Építsük meg Magyarországot! - Kisszékely kulturális és természeti értékei a Minecraftban 1.- A kezdetek

Szeretem a frissensülteket. Ez így igaz a szó eredeti és átvitt értelmében. Ha valaki belekóstol a digitális pedagógia világába, tapasztalhatja, hogy szinte napról-napra új, friss "étek" kerül a közös asztalra. A bő választékból most egy igazán izgalmas projektbe kezdtünk ott bent az Anyahajó Stúdiónkban. "Építsük meg Magyarországot!" - hangzott a felhívás néhány héttel ezelőtt a Microsoft Innovatív Pedagógus Programban.  Az építés helyszíne a Minecraft EDU , azaz a Minecraft online építkezős játék oktatási verziója. Mivel kis Csapatom már tavaly óta játszik a programban, nagy örömmel vittem a hírt számukra. Elkezdődött hát a tanakodás, mi is legyen az a hely, ami érdekes, ami szép hazánk eddig még nemigen ismert kulturális és természeti értékeit mutatja be. Jöttek az ötletek sorban, míglen egy kis falucska mellett döntöttünk, amelynek neve Kisszékely. Ennek magyarázata az, hogy egyik kis tanítványom, Barni sokat mesélt kisszékelyi élményeiről, hiszen nagyszülei onnan származnak, s a család rendszeresen visszatér oda. Tehát Barni révén helyismerettel rendelkezve, bátran belevágtunk a nagy projektbe. Átgondolva a programtervet, a kivitelezés folyamatát, rögtön láttam, hogy bizony ez nem néhány nap tennivalója lesz, hanem egy sok hetes építési folyamat. Előrelapozva  naptáramban, ahol már a Digitális Témahét jegyezve van, arra az elhatározásra jutottam, hogy Kisszékely megépítését, s az építés folyamatát , majd a kész épületeket és természeti kincseket bemutató videók befejező munkálatait arra a hétre tervezzük meg. Így az "Építsük meg Magyarországot!" mozgalomban való részvételünk a Digitális Témahétben teljesedne ki. Azon a héten tennénk rá a koronát a több héten át tartó közös építkezésünkre. 

Projektnaplónkat digitális osztálytermünk, az Anyahajó blog jobb oldalán, a Padlet online újságfalán vezetjük. A blogban heti rendszerességgel kapják a gyerekek az aktuális tennivalókat, nézhetik meg az elkészült videókat, s olvashatják a visszajelzéseket. Kedves Érdeklődő olvasóim ITT tekinthetnek bele. 

Folyamatosan dokumentálom munkánkat a projekt során. Mind a Minecraft játékon belüli, mind pedig az Anyahajó Stúdióban elhelyezett kamerával készítem felvételeimet. A programból portfólióként lehet exportálni a képeket. Most az építés elkezdésének mozzanatairól hoztam egy kis workshop-videókrónikás tudósítást. Bár - mint említettem - a "kormányrudat" én tartom kezemben, de a projekt irányítását diákmentorként Barnus vállalta magára, mit aki jó ismerője Kisszékely falujának. Sőt! Szerencsés módon kiválóan eligazodik a Minecraft világában. A következő videó az első "kapavágásokról" szól. Kisszékely főutcáját kezdték építeni a fiúk. Ha valakinek ideje, türelme van a film megnézéséhez, láthatja majd, hogy milyen komplex fejlesztési, nevelési lehetőség rejlik egy ilyen projektben. Nem sorolom, talán nem is kell. Ugyanis, ha valaki tudja, hogy egy sajátos nevelési igényű, sok tanulási akadállyal küzdő kisdiáknak mennyiféle fejlesztésre van szüksége, az megérti, miért is szeretem munkám során a projektpedagógiát. Ezen felül, nem mellékesen, miként válik egy fejlesztőszoba tehetségnevelő műhellyé, ha szabad utat adunk ennek. 

Íme:

Most pedig egy rövid, másfél perces bemutató következik a Minecraft kamerájával készített felvételekből:

Minden erőmmel igyekszem együtt haladni a fiúkkal, ami a Minecraft tudásomat illeti.
Ennek köszönhetően el is készítettem NPC valónkat Barnival együtt. Mi fogadjuk az építkező csapatot a falu szélén, s ránk kattintva némi köszöntőt mondunk számukra. Boldog vagyok, mert ezzel elnyertem elismerését Minecraft-tudós kisdiákjaimnak, hiszen ők még ilyet nem is csináltak.

Így nézünk ki Barnikámmal a falu határában:

Barnira kattintva ez olvasható:

Én a játékszabályt közlöm velük, ami a szóra kattintva jelenik meg az Anyahajó blogban:

Úgy látom, rendkívüli kihívás előtt áll a kis Csapat! Nem tagadom, kockázat bőven akad... "Némi" aggódással tölt el technikai hátterünk bizonytalansága... A közös építés esetleges konfliktusteremtő helyzete sem kicsiny veszélyhelyzet számomra. Ám, mint eddig, úgy ezután is igyekszem Anyahajónk "kormányrúdját" biztos kezekben  tartani, hogy nemes célunkat elérjük. Hiszen, ha az előttünk álló hetekben szépen haladhatunk a programtervünk szerint, akkor általunk Magyarországnak olyan gyöngyszemét ismerhetik majd meg sokan, amiről eddig még talán nem is hallottak.

Tovább olvasom!

"Jó lenne, ha jövőre te is járhatnál!",- avagy különös diákmentorság az Anyahajó Stúdióban

Gyöngyszemre lelni boldogító érzés - úgy vélem - mindenkinek. Így vagyok ezzel én is, és hála a Sorsnak, olykor-olykor részese lehetek ennek az örömnek. Bár a gyöngykagyló könnyek között születik meg, ám a csodás látvány minden fájdalmat elfelejtet. Valahogy így élem mindennapjaimat ott  a mi kedves Anyahajó Stúdiónkban. Vannak nehéz pillanatok, azonnali döntést kívánó konfliktushelyzetek, hiszen válogatott kis Csapatom mindegyike valódi különleges bánásmódot igényel. Egyéniségükhöz, személyiségükhöz alkalmazkodva bizony sokszor fel kell adnom eredeti álláspontomat egy-egy dologgal kapcsolatosan. S ha megvívom csatámat önmagammal, akkor rideg észérveim egyszeriben porbahullanak, s egy más platóról szemlélve képes vagyok feladni eredeti terveimet, szabályrendszeremet. S a krízishelyzetek után boldogan tarthatom kezemben megszületett "Gyöngyszemeimet".

Eme rövid bevezető után most csupán egy példát ragadok ki a sok közül, ami talán némi magyarázatot nyújt Kedves Olvasóimnak előző gondolatmenetem megértéséhez.

Szeptemberben érkezett meg hozzám Adrián. Ötödikes kisfiú, aki mögött viharos évek vannak, hiszen iskolai beilleszkedése enyhén szólva nehezen megy. Nem taglalom, mert örömpedagógiám lényege mindig a pozitívumok kiemelése. 

Utazó gyógypedagógiai foglalkozásaimban határozottan ragaszkodtam eddig ahhoz, hogy két gyermeknél többet egyszerre nem tudok fogadni, mert az IKT-val való fejlesztés csak így lehet hatékony és sikeres.

Mindez szépen így történt mindaddig, míglen egyszercsak megalakult Anyahajó Stúdiónkban a Minecraft klub. Valósággal felpezsdült életünk. Kissé bajba kerültem, mert voltak olyan páros foglalkozások, ahol egyik diákom sem tudott eligazodni a játékban. Én magam is majdhogynem a szintjüknél voltam eme tudásban. Így kénytelen voltam álláspontomat feladni, és az osztályban tanító kollégákkal egyeztetve egy-két "Minecraft -tudós", de hozzám járó gyermeket mentorálás céljából elkérni. Jöttek volna ám egyszerre többen is, de azért ennek gátat kellett szabni. 

Adott esetben felborult az órarendem is, mert a játék során nyílvánvaló lett, kik azok, akik csudajó módon tudnak multiplayer módban együtt építeni, és kik azok, akik komoly konfliktushelyzetbe kerülnek a közös építés során. Voltak ám súlyos helyzetek, amikor sírva szaladt ki valaki tőlem , mert összerombolta építményét a társa. Igyekeztem a konfliktust kezelni, de azért jobbnak láttam, hogy egyelőre ne alkossanak a továbbiakban kollaboratívan.

Következő szabályfeladásom akkor volt, amikor Adriánkám osztálytársával karöltve  megállított egy napon a folyosón. Két karomat megfogva, szinte könyörgő módon mondta el a következőket:

"Irma néni! Legközelebb bejöhet velem Norbi az Anyahajóba? Megmutatnám neki a Kahootot, és építenénk együtt a Minecraft EDU-ban! " 

Vettem a mély lélegzeteket, hiszen számos olyan kisgyerek állít meg a folyosón, aki nem is rendelkezik szakvéleménnyel, hogy mikor jöhet be hozzám. Az ugyanis kiszűrődik, és el is mondják a gyerekek osztálytársaiknak, hogy mivel foglalkozunk ott bent az Anyahajóban. Természetesen, hogy eddig elhárítottam finoman kéréseiket, hiszen ez valóban nem lehetséges. Viszont Adrikám kérő szemei valahogy lefegyverezték kemény szívemet. Különösen az a mondata lágyított meg, amikor ezt mondta: "Tudod Irma néni! Eddig senki nem fogadott el az osztályban, csak Norbi. Ő az én egyetlen barátom...", - és vállát átkarolta...  "Adrikám" - válaszoltam - "Rendben, de tudod, hogy ez csak egyszer lehetséges".  Boldogan szaladtak el tőlem, és Adri még utánam kiáltott: "De akkor kérd el Norbit Erika nénitől!"

