2016. szeptember 25., vasárnap

Világsakkfesztiválra hangolódva az Anyahajóban 2016-ban

A montázs képeinek forrása: http://bit.ly/2v6JkyW

Szinte még el sem kezdődött az új tanév, és máris egyik projekt a másikat követi Anyahajó Stúdiónk életében.  A szülőkkel való konzultáció után nekifogtunk az év eleji eDia mérésekhez,  múlt héten pedig bekapcsolódtunk a Világ Legnagyobb Tanórájának nagy eseményébe. S máris tekintetünket a két hét múlva megrendezésre kerülő Világsakkfesztivál eseményére szögezzük. 

Vannak terveink, amelyekről az Anyahajó blogban írtam a gyerekeknek: 


http://anyahajosegit.blogspot.hu/2016/09/programjaink.html

Abban  reményben vagyok, hogy sikerül kedvet csinálnom a gyerekeknek és szüleiknek a készülő programhoz, és majd ott, október 8-án együtt örülhetünk, játszhatunk sokadmagunkkal a Várkert Bazárban.

2016. szeptember 16., péntek

Expert Tréning & Tetőbuli a Microsoft Székházban 2016-ban


2016. szeptember 3-án MIE Expert találkozóra voltam hivatalos többed magammal a Graphisoft Parkban található Microsoft Székházában. Mivel ragyogó napsütés volt ezen a napon, így ismét összekötöttem a kellemeset a hasznossal. Kezemben fényképezőgéppel sétáltam a Székház felé, s lencsevégre kaptam a még szeptemberben is csodásan pompázó, üde zöld növényeket, virágokat. Ezekből készítettem a fentebb látható kollázst a Microsoft Recearch Autocollage programmal. A rólam készült fotó Fehér Péter érdeme.
Egy régebbi blogbejegyzésben szóltam arról, hogy Magyarországon is megalakult a világszerte működő innovatív pedagógusok közössége, amelynek egy sikeres pályázat révén én is tagjává lettem. A közös munka és közös cél egyre inkább összekovácsol bennünket. Szemtől szembe ritkán találkozunk, ám annál sűrűbben a hétköznapok forgatagában, amikor hol a közösség Facebook oldalán, hol személyes üzenetekben kérünk, vagy éppenséggel adunk tanácsot egymásnak. Ha létrejöhet egy fizikai térben történő esemény, nagy öröm számunkra. Ez így volt szeptember 3-án is ott a Microsoft Székházban, ahol a mosoly, jókedv mellett komoly szakmai munka is folyt. Előadásokat hallgattunk meg, gyakorlatban próbáltuk ki a legmodernebb programozást, s csoportokban törtük  fejünket egy leendő Digitális Témahét projektötletén. Végül előadóink, Prievera Tibor és Nádori Gergely egy jövőképet állított fel számunkra, ami céltudatos tervet rejt magában. Előre nem szeretném részletezni a dolgokat, hiszen a készülő program még "méhmagzat állapotban" van. A megvalósítás sok munkát igényel, amely elkötelezett, minden új megtanulására kész, akadályokkal megküzdeni képes pedagógusokat kíván meg. Remélem, egyszer majd krónikám erről is fog szólni  nagy örömmel.
A sikeres pályázatok során elnyert szakértői címet tanúsítványok révén kaptuk meg:


A tréning napján finom falatok kíséretében töltöttük el az ebédidőt a Microsoft Székház tetőteraszán. 
Köszönjük a Szervezőknek a szíves látást!

Többen is készítettünk fotókat a nap során. Hála az internetnek és a sok megosztásnak, hiszen ennek köszönhetően csokorba tudtam szedni őket.  Így állt elő egy zenés képes album, amely - reményeim szerint - szép emlékként őrzi majd a szeptemberi találkozónk emlékét.

Íme:

2016. szeptember 14., szerda

Újabb kincs az Anyahajóban


Újabb gyermek, újabb kincs, újabb egyéniség, újabb személyiség. Igen, Barnus ő, aki megérkezett hozzánk a mi kis Anyahajó Stúdiós csapatunkba. Az első napot úgy éltük át, mintha mindig együtt lettünk volna... Hiszem, tudom, kozmikus pillanat megjötte. Ennek van egy különleges háttere, amit most  Kedves Olvasóimmal megosztok röviden. Az úgy szokott történni felénk, hogy az év kezdetét a szülőkkel való találkozással töltöm el. Igen fontosnak tartom a kölcsönös információszerzést. Lényeges, hogy együtt tudjunk gondolkodni a gyermekek felől. Mindenki előre megbeszélt időpontban érkezik hozzám. Ez így történt Barnus szülei esetében is. A barátságos eszmecsere során kiderült, hogy Barnus apukája programozó, és ismeri, kedveli a LEGO MINDSTORMS EV3  robot játékot. A Digitális Témahéten különdíjban részesült projektünk, amelynek jutalma két Lego robot társasjáték volt. Nagyon örültünk az ajándéknak, de nagy lett a gondom is, hiszen én nem értek a robotépítéshez. Viszont tudtam, hogy mennyire jó lenne ez a 21.századi fejlesztőeszköz tevékenységeink során. Nagy elhatározásom volt, hogy a nyári szünetben nekiállok, és összeszedem minden tudományom, felhasználva minden fellelhető tutoriált, és elsajátítom a a robotépítés és esetleg a programozás tudományát. Mondanom sem kell, a sok nyári programba egyszerűen nem fért bele a nagy tervem. Csüggedten gondoltam arra, hogy ott fog heverni a polcon a drága jó ajándék szakértelmem hiányában, miglen felcsillant a remény, s egy pillanat alatt megoldódni látszott a nagy kérdés. Megszületett a közös terv és akarat. Átadtam az egyik  társasjátékot a családnak, akik örömmel vállalták, hogy megépítik a robotokat otthonukban, sőt a programozást is elkészítik. S terveink szerint  2017. januárja felé szépen bevezetést fogok kapni a mesterségbe, s majd így a gyerekekkel együtt belekezdünk a robotok építésébe. Addig pedig Barnus apukája néhány fontos útmutatást fog írni kisfia bloghajójába. Úgy gondolom, hogy tervünk megvalósítható, és biztatás lehet azok számára, akik, mint én, nem vagyunk informatikusok, nem tanultunk programozást, és kemény pénzeket nem tudunk ez irányú kurzusokra költeni. Elején vagyunk az útnak, de aki ismer egy kicsit, tudja, szeretem a kihívásokat,- még akkor is, ha már félszemmel a nyugdíj felé kacsingatok is.

Szokásomhoz híven tegnap újra bekapcsoltam kis fényképezőgépemet. A felvételekből megszerkesztettem egy bő, 5 perces videót, amelyben ízelítőt kívánok nyútani abból, hogy miként is telt Barnussal az első napunk, s hogy milyen hozadéka lehet annak, ha majd a LEGO MINDSTORMS EV3  robot játék nem csak az Anyahajó polcán fog ékeskedni, hanem az idejáró gyermekek képességeit a 21. század módjára fogja játékosan fejleszteni.

Íme a bemutatónk az Anyahajóról: 


2016. szeptember 12., hétfő

31.WIZZ AIR BUDAPEST FÉLMARATON



Ritka szokásom, hogy családomról, azaz minket érintő eseményről írjak. Úgy gondolom, hogy egy szakmai blog nem is erre hivatott. S hogy mégis személyes dologról számolok most be, annak egy nagy közösséget érintő vonzata is van, ezért hát bátran megteszem.
Tegnap nagyobbik lánykámmal, Irmával a Városliget felé vettem utamat. Hónapokkal ezelőtt ugyanis benevezett a 31.WIZZ AIR BUDAPEST FÉLMARATONRA. Tudatosan, tervszerűen készült a nagy megmérettetésre. Több futóversenyen ugyan már részt vett, de a félmaraton első volt most életében. 
Valami különleges, ünnepi érzés kerített bennünket hatalmába ott a "lizsiben"... Egymásra mosolygó arcok, családok, kicsik és nagyok, gyönyörű napsütésben készültek a 21 km megtételére. 
Kezemben digitális fényképezőgéppel sátáltam az árnyas fák között, s igyekeztem lencsevégre kapni a legizgalmasabb, legérdekesebb pillanatokat. A sok percet felölelő felvételből azután készítettem egy rövid, négy perces videót, amit most szeretettel nyújtok át a kedves Olvasónak. Talán látható, érzékelhető lesz, hogy valami egész másról szólt ez a nap, mint egy agyonhajszolt, anyagi érdekeket átszőtt, lassan öröm nélküli sporteseményről, ahol a mások legyőzése, a magunk élre kerülése a cél. Itt valami egészem más lengte át a napot. Itt nem volt különbség az első és utolsó befutó között... Sőt! Talán még nagyobb tapsot kaptak azok, akik szinte önmagukat legyőzve, határtalan lelkesedéssel, boldogan futottak be az utolsó percekben. Igen, ezt kellene megtanítanunk a mai gyermekeknek...
Ez lenne az az örömpedagógia, ami kivezetne bennünket egy mostaninál szebb világba. Azaz, hogy széthúzások helyett összetartson bennünket a közösség ereje. Ezen a napon egyként startolt , egyként szurkolt, és egyként ért célba mindenki. Egyként tudtunk örülni, hiszen nem kellett depresszióba esni senkinek, hogy lemaradt a dobogóról, mert itt mindenki dobogós lett! Mindenki szíve egyként dobogott, és boldogan, elégedetten tért haza nyakában az éremmel. Győztesek voltunk mi mindannyian tegnap! Mert győzött ott a Városligetben az egyetértés és a szeretet.

Íme piciny ízelítő néhány, rövid percben: