"Vannak életünkben olyan események, amiket nem tudatosan tervezünk meg.
Haladva a hétköznapok sodrásában, egyszercsak különös összefüggésekre
leszünk figyelmesek. Ilyenkor szoktuk felfedezni, azt, hogy a szálak miként futnak össze. Ezt szemlélem, mondhatnám csodálom a 2018 -ik esztendőbe lépve. Anyahajó Stúdiós kis Csapatommal együtt három olyan, egymással szoros összefüggésben lévő esemény részesei lehetünk, amelyről az égi jelenségek hármas együttállása jut eszembe..."
Ez év februárjában írt blogomból idéztem e néhány sort. Nem véletlenül tettem, hiszen ugyanezekkel a gondolatokkal szeretném zárni is a 2018-ik évet. Nem kívánom ismét leírni azt a három, egymással összefüggésben lévő eseményt, amelyre fentebb utaltam, hiszen ITT részletesen olvasható róla.
Nagy örömünkre szolgált, amikor a Kisszékelyi projektünkre megkaphattuk a Digitális Témahét Kiemelt figyelem különdíját, amelynek eredményhirdetése ITT található meg. Viszont majdhogynem téves címzettként éreztem magamat, amikor a Miniszterelnökségtől kaptam egy levelet, amelyben projektünkért 1 millió forintost támogatást nyerhettem:
Amikor világossá vált előttem, hogy valóban én vagyok a címzett, hatalmas örömkacagásba törtem ki, valami különös módon örültem a jó hírnek. Eufórikus hangulatom csakhamar csökkent , hiszen megkezdődött az adminisztráció, előttem ismeretlen, sok-sok akadállyal teli rögös útja. Hosszú hetek, mondhatnám hónapok teltek el, míglen minden dokumentum a helyére került, s az általam megálmodott kisszékelyi utazás összes szervezési procedúrája egyenesbe jutott. Őszinte szívvel köszönöm mindazoknak a segítségét, akik a dokumentációkban s az út előkészítésében támogatóim voltak.
Amikor megtudtam, hogy ez év decemberében meg kell valósítanunk programunkat az elszámolások miatt, nem tagadom, megijedtem. Hiszen féltem a téli utazás veszélyeitől, és egyáltalán a kirándulásunk sikerességében bizonytalankodtam. Most azonban, már visszatekintve az eseményekre, csodálom azt az időzítést, ami megszabta indulásunk napját. Mint ahogyan a képek és videók tanúsítani fogják, ennél szebb táj egyetlen, más időpontban nem fogadhatott volna minket Kisszékelyben , mint ez év december 15-én. Ezen a napon érkezett meg ugyanis a sokunk által hőn epedve várt hóesés. Nem kell bizonygatnom, hogy a gyermekek mennyire örültek ennek, és gyorsan hozzáteszem, mi felnőttek sem éreztünk másképpen.
Jöjjenek hát most sorba a képek, videók és egyéb dokumentumok, amelyek talán érzékeltetni fogják azt a csodás élményt, amit a kisszékelyi utazásunk során kaphattunk kicsinyek és nagyok egyaránt.
Álljon itt elsőként az a meghívó, amit küldtem Pajor Ágnes Kisszékely polgármester asszonyának, valamint a falu lakóinak:
Úgy gondolom, hogy a fotók és filmek sokkal inkább át fogják adni mindazt, amelyben december 15-ikén, és 16-ikán részünk lehetett ott Kisszékelyben. Így hát nem is szaporítom szavamat tovább, hanem következzenek az elkészült felvételek.
Szeretettel nyújtok át egy zenés, képes albumot, ami a két nap rövid, hét perces összefoglalója.
A fotókat többen is készítettük, hiszen két gépem is kézről-kézre járt a gyerekek között, no meg szülői fotók is gazdagítják a képes albumot:
S most következzenek a videók! Két részes a filmes krónikám , hiszen az események így jöttek sorban két álló napon át.
Íme az első rész:
Íme az első rész:
A következő bemutató a Projektzáró és díjátadó ünnepségen levetített prezentációt tartalmazza:
S íme itt van a Frenyó Béla által írt, és előadott kisszékelyi köszöntővers
És íme a második rész:
Megköszönve Őriző Angyalaink kíséretét, érkezhettünk haza Kisszékelyből. Másnap az iskolai nagyszünetben gyorsan összehívtam azokat a gyermekeket, akik nem tudtak velünk utazni, és egy rögtönzött kis ünnepségen átadtam számukra az ajándékokat, valamint ők is ehettek a magunkkal hozott tortából, süteményekből:
Krónikám végéhez közeledve szólnom kell még valamiről, amely már nem szervesen Kisszékely története., ám meggyőződésem, hogy a "csillagok együttállásának" ékes tanúságtétele.
Úgy történt ugyanis, hogy Szakál Györgyi Igazgatónőm, elolvasva kisszékelyi programunkat, meglátta, hogy kislányom, Niki is a fellépők között van. Ismerte már szép gitárjátékát az internetről, így szíves meghívást küldött feléje, hogy alkalomadtán játszana-e intézményünkben. Ő szívesen vállalta, amit Csuka Veronika , az utazó gyógypedagógusok vezetője, azzal plusszolt fel, hogy azt kérte, tegyünk Niki játéka mögé olyan képeket, amelyek a kisszékelyi utazásunk alatt készültek. Örültem az ötleteknek, szíves meghívásnak, aminek az lett a végeredménye, hogy szeretett kiscsaládom összes fellépője osztozott velünk örömünkben a Zuglói Benedek Elek Óvoda, Általános Iskola, EGYMI karácsonyi ünnepségén.
Niki és Zalán azokat a dalokat adta elő, amelyeket a projektzáró ünnepségen játszottak Kisszékelyben. Párom, Béla viszont az aktuális helyzetnek megfelelően másik dalt választott a Kisszékelyen előadotthoz képest.
Mivel ez az esemény az intézményünk karácsonyi ünnepsége keretében történt, így természetesen a Kollégáim által előadott dalokat is videóra vettem. Ők énekelnek a felvétel első részében, majd kiscsaládom utánuk következik a sorrendben:
A felvételben elhangzott dal Frenyó Béla által írt fordításban:
Karácsony Szent estéje előtt néhány órával írom e sorokat. Számomra karácsonyi ajándék mindaz, amiben Kisszékelyben részesülhettünk.
S hogy a Minecraft EDU-s történetünket éppen egy ilyen verssel fejezem be? Ez valahogy így alakult, de nem bánom, hiszen nekem is volt egy álmom, amely megvalósult Kisszékelyben...
S hogy mit hoz még a jövő, - ezt nem tudhatom... Csupán a kérésem, kívánságom, hogy ha eljön bármelyikőnk életében is a szenvedés, a fenti vers valóra váljon! Ez lenne az én legnagyobb karácsonyi ajándékom!
A fenti kép azt a posztert tartalmazza, amelyet a projektzáró ünnepségen és díjátadón adtunk át Pajor Ágnes polgármester asszonynak. A posztert Fodor Károlyné, Erzsike néni készítette.
