2018. november 29., csütörtök

Miniképzés a Blum Program keretében, avagy egy kislány a zongoránál...



Nemrégiben adtam hírt egy óvodapedagógusoknak szóló konferenciáról, ami a gyönyörűszép nagykovácsi Teleki-Tisza kastélyban került megrendezésre. Abban a bejegyzésben írtam részletesen, hogy miben rejlik a Blum Személyiségfejlesztő Óvodai Programja.
Jelen tudósításom egy olyan miniképzésről szól, amelyre az ország több városából érkeztek Óvodavezetők és óvodapedagógusok. Nagy Ildikó Mária, aki immár a Zuglói Csicsergő Óvoda vezetője lett, elkötelezett társam évek óta abban, hogy elhintsük az IKT, azaz az  információs és kommunikációs technológia alkalmazásának jó magját az óvodákban. Mi ezt jó szívvel és örömmel végezzük a Blum Program keretein belül, hiszen az egész program lényege, hogy a 21. századnak megfelelően egy egészséges kis nemzedéket neveljünk fel. Ehhez pedig a digitális világ ismereteinek szakszerű adaptálása a kicsinyekhez mérten elengedhetetlen.
A Blum Programban részt vevő pilot-óvodák képviselői vehettek részt az elmúlt héten egy sokirányú képzés-sorozatban, amelynek címe:

Személyiségfejlesztés a 21. század óvodáiban
az összművészetek komplex eszközeivel

Ennek egy szelete volt a mi IKT-és képzésünk. Nem kis gondot jelentett, hogy 3 órába mi is férjen bele, ami se nem kevés, se nem sok ahhoz, hogy kedvcsinálóként szolgálhasson a képzésben résztvevők számára. Így azt a két bölcs mondást tartottuk szem előtt, amely szerint: "A kevesebb néha több", és: "Aki sokat markol, keveset fog"...
Tehát az Ildikó által bemutatott módszertani prezentáció után csupán két területbe mélyedtünk bele úgy, hogy interaktívvá tegyük a hallgatókat benne. Az egyik a kódolás alapjainak bevezetése az óvodai játékos tanulásba. Ezt Ildikó tette meg a code.org oldalának segítségével. 
Én pedig a jó, öreg Traffi papát választottam, azaz az egyszervolt.hu oldalán található, ma már kissé méltatlanul elfeledett TraffParkot. Meggyőződésem, és több éves tapasztalatom, hogy ritkán van olyan időt álló, és komplexitásában remek játékos tanulási környezet, mint a TraffPark. 
Tudtam, hogy nem fog beleférni minden bemutatni való a számomra kimért időbe, így készítettem egy útmutatót a résztvevők számára, amit át is adtam nekik szíves szeretettel otthoni használatra:


Read more publications on Calaméo


Örültem, mert az "óvónénik" kicsit visszavarázsolódtak gyermekeknek a játék során. Ugyanis mindannyiójuk a fejhallgatót használva, Traffi papa utasításait követve megalkották saját traffocskáikat, és még néhány küldetést is végrehajtottak. Nagy a reményem, hogy az óvodai csoportjaikba járó kisgyermekek is csakhamar megismerik TraffPark lakóit, és egy modern, 21. századi, védett, online környezetben tanulhatják meg a most már szükségszerű és elengedhetetlen digitális nyelvet. 

És hogy jön most  ide egy kislány, aki a Piano Tiles alkalmazásával játszik a zongorán?

Ennek rövid története, hogy terveim szerint szerettem volna a számos, remek, okostelefonon és tableten játszható alkalmazások közül is néhányat bemutatni a hallgatók számára. Ám, ez ilyen rövidke idő alatt nem volt lehetséges. Előzőleg elmondtam kis diákjaimnak, hogy óvónéniknek fogom bemutatni az általuk igen kedvelt és ismert zongorás alkalmazást. Pannácskám azonnal jelentkezett, és kérte, hogy vigyem magammal, mert ő szívesen megtanítaná erre az óvónéniket. Tudtam, hogy ez nem fog beleférni az időbe, de felajánlottam neki, hogy játsszon valamit, és azt majd bemutatom a képzésen. Panna rögtön  a "zongora mellé ült", és belekezdett fergeteges játékába. Ámultam, milyen gyorsasággal játszik ujjaival! Sikerült is lencsevégre kapni egy rövid kis részletet, amit a képzés utolsó perceiben mutattam be. Elmondhatom,  nagy sikert aratott az óvónénik körében:


Hazatérve, Pankámnak el is meséltem a történteket, akinek éppen a legjobbkor jöttek  dicsérő szavaim, mert különböző nehézségeit cipelve, lelkiállapota mélypontra került.
Ismét, és már sokadszor megtapasztaltam, hogy mennyire nagy bajt okozunk egy súlyos tanulási akadályokkal küzdő gyermeknek, ha csak a gyengeségeivel szembesítjük, és akár jó szándékkal is, de csak azokat próbáljuk, talán minden erőnkkel fejleszteni , és eközben nem vesszük észre a kincseit, a neki adott tálentumokat, amiket felszínre hozva egy tehetséget nevelhetnénk ki...

Végül álljanak itt a Linoit falra felírta reflexiók!



 Köszönjük minden Résztvevő óvodavezetőnek és óvodapedagógusnak , hogy útra kelve, rászánta szombati napját november 24-én, hogy betekintést nyerjen az IKT rejtelmeibe!

2018. november 25., vasárnap

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 22. Csendben vagyunk, de azért dolgozunk...




Ha már a Facebook is arra figyelmeztet, hogy írjak valamit, mert várják az olvasóim, akkor nincs mese, írni kell ám valamit... Félreértés azonban ne essék, kedves Olvasóim, ugyanis nem arról van szó, hogy nincs mit írni, sőt! Csak hát működésünkben a tér és idő nagy gát és akadály. Oly' annyira felgyorsultak körülöttünk az események, hogy nem engedték meg azt, hogy folyamatosan szülessenek projektünkről videókrónikák. Egyrészt bántam, másrészt örültem, hiszen a VándoRobot Programunk 6-ik, 7-ik, 8-ik hetét képletesen szólva "méhmagzat-állapotúnak" tekintem. Amellett, hogy a gyermekek szépen haladtak a programozó kártyák szerint, mi bizony ismeretlen utakra tévedtünk... Filmforgatásba kezdtünk, ami a Minecraft sztorit illeti, és ez nem kis kihívást jelentett számunkra. Mondanom sem kell,  Barnikám volt ebben a legfőbb segítségem. Bár múlt időben írtam, hiszen a forgatásnak vége szakadt, de ezután következnek a videóvágások, szerkesztések, hogy a történet egy kerek egésszé forrjon össze. Nem részletezem most az eseményeket, mert legyen meglepetés a filmecske, amelyet nagy lelkesedéssel igyekezünk elkészíteni. Van még bőven tennivalónk ez ügyben, de remélem, december 7-ikére elkészülünk vele a projektzáró ünnepségünkre, amely egyben a Kódolás Órájának is a záróeseménye.
Az elmúlt három hét projekttevékenységéből most csupán két rövidke mozzanatot örökítettem meg mindösszesen két percben. Az elsőben Barni és Roli közös munkájából láthatunk egy pillanatot, amikor a karácsonyi történetben a fenyőfa kivágását tervezik meg. A másik perc egy kivételes, ritka pillanat, amikor a már feszült munka átvált egy fergeteges, vidám hangulatba. Játékos karaktereinket igazítottuk a történetnek megfelelően, azaz ülőhelyzetből álló helyzetbe kellett változtani NPC, Minecraftos valónkat. Együtt kacagásunkat   - bizton állítom - egyikőnk sem felejti el...

Íme:


Végezetül szíves szeretettel ajánlom érdeklődő kedves Kollégáimnak Anyahajó Stúdió blogomat, úgyis, mint digitális osztálytermünket, avagy projektnaplónkat , ahova hétről-hétre dokumentálom projekttevékenységünket: https://bit.ly/2QeE6et