Így történt hát, hogy néhány nappal ezelőtt Adrián megérkezett kis barátjával hozzám. Döbbenetes módon készítette el a foglalkozás forgatókönyvét, amit azonnal közölt is velem: "Irma néni! Az úgy lesz, hogy megmutatom Norbinak a Kahoot-ot,  Ádám kölcsön adja Norbinak a felhasználónevét a Minecraft EDU-ban, és addig Ádám játszik a Fifa16-al, mert azt nagyon szereti. Mi pedig akkor építenénk Norbival közösen". Megint csak néztem kis betyár szemeibe, nyeltem egyet,  - hiszen megint csak észérveim hadakoztak bennem, mondván, hogy jön ez a fiúcska ahhoz, hogy helyettem megszervezze a foglalkozásomat! Ismét csak megvívtam csatámat, és bólintottam tervére azzal a módosítással, hogy : "rendben, beleegyezek, de most hagyjuk ki a Kahoot-ot", hiszen tudtam, az nem fog beleférni az időbe. 

Így történt tehát, hogy egymás mellé ült a két jóbarát. Ádámkám sem maradt egyedül, mert időközben bekéredszkedett Rolikám, aki segítőként szokott részt venni foglalkozásaim során. Kértem őt, hogy segítse Ádámot a Fifa játékban mert most nekem fontos dolgom akadt. Ugyanis Kristófkám két laptopot is hozott be hozzám, kérve, hogy telepítsem rájuk az EDU-t, hogy otthon is tudjanak építeni kishugával.

Komoly műhelyfoglalkozássá vált egyszeriben Anyahajó Stúdiónk.

Adrián és Norbi headsettel és videófelvevő segítségével rögzítették közös játékukat. Nemsokára el is készül megszerkesztett felvételük, amit feltesznek majd saját YouTube csatornájukra. 

Én azért telepítés közben háttérből figyeltem, és olykor-olykor segítettem őket. Videófelvevőm is dolgozott  a szoba sarkában felállított állványon.

A sokperces felvételből egy 6 perces kis workhsop-videót készítettem, hogy aki bepillantani szeretne abba, hogy egy úgynevezett nehezen kezelhető, sajátos nevelési igényű kisfiú miként válik osztálytársa mentorává, és miként válik gyöngyszemmé egy  sokak által kibírhatalan viselkedésú kisfiú, hát legyen itt blogomban tanubizonyságul. A felvétel során háttérből hallani lehet majd a másik két fiúcska hangját is, de - mint tudjuk -  ez a csoportos tanulás természetes velejárója.

Következzen hát a felvétel:

Igen, ez a mondat, illetve óhaj manapság több kisgyerek szájából elhanzik felém: "De jó lenne, ha jövőre én is járhatnék Hozzád!". Persze papir nincs, hogy ez megvalósuljon... De ne is legyen, teszem csendben hozzá... Viszont hiszek abban, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Lesz még olyan oktatás Magyarországon, hogy ne kelljen sóvárogni kisdiákjainknak, hogy bemehessenek egy Anyahajó Stúdiós szobába, hanem ott az osztálytermekben lesz meg minden olyan körülmény, ahol jól érzik majd magukat az ott tanuló gyermekek.

Ám most még sűrűn kopogtatnak ajtómon, bebocsátást kérve legalább néhány percre. Az indokok különbözőek. Csak néhány belőlük itt a végére: " Irma néni! Az uzsonnámat hadd adjam neked!" Vagy: "Ezt a cukorkát neked hoztam!" Vagy:  "Csak egy puszit hadd adjak!" Vagy: " Hadd öleljelek meg, mert úgy szeretem az illatodat!" Vagy egészen egyszerűen: "Én úgy szeretek itt lenni ebben az Anyahajó Stúdióban...!"

Alázattal és hálás köszönettel idéztem "Gyöngyszemeim" szavait, elgondolkodva azon, hogy mekkora felelősség van rajtunk, pedagógusokon... 

Kodály Zoltán szavai jutnak eszembe:

"Mi lesz a jövő? Tündérkert, vagy pusztaság? Rajtunk áll. Azon múlik: lesz-e elég munkás kéz. Elég kiművelt fejű és lelkű karvezető, aki meglátja, mi a teendő, s azt véghez is tudja vinni. Mert két kézre kell harcolni"

Kezünben tehát a "karmesteri pálca"...

És már itt is az újabb kihívás: Adrikám így búcsúzott a foglalkozás után: "De ugye Irma néni még bejöhet egyszer Norbi, hogy a Kahootot is megmutassam neki?"...

Tovább olvasom!

Elfogadás, befogadás a Minecraft EDU-val

Bár már 2018-at írunk a naptár szerint, mégis egy olyan eseményről kívánok néhány szót ejteni, ami  ugyan még tavaly novemberében történt de örömteli volt számomra, és elmondhatom, Anyahajó Stúdiós  Csapatom számára is. Részt vettünk ugyanis az Őszi Pedagógiai Napok keretében egy olyan történelem órán, ahol kisdiákjaim a témához illeszkedő alkotásokat mutattak be. Tulajdonképpen egy régóta dédelgetett álmom valósult meg , hiszen több éve arra törekszem, hogy a nálam elsajátított ismereteket osztálytermi keretek között kamatoztathassák a gyerekek. Mindig hittem abban, hogy a tanulási akadályokkal küzdő diákok kaphattak olyan tálentumokat, kincseket, amelyeket felszínre hozva, és tovább ápolva sikeresen tudnak beilleszkedni csoportjukba, és még egy-egy területet illetően példaképül is szolgálhatnak társaik számára. Természetesen ehhez egy olyan innovatív iskolai közegre van szükség, ahol a most még érvényben lévő szigorú követelményrendszer mellett is képes egy pedagógus új utakat, alternatív lehetőségeket találni ahhoz, hogy pl. egy sajátos nevelési igényű tanulónál ne azt nézze, hogy mit nem tud az a gyermek, hanem azt, hogy mire kapott különleges képességet. Ez a szemlélet alapjában megváltoztatja egy utazó gyógypedagógus munkáját, hiszen a részképességek sokszor kínos fejlesztése helyett egyszeriben átalakul fejlesztő szobája egy tehetségnevelő műhellyé, ahol a tanuló és pedagógus viszonylatában  olykor-olykor szerepcserére kerül sor. Ők lesznek a tanítók, és a tanár lesz a tanuló. Ez történik most nálunk az Anyahajó Stúdió életében is, amikor fő szerepet kapott foglalkozásainkban a Minecraft EDU iskolai verziója. Most nem írok részletesen róla, hiszen blogom több bejegyzése is ennek jótékony, fejlesztő hatásairól ír. 

Visszatérve a bemutató órára, írom le, hogy hetekkel az esemény előtt keresett fel Erika, a gyermekek történelem tanára, hogy szívesen fogad valamilyen IKT alkalmazással segített, differenciált feladatot. Megkaptuk tőle a témakört, ami a görög mitológia volt. Átbeszéltem a gyerekekkel, miről is lesz szó, és rájuk bíztam a választást, hogy kedvükre építsenek valamit a Mincraft EDU-ban a témakör szerint. 

Hatalmas lelkesedéssel láttak neki a munkának. Több foglalkozás is ennek jegyében telt nálam ott az Anyahajó Stúdióban. Végül is három kis tanítványom alkotása készült el úgy, hogy ők videót is készítettek közben, és így felkerült saját YouTube csatornájukra. Szíves szeretettel ajánlom a felvételeket megnézésre azzal a megjegyzéssel, hogy senki ne "egy az egy"-ben várja a trójai faló, a görög labirintus, valamint a Minotaurusz megtestesülését, hiszen ez a Minecraft játék éppen is a gyerekek kreativitását szolgálja fejleszteni. Így ők beleláttak ezekbe az építményekbe olyanokat, amiket mi el sem tudnánk képzelni. De  - hála Erika Montessori szemléletű pedagógiai hozzáállásának - elfogadta alkotásainkat, sőt ötösökkel jutalmazta a gyerekek mukáit. 

Most először a három gyermek videóját mutatom be, majd azt az öt perces videót, amely híven tükrözi azt a csodát, amikor egy - egyébiránt nehezen beilleszkedő, és sokszor kudarcokra ítélt - kisfiú büszkén mutatja be társainak az általa készített  görög labirintust.

És végül summaként egy bő, egyperces kis bemutató álljon beszámolóm végén, ahol álmom egy cseppnyi beteljesülését mutatom be.

Hiszem, tudom, hogy utazó gyógypedagógiai munkánk sikeressége rejlik abban, ha merünk bátran hozzányúlni a legmodernebb  digitális eszközökhöz, alkalmazásokhoz, netán online videójátékokhoz.

Viszont a siker csak akkor lesz teljes, ha olyan elfogadó és befogadó pedagógus társakra lel egy integrált iskolában fejlesztő gyógypedagógus, aki képes és hajlandó osztálytermi keretek között is csillogni hagyni sajátos nevelési igényű kisdiákjait.

Jöjjenek hát sorba a bemutatók! Ragyogjanak tudásukkal a kis "nebulók"!

Tovább olvasom!