, hogy kapok tőle némi kis beszámolót arról, amit e néhány perc alatt alkotott. Nem csalatkoztam, sőt néhány pillanatban  ámulva néztem és hallgattam. 
Íme némi vágás után ilyen beszélgetésünk alakult ki a Minecraft játéka apropóján:



Csak csendben, zárójelben jegyzem meg: Petike és a hozzá hasonló sok-sok úgynevezett "sajátos nevelési igényű" kisgyermek esete talán gondolaébresztő lehetne egy vadonatúj pedagógiai rendszer és módszer létrejöttében... Ha ez valóság lenne , talán sokkal kevesebb "SNI-s papir születne meg...

Na de folytassuk ismét a jelenben: amíg Peti beszámolója tartott, addig Rómeó is csodaszépet alkotott.
Három fotót is készített Minecraft-i rezidenciájáról, amelyeket a ClassBoxos Pontgyűjtős játékról készített felvételével, valamint a Kódolás Órája elvégzésével nyert oklevelével együtt töltött fel saját bloghajójába.
Mi meg Petivel az ő blogjába illesztettük be az általa készített felvételeket:

Peti bloghajója

Rómeó bloghajója

Ez a nap is megerősített hitemben és meggyőződésemben, amely szerint nem a deficiteket, a hiányokat kell hangsúlyozni, és azokat a diákokkal esetleg unalomig gyakoroltatni, hanem kívánatos lenne felismerni bennük a potenciális erősségeket, kapott tálentumokat, s azokat tehetség-rehabilitációs folyamatokkal, sikerélmények biztosításával kibontakoztatni. Egy sikeres életet alapozhatunk meg ilyen esetekben a ránk bízott gyermekeink számára. S higyjük el: ha elkötelezetten és szakmai , valamint emberi kiválósággal tesszük kitartóan munkánkat, még az úgynevezett részképesség zavarok is párhuzamosan csökkenni fognak, sőt  meg is szűnhetnek sok-sok tanulásban akadályozott tanuló esetében. Rajtunk múlik, hogy a mai "Einstein-ek", "Edison-ok", "Flaubert-ek" ne éljék meg azokat a szenvedéseket, amelyeket ők megéltek kisgyermekkori akadályoztatásaik miatt...

2015. január 4., vasárnap

A team-munka elősegítése internettel



Azok, akik az oktatás színterén valamilyen szerepben tevékenykednek, tudják, mennyire nem könnyű az integrált körülmények között tanuló sajátos nevelési igényű gyermekek helyzete. Ahhoz, hogy tanulási akadályoztatásaik ellenére is lépést tudjanak tartani a mindenkori tantárgyi követelményekkel, igen fontos a szülő, a pedagógus és a gyermeket fejlesztő utazó gyógypedagógus együttes munkája. Szép ezt így leírni, de annál nehezebb megvalósítani. Ha meg is lenne a közös akarat a személyes találkozásokra, szükséges megbeszélésekre, rohanó életünk, feszített tempónk aligha teszi lehetővé a rendszeres találkozásokat. S itt jöhet segítségünkre a modern technika gazdag arzenálja. Web 2.0. eszközeink számos lehetőséget kínálnak fel nekünk. A digitális osztályteremként szolgáló Anyahajónk nyitva áll mindenki számára. A fejlesztő foglalkozásra hozzám járó gyermekek osztálytanítói, valamint szüleik benyitva hozzánk, folyamatosan figyelemmel kísérhetik, hogyan is haladunk az év során. Milyen játékos alkalmazásokat használunk, milyen projektekben veszünk részt. Az Anyahajó felületén megnyíló bloghajók pedig a gyerekek feladatmegoldásait gyűjtik szépen, amit szintén megnézhetnek pedagógusok, szülők egyaránt. Sajnos a tapasztalat az, hogy oly' annyira erős tempót diktál a napi felkészülés, tanulás, hogy sok idő nem jut sem a gyerekeknek, sem a tanároknak, sem a szülőknek az Anyahajóban tartózkodni. Ezért hát készítettem szülői és pedagógusi csoportokat a G-mail levelező rendszerben, ahol időről-időre tájékoztatok mindenkit dolgainkról. Ez most is így történt karácsony előtt. Először is készítettek a gyerekek zenés online, karácsonyi köszöntéseket, amiket ugyan beágyaztak saját blogjaikba, de biztonságból szüleik e-mail címére is elküldték a kedves, szép köszöntést. (Utólagos megjegyzés: sajnos időközben az alkalmazás megszűnt, így a köszöntés nem elérhető.)

Igen fontosnak látom a szülők tájékoztatását az IKT-val támogatott gyógypedagógia fejlesztés mibenlétét illetően. Fő eszközünk a számítógép, ami nem a legelterjedtebb módozata még gyógypedagógiai módszertárunknak. Főleg nem, ha az valamiféle online, játékos alkalmazás formájában történik. Nem csoda, ha vannak szülők, akik némi kérdőjelet tesznek a fejlesztés hatékonyságára vonatkozóan. Mivel az én lehetőségeim nem engedik meg, hogy  napi tevékenységeim között kutatási eredményeket mutassak fel, ezért nagy energiával olvasom, tanulmányozom a hazai és külföldi szakirodalmat, ami erre vonatkozó biztató eredményekkel szolgál számunkra. Szeretek beszámolni a szülőknek, kollégáknak azokról a képzésekről is, amelyekben részt veszek. Nem a dicsekvés a rugója ennek, hanem így igyekszem megerősíteni azt az innovatív pedagógiai fejlődést, ami ma már világméretűvé nőtte ki magát, s ami a magyar oktatás területén is kínálja, sőt követeli önmagát. 
Íme a karácsony előtti,  szülőknek írt levelem: 

Kedves Szülők!

Szinte most kezdtük el a tanévet, és máris a karácsonyi ünnepekre készülünk…
Tudom, mindannyian el vagytok foglalva sok-sok teendővel,így nem is kívánom, hogy most olvassátok el levelemet. Majd alkalomadtán azonban ha előveszítek, kis képet fogtok kapni arról, mit is csináltunk a foglalkozások során az elmúlt néhány hónap alatt. Arról mindannyian értesültetek, hogy elkészítettem egy blogrendszert abból a célból, hogy legyen egy úgynevezett digitális osztálytermünk, ezen belül legyen a Gyerekeknek is külön-külön olyan alkalmazásuk, ahol gyűjthetik feladataik megoldásait. Ez egyben bevezetés számukra az e portfólió világába. Az Anyahajó blogban közlöm számukra a napi feladatokat, valamint azokat a játékos alkalmazásokat, amelyek szórakoztatóak ugyan, de mindenképpen fejlesztési lehetőséget rejtenek magukban.
A látszólagos „számítógépezés” és játék mögött komoly részképesség fejlesztés rejlik, amit azonban a gyerekek nem kínos gyakoroltatásnak fognak fel.
Igyekszem lépést tartani a legújabb pedagógiai módszerekkel, így amennyi időm, erőm engedi képzéseken veszek részt.Örömmel írom le Számotokra, hogy két tanúsítványt is kaptam, amely kurzusokat az elmúlt hónapokban végeztem el. Mellékletben küldöm is a dokumentumokat.
Az egyik angol nyelvű képzés volt, amit online hirdettek meg. Harminc európai ország pedagógusai vettek részt benne. Nagyon hasznos ismeretek birtokába juthattunk, ami a számítógépes játékok iskolai alkalmazhatóságát illeti. Igazán felelősségteljes, nagy szaktudású pedagógus volt a képzés vezetője. Rengeteg új alkalmazást tanultunk, amiket majd szép sorjában be is fogok vinni a foglalkozásainkra.
Levelem igen hosszúra nyúlna, ha elkezdeném leírni mindazt, amit a foglalkozásokon csináltunk, így az Anyahajó blogunk elérhetőségéírom ide: http://anyahajosegit.blogspot.hu/ A Főoldalról nyílik meg a Bloghajó , ahol a Gyerekek saját blogjai szerepelnek.
Ha visszaforgatjátok az oldalakat, akkor láthatjátok, milyen értelemben használtuk a játékos alkalmazásokat.
Persze közel sem teljes a kép, hiszen a foglalkozások bevezetőperceit, a beszélgető köröket, és egyéb manuális játékkal telt perceket nem rögzítettük. Ám remélem, maradandó, pozitív nyomot hagynak ezek a pillanatok is Gyermekeitek lelkében.

