Megvallom, nem szeretek írni Anyahajós életünk kudarcos napjairól. Pedig hát akadnak ilyen napok is olykor-olykor. Ez így történt a minap, s az óra közepe táján el is határoztam, a szóban forgó szituációról bizony nem fogok írni soha. Ám most szavamat szegem, hiszen a kínos konfliktus helyzetre csodás megoldás született.
Az úgy történt ugyanis, hogy év eleji felméréseket írtunk kedvenc programunkkal, a Kahoottal.
Az egyik kisdiákom, nevezzük most el Tominak, nagy lelkesedéssel kezdett saját tabletjével a játékba. Az első két kérdésnél még vezetett a pontszámok tekintetében, de egyszer csak válasza téves lett, így sok pontot veszített. S amikor meglátta , hogy lejjebb került a rangsorban, dühkitörésében sírt-rítt, eget-földet vádolva, közte engem is valamilyen oknál fogva. Igyekeztem csendesíteni, de nem jártam sok sikerrel. Nem szokásom kiabálni, viszont most erős hangon, határozott szigorúsággal próbáltam véget vetni "kiborulásának". Meglepő módon megszeppent szavaimtól. Tudtam, így nem lehet véget vetni egy gyógyító pedagógiai foglalkozásnak. Valamire szükség van ilyenkor ,hogy kihozzuk az örvénybe került gyermeki lelket, elvégre ezért vagyunk, ez a mi feladatunk. Hirtelen ötletként felkínáltam számára, hogy építsen valamit a Minecrat EDU játékában. Hozzátettem azt is, hogy látom, nem tudja még elhordozni a vereséget, de ezt idővel meg fogja tanulni. Odaült hát Tomikám a laptop elé. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne-e videót készíteni építkezéséről. Ő bólintott , hogy igen. Megkapta a headset-et, én bekapcsoltam hozzá az Office Mixet, és már indult is a játék. Melléültem, kezemet vállára tettem, és belemerültünk együtt a nagy építkezésbe. Mintha elvágták volna az időszalagon a történéseket. Tomi teljes koncentráció mellett, alapoktól indulva építette meg házát. Kommentálta cselekvéseit eközben. Negyed óra elteltével odasúgtam neki, hogy valahol fejezze be, hiszen az órának vége. Szépen bólintott rá, és még azt kérte, hogy egy szelfit csinálhat-e a háza előtt a kamerával, hogy bekerüljön portfóliójába a műve. Természetesen boldogan bólintottam rá. A felvétel elkészült egy kis technikai hibával. Ugyanis valahogy lemaradt Tomikám hangja a felvételről. Vélhetően a mikrofont nem dugtam be a zűrös helyzetben. Ennek ellenére elkészült a videó. Kerestem hozzá olyan aláfestő zenét, ami talán kicsit érzékeltei azt a lenyugtató, idegeket megnyugtató folyamatot, amit ez a néhány perc Tominak adott. Szürkületben, madárcsicsergés mellett veti meg az alapokat, mint akinek a sötét mélyből most jön el a pirkadat... Majd egyre szebb és jobb, konfortosabb lesz minden körülötte, mint lelkében, a való életben... S amikor vége lett az építésnek, és felállt a géptől, arca kisimult, cukorkáját, s a szokásos simogatást megkapva, mosollyal távozott el az Anyahajó szobácskájából.
Íme a terápiaként ható néhány perc hang nélkül ugyan, de a gyógyító pillanatokat érzékeltető relaxációs zenével:
Mondandóm summája: mint, ahogy létezik rajzterápia, úgy hiszem, és tapasztalataim szerint tudom, létezik a Minecraft építkezős játéknak is személyiségfejlesztő, gyógyító hatása. Ezért örülök, hogy eljuthat a magyar iskolákba is a Minecraft EDU, amely nagy segítséget jelenthet úgy gyermeknek , mint pedagógusnak az élményszerű tanulásban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése