2015. április 29., szerda

"Ha Montessorinak számítógépe lett volna..."


A címben megfogalmazott felvetés nem ma hangzott el. 11 évvel ezelőtt jelent meg egy cikk a Magyarországi Montessori Egyesület szakfolyóiratában,  amelynek írója  Kőrösné dr. Mikis Márta volt. Ekkortájt  halmozottan sérült gyermekeket tanítottam egy pécsi szegregált intézményben.
Tantermem csodálatosan be volt rendezve egy nyertes pályázatnak köszönhetően vadonatúj Montessori eszközökkel. Több pedagógustársammal együtt a Montessori tanfolyamot is elvégezhettük, így saját készítésű, manuális eszközökkel is gazdagítottuk  didaktikai eszköztárunkat. Megismerve a Montessori alapelveket, szabad, örömteli tanulási folyamatot készítettem a gyermekeknek. Viszont olyan súlyos akadályokkal voltak megterhelve azok a kis diákok, hogy mozgássérültségük, valamint érzékszervi sérültségük miatt nem tudtak felhőtlenül "játszani"  a manuális Montessori eszközökkel. Véletlen folytán került kezembe a Játszóház CD-s oktatóprogramja, ami az első áttörő élményt szerezte a gyermekeknek. Ugyanazt az Aha-élményt ismertem fel a feladatok megoldása során, amit egy manuális Montessori eszközzel való tanulási folyamat ad egy gyermeknek. Kutatni kezdtem a szakirodalmat. Kulcsszavam az IKT lett. Hatalmas anyagra bukkantam már akkor 10-12 évvel ezelőtt. Így találtam rá Kőrösné dr Mikis Márta személyére, munkásságára, ami számomra meghatározó a mai napig is az IKT-val való gyógypedagógiai fejlesztéseim során. Márti, akivel azóta is őszinte, baráti kapcsolatban lehetek, 1990-ben kezdte el  a "Cohen pedagógia"magyarországi adaptációját. S amikor ezt megismertem, már semmi és senki nem téríthetett el célomtól, hogy bátran merjem adaptálni a Montessori pedagógiai eszköztárába az infokommunikációs technológiát. Annak a kedves olvasómnak, aki még nem hallott a Cohen pedagógiáról, idézek róla néhány gondolatot: 

"... Rachel Cohen francia professzor nevéhez fűződő kísérleti és fejlesztési stádiumban levő pedagógiai irányzat. Fő célkitűzése a gyermeki képességfejlesztés, az iskolai kudarcok csökkentése, az analfabetizmus és marginalizálódás felszámolása. Kiemelten kezeli a kisgyermekek (2 – 6 év) képességfejlesztését, valamint az új technikai eszközök (elsősorban a számítógép) fejlesztő alkalmazását az oktatási-nevelési folyamatban..." (Forrás: http://koros.ofi.hu/gyermekinformatika )

Napi tevékenységeink ebben a játékos, IKT-val felplusszolt tanulási környezetben örömtelivé váltak. Napjainkba beszűrődött a fénysugár, még ha megannyi súlyos terhet is cipelt a kis társaság. Ők adták számba az örömpedagógia szavát... Igen, mert öröm volt az, amikor őket öröm-ujjongani láttam egy-egy sikeres feladatmegoldás után. S itt egyértelműen a számítógépes oktató- és fejlesztőjátékok adták számukra azt a segítő, motiváló tanulási környezetet, ahol ők a flow élményt tapasztalhatták meg. Természetesen ezt egy Montessori által képviselt, és a mindannyiunkban is megvalósulható igazi gyermekismeret és gyermekszeretet övezte.

A forrás mindig új vizet kell , hogy adjon... Megtartva az ősi értékeket, a csodálatosan kidolgozott és megalkotott Montessori didaktikai eszközöket, ne féljük beemelni kelléktárunkba a 21. századi adaptált Montessori eszköztárat!
S itt ma már nem is az elnevezésen van a hangsúly, hanem a szemléleten... Azaz, ha valaki nem is hallott még a nagy Dottoressáról, Mária Montessoriról, de képes ma, a 21. században egy vadonatúj pedagógiai szemléletet képviselni, az, önmagában már olyan forradalmává vált, mint Montessori 100 évvel ezelőtt. Őt hazája nem fogadta el, egészen Indiáig  száműzte, mert lerontotta a falakat, gyermekközpontúvá tette a korabeli iskolát, esélyt adott az esélyteleneknek, dacolt és szembeszállt mindenkivel, aki boldogságpedagógiáját akadályozni akarta. Remek film is született munkásságáról, amely két részes, és "Egy élet a gyermekekért"  a címe.

Most, visszarepülve a jelenbe: örömöm, hálám nagy, mert egy tabletet nyertem a ClassBox Pontgyűjtő játékában:


Talán magyaráznom sem kell, hogy rögvest elhelyeztem a "Montessori eszközeimhez".
Egy problémám azonban akadt menet közben... Ugyanis a Montessori pedagógia szerint egy új eszköz megtanításának három lépcsős fokozata van, amit a pedagógus kell, hogy bemutasson a diákjának. Itt valahogyan másként alakult a dolog a mi kis Anyahajó Stúdiónkban... Fordított lett a helyzet az új tablet programjának megismerését illetően... Hirtelen én lettem a diák, és jöttek sorban a kis tanítómesterek, akik a különböző alkalmazásokat mutatták be, s töltöttek le kérésemre okosító, játékokat a Play áruházból... Három lépcsős lecke??? Alig bírtam követni őket... Őket, a kis "SNI-seimet", az állítólagos sajátos nevelési igényű, tanulásban akadályozott és egyéb bélyegekkel ellátott kis "professzoraimat".... Ilyenkor belülről csak sóhajtozom, és vágyom egy olyan világra, amikor ezek a különleges gyermekek meg tudják mutatni majd igazi énjüket. Amikor majd meg tudják mutatni azt , hogy mit tudnak, amit az úgynevezett épek nem, és nem azt fogjuk látni, hogy micsoda hiányosságokkal küzdenek.
Én, addig, amíg a "terepen" vagyok, ezért küzdök és harcolok! 
Nehéz, mert őket is súlytja a maximális követelmény... De hiszem, hogy egyre több olyan, osztályban tanító pedagógus, gyermekszerető kolléga lesz, aki számos teendője mellett  el fogja olvasni, és kellő módon értelmezni a  Szakértői Véleményeket, és képes lesz úgy differenciálni, hogy a mi utazó gyógypedagógiai munkánk nem szélmalomharc lesz csupán. Ugyanis, ha ezek a papírral ellátott gyermekek  a nagy sodrásban könnyebbséget kaphatnak, akkor mi is hatékonyabban tudjuk őket segíteni az alapképességeik fejlesztésében.
Végül következzen két "gyöngyszem", akik segítségemül szolgáltak a tablet beüzemelésében, és természetesen elsőként játszottak közös ClassBoxos ajándékunkon, az új tableten: 

Jankám: 




És Pannácskám:

2015. április 25., szombat

Sulinetwork Konferencia a Királyok városában 2015-ben

Székesfehérvár napórája, amely éppen az érkezésem időpontját mutatja

A Sulinetwork Konferencia immár nyolcadik alkalommal került megrendezésre. A helyszínt a Királyok városa ,Székesfehérvár adta ebben az évben. Az infokommunikációs technológia oktatási alkalmazásai iránt érdeklődő pedagógusok nagy találkozója volt, ahol a digitális írástudáshoz kapcsolódó korszerű módszertani fejlesztésekkel, eszközökkel ismerkedhettünk meg, avagy mélyíthettük tudásunkat e témakörben. Három gyönyörű nap gazdag programokkal, amelyről csupán ízelítőt lehet adni egy blogbejegyzés alkalmával. Ám, ha valaki részleteiben is szeretné tudni a konferencia történéseit, az - hála az internet-adta lehetőségeknek - tájékozódhat több fórumon keresztül is. A programról ITT olvashatunk. Látható, hogy nem kis gondot okozott számunkra, hogy melyik szekcióba jelentkezzünk be, hiszen valamennyi rendkívül érdekesnek, hasznosnak ígérkezett. Valahol azonban le kellett tenni a voksunkat. Így választottam a You Tube oktatási alkalmazásaival kapcsolatos, a Prezi használatát bemutató, valamint a Kiterjesztett valóság izgalmas témakörét ismertető workshopokat. 
A megbízott munkatársak folyamatosan dokumentálták fotók és videók formájában  az eseményeket, amelyeket majd a Sulinetwork Facebook oldalán találhatunk meg. Emellett azonban mi is, meghívott pedagógusok szorgalmasan kattintgattunk és örökítettük meg a számunkra legkedvesebb jeleneteket. Abszolút a teljesség igénye nélkül, csupán felvillanásszerűen készítettem én is négy kis bemutatót, amelyet szíves szeretettel nyújtok át kedves hozzám látogató vendégeimnek.

Íme következzen most három kis videó, s majd a negyedik a blogbejegyzés végén tekinthető meg.

Click to play this Smilebox slideshow
Create your own slideshow - Powered by Smilebox
Another picture slideshow by Smilebox







Summa summárum: a Királyok városában királyi módban volt részünk három napon át. Csodaszép "palotákban" laktunk, fenséges étkezést, kiszolgálást kaptunk, együtt örültünk, együtt tanultunk és együtt mulattunk... Mi kell ennél több? Valóban így igaz, s mindezért szívbéli köszönet a válasz.
S most, hogy lejöttünk a "hegyről", s ki-ki otthonába tért, sok-sok elhatározás van bennünk, mondhatnánk: ég bennünk a tettrekészség. Óhatatlanul  szembejön azonban még velünk ezernyi akadály, amely számos remek ötletünk megvalósításának útjába áll. A közös iskolai akarat szükségessége, tantervi merev keretek megléte, eszköz - , internet -  és rendszergazda hiány, hogy csak néhányat említsek... Ám mindezek ellenére minden velem küzdő, munkában, tanulásban el nem fáradó kollégámnak bátran üzenem: senki ne csüggedjen el! Valóban néha "Dávid és Góliát küzdelme " jut eszünkbe egy-egy elénk tornyosuló akadályt illetően, de merem mondani: kitartó munkánknak, kopogtatásainknak mindig megvolt,  és meg is lesz a gyümölcse. S hogy valaki, vagy valakik álmukat nálunknál hamarabb érik el, mert úgymond szerencsésebbek, azért van, hogy mi is tanuljunk az Élet nagy Iskolájában. S hogy mit? Örülni mások örömének, sorsuk jobbrafordulásának. Megvallva, nem könnyű tantárgy ez... S  honnan tudom ilyen bizonyossággal mindezt? Hát mert már volt alkalmam elmúlt, hosszú éveim során megtapasztalni ehhez hasonló helyzeteket. 
Mivel a blog műfaja megenged némi szubjektivitást, így most következzen egy őszinte vallomás: 
néhány kiváló szakember társaságában immár második alkalommal én is jelöltje voltam a Sulinetwork díjnak. Másodszor láttam önmagamat kivetítve a nagy vásznon a Gálavacsorán a díjak átadásánál, ám egyik alkalommal sem kerültem a három boldog, szerencsés nyertes közé. S amikor a mostani nyertesek neve elhangzott, a mellettem ülő Domonkos Kati, kedves kolléganőm odasúgva megkérdezte: "Fáj a szíved?" Persze hogy azt mondtam: "Nem..." Mert nem akartam, hogy fájjon a szívem... De fájt... mert esendő emberből vagyok... Hiszen ki ne várná hosszú évek, kitartó, innovatív munkájának elismerését,- főleg ha az egy régóta áhított tablet   tárgyi megvalósulása...
De itt és most írott szavam kötelezve irigység-mentesen gratulálok a három kiváló,  élharcos kolléganőnknek  a Sulinetwork díj elnyeréséhez.