Igyekeztem néhány meghitt percet becsalogatni kis szobánkba most a karácsonyi ünnepek előtt . Erről is küldök néhány felvételt.
Készítettem  csekélyke megemlékezést a Gyerekeknek, ami névre szóló keksz és egy Elismerő oklevél volt a szorgalmas munka jutalmául. Nagyon szükségesnek vélem a pozitív megerősítéseket, mert látható módon szárnyakat kapnak ilyenkor a gyerekek.
Remélem, mindannyian megkaptátok a Számotokra elküldött zenés, Karácsonyi üdvözletet, amit Gyermekeitek, nagy gonddal, örömmel állítottak össze.

Én is készítettem egyet, amit az Anyahajó oldalán találhattok majd meg. Fogadjátok szeretettel!
Kívánok Számotokra békés, csendes, örömteli Karácsonyi ünnepet!

Szeretettel köszöntelek Benneteket: Irma







Most immár az ünnepek után, induljon hát a "második félidő"...
A szép, hosszú téli szünet elteltével, holnap, január 5-én újra iskolapadba ül a gyereksereg. Reménységem, hogy kaphatott szülő, pedagógus annyi kis pihenést, megnyugvást, hogy újult erővel kezdje el munkáját a következő félévben. Én a magam részéről mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a sokirányú elfoglaltságaink ellenére is tudjunk együtt gondolkodni, hogy szülők, pedagógusok s utazó gyógypedagógusok egymást segítve tegyük dolgainkat gyermekeink előre haladása érdekében. S ezt a team munkát örömmel kívánom megerősíteni az internet számos, jó lehetőségeivel.

2015. január 1., csütörtök

Játékok az iskolákban,- avagy beszámoló a Europen Schoolnet Academy kurzusáról 2014-ben







Van olyan eset, amikor az ember a bőség zavarában szenved. S van olyan eset, amikor ehelyett bátorságot vesz, és a bőség kosarából több mindent kiemel. Ez utóbbit választottam 2014 októberében, amikor az "Út a médiaértéshez"  című kurzus mellé beregisztráltam a European Schoolnet Academy oldalára, és kiválasztottam egy számomra igen izgalmasnak tűnő kurzusát, nevezetesen a Games in Schools témakörét. A bátorság helyett majdnem hogy vakmerőséget mondanék, hiszen angol nyelven hirdetett tanfolyam volt. Én meg nem büszkélkedhetek biztos nyelvtudással. Bízva Párom angol tudásában és segítségében, nekifogtam hát a 6 modulos képzésnek. Hat héten át minden hétfő délelőttünk a kurzussal telt. Talán az eddigi legnagyobb élményt tanulásom során ez a hat hét jelentette. Megdöbbentően gyönyörű volt a nemzetköziségnek ezt az örömét megtapasztalni...Harmincegy ország pedagógusa beszélt egy nyelven... S ezt nem is az angolra értem elsősorban, hanem arra az innovatív törekvésre és gyakorlatra, ami kicsengett az együttes tanulásunk, tapasztalatcserénk során. Vezetőnk, OllieBray hihetetlen energiával rendelkező pedagógus és iskolaigazgató. Blogját  évek óta ismerem, olvasom. Sokat tanultam már azelőtt is tőle, ami az IKT iskolai alkalmazását illeti.
A Kurzus moduljait a következő internetes felületen kaphattuk meg: http://www.europeanschoolnetacademy.eu/web/games-in-schools

Ollie néhány perces videóban mondta el hétről-hétre az adott modul témáját, s kaptuk meg az erre vonatkozó feladatainkat:



