2018. december 8., szombat

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 26. Karácsonyi történet a projektzáró ünnepségen


Az Abacusan VándoRobot Progamunk utolsó, 10-ik hete éppen egybeesett a Kódolás Órájának világméretű eseményével. Projektünkkel ide is beregisztráltunk. Így, egy szép, kerek egésszé formálódott tevékenységünk. Projektproduktumnak egy Minecraft sztorit ígértünk, s mivel tudtuk, hogy munkánk befejezése éppen karácsony előtt lesz, ennek apropójaként egy kis karácsonyi történetet készítettünk. A tíz hét alatt 19 diákkal heti 20 óra foglalkozás keretében építettünk, ötleteltünk, programoztunk , forgatókönyvet írtunk, blogot vezettünk, videót forgattunk, szerkesztettünk, és vágtunk. Egyszóval, munkás, élménydús, színes heteket hagyunk magunk mögött, amelyek remek lehetőségei voltak a komplex személyiségfejlesztésnek, csapatépítésnek.

Jó szokás szerint elkészítettem a gyerekek számára az okleveleket, amelyeknek alapformáját a code.org oldaláról mentettem le. Testre-szabtam mindenki számára névre szólóan. Ráírtam projektünk nevét, majd az általam készített QR kódot is beillesztettem, ahova a projektproduktumunk videóját rejtettem el, ilyeténképpen:
Íme az oklevelek:



Egyet ki is emelek belőlük. Ki más is lehetne, mint projektvezetőnk, Barnikánk oklevele:


Nagy várakozás előzi meg mindig azt, hogy mi is lesz a projektzáró ünnepi süteménye.
Igyekeztem változatossá tenni a repertoárt. Ezúttal is olyat sütöttem, amit még a gyerekek nem ismertek. Pillangó a neve, s el kell, hogy mondjam, most sem kellett felettébb kínálni az ünnepelteket.



Vendégeink, az Abacusan Stúdió vezetői, Büti István és Sugár Sára, munkatársukkal, Klement Krisztinával érkeztek meg december 7-én a projektzáró ünnepségünkre. Igen kellemes, meghitt órákat tölthettünk együtt. Szavaim helyett álljon itt néhány perc, ami csupán kis keresztmetszete az ünnepünknek. A bemutatott Minecraft sztori, azaz Karácsonyi történet videójából csak néhány mozzanatot vettem bele a filmecskébe, hiszen bejegyzésem végére teljes egészében mutatom be.

Így ünnepeltük hát december 7-én az Abacusan VándoRobot Programunk befejező napját:





 S most jöjjön a projektproduktum, amelynek címe: Karácsonyi történet





Elbúcsúztunk hát a 10 hétre kapott ArTeC robotoktól. Két kis szárnysegédem, Barni és Adrián segített az összecsomagolásban. Együtt vittük a kocsihoz a készleteket, majd átölelve Ajándékozóinkat, búcsúztunk el. 
Ismét elmondhatom, nem csupán robotokat kaptunk  erre a tíz hétre, hanem maradandó barátságot, amely a tíz hetet túlmutatva megmaradhat mindannyiunk számára.

Kedves István! Kedves Sára! Kedves Krisztina!

Az Anyahajó Stúdió kis Csapata nevében is köszönjük szépen ajándékotokat!

S ha ki is vándoroltak a gyerekek szívéhez nőtt Minecraft világ lakói, Alex, Steve, s a megszelidített Creeper, valamint saját játékos karaktereink, de élményünk , s a megszerzett tudás miénk marad, no meg a 26 videókrónika, amelyet Örömpedagógia blogom őrizni fog mindenki számára.