Íme ők, akikkel a pedagógia jelenleg viharzó "tengerén " "egy hajóban evezek":


Gratulálok nekik, hisz' méltán kapták az elismerést. Sokat tanulok tőlük, amivel nap-mint nap gazdagítom IKT eszköztáram arzenálját. 

Visszatérve még egy szó erejéig a jelöltek listájára, - elgondolkodtam: hány és hány kitűnő, a maga helyén korszakalkotó, forradalmi tevékenységet folytató, gyermekek által igen szeretett kolléga nem kapott jelölést, - aminek számos oka lehet... S továbbra is, divatos kifejezéssel élve, névtelen hősökként teszik  dolgukat, fáradoznak egy szebb és jobb jövőért.... Nem kisebbítve a most díjazott kedves Kollégák érdemét, tiszteletbeli díj illeti meg mindegyikét. Hiszen, mi ugye, egy nagy Csapat vagyunk, akik team munkában dolgozunk. Egymástól tanulunk, és ezáltal gazdagodunk...
Talán nem buktam meg az "irigység leküzdése", valamint az "együtt - örülés boldog léte" tantárgyból az "Égiek" mércéje szerint, hiszen hazajövetelem  után kisvártatva kaptam  az örömhírt a ClassBox  digitális osztályterem fejlesztőitől, hogy az általuk meghirdetett Pontgyűjtő versenyben a sorsoláson egy tablet boldog tulajdonosa lettem! Ez annyira egyértelművé tette számomra, hogy az Élet Iskolájában nincsenek véletlenek. Ezt még inkább megerősítette az az időzítés, hogy ezekben a napokban kaptam meghívást a Duna TV Ridikül műsorába, amelynek most az örömpedagógia a témája. Meg is történt a forgatás, ami május 12-én, kedden du. 17 órakor kerül majd  adásba. Tanulságul mindebből annyit vontam le magam számára, hogy csak tegyük dolgunkat örömmel, jó szívvel, és ne várjuk a babérokat, elismeréseket! Ha itt az ideje, akkor majd úgy alakulnak az események...Egyébként is: ne siessünk jutalmunkat elvenni ebben a földi életben...

Egy különleges verseny is színesítette a Sulinetwork Konferencia három napját. Felhívást kaptak a résztvevők arra, hogy egy hashtag (#SNW2015segítségével Twitter-tudósítóvá váljanak. Beneveztem hát én is a "csipogásba", s mondhatom, különleges élménnyel gazdagodtam. Hihetetlen interaktívvá vált ezáltal a programsorozat. Percről-percre láttuk egymás bejegyzéseit. Többféle terepről, szekcióhelyiségből írtuk rövid jelentéseinket, és szinte , ha nem is teljességgel, de átjárhatóvá vált minden... 


Dr. Főző Attila záróbeszédje után ki is hirdette a verseny győzteseit, akik név szerint: Skultéty Katalin, Tóth Imre és én lehettem. S most a Sulinetwork díjátadás érzésének pandantját éltem meg. Ugyanis láttam a velem együtt szorgalmasan tudósító kollégák névsorát is, akik közül bárki megérdemelte volna helyettem a díjat. De ez a világ ilyen világ... Versenyt hirdetünk, mert szeretünk játszani, versenyezni, de bizony akkor kötött létszámmal kell a díjakat is kiosztani... Ezért mondta Főző Attila a Twitter-tudósító verseny díjazottjainak kihirdetése előtt, hogy a "zsűri nehéz helyzetben volt"... Igen, tudom, ezért hát minden kedves , velem együtt számos "csipogást" elküldő kollégámmal együtt osztom meg díjamat, gratulálva nekik közös munkánk örömére.

Személyesen a Poszterszekcióban voltam érdekelve. A plakát gyógypedagógiai tevékenységem, játékos, 21.századhoz illeszkedő tanulási terét mutatta be, a mi úgynevezett Anyahajó Stúdiónkat:

http://on.fb.me/1dcxpm6

Főző Attila egy remek összefoglalóval lepett meg bennünket a három napot bezáró Hotel Magyar Királyban tartott plenáris előadáson:






Végül a Gálavacsora remek hangulatát varázsolom ide néhány percben egy speciális kameraállásból látható és hallható Micheller Myrtill és zenekarának  gálakoncertjének néhány pillanatát idézve. Remélem, kellemes érzéseket, emlékeket váltok ki azokból, akik velem együtt ennek az estének részesei lehettek: 


2015. április 23., csütörtök

Amikor a kismadarat repülni engedjük...


A minap hallottam egy bölcs mondást, amely szerint egy madárkának nem kalitkára, hanem égboltra van szüksége. Ennek igaz voltát számtalanszor megtapasztalom a gyermekek között élve... 
Ha egy zárt keretek között működő, kalitkaszerű fejlesztőszobát pl. Anyahajó Stúdióvá varázsolunk át, akkor olyan "szabad égbolt" nyílik meg az oda betérő kisdiákok számára, ahol szárnyaikat próbálgatva, szabadon repülni tanulnak. 
Sok szó esik ma a tehetséggondozásról. Egy kalitkába zárt kismadár nehezen tudja megmutatni a benne rejlő adottságokat. Ezért igen fontos, hogy hagyjuk őket kibontakozni, szárnyalni. 
Balázskáról nemrég írtam egyik bejegyzésemben, amelyben kreativitásáról számoltam be nagy örömmel. Ma ismét "tollat fogok kezembe", hiszen tegnap újabb meglepetés ért, gyönyörűen ívelt  kis szárnyaival a magas égen. 
Nem tegnap volt az órája velem, ám egyszer csak bekopogott hozzám az Anyahajó Stúdió ajtaján:
"Irma néni! Valami fontos dolgot szeretnék mutatni a Rókalandozóban! Bejöhetek? 
Megint csak egy nagy lélegzetet vettem, hiszen szoros az időbeosztás, és más gyerekekkel volt tegnap órám. Ránéztem Balázskámra, és természetesen nem tudtam ellenállni mosolyának: "Jól van Balázskám, majd fél öt körül gyere be!" S így is történt. Ültünk a számítógépek előtt, balról tőlem szerkesztettük együtt Zsókával a Sway programban az eTwinning projekt bemutatóját, jobbra tőlem Balázs nyitotta meg a Rókalandozó oldalát. Boldogan mutatta meg, hogy hétvégén otthon egyedül megcsinálta az utolsó nagy felmérőt Forniékkal, sőt a kérdőívet is kitöltötte, és elküldte a fejlesztőknek. S ez nem volt házi feladat, hiszen én ezeknek az agyonterhelt kis tanulóknak soha nem adok plusz munkát, - főleg nem hétvégére... Balázs ennek ellenére végigment az utolsó pályán, hogy a határidőbe még beleférjen. Tudta ugyanis, hogy 22-én zárul a Rókalandozó, és ő csak 23-án jöhet hozzám fejlesztésre.
Természetesen kifejeztem felé nagy örömömet, és megköszöntem neki, hogy ilyen meglepetést szerzett nekem. Említettem, hogy akkor mehet is, hiszen folytatom Zsókával a bemutató készítést, ám  kérte, hogy maradhasson egy kicsit, mert még szeretne írni valamit. "Jól van", -  mondtam neki, és hozzátettem: " de már nem tudok tovább Rád figyelni...". 
Eltelt néhány perc,  ő felállt, s mosolyogva távozott ...
Itthon az órára való készülésem során kinyitottam  Balázs blogját, s megláttam benne a tegnap írt kis posztját: 



Boldogan nyugtáztam magamban: igen, ezek már azok a sokat emlegetett 21.századi készségek és képességek. Azok a gyermekek, akik idejekorán elsajátítják a digitális írás-tudást, még ha oly' sok tanulási akadállyal is küzdenek, nem lesznek kiszolgáltatva modern korunk kihívásainak akkor, amikor majd a munkaerőpiacon boldogulni szeretnének. Számukra mentőöv lesz ez a tudás, ami versenyképessé teheti majd őket a társadalom nagy egészében.

Befejeztük hát a Rókalandozó több héten át zajló játékos, és egyben okosító nagy projektjét. 
Közös volt  a munkánk, a nagyobbak a kisebbeket segítették. Háttérből pedig én igyekeztem támogatni a kis barangolókat. S most a együttes munka után közös az örömünk is. 
Aki befejezte küldetését, annak számára ajándékul egy szíve szerint választott képet szerkesztettem meg a//picjoke.net/hu/ oldalán, és beillesztettem az Anyahajónk Büszkeségeink falára elvégzett küldetéseivel együtt. Ezekből a képekből pedig összeállítottam egy kis zenés képes bemutatót, amit majd a projektzáró ünnepségünkön fogok levetíteni számukra. Csendben reménykedünk abban, hogy ez a lelkes kis csapat talán nyerhet majd Forniéktól némi ünnepi Fornetti sütit, de ha nem leszünk benne a nagy nyertesek népes seregében, akkor meg "Irma néni-féle" édességet fogunk majd falatozni.



2015. április 5., vasárnap

Örömpedagógia a gyakorlatban - Orosházi Tehetségkonferencia - 2015.04.01. - Eseménynapló - visszatekintés 6.


Kedves orosházi Kolléganőm, Csányi Judit meghívásának tettem eleget április elsején. Juditot évek óta ismerem. Bár csak online módon tartottuk a kapcsolatot egymással, de közös gondolkodásunk a tanításról elfeledtette velünk a kilométerbeli távolságot s a személyes találkozás hiányát. 
Viszont most szemtől-szembe is találkoztunk, hiszen invitálásának nem tudtam ellent mondani. 
"Beszélj az örömpedagógiáról! Mondd el, mivel motiválod tanítványaidat? Mivel motiválod magadat, hogy nem fenyeget a kiégés veszélye?"
Íme az elkészített program:


Elkészítettem hát prezentációmat, ami nem kis gondot jelentett számomra. Ugyanis én inkább azt szeretem, ha a gyermekek mutatják be, hogy valóban örömpedagógiában részesülnek-e vagy nem. 
Hiába beszélek én csodajó módszerekről, és mindenféle IKT-s és manuális eszközökről, ha nincs feedback, visszajelzés a gyermekek részéről. Ez a visszacsatolás pedig nem csal. A gyerekek ok nélkül soha nem mosolyognak, viszont okkal szomorúak, ha szomorkodnak. Ezért szeretem dokumentálni videókkal foglalkozásaimat. Soha nem előre megrendezett az adott felvétel, hanem minden spontán történik, hiszen sokszor észrevétlenül áll a fényképezőgép állványomon a kis digitális fényképezőgépem, és csendben dokumentálja a történteket. Mindezek ellenében engedtem Judit kérésének, és egy diasorozat segítségével elmondtam gyakorlatom lényegét. Természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen csupán körvonalakban lehetett szólni 25 percben mindarról, ami Anyahajó Stúdiónkban történik napról-napra. Szeretek a legfrissebb dolgainkról szólni, így kapóra jött egy nagyon kedves, aranyos sztori, ami ezekben a napokban történt nálunk. Hírt kaptam, hogy Igazgató Asszonyom, Kölesné Németh Mária óralátogatásra érkezik hozzám néhány nap múlva. Ezt közöltem is a gyerekekkel. S Balázskám, az 5. osztályos fiúcska ezen oly' annyira fellelkesedett, hogy elindult kreativitása, s alkotóvágytól fűtve Marika néni fogadására készülni kezdett. Mindazt, amit csinált, ő találta ki. Semmit nem kértem, semmit nem mondtam neki, "csupán" hagytam őt szabadon alkotni. S ha segítségemet kérte valamiben a nagy előkészületben, kérését készségesen teljesítettem. Megtervezett és kivitelezett egy plakátot a fejlesztőszoba ajtajára, amihez tőlem mindenkinek profilképét kérte. A foglalkozáson azt kívánta, hogy segítsek neki kicsit, mert Marika néninek videóban szeretné bemutatni a mi kis életünket. Ezt is megtettem. Készített szép kis ajándékokat, amiket mindkettőnknek átadott a látogatás napján. 
S a "csúcsdísz" minderre az volt, hogy Marika érkezése előtt nem sokkal benyitott hozzám egy teleírt lappal, kemény, ünnepélyes borítóval, mondván, hogy megírta a forgatókönyvet, ami szerint történjen a bemutatóóra. Őszintén szólva, elállt kissé a lélegzetem, de örömét, lelkesedését semmi esetre nem akartam letörni, így hát biccentettem fejemmel: "Jól van Balázskám! Ügyes vagy! Akkor "tiéd a pálya"..."
Kisvártatva bekopogott hozzám a Zuglói Benedek Elek Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Igazgató asszonya, Marika. Balázs pedig mosolyogva fogadta, és végig navigálta az órát, olykor kézbe véve forgatókönyvét, hogy minden szépen rendben történjen...
Meg kell, hogy mondjam, csodákat éltünk át ezekben a pillanatokban... Természetesen ez nem így történt volna, ha Marika nem partner ebben a dologban. De az volt! Tudta, értette, látta, hogy mi is történik valójában! Egy olyan fiúcska, aki ezernyi akadállyal küzd naponta tanulási nehézségei, hiperaktivitása miatt, most végre kibontakozhatott, és minden benne feszülő energiáját egy nagyon jó dologra tudta felhasználni. El kell, hogy mondjam, ő szerencsésnek mondható, mert iskolája, osztálytanítói szintén segítik őt abban, hogy ne frusztrációt éljen át naponta az iskolában. Így lehet szépen egymással karöltve tehetségeket nevelni még a sajátos nevelési igényű gyermekek körében is.

Következzen hát a legújabb élményeimből táplálkozó orosházi bemutató:


Örömpedagógia a mindennapi gyakorlatban from Szeverényi Irma


Balázs forgatókönyve idekívánkozik, hogy örömünk teljes legyen:


Mivel a bemutatóban nem nyílik meg a Balázs által készített  két kis videó, így azokat is beillesztem blogomba:






Eseménynapló - visszatekintésem ím  véget ért Húsvét hajnalán...

Kaptam csodás Húsvéti ajándékot Balázskám és a többi ragyogó arcú kisgyermek személyében...
Ajándékom nem ám a nyuszitól való, hanem az Égiek jótéteménye mindez...
Ezért érdemes élni, küzdeni, fáradni, mert arányban nincs az a sok teher ahhoz az örömhöz képest, amit munkánk gyümölcseként kaphatunk meg.

Most pedig költő Édesanyám üzen Onnan Fentről, aki ezt írta egyszer: "Állj meg utadon egy néma percre..." S tudom, így folytatja: "Zárd el a gépedet... Fordulj Szeretteidhez... Öleld át őket, hiszen ők egyek veled mindenben... 

Digitális nemzedék konferencia - 2015.03.21. - "Eseménynapló - visszatekintés" 5.




Ránk ragyogott a nap ezen a szép tavasz kezdetén... Népes sokadalom gyűlt össze az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Kazinczy utcai épületében. Immár negyedik alkalommal került megrendezésre a Digitális nemzedék konferencia. Mindegyiken volt szerencsém részt venni, így tudom érzékelni azt a fokozott érdeklődést, ami a mostani eseményt illeti. Rendkívüli volt az a motiváló program, ami idecsalogatott oly sok pedagógust az ország minden szegletéből. Példaértékű volt most is a Szervezők munkája. A Konferenciakötet percre pontosan megjelent az esemény napjára, tehát minden érdeklődő pedagógus részletes tájékoztatást kaphatott az előadásokról az előadók absztraktjain keresztül.

Íme:

Digitális nemzedék konferencia - 2015 - Konferenciakötet from Szeverényi Irma

Szavamat  nem akarom szaporítani, hiszen ha valaki átolvassa a Konferenciakötet 62 oldalát, szinte teljes képet kap a konferencián történtekről.
Néhány szó erejéig azonban saját élményemről szólva elmondhatom: nagyon jól éreztem magamat ezen a napon! Elsősorban a személyes találkozások örömét, értékét szoktam ilyenkor megemlíteni. Most is voltak olyanok, akiket már régebbről ismerek online módon, és most tudtunk egymás szemébe mosolyogni akkor, amikor ilyen formán is megláthattuk egymást. Ezen kívül, vagy talán ezen felül igen nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy meghívást kaptam a Gamification szekcióba Fromann Richárdtól, a JátékosLét Kutatóközpontjának igazgatójától. A rövid, summás előadásokat kerekasztal beszélgetés követte. A Konferenciakötet 14-ik oldalától olvashatóak szekciónk absztraktjai. S ha valaki időt tud szánni a videofelvétel megnézésére is, annak elhoztam blogomba, szíves szeretettel ajánlva:



Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének Facebook oldalán találtam meg azt a felsorolást, ahol linkek segítik a célirányos keresést az egyes előadásokat illetően:

Új trendek az oktatásban: játékosítás (gamifikáció) az iskolában c, szekciónk videofelvétele

Linkek az egyes részekhez:

Zakariás Péter: Játékosított értékelés és óraszervezés a felsőoktatásbanhttp://bit.ly/1MHmoZO

Barbarics Márta: Iskolai értékelés gamification alapokonhttp://bit.ly/1F7dRWJ

Tóth Norbert: Hogyan talált rám a Gamification? http://bit.ly/1GQvEGj

Ujhelyiné Szeverényi Irma: A kódolás órája – Tehetség rehabilitáció a gyógypedagógiában http://bit.ly/1aouDsR
Mirkné Haba Anikó: Versike.hu http://bit.ly/1IW6mpc
Vendler Balázs: Gamification a gyakorlatban – Játékos tanulási folyamatok http://bit.ly/1FnlElN
Damsa Andrei: A játék, mint optimális tanulási környezet – Játékosítás a gyakorlatban http://bit.ly/19OtOIU
Kerekasztal-beszélgetés, kérdések: http://bit.ly/19MQVTO

Digitális bemutatóm a Kódolás Órájáról szólt. Bár ott van a videofelvételen, de talán kicsit jobb a minősége, ha közvetlenül idemásolom az eredeti felvételt: 


Több, mint egy évtizede köteleztem el magamat a innovatív pedagógiának. Sokszor, sok helyen írtam milyen inspirációk segítették utamat. Arról kevésbé szólt a fáma, hogy milyen akadályoztatások, bántások, meg nem értések értek tevékenységemet illetően. Most azonban nyíltan köszönöm meg minden ellenem szóló társam kritikai hozzáállását, hiszen ők is hozzásegítettek , hogy gyakorlatom minél hitelesebb legyen a gyermekek körében. Sokáig egymagam jártam, magányosan utamat. Alig volt, aki értette, megértette volna az IKT gyógypedagógiai alkalmazásának hatalmas szerepét. Sokszor csak a gyermekek öröme, szeretete volt az egyetlen biztos támpontom, hogy tudjam,   jó irányba haladok. Kitartóan kutattam, kerestem hiteles szakemberek munkáit, akik bizonyították a modern pedagógiai eszközök 21.századi létjogosultságát. Voltak és vannak is ilyen "Útmutató oszlopaim",- hála értük...
Tudtam mindig is, hogy egy fecske nem csinál nyarat... És mindig vártam, lestem "fecsketársaimat". S most örömmel írom, hogy a Digitális Nemzedék Konferencián összegyűlt a kis csapat! Egy asztal mellett, karöltve csiripeltük világgá: "Új trendek jönnek az oktatásban! Küszöbön a játékosítás!" Kétségtelen, nem kis munka, megalapozott, szakszerű utat készíteni egy örömteli, vadonatúj tanítási-tanulási folyamatnak. De készek vagyunk rá, és egyre többen vannak pedagógusok közöttünk, akik megértik az idő szavát. S átérzik  sok-sok ezer diák  változtatást sürgető, olykor   kétségbeesetten követelődző hangját.  

2015. április 4., szombat

Zuglói Pedagógiai Napok - 2015.03.16-20. - "Eseménynapló - visszatekintés" 4.


"Eseménynapló - visszatekintésem" során tavasz köszöntött ránk a téli napok után. Ilyenkor-tájt kerül megrendezésre a Zuglói Pedagógiai Napok eseménysorozata, ahol gazdag programkínálat nyílik a pedagógusok számára:


Én is kaptam meghívást egy előadás megtartására. A JÁTÉK  volt a kulcsszava ezeknek a napoknak. Örültem, hiszen ez folyamatos törekvésem. Azaz, hogy játékos folyamatba tudjam ágyazni kisdiákjaim számára még a legnehezebb fejlesztési feladatokat is. Kapóra jött éppen a Rókalandozó online társasjáték, amit már hetek óta játszunk a foglalkozások során. Előző blogbejegyzésem egyikében már említést is tettem róla, ahol leírtam, hogy az eFestivál Gamification kategóriájának nyertes alkalmazása, amely játékos elemeket épít be egyébként nem játékos folyamatba. A NAT követelményrendszerének megfelelő alsó tagozatos ismeretanyagot segíti ilyen módon, azaz játékosan elsajátíttatni a gyerekekkel.

Készítettem egy rövid bemutatót a játékról, amit az előadás keretében levetítettem: 


Ezután egy foglalkozásrészletet mutattam be, ahogyan ezt a játékot alkalmazom egy kislány fejlesztése során:


Már néhányszor említettem, hogy én a terepen teszem dolgom, nem rendelkezem evidencia-alapú kutatási eredményekkel. Számomra az "evidencia" a gyerekek ölelése, ragaszkodása, mosolya...
Talán nem rossz az irány, hiszen hány kutató szakember, pszichológus megállapította, hogy öröm nélkül nem lehet hatékony egy általunk egyébként kitűnőnek vélt terápiás módszer sem. Igen, kellenek természetesen az evidenciák, de amíg ilyen irányú kutatási bizonyíték fejlesztésem hatékonyságáról nem születik, bizton teszem dolgom, - látva a hozzám bejövő gyermekek szemének ragyogását. 
S ha még otthon szüleiket, nagyszüleiket is ráveszik egy -egy Rókalandozó társasjátékra, akkor 
még inkább mosolyra derül arcom, és indulok, viszem hozzájuk a következő "játékot"...

A tudatos és biztonságos internethasználat alapjai - 2015.február - "Eseménynapló - visszatekintés" 3.


