2012. november 19., hétfő

PIL Fórumon jártam, sok projektet láttam...

Nem én vagyok az első tudósító, aki beszámol a november 8-9 -én megrendezett pécsi PIL Fórumról. Képek, videók, szöveges beszámolók jelentek meg különböző internetes és papíralapú oldalakon.. 
Mindig figyelemmel kísértem az évek óta megrendezésre kerülő innovatív pedagógusok seregszemléjét. Ám különféle akadályoztatásoknál fogva személyesen egyiken sem tudtam részt venni. Olyankor távolról kísértem az eseményeket, s csak annyi járt eszemben: "Bárcsak én is, én is köztetek lehetnék, szép magyar vitézek, aranyos leventék"...
S íme eljött a nagy nap, november 8-ika, amikor én is velük tarthattam gyönyörű szép Pécs városába. 
Természetesen gratulálok a győzteseknek , és őszinte elismerésem munkájukat illetően, de engedtessék meg, hogy most belterjes, szakmai blogomban kissé önző módon saját projektünkről szóljak néhány szót. 
Többes számban írtam, hiszen Kolléganőmmel , Nagy Ildikó Máriával közösen készítettük munkánkat. 
Kicsit "árválkodtunk" programunkkal, hiszen az óvodapedagógia-gyógypedagógia területén mutatkoztunk be, és ebben a kategóriában nem volt társunk a részt vevők között. Ennek ellenére nagyon jól éreztük magunkat a kollégák, de mondhatnám barátaink társaságában. Hiszen olyanokkal lehettünk együtt, akikkel már évek óta szakmai, de bizton állíthatom,  emberbaráti kapcsolatban lehetünk. 
Ha summázni akarom a seregszemle eseményét, azt mondom, mint egy falat kenyérre, olyan szükségünk van ilyen egybegyűlésre. Egyrészt hatalmas motiváló ereje van az összetartozás élményének. Ha ki tudjuk zárni köreinkből az irigységet, féltékenységet, anyagiasságot, akkor felemelő, továbbvivő , szakmai tevékenységünkben megerősítő az ilyen találkozási lehetőség. Különösképpen, ha egy olyan csodálatos helyen kerül megrendezésre, mint a pécsi Zsolnay Negyed gyönyörűen ujjáépített épületrendszere!
Most tehát a sok, különlegesen értékes, hatalmas munkát sejtető bemutatott projekt közül sajátunkról ejtek néhány szót. Munkánk főcíme: EGYSZERŰ ÉS NAGYSZERŰ. Igen, egyszerű, ha a gyermekek nyomába lépve tesszük meg pedagógiai döntéseinket, és nagyszerű, ha látjuk ennek gyümölcsöző, mind pedagógus, mind a gyermek számára örömteli végkifejletét. Így történt ez abban a négy hónapos projektidőszakban is, amelyet dokumentáltunk munkánkban. Óvodáskorú gyermekek egyéni fejlesztését követtük végig, ahol fő motívumunk a zenei nevelés volt, amely áthatotta transzferhatásként a kognitív fejlesztés területeit is. S az innovatív tanárok közösségébe tartozva természetesen az IKT eszközeit használva igyekeztük végezni fejlesztő munkánkat. A projekt kiemelt részeként a tehetséggondozást kívántuk bemutatni különleges módon, hiszen egy asperger szindrómás kisgyermek zenei tehetségének kibontakozása volt projektünk főproduktuma. 

A pécsi Zsolnay Negyedben standunkat  így készítettük el: 



S íme a közös asztalra helyezett projekt: 





Négy hónapos tevékenységünk részleteiben: 






A standunkon bemutatott négy hónap képi megjelenítése kollázs formában:


Február

Március

Április

Május


A négy hónap 10 perces, rövid összefoglalója videó formátumban: 






Végül élményeim három percben: 






2 megjegyzés:

  1. Azt nagyon-nagyon bírom, hogy körülötted mindig kék az ég. Bennem minden alkalommal annyi kétség, meg bizonytalanság van, hogy sokszor azt hiszem, rossz pályára tévedtem. Oké,a kölkök közt minden rendben, de valahogy.. Te azt az örömöt ki tudod vinni utána az utcára is. Nagyon jó, hogy megteszed!

    VálaszTörlés
  2. Hajnikám! Így egészítjük ki egymást! Mi "egy hajóban evezünk",- és ez a lényeg!Nem egyedül kell vergődnünk az "ellenszéllel"!

    VálaszTörlés