2016. november 30., szerda

Világsakkfesztivál a Várkert Bazárban 2016. október 8-án


Ezen a napon belekóstoltam abba, hogy milyen az, amikor valakinek két lánya helyett egyszer csak két fia lesz. Az úgy történt ugyanis, hogy Balázs tanítványom és öccse, Andris társaságában töltöttem a Világsakkfesztivál napját a gyönyörűséges Várkert Bazárban. Andris később csatlakozott hozzánk. Mi viszont Balázzsal korán útra keltünk, hiszen a Fesztivál meglátogatásán túl egy kirándulást is tervbe vettünk. Trolival, metróval, villamossal vitt az utunk, és kisvártatva a Várkert Bazár mozgólépcsőjén feljutva a csodás Budapest látképében gyönyörködtünk. Természetesen a fényképezőgép a kezünkben volt, és igyekeztük dokumentálni mindazt az élményt, amit számunkra ez a nap adott. Számos fényképet és sok perces videót készítettünk, amiből most csupán néhány perces bemutatót hoztam el blogomba, nehogy untassam a Kedves Olvasót hosszas beszámolómmal. Magáról a Világsakkfesztiválról sem írok most részletesen, hiszen több kiváló cikket is olvashatunk a nap eseményéről az interneten. Én is írtam erről Anyahajó blogunkban a gyerekek számára ITT és még ITT is, hiszen Sakkpalota Programunkat színesítette számunkra ez a nap. Örömpedagógiámban céltudatosan törekszem arra, hogy a rám bízott gyermekeket a magam tudása és képessége szerint a lehető legoptimálisabb módon segítsem a valódi integrációhoz. Ezt kívánom mindig elősegíteni akkor, amikor hazai és nemzetközi eseményekbe, projektekbe regisztrálom be őket. Minden alkalommal bemutatom számukra azt a térképet, ahol a sok-sok résztvevő között a mi kis Anyahajó Stúdiónk is szerepel. Lássák, érezzék, ők is szerves tagjai a nagy csapatnak:


 S ha még egy-egy elismerést, díjat is kapunk munkánk jutalmául, az egy hihetetlen önbecsülést, sikerélményt ad számukra. Polgár Judit felhívására így csatlakoztunk mi is a "SakkÖsszekötMinket" nagy közösségéhez, amit meg is osztottunk emígyen: 



Laminált csoportképünket Balázskám át is adta személyesen Polgár Juditnak. Nagy örömünkre a dedikálás szűk idejébe is belefértünk, ahol még egy közös fotóra is volt lehetőség. Ez a fenti képen látható. Hosszasan sorolhatnám azt a sok-sok programot, amit ez a nap nyújtott számunkra, de most  csak kiemelem, hogy nekem  mi jelentett különös élményt és örömöt. Részt vettem a Sakkpalota workshopon, izgalmas játékba kapcsolódtam be a két fiúcskával, ami a sokunk által ismert és szeretett Kahoot alkalmazás felhasználásával történt. Nagy örömünkre az egyik játékot Andris nyerte meg. Képes bemutatómban meg is örökítettem ezt az izgalmas játékmenetet. A hét perces kis videó összeállításban a továbbiakban  szó lesz arról, hogy milyen támogatással indulhat el csakhamar a Sakkpalota Program az óvodai nevelésben, láthatjuk, hogyan szeli meg Polgár Judit a csodás ízű , ünnepi sakkos marcipántortát,  végül néhány másodperc erejéig hallhatjuk majd azt a fergeteges  koncertet, amivel a Bolyki Soul&Gospel kórus ajándékozott meg bennünket. Mielőtt saját, két videókrónikámat bemutatnám, következzen az a felvétel, amit Tarnavölgyi Gábor készített a nap folyamán pedagógusokkal. Én is felkérést kaptam, hogy elmondjam a Sakkpalota Programmal kapcsolatos tapasztalataimat. Mivel Balázs is velem volt, így átadtam neki a szót. Szeretem, ha a gyermekek szólnak helyettem. Vallom ugyanis, hogy az igazi visszacsatolás, feedback a gyermekhang.
Nem azt tartom sikeres programnak, módszernek ugyanis, amiről én tudok élményszerűen mesélni, mert az nekem nagyon tetszik, hanem ha a tanítvány mutatja be tevékenysége során, vagy mondja el adott esetben, mi az, ami számára örömpedagógiát jelent a tanulás folyamán. Következzen hát a Tarnavölgyi Gábor által készített Sakkpalota Workshop Összefoglaló



