2015. február 20., péntek

A ClassBox pontgyűjtő játék ünnepélyes nyereményátadása 2015-ben


Az elmúlt esztendő novemberében bontottunk vitorlát, és vettük az irányt Anyahajónkkal és Bloghajóinkkal a ClassBox internetes, iskolai közössége felé. Hírt is adtam blogomban erről EZEN A HELYEN. Egy 90 napos Pontgyűjtő játékba csöppentem kis Csapatommal, amit derekasan teljesítettünk is az elmúlt hetek alatt. Már csupán három nap van hátra a hosszú projektből. Sok-sok fénykép és videó felvétel őrzi vidám s olykor igen koncentrált figyelemmel telt pillanatainkat. A számos állóképből kiválogattam néhányat, és készítettem belőlük ízelítőül egy rövidke, zenés bemutatót:


A játék izgalmát a felkínált ajándékok fokozták a gyerekek között. Az első sorsolás máris meglepetést hozott számunkra, hiszen az országos versenyben résztvevők közül ketten is a mi csapatunkból nyertek. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm. A játék kezdetén ígéretet tettem a csapatnak, hogy ha lesznek nyertesek, közösen ünnepeljük meg őket, és mindenki számára hozok majd frissen sült, meleg pogácsát. 
Nagy meglepetésemre, a Classbox vezetői, Giba Zsolt és Kovács István felajánlották, hogy személyesen szeretnék átadni a nyertes gyermekeknek a ClassBox logóval ellátott pólókat. 
Elérkezett tehát a nagy nap a Heltai Gáspár Általános Iskolában. December 16-án benépesedett a kis fejlesztőszoba . Az iskola Igazgató asszonya, Földesné Fábián Csilla, helyettese Czető Mónika, valamint az egyik nyertes kisfiú, Bence osztályfőnöke, Simon Zsuzsi is megtisztelt bennünket erre a meghitt, s egyben vidám, néhány percre. 
Készítettem felvételt is az ünnepségről, ami persze nem mestermű, hiszen egyszerre többfelé is kellett figyelnem. Ám arra talán alkalmas, hogy átadjam hangulatát ennek a napnak.


Volt már azóta ismét sorsolás, s nagy örömünkre, most is van nyertesünk Gergő és Robi személyében. Ők már a póló mellé ClassBoxos bögrét is nyertek. S hogy lesz-e még meglepetés a végső sorsolás alkalmával? Ez még most titok számunkra. 
Összegzésképpen annyit mondhatok el, hogy hálás vagyok a Classbox kitalálóinak, fejlesztőinek a hosszú-hosszú játék elkészítéséhez, hiszen ezek a kisdiákok játékba ágyazottan kapták meg ez alatt a 90 nap alatt azt a részképesség fejlesztést, ami elősegítheti náluk a szem-kéz koordinációt, a koncentrálóképességet, a vizuális észlelést. S  nem beszélve arról az élményről, amit a játék során kaphattak, amely előbbre vitte egyszersmind szociális tanulásukat.

2015. február 18., szerda

"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?"



Szeretem a twittert használni... Szeretek "csipogni" és "csipogásokat" hallgatni....
Igaz, néha elröpül 1-2 óra velem, de nem bánom, mert a legújabb, legfrissebb pedagógiai hírekről értesülök néhány kattintás segítségével. Az egész világot magába foglaló tág tér ez, amelynek révén  benne lehetünk a "vérkeringésben". Így kis hazánk szűkös keretein túl is kitekintve, megérthetjük a pedagógiában, gyógypedagógiában végbemenő innovatív fejlődésmenetet. Sokáig csupán egy "sávon" értem el  Twitter csatornámat, és olvastam  azoknak rövid üzeneteit, akiket érdeklődési körömnek megfelelően bejelöltem. De ma már tudatosabban használom a hashtagok segítségével. Azaz tematikusan gyűjtöttem össze mindazok elérhetőségét, akik számomra igen fontos üzenettel bírnak. Így a  Kódolás Órája oldalát, a diszlexia hashtagját, valamint a MinecraftEdu elérhetőségét is figyelem, hiszen rendkívül érdekes, ahogyan ezt a játékot egyre többen alkalmazzák oktatási eszközként világszerte. 
Igaz, angol nyelvű hírek ezek zömmel, de ha valaki nem is érti ezt a nyelvet, az is tud tájékozódni a fordítóprogramok segítségével. Ezen felül beszédes képek, videók sorozata jelenik meg a hírfolyamokban, amelyekhez nem is szükséges a nyelvismeret. 
Bejegyzésemet most a diszlexia témakörével foglalkozó oldal ihlette meg. Felettébb tudok örülni annak, ha megerősítést kapok gyógypedagógiai tevékenységemmel kapcsolatban. Évek óta látom, érzem, közelről a terepet szemlélve, hogy mekkora segítség lehet, lehetne a diszlexiás gyermekeknek és egyéb sérültséggel küzdő, akadályozott tanulóknak, ha használhatnák a modern technológiát a tanulás során. Sajnos a hazai gyakorlat nehezen tudja örömmel üdvözölni ezt a forradalmian új törekvést. Egyrészt a már sokat emlegetett eszközhiány az iskolákban nem engedi meg, hogy pl.laptop segítségével jegyzeteljen, vagy írjon dolgozatot a tanulásban akadályozott gyermek az órán. Másrészt többen aggódnak amiatt, hogy ha számítógépet használ egy írással, olvasással küzdő tanuló, akkor nem fog tudni manuálisan megtanulni helyesen írni, olvasni. Ha valakiben ilyen kételyek merülnének fel, annak bátran merem ajánlani a twitter hírfolyam diszlexiára vonatkozó napi szintű használatát. Adott esetben percenként jelennek meg a különböző országok pedagógusaitól, gyógypedagógusaitól sőt professzoraitól olyan örömteli tapasztalatok, amely szerint a diszlexiabarát iskolákban bátorsággal alkalmazzák a gyermekek között a modern technológiát. Számos app, alkalmazás segíti őket abban, hogy értelmi képességeik megmutatását, tehetségük kibontakoztatását ne gátolja olvasási, írási nehezítettségük.
Jártamban-keltemben több intézményben is megfordultam az elmúlt években. Igyekeztem kapcsolatot teremteni azokkal a pedagógusokkal, akiknek tanítványai, mint SNI-s gyermekek, hozzám járnak egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Próbáltam biztatni őket több esetben, hogy adjanak lehetőséget ezeknek a súlyos tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknek a tanórai számítógép használatához, hogy tudjanak ennek segítségével jobban lépést tartani a többiekkel. Többször azt a választ kaptam, hogy hogy magyarázzák el az osztálynak, hogy az adott kisdiák miért használ laptopot az órán, és egyébként is, hogy néz ki, hogy ő számítógép segítségével dolgozik, a többi pedig nem. Én erre általában azt válaszoltam, hogy úgy vélem, ez rajtunk, pedagógusokon áll, hogy miként tálaljuk a gyermekek elé ezt a problémát, és majd a gyermekek ehhez igazodva tudnak alkalmazkodni a helyzethez. S ha csak néhány évtizedet visszarepülünk történelmünkben: a kis Bice-bóca a mankójával lépegetett a többi, szaladgáló, egészséges gyermek között, akiknek nem volt szükségük ilyen támogató eszközre. Most pedig a tanulási akadályozottsággal küzdő gyermekek számára ugyanilyen "mankó" lehetne egy laptop, ha támaszkodhatnának erre, a számukra akadálymentes környezethez, és nem szenvednének órán, hogy nem győzik az írást, olvasást. 
Abban a reményben vagyok, hogy hazánkat is eléri csakhamar a "friss áramlat", és egyre több pedagógus, gyógypedagógus kap ellenállhatatlan késztetést arra, hogy osztálytermeikben a segítő technológiákat alkalmazza. Mint utazó gyógypedagógus, legfőbb vágyam, hogy az integrált körülmények között tanuló, sajátos nevelési igényű kisdiákok végre megkaphassák ezt a jogos, számukra igen fontos, tanulási akadályozottságaik enyhítését szolgáló segítő eszközt. Külön öröm számomra, hogy egyre több Szakértői véleményben tanácsolják a számítógép kisegítő eszközként való használatát. 
Végül egyetlen cikket ragadok ki a sok közül, amit a Twitteren olvastam, s amely bátorítja a pedagógusokat a modern technológiák osztályszintű alkalmazására, kiemelten a diszlexiás és más egyéb tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára. A cikk címe:"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?" Az írás elérhetősége s a fenti kép forrása: http://bit.ly/1vakke5 
A Twitteren a következő hashtagokkal vagyok jelen: #Örömpedagógia, #Joy_Pedagogy
S a következő hashtagok szerint olvasom a a napi, szinte percenként megjelenő, legfrissebb szakmai híreket: #HourOfCode#dyslexia#MinecraftEdu

2015. február 8., vasárnap

IKT eszközök adaptálása Mária Montessori pedagógiai rendszerébe






Szoktuk mondani: "Csak úgy repül az idő velünk..." Ez jutott eszembe, amikor minap kissé megálltam, és eseményekkel dús életutamra visszatekintettem. A sok-sok történés közül most arról szeretnék egy rövid összefoglalót átadni, hogy miként is adaptáltam a Montessori pedagógia eszközrendszerébe az IKT-ét, azaz az információs és kommunikációs technológiát. S ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy volt-e olyan szakember, aki mindezt elfogadta, jóváírta volna, annak válaszom örömteli, hiszen a Montessori vizsgám záródolgozatában már írtam ebbéli tapasztalataimról, s vizsgáztatóim, Stefan Mariann, a Magyarországi Montessori Egyesület elnöke és Bencsik Erika örömmel üdvözölték gyakorlatomat. Külön megtiszteltetés számomra, hogy Méhes Vera néni, aki az Egyesület tiszteletbeli elnöke volt, és nemzetközi diplomával rendelkező Montessori pedagógus hatalmas inspirációt adott számomra innovatív munkám elismerésével. Mint a Montessori Műhely szakfolyóirat főszerkesztője folyamatosan kérte publikációimat kutatási, kísérleti tapasztalataimról. 
Nem csupán szakmai szinten, hanem emberileg is igaz barátság alakult ki kettőnk között, amit e fénykép is őriz híven:

A digitális eszközök Montessori pedagógiai alkalmazásáról először Tarnavölgyi Gábor, az http://www.iot.hu/, azaz az "IKT hírportálja pedagógusoknak" oldalán adott hírt, s jelentetett meg ebben a témakörben cikksorozatot. Úgy gondoltam, talán nem lesz haszontalan, ha most ismét csokorba kötöm az akkor megírt tapasztalataimat. Bár vannak olyan alkalmazások benne, amelyek ma már  nem működnek, vagy rohanó tempóban fejlődő modern világunkban újabb web 2.0-ás eszközöket használunk, - mint én magam is, de a lényeg, hogy az a szemlélet, gyakorlat, ami a Mária Montessori által képviselt metodikában mutatkozott meg, jelen legyen. S hogy az adott kor adott gyermekének milyen eszközök segítségével valósítjuk meg a szabadság-adta örömteli tanulást, az már csak  másodlagos kérdés kell, hogy legyen.
Nos hát, időszalagomat 5 évre visszatekerem, és egy olyan gyermekcsoport napi tevékenységét mutatom be, ahol osztályfőnökként tanítottam, és igyekeztem a sokféle teherrel küzdő, halmozottan sérült gyermekeknek napsugarat, melegséget vinni tanulási folyamataikba. Hátha lesz olvasóim között olyan pályakezdő fiatal, akit inspirálhat majd az általam bemutatott gyakorlat. Jöjjön tehát a cikksorozat, ami Tarnavölgyi Gábor főszerkesztő úr jóvoltából született meg öt esztendővel ezelőtt:



 
 


 





Méhes Vera, Vera néni immár egy esztendeje onnan az "Égi Mezőkről" figyeli, kíséri utunkat.
A most hozzám járó gyermekek sok új alkalmazással, játékos programmal ismerkedtek meg. S amikor sikeres feladatmegoldásaik után örömmel kacagnak fel, látom, a mi Vera nénink kacsintását, s hallom biztató szavát: "Ez az gyerekek! Csak így tovább! Játsszatok! Szárnyaljatok a szabad megismerés útján!"
Bejegyzésemet egy zenés, képes összeállítással zárom, amit 2012-ben készítettem Vera néni 93.születésnapja alkalmából:


Foglalkozásainkat videó felvételek is őrzik, amelyek blogom VIDEÓK menüpontja alatt tekinthetők meg.