Egy Minecraftos csoportkép álljon itt a tíz hét emlékeképen:



S az történetet megalkotó Csapat a maga valóságában:




2018. december 2., vasárnap

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 24. Adrián bemutatója



Adrián csapatunkban a "meglepetések embere"... Mindig tartogat számunkra valami olyat, amire nem számít az ember. Nem mondom, ez nem jelent az iskola köreiben mindig osztatlan sikert, így neve  nem-igazán fényesen cseng köreinkben. Közelebbről megismerve őt azonban megtalálhatjuk  a szívéhez, lelkéhez vezető kulcsot , amelynek eredményeként különleges személyiséget ismerhetünk meg benne. Látszólag egyszerű a "recept", amely nem más, mint maga a lelemény, az empátia, egyszóval a  szeretet. Ennek megvalósítása azonban sok munkával jár, amely részünkről olykor az önmagunk terveiről való lemondást, hosszútűrést kíván. Őszintén szólva ennek a fiúcskának az óráira készülök legelszántabban, hogy a lehető legjobbat hozzam ki együttműködésünk perceiből.
Adrián bár szerdánként jár hozzám, de a hét minden napján találkozunk, hiszen folyamatosan keresi a velem való találkozás lehetőségét a folyosón, és persze benyitva az Anyahajó Stúdió ajtaján. Ez utóbbira kemény szabályokat kellett hoznom, mert a többiek foglalkozását nem engedem azért ő általa megzavarni. Egy szó, mint száz: legutóbbi találkozásunk során is, mint általában mindig, új ötlettel érkezett hozzám. Mondanom sem kell, terve , kérése nem egyezett meg az általam előkészített projekttevékenységgel. Önuralmamat elővéve végighallgattam őt, amely során elmondta, hogy most ő egyedül szeretne egy robotot megépíteni, és azt beprogramozni. A megépített robotokon kívül szerencsére volt még a készletben erre lehetőség, így igen-t mondtam Adriánkám kérésére.
Ezután, mint már oly sokszor, háttérbe vonulva szemléltem munkáját. Öröm volt látnom motiváltságát, elszántságát. Ő kilenc héttel ezelőtt szinte a nulláról indult , ami a robotépítés ismeretét, és programozását illeti, most pedig mint  kis szakértő szerepben lépett elő. S amikor már az óra végén jártunk, jutott eszébe az, hogy vegyem fel gyorsan bemutatóját videóra. Itt is "nyelnem kellett" egyet, hiszen már a következő páros ott állt kint az ajtóm előtt. Vettem egy mély lélegzetet, s bólintva Adrián kérésére, beindítottam okostelefonom videófelvevőjét, és ím ez született meg belőle:



Kezem intésére képes volt befejezni előadását, majd felállt, megpuszilt, és boldogan futott ki a Stúdióból. Utánanéztem, és még visszakiáltott nagy boldogan, hogy szalad Adrien nénihez, informatika tanárjához, hogy elmondja, mit is csinált nálam. Kezében okostelefonján is vitt néhány felvételt, amit munkája közben készített... Tudom, ő most ország-világnak széjjelkürtölte volna, hogy ő nem az a rossz fiú, akit így ismernek, hanem ügyes, okos, rátermett embergyerek. 

A tanulságot ismét levontam magam számára: minden ember boldogságra, örömre, elismertségre , szeretetre vágyik ott legbelül. Csak vannak olyan személyiségek, akiknél mélyre kell ásni, mert viselkedésük, megnyilvánulásaik gyakran bántó, adott estben elviselhetetlennek tűnik. Ám, ha munkánk sikerrel jár, akkor fáradozásaink jutalmául, viszonzásul csillogó gyermekszemeket, kaphatunk. 

2018. december 1., szombat

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 23."Kiskarácsony, nagykarácsony..."


