2012. február 23., csütörtök

Új bort új tömlőbe,- avagy innovatív módszerek a pedagógiai mérés-értékelésben

Akinek az elmúlt napokban kedve és főleg ideje volt szörfözni a neten, bőséges beszámolót kaphatott a Szegeden megrendezésre került Sulinetwork Konferenciáról. Ki-ki azt emelte ki mondandójában, ami éppen közel áll kutatási területéhez, napi pedagógiai tevékenységéhez. Igen terjedelmes lenne ugyanis, ha mindenről mesélnénk, ami a" Digitális Mozdonyvezetők Közösségében" történt a három nap alatt. A titulus magyarázatáról Ollé János blogjában olvashatunk. (Utólagos megjegyzés: időközben a blog elérhetetlenné vált.) Ennek értelmében most én is csupán arra szorítkozom, ami talán a legnagyobb örömöt jelentett a sok előadás közül. Számomra különös jelentőséggel bír az, amikor kutatási eredmények igazolják azt a gyakorlatot, amit sokszor ösztönös "megérzések" alapján kezdtem el a gyógypedagógia területén. Amikor évekkel ezelőtt kedvem támadt alkalmazni az IKT eszközeit gyermekeim között, azt a pozitívumot ismertem fel benne, amiről Dr. Molnár Gyönygyvér egyetemi docens beszélt plenáris előadásában Szegeden. A sérült gyermekek esetében különösen szembetűnő az a különbség, amit egy manuális fejlesztő eszköz és egy webkamerás, mikrofonos, számítógépes környezetben történő mérés-értékelés  esetén láthatunk.Ilyen megtapasztalások alkalmával  szinte világgá kürtöltem volna mindenkinek, hogy: "Emberek! Ezek a gyermekek sokkal többet tudnak, mint amit ti lemértetek! Csak ültessétek őket számítógép elé, adjatok nekik kedves, játékos fejlesztőprogramokat, és majd ámultok, mire lesznek képesek!"
S ím most a tudomány hozza az örömteli, jó hírt! Igen! Forradalmian új megoldást hozhat a számítógépes játékokba ágyazott mérés-értékelési technológia!


Az iot.hu IKT hírportál jóvoltából  egy rövid interjút hallhatunk, amely Molnár Gyöngyvérrel készült a konferencián: 



Örök érvényű igazság: Új bort új tömlőbe illik tölteni. Modern, új világunk tőlünk, pedagógusoktól is ezt követeli meg. Ne féljünk tehát az újtól! Ne mondjuk azt, hogy : "Jobb az ó"! Segítsük hát új mérés-értékelési eszközeinkkel a kezünk alatt felnövekvő nemzedéket! Meggyőződésem: ha valaki megízleli az "új bor" "édes nedüjét", soha nem fog visszatérni a régihez.

Így jártam én is 2008-ban, s ím, akkori, első élményeimet most összefűztem egy Photo Story-val:

2012. február 14., kedd

Fény az alagút végén,- avagy módszerváltás a címkézés helyett

Talán nem véletlen, hogy  többen és több fórumon is  írtak  az elmúlt napokban lezajló Digitális Nemzedék Konferenciáról. Ha egy mondattal kellene jellemezni a nap eseményét, akkor ezt mondanám: " kiszabadult a szellem a palackból". Igen! Hiszen az előadások sorozata egyértelműen azt igazolta, hogy valami forradalmian új indult el a pedagógia területén. A kutatások eredményei, valamint a terepen aktívan dolgozó pedagógusok tapasztalatai összecsengve azt bizonyítják, hogy nincs idő a késlekedésre. Kezünkben van a megoldás kulcsa , csak élnünk kellene vele. S ha nem lesz elég bátorságunk ehhez, akkor csak egyre súlyosbodó bajoknak nézünk elébe. Azt ugyanis talán mindannyian tapasztaljuk, hogy valami nincs rendjén, valami nagyon "kicsúszott a kezünkből". Megszokott tanítási módszereinkre egyre több diákunk mond határozott nem-et. Valljuk be, hétköznapjainkban olykor-olykor csak "sötétben tapogatózunk", keresve a megoldást ,  a tanítványainkhoz vezető utat. Azonban bizton állítható: látni a fényt az alagút végén! Vannak ehhez segítők, fáklyavivők, akik mutatják az irányt, a jövő iskolája felé. 
Mint gyakorló gyógypedagógus, kiváltképpen örültem Gyarmathy Éva kongresszusi előadásának, aki olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyekről én is hasonlóan vélekedtem, csak eddig nem volt igazán bátorságom papírra vetni mindezt. Ezért hát először is abból a cikkből idézek, ami az Oktatási Hivatal Portálján jelent meg. Tasi Katalin így ír többek között: 
Gyarmathy Éva pszichológus nemrég Ki van kulturális lemaradásban? című cikkében a következőket írta a mai kor gyermekeiről, akik egyszerre néznek filmet az interneten, közben esetleg chatelnek, ráadásul még telefonálnak is. „A digitális korban az agyat elárasztják az ingerek, és az ennek megfelelő feldolgozásra formálódik. A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint digitális bevándorlók, viszont módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek…rövid intuitív többcsatornás tevékenység a természetes közeg,  hosszabb egyirányú módszeres tevékenység megterhelő.”   
Mit jelent ez az oktatás gyakorlatában? Azt, hogy ők másképp tanulnak, és ennek megfelelően másfajta oktatási módszereket is igényelnének, mint a korábbi generációk. A pszichológus szerint a gyerekek élményigénye kielégül, de az idegrendszerük nem kap elég ingert a fejlődéshez. „Virtuális világban virtuális képességekkel fejlődnek” – írja Gyarmathy. Majd megállapítja: „Hamarosan ráébrednek 
majd a  szakemberek, hogy megváltozott képességei miatt valamilyen mértékben az összes digitális bennszülött sajátos nevelési igényű, vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség, és nem címkézésre.”  
Félelmetes arra gondolni, hogy mi, a fejlődésben megrekedt pedagógusok "termelnénk ki" azt az egyre sokasodó  különböző F kódokkal ellátott sajátos nevelési igényű gyermeket?! Látva a szülők aggódó, kétségek között vergődő állapotát, súlyos felelősséget érzek e tekintetben. Az elmúlt években többféle munkakörben is tevékenykedtem a gyógypedagógia területén. Most jelenleg utazó gyógypedagógusként fejlesztem az integrációban oktatott, sajátos nevelési igényű gyermekeket. Így van időm , hogy egyénileg megfigyeljem őket, s a személyre szabott fejlesztést a lehető legjobb eszközökkel végezzem. Megdöbbentő tapasztalatom, hogy a súlyos tanulási nehézséggel, magatartászavarral, hiperaktivitással, netán autizmussal diagnosztizált gyermekek milyen hihetetlen módon megváltoznak, ha a foglalkozások során az IKT (információs és kommunikációs technológia) eszközeit "bevetem". Azok a készségek, amelyek látszólag nem működnek esetükben, egy ilyen virtuális környezetben biztonsággal megmutatkoznak. Ilyenkor gondolok bele abba, hogy micsoda meglepetések lennének a diagnosztikus mérések során, ha a vizsgálandó gyermekek mérését digitális eszközök segítségével végeznénk el. Nagy örömmel láttam a IV. Oktatás Informatikai Konferencián, hogy komoly  előrelépések vannak ebben a tekintetben. 
Visszatérve az IKT-val való fejlesztésekre, óráim során sokszor megdöbbenve tapasztalom, hogy ezek az úgynevezett "papiros gyermekek" olyan digitális tudás birtokában vannak, hogy mi bevándorló pedagógusaik csak tanulhatunk tőlük. Foglalkozásaim leggyönyörűbb pillanatai,amikor ők okosítanak ki engem valami olyanra, amit ők már biztonsággal tudnak. 
Aki egy kicsit is bepillant az utazó gyógypedagógusok tevékenységébe, kissé rémüldözve tapasztalja a szinte megoldhatatlannak látszó problémákat. Kevés a státusz, de egyre sokasodik a kódokkal ellátott fejlesztésre szoruló óvodás és iskolás gyermek. Nem kívánom "túldramatizálni" a dolgokat, de szívem szerint most "megkongatnám a vészharangot". Meggyőződésem, a szemléletváltás 24-ik óráját éljük meg. Ha akarjuk, ha nem, a most születő, és felnövekvő nemzedék a digitális nevet viseli. Előbb, vagy utóbb ezek a gyermekek  a számítógép elé ülnek. S ez az idő egyre inkább az "előbb" kategóriába tevődik. Nem véletlenül helyeznek nagy hangsúlyt a szakemberek a korai fejlesztésre. Ez ugyanígy vonatkozik a digitális képességek témakörére is. Ha időben nem segítjük felcseperedő gyermekeinket a számítógép helyes használatára, akkor már az esetleges rossz alkalmazásokról nagyon nehezen tudjuk leszoktatni őket. Ezért merek bátorítani minden óvodavezetőt és óvoda -pedagógust, hogy merjék eszköztárukba engedni az információs és kommunikációs technológiát, akár az interaktív táblát is. Megfelelő szakmai tudással, megfelelő adagolással forradalmian új módszereket vihetünk be napjaink pedagógiai gyakorlatába. Talán elmúltak azok az idők , amikor félve, akár titokban kellett alkalmaznunk a jobbnál-jobb oktatási szoftvereket. Vannak, akik már jó előrementek, de bármikor, bárkinek szívesen segítenek az IKT használat tekintetében. 
Tudjuk, hiszen hányszor hangoztatjuk: nem az eszköz az első, hanem a pedagógus személyisége. Tehát megtartva a jól bevált hagyományos eszközeinket,  ötvözzük módszertárunkat a vadonatújjal! Hitem és meggyőződésem, hogy ennek hamarosan kézzelfogható eredménye lesz. Látom a fényt az alagút végén: csökkenő számú szakértői véleménnyel ellátott gyermek, ám egyre sokasodó, különleges adottságokkal rendelkező, tehetségét gyönyörűen kibontakoztató ifjúság a körünkben!

2012. február 12., vasárnap

"Mi az, hogy én vagyok hiperaktív, ők vannak lelassulva!!!"

Röviden és tömören, számomra a címben megfogalmazott gondolat a Digitális Nemzedék Konferenciájának summás üzenete. Dr. Gyarmathy Éva PhD klinikai szakpszichológus plenáris előadásában idézte ezt a mondatot. Egy hiperaktívnak diagnosztizált gyermek kijelentése, amely kiválóan alkalmas számunkra gondolatébresztőnek. Hála a digitális világ  jó lehetőségének, szinte minden előadás utólag is megtalálható az érdeklődő keresőknek. Bejegyzésem igencsak hosszúra nyúlna, ha mindazoknak prezentációját beilleszteném, amelyek hasznos üzenetet hordoznak. Így most csupán a plenáris előadások videóját hoztam el blogomba, ahol Gyarmathy Évát is hallhatjuk a 32-ik perctől. De érdemes időt szánnunk valamennyi Előadó meghallgatására is, hiszen ma olyan időket élünk meg a pedagógiában, ahol nagy szükségünk van iránytűre, útmutatóra. Szómat tovább nem szaporítva köszönöm meg a Szervezőknek, hogy lehetővé tették sokunk számára a konferencián való részvételt.
Most már ismét csak rajtunk a sor, hogy egy irányba hajózva, erőinket egyre jobban összpontosítva jussunk révbe, s találjuk meg a célravezető "közös hangot" a ránk bízott, jobb sorsra érdemes digitális nemzedékkel.
S most következzenek hát a Digitális Nemzedék Konferenciájának plenáris előadásai. (Utólagos megjegyzés: Időközben a felvételek elérhetetlenné váltak, így a Tanulmánykötetet tudom ennek hiányában megosztani a Kedves Olvasóval. Gyarmathy Éva a 9. oldaltól ír az előadásáról, amelynek címe: "KI VAN KULTURÁLIS LEMARADÁSBAN?")

http://bit.ly/2uRR6N3

2012. február 7., kedd

Virtuális osztálytermek (e-learning 1), - avagy a Sulivilág bemutatása a IV. Oktatás-Informatikai Konferencián

Épp hogy "belaktuk" magunkat a Pilnetwork oldalán, máris megkaptuk első e-learning tananyagunkat a PIL Akadémián. Előzetesként azonban egy kislexikont nézhettünk át, hogy tisztában legyünk a tanuláshoz szükséges legfontosabb alapfogalmakkal.

Tananyagunk izgalmas, jövőbe mutató, ám a jelenben megvalósítható témája az iskolai munka új terei, a digitális osztálytermek bemutatása. Egyfajta kedvcsinálónak is beillik az a paletta, amit a dokumentum tartalmaz.

Nem tagadom, igen megörültem tananyagunk témakörének, hiszen hónapok óta kedvelt virtuális helyem a Sulivilág iskolai, internetes közössége. S minden mindennel összefügg igazsága átszövi élethosszig tartó tanulásom szakaszait. Ugyanis a TanárBlog oldalán olvastam először a Sulivilágról, és ím most itt okosodom  a Tanárblog Szerkesztői által mentorált PIL Akadémián. S örömömet tetézi, hogy a napokban lezajlott IV. Oktatás-Informatikai Konferencián azt a gyakorlatot mutathattam be egy szekció keretében, amit kis diákjaimmal a Sulivilág virtuális tanulási környezetében valósítottunk meg. A konferenciára benyújtott absztraktom rövid összefoglalót nyújt tevékenységünk hogyanjáról. A Tanulmánykötet 79.oldalán olvashatunk erről: 

http://bit.ly/2uknULn
A mi Sulivilágunk így került bemutatásra az ELTE Pedagógikum Központjában 2012. február 3-án:

2012. február 6., hétfő

PIL Akadémia - " a tett színhelye"...

Új ismeretség a konferencián


A PIL Akadémia élménydús nyitókonferenciája után folytatódnak dolgos hétköznapjaink. Szétszéledtünk a szélrózsa minden irányába, ám a kapcsolat tovább folytatódik, csak éppen nem offline, hanem online állapotban.  Virtuális találkozóhelyünk a Pilnetwork nevet viseli. S hogy mi minden történik "berkeinken belül", azt mentorunk, Nádori Gergely emígyen meséli: 








Úgy gondolom, rohanó világunkban egyre inkább felismerjük az eLearning jó lehetőségét. Hiszen akkor, amikor időbeli és más egyéb vonatkozású korlátaink nem engedik meg a sűrű személyes találkozást, egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy a tudás, a közösséghez tartozás különös jó érzése "házhoz jön"... Csak ki kell nyitnunk kis notebookunkat, és máris kitágul a világ előttünk... Kommunikálhatunk, tanulhatunk, tartalmakat oszthatunk meg egymással. Építhetjük azt a közösséget, akiknél már nem akadály a személyes találkozás hiánya. S ha egyszer-egyszer szemtől -szembe  is   megadatik ez a lehetőség,  annál nagyobb lesz az élményünk,  örömünk. 
Tehát kedves PIL Akadémiás Társaim! Találkozunk a "fedélzeten", vagyis a Pilnetwork felületén!