2015. október 12., hétfő

Európai Kódolás Hete Anyahajóban 2015-ben



Vitorlát bontunk csakhamar ismét Anyahajónkban. Új és új vizekre evezve nem unatkozik a kis Csapat. Hordom szorgosan muníciómat az Anyahajó fedélzetére, amivel táplálkoznak Bloghajóim  és gazdagodnak új élményekkel. Ezen a héten mi is bekapcsolódunk az Európai Kódolás Hetébe
Táguljon az a horizont előttük is, hiszen számukra is meg kell adnunk az esélyt egy szebb és jobb  világ elnyeréséhez. S a programozás elsajátítása valami ilyen kincset is rejthet számukra majd, ha valamelyikőjük felfedezi a  benne lévő, talán még előtte is  rejtett képességet. 
Olvasva minap a hírt, nem tétováztam sokat, beregiszráltam a CODEWEEK.EU oldalára, s gyors-léptekkel átfutottam, hogy megtaláljam  a számunkra elérhető és teljesíthető programot. Mondhatom, hatalmas tára van ma már a játékos kódolás megtanulásának. Nem kis időbe telt hát , hogy végül is döntsek, milyen programmal csatlakozzunk a világméretű eseményhez. Döntésem eredményeként két játékos programot kínálok fel kis diákjaimnak ezen e nevezetes héten. Az egyik, a tableten játszható ScratchJr alkalmazás, a másik a most megismert The Foos játékos kódtanulás programja.

Boldog vagyok, mert ismét olyan közösségbe vihetem kis tanítványaimat, ahol ismét a nemes, jó cél érdekében történik az együttműködés. Ilyenkor merem hinni, hogy nem a széthúzás lesz úrrá közöttünk, hanem egyre többen felismerik majd kicsik és nagyok, hogy túlélni gondokat bajokat csak úgy lehet, ha a nyáj együtt halad, s ilyen esetben a viharral is dacolni képes. Egyszer hallottam, s örökre megjegyeztem: ha a birkanyáj veszélyt érez, akkor a hátuk olyannyira összeér, hogy még egy ember is képes végigmenni rajta. Én erre az úgynevezett "kozmikus szemléletre" kívánom rávezetni kis diákjaimat ott a mi Anyahajó Stúdiónkban sok ilyen és hasonló élményszerű, játékos esemény által.
Néhány képet elhoztam blogomba, hogy megmutassam, miként is kapcsolódunk be ezen a héten a nagy egészbe, azaz, milyen programot helyeztem el a térképen, ahol sok-sok iskola pedagógusa, diákja szerepel programjával Európa szerte:

http://events.codeweek.eu/#

http://events.codeweek.eu/

http://events.codeweek.eu/view/8320/jatekos-ismerkedes-a-kodolassal/


Október 12-ike, hétfő reggel van, amikor még egy egész hét áll előttünk, hogy népszerűsítsük a 21.  század újszerű tudását, a kódolást. Jelen pillanatban 155 eseményt regisztráltak Magyarországon a programban.

Abban a reményben vagyok, hogy sok diák számára nem csupán hasznos, hanem örömteli is lesz a programban való részvétel.

2015. október 5., hétfő

A Világ Legnagyobb Tanórája az Anyahajó Stúdióban 2015-ben


Gyorsan változó világunkban egyre nehezebb előre megírt tanmeneteket gyártani. Legalább is én ezt tapasztalom a foglalkozásokra való felkészüléseim során. Mi, akik napi szinten értesülünk új és új projektekről, innovatív lehetőségekről, nem tudunk lecövekelni azoknál az előre lefektetett programoknál, amiket egy tanév kezdetén kijelölünk diákjaink számára. Az elmúlt néhány hét is igazolta ezt gyakorlatomban. Szeptemberben még nem tudtam , hogy a digitális tanulási technika mellé analóg tanulási technika lesz nálunk a tányérpörgetés és zsonglőrködés, és mit sem sejtettem arról, hogy elindul a Világ Legnagyobb Tanórája projekt szeptember 28-án. Tehát valahol jelenben írom a "történelmet" a mi Anyahajó Stúdiónk életében.
Néhány nappal ezelőtt a Sulinet portálról értesültem arról a nagy kezdeményezésről, amelyet az ENSZ hirdetett meg, s amelynek magyarországi lebonyolítója a PontVelem Okos Program szervezője, a PontVelem Nonprofit Kft. A projekt célja, hogy egy időben ismertesse meg a világ gyermekeivel azt az újonnan megfogalmazott 17 Globális Célt, ami Földünk fenntartható fejlődését leginkább szolgálja.
Mint ahogyan eddig is, úgy most is, hétfőn reggelre megírtam Anyahajó blogunkban heti programunkat, amelyben ki-ki erejéhez, képességéhez mérten szokott részt venni. A gyengébb csapattagok mindig kisegítik az erősebbeket, s hátulról viszont mindenkinek én segítek. A Világ Legnagyobb Tanórája internetes oldalán lehetett válogatni a letölthető tananyagokból. Előzetesen átnézve az anyagot, azt kerestem, hogy mi lenne az, ami az én kis Csapatom aktuális fejlettségi szintjének legmegfelelőbb lenne. Úgy találtam, hogy a felkínált 5 perces videó számukra érdekes , könnyen értelmezhető lesz, így erre esett választásom:


S hogy ebből egy tanóra kerekedjen, az úgy történt, hogy előzetesen elolvastam számukra az Anyahajó blog bevezető mondatait , majd egy kicsit átbeszéltük a dolgokat. Ezután megnézték a videót azzal az útmutatással, hogy jól figyeljenek, mert ebből lesznek a kvízkérdések. A Redmenta alkalmazást használtuk erre. Direktcíme az Űrutazás volt, így találtak rá a gyerekek saját tesztjükre. Eredményüket lefotózták, majd bloghajóikba illesztették be. Úgy gondolom, hogy összességében ismét egy komplex fejlesztés részesei lehettek, hiszen olyan összetett feladat volt ez, amelyben több részképesség együttes fejlesztése történhetett meg. Az a  sokat emlegetett Montessori -féle kozmikus nevelés fényesen megújítva ragyog a 21.század modern technológiájának köszönhetően. Hiszen a nagy Dottoressza célja is a világbéke, a nemzeteket összefogó kozmikus kapcsolat megteremtése volt.. Mi most egy pillanat alatt összekapcsolódhatunk bolygónk sok népével, s valósíthatjuk meg közösen a 17 Globális Célt Földünk megmentéséért.

A kép forrása: http://bit.ly/1L14yev

A gyermekek digitális írás-olvasási képességfejlesztése e projekt során is folyamatos lehetett. Emlékezőképességük ugyancsak próbára lett téve a tesztkérdések során. Segítségül visszaforgathatták a videót arra a pontra, ahol az adott kérdésre a választ megkaphatták. Annyit azért segítettem nekik, hogy megmondtam hányadik perc/másodpercnél lelhetnek rá a helyes válaszra. Jó kis finommotorikai gyakorlat volt a keresgélés az egér segítségével. Természetesen közösen hoztuk ki a jó eredményeket a tesztek során... Miért is ne? Hiszen a sikerélmény megtapasztalása, mint egy falat kenyér, annyira szükséges egy gyógypedagógiai fejlesztésben. És már oly sokszor tapasztaltam, hogy amit együtt oldunk meg, sokszor jobban megmarad emlékezetükben, mintha egyedül kínlódtak volna meg egy adott feladattal. 

Egy kis bepillantást hoztam abból, hogy hogyan is nézett ki a Világ Legnagyobb Tanórája a mi Anyahajó Stúdiónkban:



Mint látható, egy ilyen projekt sikeres megvalósításához igencsak szükséges a számítógép és az internet . Sok helyen járok, sok mindent tapasztalok pedagógustársaim eszközellátottságát illetően. Azt mondhatom, van olyan is , amikor bizony le kell gyűrnöm irigységemet, hiszen olyan gazdag eszköztár van egy-egy intézményben, hogy másnap már szívesen ott folytatnám gyakorlatomat. Viszont vannak kollégák, akik sokkal nehezebb körülményekben dolgoznak , ami a modern technológia ellátottságát illeti. Voltak már, akik megkérdezték tőlem, hogy én hogyan oldom meg az IKT-val támogatott óráimat. Talán egy külön regényes blogbejegyzés lenne ehhez szükség, hiszen immár 15 év van mögöttem, ami tele-tele küzdéssel... De mindig jelszavam volt a "Soha nem adom fel!"
Bujkáltam régi , rossz számítógépek alatt rendszergazda híján könnyes szemekkel, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, melyik zsinórt hova is dugjam be... Viszont halmozottan sérült kis diákjaim csodát éltek át a programok megismerése során, így nem csüggedtem... Haladtam, tapostam az utat, árral, széllel szemben. Anyagi források híján kerestem , kértem, zörgettem, pályáztam, a olykor- olykor megnyílt az Ég, s lettek Jóakaró emberek körülöttem. Így nyertem egy interaktív táblát anno, amit ott is hagytam gyermekeimnek abban a reményben, hogy örömmel használják a mi napig is.
Kilincseltem igazgatóknál, hogy fejlesztéseimet az informatika termekben végezhessem. Voltak szigorúbb és voltak megengedőbb vezetők körülöttem... S most nagyot ugorva, örömmel, hálával mondom el, hogy a Zuglói Benedek Elek EGYMI utazó gyógypedagógusaként lehet egy kis külön szobám a Heltai Gáspár Általános Iskolában, ahol ami Anyahajó Stúdiónkat rendezgetjük, gazdagítjuk szép lassacskán. Egy használható asztali számítógéppel kezdtem ott munkám 3 évvel ezelőtt. Ekkor találtam rá keresgéléseim során egy kis pályázatra, ahol 3 használt számítógépet nyertem. Készítettem is róla egy blogbejegyzést. A ClassBox nyereménypályázatán pedig egy kis tabletet nyertem, amire ugyan nem sok játék fér, de azért ennek is nagyon örültem. Látva körülöttem a tabletek , okostelefonok térhódítását, részletre vásároltam egy okostelefont a régi helyett, s egy Samsung tabletet. Bizony mindhárom használatban van Stúdiónkban, őrizve, figyelve...S ha nincs internet, akkor készenlétben vannak az analóg tanulási technikák, a manuális társasjátékok , kártyasorozatok, a sakk, a beszélgetés és még sok minden más.Természetesen nekem, utazó gyógypedagógusnak egyszerűbb a dolgom, mintha ezeket a problémákat osztálykereteken belül kellene megoldanom.
Ezzel együtt biztatok minden kedves Kollégámat, aki esetleg még e rögös út elején jár, ne csüggedjen, mert van értelme küzdelmeinknek! Hálás gyermekek, akikhez nyelvükön fogunk tudni szólni. megértve a kor kihívásait.
Vannak még  álmaim, terveim... De majd látjuk, hogy a "Nagy Karmester" meddig enged még játszani...

2015. október 4., vasárnap

"Soha nem adom fel!" - avagy az első sikeres tányérpörgetés az Anyahajó Stúdióban



Igen, az a bizonyos flow-élmény... Jaj, de jó, ha megvan! Önfeledt öröm ez mind a kisdiáknak, mind pedagógusának. Hányszor hallottam, hányszor olvastam, hogy a belső motiváció mennyire fontos a tanulásban. Ez az erő leküzdhet akadályokat. Sikertelenségek után újbóli próbálkozásokra sarkall. 
Döbbenetes élmény, amikor ezt valaki szemtől-szemben tapasztalja meg kis tanítványában. 
Balázskám már többször is meglepett különleges képességeivel, s most ismét egy olyan oldalát ismertem meg személyiségének, amely eddig rejtve volt előttem. 
Úgy történt a dolog, hogy az új tanév kezdetén új eszközök kerültek az Anyahajó Stúdiónkba.
Hála Gyarmathy Évának, akitől személyes meghívást kaptam  aug. 26-ikára, egy konferenciára.
Inklúzió Alternatív Médiával volt a címe a programnak. 
Évek óta figyelem, kísérem, olvasom Évi írásait, előadásait, kutatási eredményeit, hiszen az a vezérelv irányít engem is gyakorlatom során, mint őt. Ezért is kértem felvételemet néhány évvel ezelőtt a Gyarmathy Éva vezetésével működő SNI-TST - be, azaz a Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Segítő Tanácsba. Célkitűzései, programja közel állt hozzám. Ez olvasható szakmai munkájának rövid bemutatásában:


"A Tanács tagjai a tehetség olyan szemléletét és fejlesztési módszereit használják, és terjesztik,
     amelyek nem különítik el a hátrányok kezelését és a tehetség fejlesztését. Az egyénekre
   egymástól jelentősen különböző, erős és gyenge pontokkal rendelkezőkként tekintenek, és
ennek megfelelően az ellátásban az egyének sajátosságait messzemenőkig figyelembe
    veszik. A Tanács célja ezeknek a módszereknek továbbfejlesztése, és kutatási munkával
történő megerősítése is."

Nemes  célkitűzésnek tartom , ha egy tanulási akadályokkal küzdő gyermekben megtaláljuk azt az erősséget, amivel ő sikeres lehet. Ez építő, pedagógiai munkánknak sarkalatos pontja lehet. S ahogyan Évi, úgy én is nélkülözhetetlennek tartom, hogy modern korunk kihívásainak megfelelően a digitális és az analóg tanulási technikák egyensúlyban legyenek a tanulás akadálymentesítésében. 
Természetesen nem mindegy, hogy milyen eszközöket használunk mindehhez. Az, hogy az ellátásban az egyének sajátosságait messzemenően figyelembe vegyük, nagy gyermekismeretre,   gyermekszeretetre van szükségünk. Valahogy úgy van ez, mint amikor egy kicsi gyermek megfogja édesanyja kezét, és el kezdi húzni valamerre, mert meg akar neki mutatni valamit, amit ő tud. Sokszor vagyok így a mi Anyahajó Stúdiónkban is. Habár megvan a "nyomvonalam", amit nem kis otthoni munkával kitapostam, merre is fogunk haladni a foglalkozás során, de előfordul, hogy valamelyik kis csemetém az én kezemet is megragadja, és vinne, vinne valamerre, amit nagy lelkesedéssel akarna nekem bemutatni. Így jártam a minap Balázska esetében is. 
Mint mondtam, új eszközök kerültek hozzánk az Anyahajó Stúdióban. A zsonglőrködést, a tányérpörgetést,  mint analóg tanulási technikát ismertem meg a fent említett konferencián. Vásároltam is két tányért, és három zsonglőrlabdát. Mint mindig , úgy most is fontosnak tartottam a tanári bemutatást. Persze nem keveset kellett ehhez gyakorolnom itthon, hogy ne valljak szégyent kis diákjaim előtt. A tányérpörgetést sikerült is megtanulnom, ám a 3 labdás zsonglőrködés  még sok gyakorlást igényel. Kerestem egy jó kis cirkuszos zenét, és az Anyahajó oldalára beillesztettem. Találtam egy szép tányérpörgetős videót, valamint tutoriál videókat a 3 labdás kaszkád megtanulásához. Így még otthon is gyakorolhatnak a gyerekek, ha belépnek az Anyahajó oldalára.  
Ezeket az eszközöket nem teszem kötelezővé  számukra, csupán, mint egy Montessori jellegű előkészített tanulási környezetben megkínálom velük őket. Természetesen személyiségüknél fogva különbözőképpen reagálnak a cirkuszi mutatvány kipróbálását illetően. Azt azért le kell hogy írjam, nagy motivációval hatott rájuk, amikor bekapcsolva a cirkuszi zenét elébük léptem, és bemutattam nekik a tányérpörgetést. Még így is voltak bátortalanabbak, akik csak ülve nézték produkciómat, ám nem úgy Balázs, aki megint egy kész koreográfiával állt elő. Miután megcsináltuk együtt a Világ Legnagyobb Tanórája előkészített programját, "megfogta a kezemet", és ezután már csak ő vezetett. Tudja, hogy a megfelelő szabályok keretében szabadsága van az Anyahajó Stúdióban, így elővette a vetítővásznat, a fényképezőgép állványt, ráhelyezte a digitális fényképezőgépet, és kezdte is a forgatást, amelynek főszereplője természetesen ő volt és a tányérpörgetés. Először vette  kezébe a tányérokat, és ehhez képest rövid időn belül, körülbelül 45 perc alatt elsajátította a tudást. Ami számomra döbbenetes élményt jelentett, az egyrészt a kitartása volt. Blogomba hoztam a 45 percből egy 8 perces vágott videót. Lehet, hogy némelyikünknek erre sem lesz türelme, hogy Balázsnak ennyi sikertelen próbálkozását végignézze, viszont tanulságos felettébb, hogy ennyi leesés után sem adta fel. Sőt! Úgy vettem észre, kitalált egy megküzdési stratégiát, ami a humor volt ebben az esetben. Aki rászánja idejét erre a nyolc percre, az látni fogja, hogy milyen aranyos humorral segíti ki önmagát a sikertelenség gödréből. De jó lenne, ha mi is ezt át tudnánk venni tőle a minket ért kudarcok esetén....
Nagyon fontos mozzanat volt a tanulási folyamatnak az is, hogy amikor már sorra leesett a tányér, akkor engem invitált, és jelezte, hogy én mutassam be a produkciót.





 Ugye, hogy kell az a háttérsegítség.... 
Talán nem kell részleteznem azt a sok területet, amit élményszerűen fejleszteni lehet egy ilyen cirkuszi produkció során. Nem véletlenül indult el a szociális cirkusz programja az akadályokkal küzdő gyermekek körében. Tehát nagy a reményem ahhoz, hogy nálunk is sikeres lesz ott bent az Anyahajóban a mi kis cirkuszos programunk.
Szavamat nem szaporítom tovább, kezdődjék hát az előadás!




 Balázs engem is inspirál a folyamatos cselekvésre. A foglalkozás után másnap, kora reggel már fel is tette a kérdést a Hangouts-on keresztül: "Irma néni! Készen van a videó?" Nem mondom, lett volna egyéb tennivalóm, ám nem akartam Balázsnak kedvét szegni, így csakhamar nekiálltam a videó megvágásának. S ennek köszönhetően született meg új blogbejegyzésem.
Szoktuk emlegetni, hogy az innovatív pedagógiában a pedagógus partnere tanulójának. 
Úgy gondolom, hogy egy ilyen program kiváló terepe lehet ennek.
Olyan szociális tanulási folyamat részese lehet Balázs ebben a szabad megengedésben, amelyben a tisztelet alaphangján szinte egy munkatársi, baráti kapcsolat jön létre közötte és közöttem. 
Hiszem, tudom, igaz lesz esetében majd egykor ez a megállapítás:

Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.
Carl Wiliam Buehner