S most jöjjön az általam készített két rövid bemutató:






Köszönöm Balázs és Andris Édesanyjának, hogy bizalommal rám bízta két kisfiát ezen a napon. 
Hatalmasan megerősödtem ismét abban a hitemben, hogy ha "nem kötünk madzagot kisfiókáink lábára", akkor csodálatosan tudnak szárnyalni. A két fiúcskát ugyanis hagytam, hogy "körözzenek" csak szabadon a Fesztivál sokadalmában. A bizalmamat csak erősítette az,  hogy Balázs kezében egész nap ott volt a Fesztivál eseményének részletes programja, valamint egy toll, na meg a digitális fényképezőgép állványostul. S kis öccsével közösen megbeszélve mentek át egyik helyről, állomásról a másikra. S ha valamelyiken sikeresen túljutottak, máris pipálták ki a papíron azt a programot. S az este végeztével boldogan mutatta be Balázs, hogy mindent láttak, amit csak szerettek volna. Sok-sok ajándékkal tértünk végül haza boldogan, s adtam át az egy napra kapott két "kisfiamat" az Édes Anyukájuknak.

Ennek a napnak summája: kivételes lehetőség arra, hogy értékkel, hasznos munícióval ajándékozzuk meg gyermekeinket ebben, a sok tekintetben értéket-vesztett világunkban. Még kellő időben nyújthatunk számukra olyan helyet, teremthetünk számukra olyan csodás világot, ahol jól érzik magukat, személyiségükben gazdagodhatnak. S majd így nyugodt szívvel bocsáthatjuk útjukra őket a nagy világ forgatagában.


2016. november 25., péntek

A Világ Legnagyobb Tanórája - 2016.



A 2016/2017. tanév első feléhez közeledve egy gyors leltárt készítettem. Kedvenc Rainlendar naptáromra kattintva megállapítottam, hogy bizony vannak lemaradásaim, amelyeket még ebben az évben pótolnom kell. Egy-egy projektünk alkalmával mappába szoktam gyűjteni azokat a dokumentumokat, képeket és videókat, amik a tevékenység során megszülettek, elkészültek. Ezekből állítom azután elő az adott projektről készített blogbejegyzésemet. Három mappám is van olyan, amelyek még feldolgozásra várnak. Ezekből az első a 2016. szeptemberében megrendezésre került A Világ Legnagyobb Tanórájának eseményéről szól. Ennek videókrónikába fűzött rövid összefoglalóját nyújtom át jelen bejegyzésemben Kedves Olvasóim számára.

Előtte azonban egy kulisszatitkot árulok el, amit néhány, hozzám közel álló Pedagógus Társamnak már említettem. Ez a foglakozásainkról készült videóim háttértörténete.

Olyan családból származom, ahol több fényképész, fotóművész testvérem is van. Nálunk kézenfekvő volt az események képekkel, videókkal való rögzítése. Nekem is volt kislánykorom óta mindig fényképezőgépem. Kis "Pajtásomat" mindig magammal vittem, bárhova is mentem. Ez a szokásom megmaradt akkor is, amikor gyógypedagógusi tevékenységemet kezdtem el, csak a Pajtás gépet a digitális fényképezőgép váltotta fel. A genetikai háttér mellett még egy fontos szempont is szerepelt abban, hogy videóra rögzítsem a gyermekek között végzett tevékenységemet. Egyrészt a szigorú önellenőrzés vezérelt, hiszen otthon megnézve a felvételeket, önmagam hibáival is gyakran találkoztam, s egy-egy szavamat, mozdulatomat önkritikusan bírálat alá véve, igyekeztem azokat nem ismételni a jövőben. A másik fontos szempontom pedig az volt, hogy olyan műhelymunkát mutathassak be mások számára , ami nem egy feszültséggel teli, adott esetben izzadságos bemutatóóra terméke, hanem spontán megnyilvánulás úgy a gyermekek , mint a magam részéről. Az évek során így lett természetes számunkra az órai előkészületeknél a fényképezőgép megfelelő állásba helyezése, és a videófelvétel elindítása, megszakítása. Ilyen módon nyitom ki most is Anyahajó Stúdiónk ajtaját azon Kedves Pedagógus Társaimnak, akik már kérték, hogy egy-egy foglalkozást megnézhessenek. Úgynevezett videó-workshop-jaim által szeretnék betekintést nyújtani abba, hogy mi is folyik nálunk ott az Anyahajóban napról-napra. 

E rövid kitérő után visszatérek a címben jelzett eseményre, Ez év szeptemberében másodszor került megrendezésre a Világ Legnagyobb Tanórája. Ez egy globális oktatási projekt, amelyhez számos ország csatlakozik a világ minden részén egy időben. Mi is benne voltunk a nagy csapatban egy évvel ezelőtt is, amelyről ITT írtam egy rövidke kis összefoglalót. Anyahajó blogunkban pedig ITT közöltem az eseményt a gyerekekkel. Ebben a tanévben szeptember 19-ével kezdődő hétre esett a nagy projekt. Én tulajdonképpen nem is egy órát tartottam  meg ebben a témakörben, hanem ennél többet, hiszen egy héten át kettőnként járnak be hozzám a gyerekek, s ilyenkor újra és újra új projekt születik meg az Anyahajónkban. Új, hiszen minden gyermek más, így a téma azonossága ellenére is minden egyes foglalkozás más és más. Igyekeztem négy részes videókrónikámban érzékeltetni ebből valamit, így több páros foglalkozást vágtam össze a felvételek során. A projekt alapötletét adaptálva nyújtottam kisdiákjaim elé. Háromszoros megerősítéssel igyekeztem számukra közelvalóvá, érthetővé, megemészthetővé tenni azt a komoly kihívást, amit az ENSZ a földbolygó fenntarthatóvá tétele érdekében 17 pontban megfogalmazott. Egyrészt a kezdeti beszélgetőkörben "meséltem" a történetről, másrészt a Mozaweb 3D-s földgömbjén sétáltunk végig az egyes állomásokat, harmadrészt levetítettem számukra azt a remek videót, amit a projekt feldolgozására a programban kaptunk. Anyahajó blogunkban ÍGY vezettem be a gyerekeket a projektbe, s ITT kapták meg azt a két Direktcímet is, ami a kvízkérdéseket tartalmazta a Redmenta programban.  Úgy gondolom, ebben a projektben is eleget tudtam tenni azoknak, a Szakértő véleményekben megfogalmazott fejlesztési területeknek, amiknek segítését szolgálja gyógypedagógusi tevékenységem. Komplex módon helyezem el a projektek során azt a sok tennivalót, amit egy fejlesztőóra megkíván, csak éppen nem szétszabdalva, feladatlapokon megírt hosszas gyakorlással kapják kézhez a gyerekek, hanem a modern kihívásnak megfelelő módon úgy, hogy az alapképességek fejlesztésén túl kaphatnak egy olyan élményt, egy olyan sikeres, boldog létet, amelyben megérzik a hozzátartozásukat a nagy egészhez. Szavamat nem szaporítom tovább, most nem részletezem melyik mozzanat melyik részképesség-fejlesztést szolgálja, hanem inkább átnyújtom a négy részből álló videót, ami összesen  27 percet vesz igénybe. Köszönöm szépen annak a Kedves Vendégemnek, aki betér hozzám erre a néhány percre.

A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 1.rész - Beszélgetőkör


A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 2.rész - Séta a földgömb segítségével



A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 3.rész - A videó megtekintése


A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 4.rész - Kvízkérdések Redmentában