"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?"

Szeretem a twittert használni... Szeretek "csipogni" és "csipogásokat" hallgatni....

Igaz, néha elröpül 1-2 óra velem, de nem bánom, mert a legújabb, legfrissebb pedagógiai hírekről értesülök néhány kattintás segítségével. Az egész világot magába foglaló tág tér ez, amelynek révén  benne lehetünk a "vérkeringésben". Így kis hazánk szűkös keretein túl is kitekintve, megérthetjük a pedagógiában, gyógypedagógiában végbemenő innovatív fejlődésmenetet. Sokáig csupán egy "sávon" értem el  Twitter csatornámat, és olvastam  azoknak rövid üzeneteit, akiket érdeklődési körömnek megfelelően bejelöltem. De ma már tudatosabban használom a hashtagok segítségével. Azaz tematikusan gyűjtöttem össze mindazok elérhetőségét, akik számomra igen fontos üzenettel bírnak. Így a  Kódolás Órája oldalát, a diszlexia hashtagját, valamint a MinecraftEdu elérhetőségét is figyelem, hiszen rendkívül érdekes, ahogyan ezt a játékot egyre többen alkalmazzák oktatási eszközként világszerte. 

Igaz, angol nyelvű hírek ezek zömmel, de ha valaki nem is érti ezt a nyelvet, az is tud tájékozódni a fordítóprogramok segítségével. Ezen felül beszédes képek, videók sorozata jelenik meg a hírfolyamokban, amelyekhez nem is szükséges a nyelvismeret. 

Bejegyzésemet most a diszlexia témakörével foglalkozó oldal ihlette meg. Felettébb tudok örülni annak, ha megerősítést kapok gyógypedagógiai tevékenységemmel kapcsolatban. Évek óta látom, érzem, közelről a terepet szemlélve, hogy mekkora segítség lehet, lehetne a diszlexiás gyermekeknek és egyéb sérültséggel küzdő, akadályozott tanulóknak, ha használhatnák a modern technológiát a tanulás során. Sajnos a hazai gyakorlat nehezen tudja örömmel üdvözölni ezt a forradalmian új törekvést. Egyrészt a már sokat emlegetett eszközhiány az iskolákban nem engedi meg, hogy pl.laptop segítségével jegyzeteljen, vagy írjon dolgozatot a tanulásban akadályozott gyermek az órán. Másrészt többen aggódnak amiatt, hogy ha számítógépet használ egy írással, olvasással küzdő tanuló, akkor nem fog tudni manuálisan megtanulni helyesen írni, olvasni. Ha valakiben ilyen kételyek merülnének fel, annak bátran merem ajánlani a twitter hírfolyam diszlexiára vonatkozó napi szintű használatát. Adott esetben percenként jelennek meg a különböző országok pedagógusaitól, gyógypedagógusaitól sőt professzoraitól olyan örömteli tapasztalatok, amely szerint a diszlexiabarát iskolákban bátorsággal alkalmazzák a gyermekek között a modern technológiát. Számos app, alkalmazás segíti őket abban, hogy értelmi képességeik megmutatását, tehetségük kibontakoztatását ne gátolja olvasási, írási nehezítettségük.

Jártamban-keltemben több intézményben is megfordultam az elmúlt években. Igyekeztem kapcsolatot teremteni azokkal a pedagógusokkal, akiknek tanítványai, mint SNI-s gyermekek, hozzám járnak egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Próbáltam biztatni őket több esetben, hogy adjanak lehetőséget ezeknek a súlyos tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknek a tanórai számítógép használatához, hogy tudjanak ennek segítségével jobban lépést tartani a többiekkel. Többször azt a választ kaptam, hogy hogy magyarázzák el az osztálynak, hogy az adott kisdiák miért használ laptopot az órán, és egyébként is, hogy néz ki, hogy ő számítógép segítségével dolgozik, a többi pedig nem. Én erre általában azt válaszoltam, hogy úgy vélem, ez rajtunk, pedagógusokon áll, hogy miként tálaljuk a gyermekek elé ezt a problémát, és majd a gyermekek ehhez igazodva tudnak alkalmazkodni a helyzethez. S ha csak néhány évtizedet visszarepülünk történelmünkben: a kis Bice-bóca a mankójával lépegetett a többi, szaladgáló, egészséges gyermek között, akiknek nem volt szükségük ilyen támogató eszközre. Most pedig a tanulási akadályozottsággal küzdő gyermekek számára ugyanilyen "mankó" lehetne egy laptop, ha támaszkodhatnának erre, a számukra akadálymentes környezethez, és nem szenvednének órán, hogy nem győzik az írást, olvasást. 

Abban a reményben vagyok, hogy hazánkat is eléri csakhamar a "friss áramlat", és egyre több pedagógus, gyógypedagógus kap ellenállhatatlan késztetést arra, hogy osztálytermeikben a segítő technológiákat alkalmazza. Mint utazó gyógypedagógus, legfőbb vágyam, hogy az integrált körülmények között tanuló, sajátos nevelési igényű kisdiákok végre megkaphassák ezt a jogos, számukra igen fontos, tanulási akadályozottságaik enyhítését szolgáló segítő eszközt. Külön öröm számomra, hogy egyre több Szakértői véleményben tanácsolják a számítógép kisegítő eszközként való használatát. 

Végül egyetlen cikket ragadok ki a sok közül, amit a Twitteren olvastam, s amely bátorítja a pedagógusokat a modern technológiák osztályszintű alkalmazására, kiemelten a diszlexiás és más egyéb tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára. A cikk címe:"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?" Az írás elérhetősége s a fenti kép forrása: http://bit.ly/1vakke5 

A Twitteren a következő hashtagokkal vagyok jelen: #Örömpedagógia, #Joy_Pedagogy

S a következő hashtagok szerint olvasom a a napi, szinte percenként megjelenő, legfrissebb szakmai híreket: #HourOfCode, #dyslexia, #MinecraftEdu

Tovább olvasom!

IKT eszközök adaptálása Mária Montessori pedagógiai rendszerébe

Szoktuk mondani: "Csak úgy repül az idő velünk..." Ez jutott eszembe, amikor minap kissé megálltam, és eseményekkel dús életutamra visszatekintettem. A sok-sok történés közül most arról szeretnék egy rövid összefoglalót átadni, hogy miként is adaptáltam a Montessori pedagógia eszközrendszerébe az IKT-ét, azaz az információs és kommunikációs technológiát. S ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy volt-e olyan szakember, aki mindezt elfogadta, jóváírta volna, annak válaszom örömteli, hiszen a Montessori vizsgám záródolgozatában már írtam ebbéli tapasztalataimról, s vizsgáztatóim, Stefan Mariann, a Magyarországi Montessori Egyesület elnöke és Bencsik Erika örömmel üdvözölték gyakorlatomat. Külön megtiszteltetés számomra, hogy Méhes Vera néni, aki az Egyesület tiszteletbeli elnöke volt, és nemzetközi diplomával rendelkező Montessori pedagógus hatalmas inspirációt adott számomra innovatív munkám elismerésével. Mint a Montessori Műhely szakfolyóirat főszerkesztője folyamatosan kérte publikációimat kutatási, kísérleti tapasztalataimról. 

Nem csupán szakmai szinten, hanem emberileg is igaz barátság alakult ki kettőnk között, amit e fénykép is őriz híven:

A digitális eszközök Montessori pedagógiai alkalmazásáról először Tarnavölgyi Gábor, az http://www.iot.hu/, azaz az "IKT hírportálja pedagógusoknak" oldalán adott hírt, s jelentetett meg ebben a témakörben cikksorozatot. Úgy gondoltam, talán nem lesz haszontalan, ha most ismét csokorba kötöm az akkor megírt tapasztalataimat. Bár vannak olyan alkalmazások benne, amelyek ma már  nem működnek, vagy rohanó tempóban fejlődő modern világunkban újabb web 2.0-ás eszközöket használunk, - mint én magam is, de a lényeg, hogy az a szemlélet, gyakorlat, ami a Mária Montessori által képviselt metodikában mutatkozott meg, jelen legyen. S hogy az adott kor adott gyermekének milyen eszközök segítségével valósítjuk meg a szabadság-adta örömteli tanulást, az már csak  másodlagos kérdés kell, hogy legyen.

Nos hát, időszalagomat 5 évre visszatekerem, és egy olyan gyermekcsoport napi tevékenységét mutatom be, ahol osztályfőnökként tanítottam, és igyekeztem a sokféle teherrel küzdő, halmozottan sérült gyermekeknek napsugarat, melegséget vinni tanulási folyamataikba. Hátha lesz olvasóim között olyan pályakezdő fiatal, akit inspirálhat majd az általam bemutatott gyakorlat. Jöjjön tehát a cikksorozat, ami Tarnavölgyi Gábor főszerkesztő úr jóvoltából született meg öt esztendővel ezelőtt:

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 1. rész

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 2. rész

 JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 3. rész

  JÁTSZÓHÁZ, avagy „Így használom a digitális eszközöket” 4. rész

 

JÁTSZÓHÁZ, avagy "Így használom a digitális eszközöket" 5. rész 

 

JÁTSZÓHÁZ, avagy "Így használom a digitális eszközöket" 6. rész

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (1. rész)

 

SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (2. rész)

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (3. rész)

 SZEZÁM, TÁRULJ! - Montessori pedagógia a „digitális bennszülöttek” társadalmában  (4. rész)

Méhes Vera, Vera néni immár egy esztendeje onnan az "Égi Mezőkről" figyeli, kíséri utunkat.

A most hozzám járó gyermekek sok új alkalmazással, játékos programmal ismerkedtek meg. S amikor sikeres feladatmegoldásaik után örömmel kacagnak fel, látom, a mi Vera nénink kacsintását, s hallom biztató szavát: "Ez az gyerekek! Csak így tovább! Játsszatok! Szárnyaljatok a szabad megismerés útján!"

Bejegyzésemet egy zenés, képes összeállítással zárom, amit 2012-ben készítettem Vera néni 93.születésnapja alkalmából:

Foglalkozásainkat videó felvételek is őrzik, amelyek blogom VIDEÓK menüpontja alatt tekinthetők meg.

Tovább olvasom!

Már nem csak Győrben, hanem Tatabányán is?!

Néhány napja hallhattunk arról az örvendetes tudósításról, hogy Győr városában a sajátos nevelési igényű tanulókat is  segítik olyan speciális eszközök biztosításával, amelyekkel be tudnak kapcsolódni az információs és kommunikációs technológiával (IKT) támogatott oktatási folyamatba. S ím most egy újabb örvendetes esemény, amelyet ezúttal Tatabányáról repített ide a hírfolyam. Az SG.hu oldalán ezt olvashatjuk:

" Tatabányai iskolákban 137 interaktív táblát szerelnek fel és 467 személyi számítógépet állítanak üzembe február végéig - jelentette be a polgármester mai sajtótájékoztatóján. A 243 millió forintos beruházást teljes egészében uniós támogatás fedezte. A fejlesztés részeként 38 sajátos nevelési igényű diák kap fogyatékosságához igazodó informatikai eszközt, a mozgáskorlátozottak speciális billentyűzetet, a gyengén látók képernyő felolvasó programot - tette hozzá Schmidt Csaba (Fidesz). A város vállalta az eszközök 5 éven át tartó üzemeltetését. A berendezések átadásával Tatabánya alsó- és középfokú oktatási intézményeiben a tantermek 40 százalékában lesz interaktív tábla és a diákok 10 százalékának korszerű személyi számítógép áll majd rendelkezésre."

A kép forrása:

http://koros.ofi.hu/site/upload/2010/12/Gyermekinf_logo_250x250.png

Tovább olvasom!

Érdemes kitekinteni...

Igen! Érdemes kitekinteni kis hazánk határain túlra. Tarnavölgyi Gábor, az IOT.hu portál főszerkesztője abba a szerencsés helyzetbe került, hogy a sokunk által most még csak megálmodott jövő iskolájában járhatott az elmúlt napokban. Az iskolából távozóban azzal a gondolattal játszott el, hogy mi lenne, ha nálunk is lennének ilyen iskolák.Szoktuk mondani: "a labda fel van dobva"... És mi lenne, ha Gábor egyszer csak azzal kezdené vezércikkét, hogy: "A minap egy gazdag magyar család hálája jeléül egy iskolát építtetett..." S én játszom tovább a gondolattal...

Látogatás egy - nem mindennapi - londoni középiskolában

Öt évvel ezelőtt egy gazdag iraki család hálája jeléül egy iskolát építtetett London szívében, amely ma modellként szolgálhat nem csak tanítási koncepciójában, de az IKT eszközökkel való felszereltségében és annak mindennapi használatában is.

A budapesti angol nagykövetségen működő UK Tarade & Investment meghívására, az IOT.hu képviselőjeként alkalmam volt ellátogatni ebbe az iskolába. Jöjjön velem, nézzünk körül egy kicsit a Naim Dangoor Westminster Academyban...

Miért Academy?

Angliában az olyan iskolát nevezik Academy-nek, amelyik nyilvános ugyan, de magánkezdeményezésre és segítséggel épült. Az iskola irányítása, a menedzsment privát, amiben a szponzor is részt vesz. A jelenlegi oktatási kormányzat minél több ilyen - szponzorált iskolát szeretne Angliában.

A The Naim Dangoor Centre-be 940 tanuló jár 65 országból, és 34 nyelven beszélnek, ráadásul 50%-uk SNI tanuló, kisebb-nagyobb speciális tanulási igénnyel.

Az iskola koncepciójának és módszereinek helyességét bizonyítja, hogy a kezdeti 23%-ról 75 %-ra nőt a tanulók teljesítménye az év végi vizsgákon.

Érdekességek a tanítási-tanulási elvekkel kapcsolatban

A tanulók (11-18 évesek, mert Angliában a középiskolát a 6. osztály után kezdik) hetente 1 napot egy cégnél töltenek, hogy ízelítőt kapjanak a valós világból. A partnercégek úgy vannak kiválogatva, hogy a tanulók megismerhessék a való világ gyártási, kereskedelmi és szolgáltatói oldalát is.

A meglehetősen sok SNI gyerek miatt nagyon odafigyelnek az egyéni igényekre, így nem csoda, hogy a 70 tanár mellett 250! olyan személy dolgozik az iskolában, akik a tanárok munkáját segítik. Itt nem csak, - sőt elsősorban nem - technikai jellegű segítségről van szó, hanem a speciális tanulási igényekben segíteni tudó szakemberekről.

Láttunk olyan tantermeket (ne tévesszen meg senkit a tanterem szó, mert ez nem az amit mi tanteremnek ismerünk!) ahol kis csoportban, 5-6 gyerekkel foglalkozott egy ilyen segítő, de több tanórán is nem egy, hanem két felnőtt van, és ezek közül az egyik ez a bizonyos segítő személy.

Tanári és osztálytermek üvegfalakkal - mindenki láthatja mi folyik odabent

Az iskola nyitottságának építészeti szemléltetője az, hogy az összes terem, helység üvegfalakkal és ajtóval rendelkezik, így mindenki és bárki láthatja, hogy mi történik nem csak az osztályokban, de a tanári szobákban is.

  

Amit láttunk az IKT eszközökkel való ellátottság terén az álom és sokáig álom marad a magyar iskolák számára. Rögtön hozzáteszem, hogy azért itt sem minden iskola tart itt, nyilvánvalóan minket is egy olyan középiskolába vittek, amelyet példaként mutogathatnak.

Szóval... az iskola 900 tanulójának és a közel száz tanárnak és a segítőknek is saját számítógépe van (a diákok nem viszik haza a gépeket). Az ezren jóval felüli számítógép működéséért és általában az IT eszközök felügyeletéért egy négytagú, teljes munkaidős IT csapat felel. Az iskola 20Mbit-es internet sávszélességgel rendelkezik, ami egyébként nem olyan sok, ha a userek számát nézzük. Tudni kell azonban, hogy a legtöbb program helyi szerverekről fut, ez összesen 27! szervert jelent (ezt meg is nézhettük a légkondicionált szerverszobában). Több helyen vékonyklienseket használnak (pl. a könyvtárban és az IT termekben).

Érdekes azonban, hogy a cloud technológia még nem érintette meg az iskolát, egyenlőre inkább mindent a saját kezükben tartanak.

A termek fel vannak szerelve projektorral, legtöbbjük interaktív táblával is. : a választással kapcsolatban a könnyű kezelhetőséget és a jó szupportot emelték ki.

A legtöbb projektor biztonsági ketrecbe van zárva, de arra a kérdésre, hogy mennyire van ezekre szükség, a válasz az volt, hogy a gyakorlatban feleslegesnek bizonyultak, mert nem fordultak elő incidensek.

 

Zenestúdió és médiaterem - kreativitás IKT segédlettel

Az IKT eszközök nem állnak meg a hagyományos számítógép, projektor, interaktív tábla hármasnál, hanem a tanítás-tanulás minden területén jelen vannak. A jövő Elton Johnjai, Jimmy Hendrixei bizonyára ilyen iskolából fognak kikerülni, hiszen itt a gyerekeknek saját hangstúdiójuk, mini színpaduk van a fellépéshez és a közös zenéléshez.

A zeneteremben számítógéphez kapcsolt elektronikus zongorája van minden tanulónak, és zenei szoftverek segítik őket a zeneszerzés alapjainak elsajátításában. 

El lehet képzelni, hogy az 50-60 országból származó diákok milyen változatos zenei kultúrát hoznak magukkal, amit itt az iskolában tehetségük szerint fejleszthetnek tovább.

A médiatermekben a tanulók a digitális fotózás, és filmkészítés alapjait tanulják, és természetesen mestereivé válnak a digitális kép- és videószerkesztésnek is.

Számítógép a konyhában és a varrótű mellett

Csak pár lépés a zenestúdiótól és máris egy érdekes konyhában találjuk magunkat. Persze ez nem is konyha a szó szoros értelmében, hanem egy - a főzési, háztartási alapismereteket oktató tanterem. Minden diáknak saját, elektromos tűzhelye van, előkészítő asztallal amin ott van a számítógép is, hiszen a recepteket és a főzési alapismereteket már nem könyvekből veszik.

A teremmel szemben van a Needle Studio, ahol egyéb háztartási ismerteteket tanulhatnak, sok manualitással persze, de szükség szerint a számítógépeket is használva.

IT mindenhol

Az informatika természetesen nem csak az oktatási területeket, de az iskolamenedzsment egyéb területein is jelen van, kezdve attól, hogy a tanulók reggel, az iskolába érkezve elektronikusan jelentkeznek be, odáig, hogy a büfében és a menzán nem készpénzzel, hanem az ID kártyájukra feltölthető egyenlegükből fizetnek.

A szülők természetesen online nyomon követhetik, hogy a gyerekük éppen milyen órán van - bent van-e egyáltalán a suliban, és videokonferenciás eszközökkel is kapcsolatba léphetnek a tanárokkal.

Azt talán mondani sem kell, hogy minden gyerek saját, iskolai email címet kap, amit éveken keresztül használni fog.

Az IT csapat mint tanácsadó és... még itt is van tennivaló

A körséta befejeztével az iskola egyetemi előadóhoz hasonlító termében tartott záró beszélgetésen még érdekes dolgok derültek ki. irigylésre méltó - gondolom - hogy az IT csapat nem csak az eszközök üzemeltetésért felel, de saját maguk - ha kell - speciális alkalmazásokat is fejlesztenek, de ami még ennél is fontosabb, hogy az IKT és IT eszközök beszerzésénél az iskola vezetése a véleményükre és tanácsaikra támaszkodik.

Mindezek után, talán meglepő, de igaz: az iskola vezetője szerint, bár az IKT eszközöket nagyon nagy számban és alkalommal használják mind a tanárok, mind a tanulók, mégis van még mit fejlődniük ezen a területen!

Elégedett szülők és diákok - mérhető fejlődés minden téren

A The Naim Dangoor Centre természetesen nem csak a rendkívül jó infrastrukturális körülményeknek köszönheti népszerűségét. A tantárgyközpontú és a kompetencia alapú tanítás olyan ötvözetét alakították ki, amelynek eredményei mérhetőek és jól érzékelhetőek a szülök által is. Ezt támasztja alá, hogy jelenleg már a tanulók 45%-a megy tovább sikeresen az egyetemekre.

Végezetül még egy szívfájdító adat: az iskola 9 millió fontos! költségvetéssel gazdálkodik, ami igazán akkor kezd még érdekesebb lenni, amikor az iskola vezetője azt mondja, hogy egy kicsit túl vannak finanszírozva, úgyhogy legközelebb beérik majd 1-2 millió fonttal kevesebbel is!

Az iskolából távozóban eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha nálunk is lennének ilyen iskolák, és... mi lett volna, ha anno, én is ilyen iskolába járhattam volna...

***

Tovább olvasom!