Mint már előző blogbejegyzésemben említettem, komoly műhelymunkát végez Anyahajó Stúdiónk "stábja" mostanában. Nagy erőkkel készülünk ugyanis a mi kis Minecraft sztorink bemutatására. 
Naponta forgatjuk az apró jeleneteket, hogy majd december 7-én, bemutathassuk videónkat a projektzáró ünnepségen. A Minecraftból ismert Steve a "Kiskarácsony, nagykarácsony..." dallamát fogja megszólaltatni. Ehhez persze "őkelmét" be kellett programozni. Nem volt ám ez olyan egyszerű, hiszen Barnikámnak, aki fő munkaerő a projektben, a kottaírás és olvasás nem éppen  az erőssége. Viszont Marcell zeneiskolába jár. Ennél fogva hamar megoldódott a probléma. Készségesen Barni mellé ült kérésére, és már diktálta is számára a zenei ÁBC-s hangokat. Boldogan szemléltem közös fáradozásukat. Két tanulsága is van ugyanis ennek a dolognak. Az egyik, hogy Barni tapasztalatát gazdagította a tekintetben, hogy - bár kimagaslóan ő a projekt mindentudója, de értéket képvisel a csapatban még  a legkisebb tagunk is.  Marcellkámnak viszont  nagy szüksége van önbizalom erősítésre, így ez az alkalom kiváló lehetősége volt ennek. Mindkét fiú példamutatóan tette dolgát. Barni elismerte Marci tudását, Marcinak pedig dicsérhetjük szíves  hozzáállását.

Íme egy rövidke pillanat, amit ebből a szép páros munkából láthatunk:



Egymás értékeinek megbecsülése és összegzése...
Elgondolkodtam magamban: milyen jó is lenne, ha minden csapatban ilyen szellemiség uralkodna...

2018. november 29., csütörtök

Miniképzés a Blum Program keretében, avagy egy kislány a zongoránál...



Nemrégiben adtam hírt egy óvodapedagógusoknak szóló konferenciáról, ami a gyönyörűszép nagykovácsi Teleki-Tisza kastélyban került megrendezésre. Abban a bejegyzésben írtam részletesen, hogy miben rejlik a Blum Személyiségfejlesztő Óvodai Programja.
Jelen tudósításom egy olyan miniképzésről szól, amelyre az ország több városából érkeztek Óvodavezetők és óvodapedagógusok. Nagy Ildikó Mária, aki immár a Zuglói Csicsergő Óvoda vezetője lett, elkötelezett társam évek óta abban, hogy elhintsük az IKT, azaz az  információs és kommunikációs technológia alkalmazásának jó magját az óvodákban. Mi ezt jó szívvel és örömmel végezzük a Blum Program keretein belül, hiszen az egész program lényege, hogy a 21. századnak megfelelően egy egészséges kis nemzedéket neveljünk fel. Ehhez pedig a digitális világ ismereteinek szakszerű adaptálása a kicsinyekhez mérten elengedhetetlen.
A Blum Programban részt vevő pilot-óvodák képviselői vehettek részt az elmúlt héten egy sokirányú képzés-sorozatban, amelynek címe:

Személyiségfejlesztés a 21. század óvodáiban
az összművészetek komplex eszközeivel

Ennek egy szelete volt a mi IKT-és képzésünk. Nem kis gondot jelentett, hogy 3 órába mi is férjen bele, ami se nem kevés, se nem sok ahhoz, hogy kedvcsinálóként szolgálhasson a képzésben résztvevők számára. Így azt a két bölcs mondást tartottuk szem előtt, amely szerint: "A kevesebb néha több", és: "Aki sokat markol, keveset fog"...
Tehát az Ildikó által bemutatott módszertani prezentáció után csupán két területbe mélyedtünk bele úgy, hogy interaktívvá tegyük a hallgatókat benne. Az egyik a kódolás alapjainak bevezetése az óvodai játékos tanulásba. Ezt Ildikó tette meg a code.org oldalának segítségével. 
Én pedig a jó, öreg Traffi papát választottam, azaz az egyszervolt.hu oldalán található, ma már kissé méltatlanul elfeledett TraffParkot. Meggyőződésem, és több éves tapasztalatom, hogy ritkán van olyan időt álló, és komplexitásában remek játékos tanulási környezet, mint a TraffPark. 
Tudtam, hogy nem fog beleférni minden bemutatni való a számomra kimért időbe, így készítettem egy útmutatót a résztvevők számára, amit át is adtam nekik szíves szeretettel otthoni használatra:


Read more publications on Calaméo


Örültem, mert az "óvónénik" kicsit visszavarázsolódtak gyermekeknek a játék során. Ugyanis mindannyiójuk a fejhallgatót használva, Traffi papa utasításait követve megalkották saját traffocskáikat, és még néhány küldetést is végrehajtottak. Nagy a reményem, hogy az óvodai csoportjaikba járó kisgyermekek is csakhamar megismerik TraffPark lakóit, és egy modern, 21. századi, védett, online környezetben tanulhatják meg a most már szükségszerű és elengedhetetlen digitális nyelvet. 

És hogy jön most  ide egy kislány, aki a Piano Tiles alkalmazásával játszik a zongorán?

Ennek rövid története, hogy terveim szerint szerettem volna a számos, remek, okostelefonon és tableten játszható alkalmazások közül is néhányat bemutatni a hallgatók számára. Ám, ez ilyen rövidke idő alatt nem volt lehetséges. Előzőleg elmondtam kis diákjaimnak, hogy óvónéniknek fogom bemutatni az általuk igen kedvelt és ismert zongorás alkalmazást. Pannácskám azonnal jelentkezett, és kérte, hogy vigyem magammal, mert ő szívesen megtanítaná erre az óvónéniket. Tudtam, hogy ez nem fog beleférni az időbe, de felajánlottam neki, hogy játsszon valamit, és azt majd bemutatom a képzésen. Panna rögtön  a "zongora mellé ült", és belekezdett fergeteges játékába. Ámultam, milyen gyorsasággal játszik ujjaival! Sikerült is lencsevégre kapni egy rövid kis részletet, amit a képzés utolsó perceiben mutattam be. Elmondhatom,  nagy sikert aratott az óvónénik körében:


Hazatérve, Pankámnak el is meséltem a történteket, akinek éppen a legjobbkor jöttek  dicsérő szavaim, mert különböző nehézségeit cipelve, lelkiállapota mélypontra került.
Ismét, és már sokadszor megtapasztaltam, hogy mennyire nagy bajt okozunk egy súlyos tanulási akadályokkal küzdő gyermeknek, ha csak a gyengeségeivel szembesítjük, és akár jó szándékkal is, de csak azokat próbáljuk, talán minden erőnkkel fejleszteni , és eközben nem vesszük észre a kincseit, a neki adott tálentumokat, amiket felszínre hozva egy tehetséget nevelhetnénk ki...

Végül álljanak itt a Linoit falra felírta reflexiók!



 Köszönjük minden Résztvevő óvodavezetőnek és óvodapedagógusnak , hogy útra kelve, rászánta szombati napját november 24-én, hogy betekintést nyerjen az IKT rejtelmeibe!

2018. november 25., vasárnap

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 22. Csendben vagyunk, de azért dolgozunk...