 Izgalmas módon, online alkalmazások segítségével osztottuk meg tudásunkat, tanultunk egymástól. Közös felületként a Padlet -et, a Tricidert a Google dokumentumokat, használtuk, valamint folyamatosan kommunikáltunk a képzés Facebook felületén, és a Twitteren.
Nem túlzás, ha azt mondom, hatalmas mennyiségű ötlettel, játékos alkalmazással gazdagodhattunk a 6 hét alatt. Mindenki profitálhatott az együttes tanulásból. Voltak olyan pedagógusok közöttünk, akik csupán most kezdenek érdeklődni a számítógépes játékok iskolai alkalmazásai iránt, s voltak olyanok, akiknél már évek óta bevett gyakorlat, hogy beépítik tantárgyi vonatkozásba is a játékokat. Egyszersmind: megéri kis hazánkból kitekinteni. Egyrészt kaphatunk egy magabiztosságot, hogy jó úton járunk. Határozottan állítom a  tanfolyamon tapasztaltak után, hogy nem kell szégyenkezniük a magyar innovatív pedagógusoknak. Mondhatom nagyképűség nélkül: élvonalban járnak. Viszont olyan mérvű a fejlődés, hogy szükséges a kapcsolattartás, a közös tudásmegosztás. 
Nagyon sok mindent le tudnék írni, ami a tanfolyam hozadékát illeti, de nem akarom bejegyzésemet hosszúra nyújtani. Remélem, a hat hét ismeretanyagát szép lassacskán be tudom építeni majd a gyerekekkel  való foglalkozásaimba, és majd akkor mindegyik alkalmazásról külön fogok írni. Most a legnagyobb tanulságot , és a legnagyobb örömömet mondom el a tanfolyam után. Nem kell félnünk az online játékok haszontalan, sőt káros voltától. Számos izgalmas, érdekes, tanításra alkalmas játékot ismertem meg, ami a mai gyerekek számára élményszerű, örömteli tanulást eredményezhet. Azt nem mondom ilyen biztossággal, hogy minden készen áll, hogy a magyar oktatás és nevelés játékossá váljon. Beszéltünk a kurzus során az előttünk tornyosuló sok-sok akadályról is. Ismerősek ezek nálunk is. Például a digitális eszközök hiánya, a pedagógusok egy részének hiányos IKT kompetenciája, az ilyen irányú képzések hiánya, a tanterv merevsége, és még sorolhatnánk talán tovább is... De ennél sokkal meggyőzőbb  az innovatív pedagógusok egyértelmű   tettrekészsége, azoké, akik felismerték, hogy a 21.század gyermekének újszerű tanulási környezetre van szüksége, amit ők elementáris erővel szinte ki is követelnek a maguk számára. Sokan, sok helyen elmondtuk már, de az innovatív Európai Iskolahálózat fennen hirdeti: nem lehet az eddigi módszerekkel a most iskolapadban ülő gyermekeket tanulásra bírni. Először is : ők gyermekek, és teljes joggal JÁTSZANI SZERETNÉNEK! Ez pedig adott mind a manuális, mind pedig a számítógépes és mobilalkalmazásokat illetően. Most már csak haladnunk kell a korral,- ahogy mondani szoktuk... Nem szégyen: utol kell érni gyermekeinket a számítógépes tudásukat illetően. Ugyanakkor nekünk is nyújtani kell olyan ismeretet, ami számukra még ismeretlen terület a digitális világ számos vonatkozásában. 
Végül szeretettel nyújtok át egy összeállítást, ami némi kis ízelítőt ad abból a sok játékos alkalmazásból,  amit az Ollie Bray által vezetett 6 hetes kurzus során közös kollaboratív felületünkre, a Padlet-re összegyűjtöttünk. 




A fenti kép a kurzus elvégzéséért kapott jelvényt ábrázolja:
"Games in Schools Teacher"
A kép forrása: http://bit.ly/1ESa3hy

S íme a kurzus elvégzéséért kapott Tanúsítvány: