Előző blogbejegyzésemben ígéretet tettem arra, hogy ha lesz jó hírem a Duolingo alkalmazásával kapcsolatosan , azt közzé teszem bejegyzésemben. "Gyorsjelentésként" tehát a következőket tudom elmondani: első "Duoling-os" órám egy 7-ik osztályos fiúval zajlott le, és elmondhatom: túljutottunk egy "tűzkeresztségen". Azért ezt a kifejezést használom, mert egy új alkalmazás bemutatása részemről mindig különös izgalom. Ugyanis én hiába tartom szépnek és hasznosnak az adott fejlesztőprogramot, ha a fejlesztendő gyermek nem fogadóképes rá, ha nem illik személyiségéhez, egyéniségéhez, adott fejlettségi állapotához.
Péter- hívjuk így most tanulómat- enyhén szólva hadilábon áll az angollal. Sajátos nevelési igényű, hiperkinetikus magatartászavarral küzd. Felmentést kapott idegen nyelvből, valamint a magyar nyelv tantárgyból, helyesírás tantárgyrészből. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem cél esetében az angol nyelv valamilyen szinten történő elsajátítása. Mi, gyógypedagógusok pedig azért vagyunk, hogy ezeken az akadályokon átsegítsük a ránk bízottakat szakmai és emberi tudásunk legjavát adva. Bátorságot véve hát elkészíttettem a Sulivilág-os Leckefüzet feladatot, amely a Duolingo alkalmazás megismeréséről szólt:
Az én kis Péterkém villámgyorsasággal regisztrált az oldalon, és szélsebesen kezdte el a feladatok megoldását. Persze az angol névelők használatával kapcsolatosan némi kis vitánk adódott, de az életek elvesztése miatt és a "könyörtelen" önellenőrzés igazságossága révén kénytelen volt helyesen alkalmazni az "a", "an" határozatlan, és a "the" határozott névelőket. Én belül boldogan nyugtáztam ezen közben, hogy nem nekem kellett őt helyreigazítani, hanem megtette ezt helyettem a bölcs zöld baglyocska.
"Summa summarum": én már kabátban, táskámmal vállamon álltam Péter mögött, hiszen jócskán túl voltunk már ekkor a fejlesztési óra keretén, kérve, hogy zárja le valahogy a játékot, ideje lenne indulnunk.
Úgy gondolom, hogy akik ismerik a délutáni, fáradságos fejlesztőórák alulmotivált hangulatát, tudják, milyen nagy dolog, ha a fejlesztési feladatokat örömmel, élményszerűen végzik a gyerekek. Még szántunk annyi időt az órából arra, hogy az elért szintet képernyőfotóval Péter megörökítse, és e-portfóliójába a Sulivilág oldalába beillessze:
Szeretem használni a Sulivilágot, mert ha oda felteszem a Leckefüzet feladatot, azt akkor is meg tudják oldani a gyerekek, ha éppen nem tudnak eljönni a foglalkozásra, vagy ha éppen én nem tudok eljutni valamilyen oknál fogva iskolájukba. Így történt ez a minap is, és nagy meglepetésemre néhány órán belül megérkezett egy újabb "Duoling-os" Leckefüzet megoldás egy 8-ik osztályos fiú részéről:
Természetesen én is beregisztráltam a Duolingo oldalára, s eddig elért eredményemről én is készítettem fotót, amit szintén beillesztettem Sulivilágunk oldalára. Sőt versenyre hívtam kis diákjaimat a következő bejegyzésben:
Végül egy szerény önvallomással zárom a Duolingo alkalmazásáról szóló "gyorsjelentésemet": nem szeretek aprólékos, részletes, eszközökre, feladatokra bontott fejlesztési terveket írni a hozzám járó gyerekekre vonatkozóan. Azt nagyon figyelem, hogy mik azok a részképességhiányok, amiket fejleszteni kell, és mik az erősségek, amikben tehetség-rehabilitációra van szükségük a minél optimálisabb fejlődésük érdekében.
Aki az IKT-ét, azaz az információs és kommunikációs technológiát alkalmazza az oktatás-nevelés során , tudja, hogy mennyire naprakészek kell, hogy legyünk digitális tolltartónk, mondhatnánk eszköztárunk tekintetében. Szinte óráról órára kapunk tudósítást különböző internetes oldalakról, új és még újabb tanítást segítő programokról, web 2.0-ás alkalmazásokról. S amiről tegnap még elképzelésünk sem volt, azt ma már frissen beépített tananyagként használhatjuk fel módszereink között. El kell mondanunk, rengeteg teher hárul ma a gyermekekre az iskolában. Hatalmas tananyagmennyiségeket kell nekik szinte egyik napról a másikra megtanulni, és a könyörtelenül egymás után következő dolgozatokban minderről számot adni. Ezt a nagy nyomást fokozottabban nehezen viselik a tanulási akadályokkal küzdő, integrált körülmények között tanuló diákok. Tapasztalatom, ha a modern technológiát bátorsággal alkalmazzuk gyakorlatunk során, akkor számos lehetőséggel könnyíthetjük a ránk bízott gyermekek tanulási folyamatait. S azt is bátorsággal merem kimondani, hogy ezek segítségével kevesebb lenne a frusztrált, magatartászavarral küzdő, osztályközösségbe nehezen illeszkedő tanulónk csoportjainkban.