Ha már a Facebook is arra figyelmeztet, hogy írjak valamit, mert várják az olvasóim, akkor nincs mese, írni kell ám valamit... Félreértés azonban ne essék, kedves Olvasóim, ugyanis nem arról van szó, hogy nincs mit írni, sőt! Csak hát működésünkben a tér és idő nagy gát és akadály. Oly' annyira felgyorsultak körülöttünk az események, hogy nem engedték meg azt, hogy folyamatosan szülessenek projektünkről videókrónikák. Egyrészt bántam, másrészt örültem, hiszen a VándoRobot Programunk 6-ik, 7-ik, 8-ik hetét képletesen szólva "méhmagzat-állapotúnak" tekintem. Amellett, hogy a gyermekek szépen haladtak a programozó kártyák szerint, mi bizony ismeretlen utakra tévedtünk... Filmforgatásba kezdtünk, ami a Minecraft sztorit illeti, és ez nem kis kihívást jelentett számunkra. Mondanom sem kell,  Barnikám volt ebben a legfőbb segítségem. Bár múlt időben írtam, hiszen a forgatásnak vége szakadt, de ezután következnek a videóvágások, szerkesztések, hogy a történet egy kerek egésszé forrjon össze. Nem részletezem most az eseményeket, mert legyen meglepetés a filmecske, amelyet nagy lelkesedéssel igyekezünk elkészíteni. Van még bőven tennivalónk ez ügyben, de remélem, december 7-ikére elkészülünk vele a projektzáró ünnepségünkre, amely egyben a Kódolás Órájának is a záróeseménye.
Az elmúlt három hét projekttevékenységéből most csupán két rövidke mozzanatot örökítettem meg mindösszesen két percben. Az elsőben Barni és Roli közös munkájából láthatunk egy pillanatot, amikor a karácsonyi történetben a fenyőfa kivágását tervezik meg. A másik perc egy kivételes, ritka pillanat, amikor a már feszült munka átvált egy fergeteges, vidám hangulatba. Játékos karaktereinket igazítottuk a történetnek megfelelően, azaz ülőhelyzetből álló helyzetbe kellett változtani NPC, Minecraftos valónkat. Együtt kacagásunkat   - bizton állítom - egyikőnk sem felejti el...

Íme:


Végezetül szíves szeretettel ajánlom érdeklődő kedves Kollégáimnak Anyahajó Stúdió blogomat, úgyis, mint digitális osztálytermünket, avagy projektnaplónkat , ahova hétről-hétre dokumentálom projekttevékenységünket: https://bit.ly/2QeE6et

2018. október 30., kedd

A Blum Személyiségfejlesztő Óvodai Program konferenciáján a Teleki-Tisza-kastélyban 2018.október 19-én


Október 19-én készült a fenti fotó a nagykovácsi Teleki-Tisza kastélyban. Különleges konferenciára gyűltünk össze ezen a napon. S hogy kik is láthatók a képen, s hogy a program kiket érintett, az három lapon olvasható itt a következőképpen:






Abban reménykedem, hogy lesznek fellelhető fotók és videók, amelyek ízelítőt fognak adni az előadásokból és a délutáni Műhely szekciókból. Én a magam részéről szerényen két és fél percre invitálom a Kedves Látogatót abba szép kastélyterembe, ahol Nagy Ildikó Máriával tartottunk forgóban két Műhely szekciót:


Ha valaki kedvet kapott ahhoz, hogy közelebbről is megismerje a Blum Csapatot, és a Blum programot, azt EZEN a helyen találhatja meg.

2018. október 26., péntek

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 21. Az EU Code Week projektzáró ünnepsége


Az Abacusan VándoRobot Programunk félidejéhez érve következett el az Európai Programozás Hetének projektzáró ünnepsége. Szinte már hagyománnyá vált Anyahajó Stúdiónkban, hogy  egy-egy projektünket néhány perces közös ünneppel zárunk, amikor is valamilyen süteménnyel kedveskedem a gyerekeknek, és persze kinyomtatok számukra okleveleket. El is helyeztem az asztalra mindahányat, és melléjük tettem a gyerekek által megépített játékos karaktereket. Tehát mindenki megtalálta helyét az asztal körül:


 Most hókocka volt a finomság, ami szemmel láthatóan gyors ütemben fogyott el a tálcáról. A fenti gyönyörű posztert is kifüggesztettük, amit Fodor Károlyné Erzsike néni nyomtatott ki gyönyörű vászonra ajándékképpen.
Együttlétünk alatt azt az összeállítást vetítettem le, amit az Abacusan Családi Napra vittünk magunkkal:


Az ünnepségről készítettem egy rövidke kis videót, amelyben közösen köszönjük meg Erzsike néninek az ajándékot:



A boldog Csapat:


Most jön még csak a "második félidő", ám már most is nagy örömmel mondom:

"Szép volt fiúk! Szép volt lányok!"