Mindig szerettem valamilyen kitűzőt hordani... De azt sosem gondoltam volna, hogy ennyi kitűzőhöz juthatok röpke három hét leforgása alatt.  Márpedig ez így történt ez év februárjában. Őszintén szólva, nem is tudom, hogyan szokott ez történni... Vagy én találom meg a kurzusokat, vagy ők találnak meg engem, de valamilyen képzésbe mindig belecsöppenek. Többnyire azért a Facebook az oka ennek, hiszen itt-ott pedagógusi csoportok tagjaként sok mindenről értesülhetek. Námetovszki Zsolt kurzusára is ilyen úton módon jelentkeztem be, és  nem bántam meg. A tudatos és biztonságos internethasználat alapjai volt a téma. Persze ilyenkor jön a "lebeszélő manóka", mondván, tudok én erről már sok mindent, nem hiányzik ez a 3 hét plusz fáradság nekem... Szerencsére hamar elhessegettem e lebeszélő gondolatmenetet, és belevágtam a kurzus elvégzésébe. Struktúrája a népszerű MOOC -hoz hasonló jellegű volt a tanulói aktivitást és a multimédiát helyezve előtérbe. Egy rövid, 5 perces videóban mutatta be Zsolt a képzés felépítését: 


A blogbejegyzés keretei nem engedik meg, hogy mindenről részletesen szóljak. Csupán összegzésképpen mondom el bátorítva pedagógus társaimat, hogy érdemes élni az ilyenfajta tanulási lehetőséggel. Sokan elmondták már az online kurzusok előnyeit, így én csupán megerősítem: nincs utazási idő és pénzráfordítás. Bár határidők vannak a kötelező beadandókat illetően, de én osztom be az időmet otthon, kényelmesen. Tanulni jó és hasznos a digitális kompetenciák elsajátítása végett is, mert ezen ismeretek birtokában biztosabban tudjuk tanítani a ránk bízott tanítványainkat ezeket a tanulási technikákat illetően. A kurzus tartalmáról még nem is beszéltem. Mindig van valami új, valami hasznos, amit vagy a kurzusvezetőnktől, vagy egymástól tanulhatunk meg. 
Röviden, tömören három képben kívánom illusztrálni azt az ismeretanyagot, amit elsajátíthattunk a képzésen: 

1. hét anyaga:



2.hét anyaga:

3.hét anyaga:



S álljon itt egy cikk, ami a kurzussal kapcsolatos, benne az a három videó, ami alapja volt a képzésünknek: 
http://www.press-szo.com/internet/

Gyakran hallunk ma a belső és külső motivációkkal kapcsolatosan különböző álláspontokról.
Igen, azzal én is egyetértek, hogy ha van belső motiváció, akkor nem kell különösebben jutalmazni az embert. Ám ennek ellenére, vagy éppenséggel emellett valahol azért szívmelengető dolog megkapni az online, vagy papír alapú elismervényeket, jelvényeket, kitűzőket, okleveleket. Így voltam én is most a kurzus végeztével. Örültem, hogy sikerrel elvégeztem a képzést, s örömömet ez az szép elismervény még csak tetőzte. Köszönöm mindezt a kurzus szervezőinek!





eTwinning start 2015 januárjában - "Eseménynapló - visszatekintés" 2.

Évek óta figyelemmel kísérem az eTwinning nagy nemzetközi közösség életét, tevékenységét. 
Ilyen irányú képzésben is részt vettem. A kurzust Főző Attila vezette. A záróvizsgánk egy képzeletbeli projekt prezentálása volt. Én is készítettem egyet, ami azóta sem valósult meg. 
Viszont mindig vártam azt a bizonyos "kozmikus pillanatot", amikor beléphetek végre kicsinyeimmel a nagy Testvértérbe. Mert hogy ez a neve az eTwinning kommunikációs felületének. S eljött az idő 2014.decemberében, amikor is Szépné Vinczencz Kati óvodapedagógus meghívott a projektjébe. 
Örömmel vállaltam, hiszen szeretem új élménnyel meglepni Csapatomat. Az Anyahajó blogunkra meg is írtam számukra következő nagy kalandunkat. Most először lépünk át országunk határain. Portugál óvoda a partnerünk, akikkel kapcsolatba kerülhetünk. A projekt címe: Wonders of magic window - A varázsablak csodái - Maravilhas da Janela Mágica. A projekt célja a médiatudatosságra nevelés IKT segítségével.

http://twinspace.etwinning.net/5377
Első feladat volt, hogy mindenki elkészítse  saját logóját.
Nagy érdeklődéssel nézték végig a gyerekek a portugál óvodások fotóit:




Megmutattam számukra a magyar óvodások képeit is:




Mi is munkához láttunk. A Smart interaktív tábla szoftverének segítségével alkotta meg ki-ki az ő elképzelése szerinti logót, amelynek az Anyahajó Stúdió nevet adtuk.  Angolul is odaírta mindenki, hiszen az eTwinning közös nyelve az angol. Így lett a mi nevünk: Mother Ship Studio.

Így alkotott a Csapat:



S így néz ki a nagy közös munka: 


S ez lett a közösen elfogadott Anyahajó Stúdió "hivatalos" logója:


Szeretem zenés, képes bemutatóban megörökíteni tevékenységeinket. Egyrészt szép emlék, másrészt nagy örömmel nézik végig a gyerekek, átélve a közös munka, a közös játék sikerélményét. 
Nem is szólva arról az inspirációról, aminek eredményeképpen ők maguk is kedvet kapnak, hogy előállítsanak hasonló bemutatókat a Movie Maker videókészítő program  segítségével.

