2015. december 17., csütörtök

Kódolás Órája az Anyahajóban 2015-ben


Immár harmadik alkalommal kapcsolódtunk be a KÓDOLÁS nagy projektjébe. Először tavaly decemberében indult útjára a Kódolás Órája Anyahajó Stúdiónkban. Erről ITT ejtettem szót blogomban. Másodszor az Európai Kódolás Hetén vettünk részt a világméretű eseményben, amelyről EBBEN a blogbejegyzésben számoltam be. Néhány nappal ezelőtt pedig ismét a Kódolás Órája következett el eseménynaptárunkban, amely karácsony s a téli szünet előtti utolsó "nagy vállalkozásunk" volt. Elmondhatom, ilyenkor izgalommal és nagy odaadással készülök a gyerekek közé, hiszen  a kockázat mindig megvan... Lesz-e motiváció? Milyenek az addigi emlékek, élmények a kisdiákokban a kódolást illetően? Mi legyen az újszerű a projektben, hogy ne váljék unalmasnak számukra? Nem lesz-e túl könnyű, avagy túl nehéz a szintek teljesítése? Miként fogom a húsz, különféle képességű tanulómat differenciálni ebben a feladatban? Működni fog-e a technika? És még sorolhatnám tovább kérdésfelvetéseimet, de nem teszem. Helyette inkább summázom a történteket: úgy gondolom, összességében sikeresnek mondható a Kódolás projektünk. Tapasztalatom szerint a legfontosabb volt az, hogy én legyek tisztában a dolgokkal. Ehhez mindenképpen nekem kell először is végigmenni a feladatokon itthon, hogy ne kerüljek bajba diákjaim előtt. Őszintén szólva meg kellett dolgoznom a helyes megoldásokért. Bebiztosítva saját magamat is, készítettem egy sugót a projekthez, amiben minden szint helyes kódolását képernyőfelvételekkel rögzítettem. Ezt egy gépen megnyitottam, és ha valakinek szüksége volt segítségre, ott megnézhette a helyes megoldást. Természetesen volt olyan gyermek, aki nagyon örült ennek, de volt olyan is, aki büszkén meg akarta mutatni, hogy ő sugó nélkül is boldogul. Többször elmondtam már, hogy nekem azért könnyebb a dolgom több osztálytanítóhoz képest, mert én egyéni fejlesztést végzek. Egyszerre két kisdiák ül mellettem csupán, akiknek vagy balról, vagy jobbról segítek. S ha nem is kell segítség valaki számára, már az együttlét is egy nyugodt, meghitt légkört jelent adott esetben. 
Nem volt kis kihívás a 14 szintet teljesíteni a gyerekeknek. Kitartásra volt szükségük, és igen erős koncentrációra, hogy ne adják fel, menjenek tovább. Ehhez kedvező volt a témaválasztás, ugyanis most a Minecraft játéka is bekerült a feladatsorokba. Természetesen - ismerve tanulóim érdeklődési körét - ezt a témát választottam.
Most néhány képes, zenés bemutatót adok át szeretettel Olvasóim számára, amiből - reménységem szerint - érzékelhető lesz az a légkör, ami körülvett bennünket a Kódolás Órájának projektje során.













Nagy örömömre ízlett a sütim, így kicsik és nagyok kérésére leírtam azt a receptet, amit az évek során többször, több ünnepélyes, szép alkalommal megsütöttem.

Ezzel kívánok mindenkinek Boldog Karácsonyt!