Igen büszke vagyok kis Csapatomra, hiszen méltóképpen helytálltak a nagy Európai Közösségben!



Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 20. Meghívás az Abacusan Családi Napra



Videókrónikáim 20-ik fejezete különleges napról szól. Egy meghívásnak tettünk eleget az Európai Kódolás Hetének jegyében. Sugár Sára és Büti István invitálására kiköltözött Anyahajó Stúdiónk az általuk szervezett Abacusan Családi Napra, a Premier Kultcaféba, ahol egy standon mutattuk be folyamatban lévő projektünket az érdeklődő, Kedves Közönségnek. Vittük magunkkal a 10 hétre kapott ArTeC robotkészleteket, a már elkészült robotokat, építményeket, valamint egy csodálatos, vászonból készült nagy posztert, amit Fodor Károlyné, Erzsikétől ajándékba kaphattunk meg. Ezen kívül készítettem egy kis zenés, képes-videós bemutatót az eddigi projekttevékenységünkről, amit a standunknál lévő kivetítőn folyamatosan láthattak a hozzánk látogató kíváncsiskodók. A négy óra elrepült pillanatok alatt, hiszen olyan sürgés-forgás volt körülöttünk, hogy észre sem vettük az idő múlását. Természetesen projektvezetőnk, Barni volt a "Főelőadónk". Édesapja Zsolt vitt bennünket a készletekkel együtt a helyszínre, aki aktívan részt is vett a vendégek, főleg a szülők tájékoztatásában. Mint informatikus szakember adekvát válaszokat tudott adni kérdéseikre. Barni folyamatosan akcióban volt, hiszen mindenki számára készséggel állt rendelkezésre. Apukák, anyukák, testvérek jöttek, és mentek, ő pedig mindenki számára mindent bemutatott. Legyen az, akár a Minecraftból kilépett malackák beprogramozott mozgása, legyen az, akár egy általa megszerkesztett, és megépített  házikó nyomógombbal, és szervomotorral történő működése, vagy akár egy testvérpár programozásba segítő bevezetése. Már-már vége lett a bemutatónknak, amikor Sugár Sára látogatott meg a standunkon. Örömömre jöttek olyan szülők is , akiknek gyermekei hozzám járnak, azaz az Anyahajó Stúdió csapatának tagjai. Így volt ott Adrikám is, aki a tőle megszokott közvetlenséggel azonnali bemutatót tartott Sárának a projektünkről. Azt hittem, hogy nem is tudja, ki is a Sára néni, de utóbb elmondta, hogy tisztában volt azzal, hogy Sára  az Abacusan Stúdió vezetője. Ennek ellenére mutatott be úgy mindent, mintha Sára semmit nem is ismert volna. Most köszönöm meg Sárának, hogy partnere volt a szép játéknak, és úgy hallgatta Adriánt, mintha valóban semmiről sem volna fogalma. A négy órás bemutató  6 perces esszenciáját fogadja szeretettel az, aki éppen kíváncsi erre a különleges eseményre: 

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 19. "A bárányok lépése szerint haladva..."


Gyakran keresnek meg kollégák azzal a kéréssel, hogy bejöhessenek hozzám egy-egy foglalkozásra. 
Én - őszintén szólva - ódzkodom ettől, hiszen számos kockázata van annak, hogy egy óra sikeres legyen. Egyrészt, elvész a spontanaitás a nagy készülésben, mert az ember természetesen a lehető legjobb gyakorlatot szeretné bemutatni. A következő nem kis kockázati tényező a technika esendősége, azaz az internet bizonytalansága, a gépek nem megfelelő működése, stb. Ezen felül komoly akadály lehet a gyermekek adott aktuális állapota. Talán nem is kell külön magyaráznom ennek igazságát, hiszen, akik gyermekekkel foglalkozunk, nagyon jól tudjuk, tapasztaljuk ezt nap-mint nap. Tehát van, amikor hiába készülök fel egy fantasztikusnak ígérkező bemutató órára, ha valami súlyos gonddal-bajjal érkezik hozzám valamelyik kisdiák. Beszélgetéssel kezdünk minden alkalommal, viszont ilyen esetekben nem szakítom meg a beszélgetést, ha a szükséglet azt kívánja meg. Megvár a feladat a következő héten is  - gondolom ilyenkor - és sokkal fontosabbnak tartom, hogy valamiféle megnyugvást, vigaszt, bátorítást kaphassanak tőlem az éppen erre szoruló gyermekek. 
Mind ez okból kifolyólag szoktam szíves szeretettel felkínálni a hozzám betérni kívánóknak Örömpedagógia elnevezésű blogomat, ahol kitárom ajtómat, és számos videókrónika formájában szíves szeretettel fogadok mindenkit  foglalkozásaimra. Így teszek most is, amikor hat perc erejéig bepillantást nyújtok egy olyan foglalkozásba, ahol letranszformált, apró, pici lépésekben igyekszem Domikámat bevezetni a kódolás rejtelmeibe. Teljesen rá kellett figyelnem minden pillanatban, ezért örültem, hogy Viktor önállóan kívánt haladni az ő tempójában. Külön segítség volt ismét Barni, aki megint a legjobbkor settenkedett be hozzám, és tudta tanácsolni Viktort, amikor valamiben mégis megakadt.

Domikám csak szeptember óta jár hozzám, és igen csendes , félénk fiúcskaként ismertem meg. Nagy örömöm, hogy hétről-hétre látom őt kinyílni, biztató szavaimra bátorságot nyerni, simogatásaimra feloldódni. S ennek köszönhetően kognitív fejlődésében is  - ha lassan ugyan - de szépen előrehaladni.

Ajtómat kinyitom hát, térjetek be hozzám Kedves Érdeklődő Kollégák!

2018. október 25., csütörtök

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 18. "Boci-boci tarka..."



Az ötödik kódolós kártya a dallamok programozását tanítja. Adrián, aki egyébként dobolni tanul, nagy lelkesedéssel fogott a kódsor lemásolásához. Örültem, hogy önállóan akarta megoldani feladatát, hiszen Zsombi folyamatos segítséget igényelt. Még így is osztani kellett magamat gyakran, hiszen Adriánkám is megkívánta azért, hogy szüntelen kísérjem őt feladattevékenységében. 
Erről tanúskodik a következő pillanatfelvétel:


2018. október 24., szerda

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 17. "Megcsináltuk Márkó!"



Rövidke néhány pillanat videókrónikám következő fejezete, ám annál mozgalmasabb. Ledekkel történő karácsonyfa díszítés , dallam programozása a kódolós kártya szerint, valamint egy fergeteges közös kódsorozat megírása Barni irányításával. Szeretem ezeket a perceket:


2018. október 23., kedd

Minecraft sztori az Anyahajó Stúdióban Abacusan ArTeC robotok alkalmazásával 16. Programozás hibakereséssel



A 16-ik videókrónika első és utolsó filmkockái Alex és Steve épülő házikóját mutatják be, amikor is Barni olykor-olykor az én segítségemet kérte. Egyébiránt pedig a felvételben két fiúcska komoly erőfeszítéseket tesz, hogy a megépített Alex és Steve a 3-ik kódolós kártya szerint mozogjon. Az első kísérlet hibát mutatott, így a kódolás tanulása hibakereséssel folytatódott. Utólag visszanézve ezt a néhány percet, örömmel konstatáltam, hogy mennyi minden fejlesztési lehetőség rejlik ezekben a feladattevékenységekben. Sok mindent leírhatnék ismét, amit már eddig is megtettem, de az értő olvasó és néző bizonyára tudja, milyen komplex módon fejlődhetnek ilyen projektek során a ránk bízott gyermekek.

Következzék hát egy csipetnyi ízelítő ebből!