Elvittük hát  két kis zenés összeállításunkat a Testvértérre

Íme az egyik:






S íme a másik: 



https://youtu.be/1gnl7s7I_Q0

Elindultunk hát a nagy úton... Következő feladatunk: plakát készítése Magyarországról.
Ígérem: hozok róla beszámolót...

Végül, ha valaki kérdi: mi ebben a fejlesztési lehetőség egy gyógypedagógiai foglalkozás keretén belül? Úgy gondolom, nem túlzás, ha azt válaszolom: sok. Igen, mert olyan komplex tevékenységet végeznek a gyerekek, amely magában foglal sok-sok részképességet. Sorolhatnám, de most nem teszem. Hiszem, hogy egy értő, gyermeket szerető, a 21.századi kihívásokat ismerő pedagógus tudja, mi minden ismeret van elrejtve egy ilyen projektben.

Boldog vagyok, mert a gyökerekre építhetek. A száz esztendővel ezelőtt élt , nagy reformpedagógus Mária Montessori szemléletében központi helyet foglalt el a kozmikus nevelés. Célja volt, hogy egy határokon átívelő, békét szerető, az egész világmindenséget megismerő gyermeksereg kerüljön ki kezei közül. S ma hatalmas lehetőséget kaptunk a modern  technika által, hogy kapcsolatba kerülhessünk más népek gyermekeivel, szokásaival, megismerve kultúrájukat, értékeiket. S még szinte élő kapcsolatban is lehetünk velük a Skype segítségével. 
Esélyegyenlőség! Igen! Itt lehet valóság, mert még azok is megkaphatják a nemzetköziség csodás élményét,  akik súlyosan akadályozottak különböző sérültségüknél fogva. Meggyőződésem, hogy  ez a továbbfejlesztett, gyökereitől soha nem elszakadó 21. századi Montessori pedagógia!

A fenti kép forrása: http://bit.ly/1C093RV




2015. április 3., péntek

Infotér Konferencia - 2014 - "Eseménynapló - visszatekintés"1.


Merész vállalkozásba kezd, aki blogírásra adja fejét. Illő lenne ugyanis, hogy bejegyzései naprakészek legyenek. A gyakorlat azonban nem mindig bizonyítja ezt. Van olyan időszak, amikor az események olyan gyorsasággal történnek, hogy azokat Rainlendar naptáromban csupán csak elmaradt blogbejegyzésként  írom fel. Most, hogy elérkeztünk a Húsvéti ünnepekhez, s a tavaszi szünet néhány napjához, számba vettem lemaradásom. Megvallom, kissé elrémültem, mennyi mindennel tartozom magamnak s olvasóimnak.... Így hát, ha nem is a Twitter gyorsaságával, de megpróbálom pótolni elmaradt beszámolóim. Első tartozásom az Infotér Konferencia eseménye. Tudom, mindenki értesülhetett róla,  hiszen olvastam én is a híradásokat. Viszont néhány személyes élményt, fotót azonban meg szeretnék örökíteni blogomban. Gyönyörű helyen jártunk ugyanis azon a novemberi napon Igazgatónőmmel, Kölesné, Németh Marikával.  Azt nem mondom, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, de még ilyen arcát nem láttam eddig festői szépségű  Balatonunknak.  Kompon keltünk át, és így jutottunk a csodás balatonfüredi Anna Grand Hotelba, a konferencia színhelyére. 


A nulladik napot is beleszámítva három napon át tartott a gazdag program. Minket, pedagógusokat természetesen az informatikai innováció oktatásbeli tartalma érdekelt elsősorban. Jártunkban -keltünkben igazgató asszonyommal, Marikával rátaláltunk egy teremre, ahol játszani kezdtünk, de iziben! X-BOX volt a játék neve, és mi beleéltük magunkat azoknak a gyermekeknek szerepébe, akiket , mint akadályokkal küzdő gyermekeket segítünk, fejlesztünk, nevelünk intézményünkben. Készséges volt a segítőnk, aki hátulról irányított bennünket. Ekkor megerősödött bennem az, amit évek óta tudok, hogy mekkora segítség lehet ez az eszköz a sérült gyermekek fejlesztésében. Most már "csupán" egy megfelelő pályázat szükségeltetne, hogy intézményünkben ilyen örömteli fejlesztésben részesülhetne minden rászoruló gyermek. 


Plenáris előadásban lépett színre egy nemzetközi minősítéssel rendelkező mentőkutya Juhász Zoltán, a Cserhát Mentőkutyás Egyesület vezetőjével. Megtudtuk, hogy egy térinformatikai eszköz segítségével milyen pontossággal kereshetők meg az eltűnt személyek. 


Egy oktatással kapcsolatos prezentáció sarkalatos üzenetét is megörökítettem digitális fényképezőgépemmel, amely szerint: 


Ezzel tökéletesen egyetértek! Csak egy az óhajtásom: bár minél több helyen megvalósulhatna mindez!
Estefele, az impozánsan kivilágított Anna Grand Hotel udvarán átsétálva még egy kerekasztal beszélgetést hallgattunk meg, amelynek címe:  "Versenyképesség fejlesztés az alapoktól - Infokommunikációs képességek a köznevelésben" volt.


Végül, de nem utolsó sorban, számomra azért emlékezetes ez a balatonfüredi konferencia, mert itt adták át az eFestivál 2014 keretében meghirdetett verseny Gamification kategóriájának nyertes alkalmazását, a Rókalandozót. Ekkor ismertem meg Fornit, a kis rókát, és vittem a gyerekekhez, hogy bemutassam nekik az új játékot. 


Azóta is barangolunk Forniékkel,  Lelkesen hódítják meg a gyerekek a  megyéket , s közben informális úton sok-sok ismeretet sajátítanak el. Igen! Ez lenne a gamification komoly szerepe jelen oktatási rendszerünkben. Ennek lényege: játszani is engedjük már végre gyermekeinket!