A Világ Legnagyobb Tanórája - 2016.

A 2016/2017. tanév első feléhez közeledve egy gyors leltárt készítettem. Kedvenc Rainlendar naptáromra kattintva megállapítottam, hogy bizony vannak lemaradásaim, amelyeket még ebben az évben pótolnom kell. Egy-egy projektünk alkalmával mappába szoktam gyűjteni azokat a dokumentumokat, képeket és videókat, amik a tevékenység során megszülettek, elkészültek. Ezekből állítom azután elő az adott projektről készített blogbejegyzésemet. Három mappám is van olyan, amelyek még feldolgozásra várnak. Ezekből az első a 2016. szeptemberében megrendezésre került A Világ Legnagyobb Tanórájának eseményéről szól. Ennek videókrónikába fűzött rövid összefoglalóját nyújtom át jelen bejegyzésemben Kedves Olvasóim számára.

Előtte azonban egy kulisszatitkot árulok el, amit néhány, hozzám közel álló Pedagógus Társamnak már említettem. Ez a foglakozásainkról készült videóim háttértörténete.

Olyan családból származom, ahol több fényképész, fotóművész testvérem is van. Nálunk kézenfekvő volt az események képekkel, videókkal való rögzítése. Nekem is volt kislánykorom óta mindig fényképezőgépem. Kis "Pajtásomat" mindig magammal vittem, bárhova is mentem. Ez a szokásom megmaradt akkor is, amikor gyógypedagógusi tevékenységemet kezdtem el, csak a Pajtás gépet a digitális fényképezőgép váltotta fel. A genetikai háttér mellett még egy fontos szempont is szerepelt abban, hogy videóra rögzítsem a gyermekek között végzett tevékenységemet. Egyrészt a szigorú önellenőrzés vezérelt, hiszen otthon megnézve a felvételeket, önmagam hibáival is gyakran találkoztam, s egy-egy szavamat, mozdulatomat önkritikusan bírálat alá véve, igyekeztem azokat nem ismételni a jövőben. A másik fontos szempontom pedig az volt, hogy olyan műhelymunkát mutathassak be mások számára , ami nem egy feszültséggel teli, adott esetben izzadságos bemutatóóra terméke, hanem spontán megnyilvánulás úgy a gyermekek , mint a magam részéről. Az évek során így lett természetes számunkra az órai előkészületeknél a fényképezőgép megfelelő állásba helyezése, és a videófelvétel elindítása, megszakítása. Ilyen módon nyitom ki most is Anyahajó Stúdiónk ajtaját azon Kedves Pedagógus Társaimnak, akik már kérték, hogy egy-egy foglalkozást megnézhessenek. Úgynevezett videó-workshop-jaim által szeretnék betekintést nyújtani abba, hogy mi is folyik nálunk ott az Anyahajóban napról-napra. 

E rövid kitérő után visszatérek a címben jelzett eseményre, Ez év szeptemberében másodszor került megrendezésre a Világ Legnagyobb Tanórája. Ez egy globális oktatási projekt, amelyhez számos ország csatlakozik a világ minden részén egy időben. Mi is benne voltunk a nagy csapatban egy évvel ezelőtt is, amelyről ITT írtam egy rövidke kis összefoglalót. Anyahajó blogunkban pedig ITT közöltem az eseményt a gyerekekkel. Ebben a tanévben szeptember 19-ével kezdődő hétre esett a nagy projekt. Én tulajdonképpen nem is egy órát tartottam  meg ebben a témakörben, hanem ennél többet, hiszen egy héten át kettőnként járnak be hozzám a gyerekek, s ilyenkor újra és újra új projekt születik meg az Anyahajónkban. Új, hiszen minden gyermek más, így a téma azonossága ellenére is minden egyes foglalkozás más és más. Igyekeztem négy részes videókrónikámban érzékeltetni ebből valamit, így több páros foglalkozást vágtam össze a felvételek során. A projekt alapötletét adaptálva nyújtottam kisdiákjaim elé. Háromszoros megerősítéssel igyekeztem számukra közelvalóvá, érthetővé, megemészthetővé tenni azt a komoly kihívást, amit az ENSZ a földbolygó fenntarthatóvá tétele érdekében 17 pontban megfogalmazott. Egyrészt a kezdeti beszélgetőkörben "meséltem" a történetről, másrészt a Mozaweb 3D-s földgömbjén sétáltunk végig az egyes állomásokat, harmadrészt levetítettem számukra azt a remek videót, amit a projekt feldolgozására a programban kaptunk. Anyahajó blogunkban ÍGY vezettem be a gyerekeket a projektbe, s ITT kapták meg azt a két Direktcímet is, ami a kvízkérdéseket tartalmazta a Redmenta programban.  Úgy gondolom, ebben a projektben is eleget tudtam tenni azoknak, a Szakértő véleményekben megfogalmazott fejlesztési területeknek, amiknek segítését szolgálja gyógypedagógusi tevékenységem. Komplex módon helyezem el a projektek során azt a sok tennivalót, amit egy fejlesztőóra megkíván, csak éppen nem szétszabdalva, feladatlapokon megírt hosszas gyakorlással kapják kézhez a gyerekek, hanem a modern kihívásnak megfelelő módon úgy, hogy az alapképességek fejlesztésén túl kaphatnak egy olyan élményt, egy olyan sikeres, boldog létet, amelyben megérzik a hozzátartozásukat a nagy egészhez. Szavamat nem szaporítom tovább, most nem részletezem melyik mozzanat melyik részképesség-fejlesztést szolgálja, hanem inkább átnyújtom a négy részből álló videót, ami összesen  27 percet vesz igénybe. Köszönöm szépen annak a Kedves Vendégemnek, aki betér hozzám erre a néhány percre.

A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 1.rész - Beszélgetőkör

A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 2.rész - Séta a földgömb segítségével

A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 3.rész - A videó megtekintése

A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 4.rész - Kvízkérdések Redmentában

Tovább olvasom!

A Világ Legnagyobb Tanórája az Anyahajó Stúdióban 2015-ben

Gyorsan változó világunkban egyre nehezebb előre megírt tanmeneteket gyártani. Legalább is én ezt tapasztalom a foglalkozásokra való felkészüléseim során. Mi, akik napi szinten értesülünk új és új projektekről, innovatív lehetőségekről, nem tudunk lecövekelni azoknál az előre lefektetett programoknál, amiket egy tanév kezdetén kijelölünk diákjaink számára. Az elmúlt néhány hét is igazolta ezt gyakorlatomban. Szeptemberben még nem tudtam , hogy a digitális tanulási technika mellé analóg tanulási technika lesz nálunk a tányérpörgetés és zsonglőrködés, és mit sem sejtettem arról, hogy elindul a Világ Legnagyobb Tanórája projekt szeptember 28-án. Tehát valahol jelenben írom a "történelmet" a mi Anyahajó Stúdiónk életében.

Néhány nappal ezelőtt a Sulinet portálról értesültem arról a nagy kezdeményezésről, amelyet az ENSZ hirdetett meg, s amelynek magyarországi lebonyolítója a PontVelem Okos Program szervezője, a PontVelem Nonprofit Kft. A projekt célja, hogy egy időben ismertesse meg a világ gyermekeivel azt az újonnan megfogalmazott 17 Globális Célt, ami Földünk fenntartható fejlődését leginkább szolgálja.

Mint ahogyan eddig is, úgy most is, hétfőn reggelre megírtam Anyahajó blogunkban heti programunkat, amelyben ki-ki erejéhez, képességéhez mérten szokott részt venni. A gyengébb csapattagok mindig kisegítik az erősebbeket, s hátulról viszont mindenkinek én segítek. A Világ Legnagyobb Tanórája internetes oldalán lehetett válogatni a letölthető tananyagokból. Előzetesen átnézve az anyagot, azt kerestem, hogy mi lenne az, ami az én kis Csapatom aktuális fejlettségi szintjének legmegfelelőbb lenne. Úgy találtam, hogy a felkínált 5 perces videó számukra érdekes , könnyen értelmezhető lesz, így erre esett választásom:

S hogy ebből egy tanóra kerekedjen, az úgy történt, hogy előzetesen elolvastam számukra az Anyahajó blog bevezető mondatait , majd egy kicsit átbeszéltük a dolgokat. Ezután megnézték a videót azzal az útmutatással, hogy jól figyeljenek, mert ebből lesznek a kvízkérdések. A Redmenta alkalmazást használtuk erre. Direktcíme az Űrutazás volt, így találtak rá a gyerekek saját tesztjükre. Eredményüket lefotózták, majd bloghajóikba illesztették be. Úgy gondolom, hogy összességében ismét egy komplex fejlesztés részesei lehettek, hiszen olyan összetett feladat volt ez, amelyben több részképesség együttes fejlesztése történhetett meg. Az a  sokat emlegetett Montessori -féle kozmikus nevelés fényesen megújítva ragyog a 21.század modern technológiájának köszönhetően. Hiszen a nagy Dottoressza célja is a világbéke, a nemzeteket összefogó kozmikus kapcsolat megteremtése volt.. Mi most egy pillanat alatt összekapcsolódhatunk bolygónk sok népével, s valósíthatjuk meg közösen a 17 Globális Célt Földünk megmentéséért.

A kép forrása: http://bit.ly/1L14yev

A gyermekek digitális írás-olvasási képességfejlesztése e projekt során is folyamatos lehetett. Emlékezőképességük ugyancsak próbára lett téve a tesztkérdések során. Segítségül visszaforgathatták a videót arra a pontra, ahol az adott kérdésre a választ megkaphatták. Annyit azért segítettem nekik, hogy megmondtam hányadik perc/másodpercnél lelhetnek rá a helyes válaszra. Jó kis finommotorikai gyakorlat volt a keresgélés az egér segítségével. Természetesen közösen hoztuk ki a jó eredményeket a tesztek során... Miért is ne? Hiszen a sikerélmény megtapasztalása, mint egy falat kenyér, annyira szükséges egy gyógypedagógiai fejlesztésben. És már oly sokszor tapasztaltam, hogy amit együtt oldunk meg, sokszor jobban megmarad emlékezetükben, mintha egyedül kínlódtak volna meg egy adott feladattal. 

Egy kis bepillantást hoztam abból, hogy hogyan is nézett ki a Világ Legnagyobb Tanórája a mi Anyahajó Stúdiónkban:

Mint látható, egy ilyen projekt sikeres megvalósításához igencsak szükséges a számítógép és az internet . Sok helyen járok, sok mindent tapasztalok pedagógustársaim eszközellátottságát illetően. Azt mondhatom, van olyan is , amikor bizony le kell gyűrnöm irigységemet, hiszen olyan gazdag eszköztár van egy-egy intézményben, hogy másnap már szívesen ott folytatnám gyakorlatomat. Viszont vannak kollégák, akik sokkal nehezebb körülményekben dolgoznak , ami a modern technológia ellátottságát illeti. Voltak már, akik megkérdezték tőlem, hogy én hogyan oldom meg az IKT-val támogatott óráimat. Talán egy külön regényes blogbejegyzés lenne ehhez szükség, hiszen immár 15 év van mögöttem, ami tele-tele küzdéssel... De mindig jelszavam volt a "Soha nem adom fel!"
Bujkáltam régi , rossz számítógépek alatt rendszergazda híján könnyes szemekkel, hiszen akkor még fogalmam sem volt arról, melyik zsinórt hova is dugjam be... Viszont halmozottan sérült kis diákjaim csodát éltek át a programok megismerése során, így nem csüggedtem... Haladtam, tapostam az utat, árral, széllel szemben. Anyagi források híján kerestem , kértem, zörgettem, pályáztam, a olykor- olykor megnyílt az Ég, s lettek Jóakaró emberek körülöttem. Így nyertem egy interaktív táblát anno, amit ott is hagytam gyermekeimnek abban a reményben, hogy örömmel használják a mi napig is.
Kilincseltem igazgatóknál, hogy fejlesztéseimet az informatika termekben végezhessem. Voltak szigorúbb és voltak megengedőbb vezetők körülöttem... S most nagyot ugorva, örömmel, hálával mondom el, hogy a Zuglói Benedek Elek EGYMI utazó gyógypedagógusaként lehet egy kis külön szobám a Heltai Gáspár Általános Iskolában, ahol ami Anyahajó Stúdiónkat rendezgetjük, gazdagítjuk szép lassacskán. Egy használható asztali számítógéppel kezdtem ott munkám 3 évvel ezelőtt. Ekkor találtam rá keresgéléseim során egy kis pályázatra, ahol 3 használt számítógépet nyertem. Készítettem is róla egy blogbejegyzést. A ClassBox nyereménypályázatán pedig egy kis tabletet nyertem, amire ugyan nem sok játék fér, de azért ennek is nagyon örültem. Látva körülöttem a tabletek , okostelefonok térhódítását, részletre vásároltam egy okostelefont a régi helyett, s egy Samsung tabletet. Bizony mindhárom használatban van Stúdiónkban, őrizve, figyelve...S ha nincs internet, akkor készenlétben vannak az analóg tanulási technikák, a manuális társasjátékok , kártyasorozatok, a sakk, a beszélgetés és még sok minden más.Természetesen nekem, utazó gyógypedagógusnak egyszerűbb a dolgom, mintha ezeket a problémákat osztálykereteken belül kellene megoldanom.
Ezzel együtt biztatok minden kedves Kollégámat, aki esetleg még e rögös út elején jár, ne csüggedjen, mert van értelme küzdelmeinknek! Hálás gyermekek, akikhez nyelvükön fogunk tudni szólni. megértve a kor kihívásait.
Vannak még  álmaim, terveim... De majd látjuk, hogy a "Nagy Karmester" meddig enged még játszani...

Tovább olvasom!