Írtam az előzőekben, hogy bizony vannak az építés közben meleg helyzetek. Konfliktusokat kezelni, azokat megoldani nem könnyű perceket jelent. Szerencsére azonban több ennél az az együttes munka, tevékenység, ami közös, örömteli élményt jelent számunkra. Figyelve, izgatottan várom ezeket az úgynevezett "kozmikus pillanatokat", amelyek igazi értelmet nyernek tevékenységemnek.
Ilyenkor valami belső hang sugallja: " indítsd el most gyorsan a videófelvevő kamerádat!". Őszintén szólva, nem is tudom, mi fog következni, hiszen nem beszéltünk meg előre semmit. Csak így utólag, itthon megnézve a felvételt ámulok el, hogy micsoda ajándékot kaptam ismét a Sorstól kis diákjaim jóvoltából.
Komoly projektben vagyunk ezekben a hetekben, ahogyan szóltam is erről az előző bejegyzésekben.
Most elhoztam blogomba tevékenységünk 19 percét, amit szeretettel és örömmel nyújtok át a Kedves érdeklődő Olvasóim részére. Tizenkilenc perc, amelyről mennyi mindent tudnék írni, mesélni... De nem teszem, hiszen senkinek idejét nem szeretném rabolni. Csupán summaként annyit írok le, hogy újfent megerősödtem abban, hogy a technika vívmánya áldássá válhat számunkra, ha felismerjük annak pozitív hozadékát. Ha nem az eszköz uralkodik rajtunk, hanem mi uraljuk a terepet úgy, hogy abból csupa szép és jó származzon kis diákjaink részére.
Hálás köszönetem azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy végignézik a következő tizenkilenc percet. Workshop-viedeókrónikám - reményeim szerint - nem szorul részletes magyarázatra azok számára, akik hallják a ma hívó szavát, akik velem együtt érzik, és tudják, bár a szeretet nyitja meg elsősorban az ajtókat a ránk bízott gyermekeink felé, ám ennek megvalósulása csak egy hozzájuk szabott, vadonatúj tanulási környezetben lehetséges.
Következzen hát az a néhány perc, amely a Minecraft EDU világában zajló projekttevékenységünk néhány mozzanatát örökíti meg:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése