2019. március 9., szombat

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 9.



Utunk során elérkeztünk utolsó állomásunkhoz, a 9-ik kihíváshoz. Feladatunk, hogy építtessünk meg valamit Agentünkkel egy üres terepen. Barnikámmal meg hánytuk vetettük a lehetőségeket, amelynek eredménye egy piramis építése lett. Én a könnyebbik oldaláról fogtam volna meg a dolgot. Azaz, hogy a Minecraft EDU-ban elhelyezett kész építmények közül válasszuk ki a piramist, hiszen annak a kódsorát is megkaphatjuk. Barni hallani sem akart erről természetesen, mondván, hogy az számára nem kihívás. Így hát elkezdődött ismét a nagy munka, fejtörés és gondolkodás. Barni, amikor csak tehette, bejött hozzám, és a számára kialakított szoba sarkába ülve írogatta a kódsorokat, számolt, kísérletezett, hogy az Agentje úgy építse a piramist, ahogyan ő elképzelte. Ha ebbéli munkáját mind videóra vettem volna, bizony sok időbe tellene, azok végignézése. Így csupán ízelítőként ragadtam ki tevékenységéből 5 és fél percet, hogy kitartását, elszántságát némileg érzékeltessem. 
Szeretem, amikor a feszült percek valami miatt kacagásban enyhülnek meg. Így történt a komoly piramisépítés közben is, amelyet a most következő kis filmecske végén meg is örökítettem. 
Elmondhatom, hogy a Barnival való együtt-munkálkodásunk során megismerhettük egymás gyengéit és erősségeit. Igen, nem szégyen számomra, hogy egy tanítványom látja gyengeségemet valamilyen területen. Barni ezzel nem élt vissza, sőt sokszor említette, hogy ez számára milyen megtisztelő, hogy elismerem tudását egy  adott témakörben. Ezek alapján merte számomra a munkát beosztani, ami egy úgynevezett "segédmunka" volt az ő érdemi tevékenységéhez képest. Ennek felismerése történik a következő felvétel végén, ami egy jó kis kacagásban realizálódik mindkettőnk részéről.

Íme: 



Úgy gondoltam, hogy a 9-ik kihívás kódsorainak elkészültével véget érnek izgalmaim a számomra új tudást nyújtó Minecraft EDU-t illetően. Ám Viktorkám még tartogatott meglepetést nekem az elmúlt héten. Azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a 9-ik kihívás teljesítésénél én is legyek bent a világában. Próbáltam kibújni eme megtisztelő meghívás elől, de Viktor nem tágított,  kérése határozott volt. Ő az, akiben hatalmas motiváció és eltökéltség van a tekintetben, hogy YouTuber legyen. Így, amikor csak lehet, feladatát az OBS Stúdióval fel is veszi, persze a vágásokat , szerkesztéseket tőlem kéri még ez ideig. Egyszóval: megszületett egy videó, amit elhoztam blogomba, mert  - úgy gondolom - igen sok tanulsága van. Abban a reményben vagyok, hogy aki rászánja idejét 26 perc erejéig a film végig nézésére, érzékelni fogja a háttérinformációkat. Olyan játszótársakká váltunk néhány percre, amely során teljesen elfeledtük a tanár-diák távolságtartó viszonyát. Sőt, hagytam, hogy Viktor irányítson, ami persze teljesen egyértelmű volt. Ugyanis  - katonásan bevallva - nem lettem profi Minecraftos az évek alatt... Csak csodálom a gyerekek készségszintű eligazodását, tudását a játékban. Némely tekintetben valamiféle vágatlan videóként hagytam meg néhány jelenetet, hogy a Kedves Érdeklődők arcára mosolyt derítsek. Olyan fantasztikus módon vezényelte le Viktor a teendőket, folyamatosan kreatív ötleteivel fűszerezve azokat, aminek láttán valósággal ámultam. Ezek azok a gyerekek, akiket nemigen lehet a kötelező , megszokott utakon járatni, mert azonnal valami más megoldás, születik meg bennük. Persze én ennek könnyen utat engedek, hiszen nincs szigorú tantervi előírás, amit tűzön-vízen keresztül teljesíttetnem kell. Ismét bebizonyosodtam a Viktorral történő közös játékunk során, hogy jogos helye van a Mincraft játéknak a komplex gyógypedagógiai személyiségfejlesztésben. Látszólag, némelyek számára nem megengedhető módon adta ki Viktorkám számomra a parancsokat, és néha még bosszankodott is, ha kissé ügyetlenkedtem a karakteremmel, de olyan hálás , hogy játszótársa vagyok , hogy ragaszkodása, irántam való tisztelete, szeretete számomra megható. Szóval a következő videóban eltértünk jócskán a megszokott úttól... Viktorkám katonai szkinekkel ruházott fel mindkettőnket, sőt cigarettát is adott a kezembe, mert egy hadsereg parancsnokhoz ez  hozzátartozik. Perceken át csodálhatjuk Viktor kraftoló tudományát, amit szinte követni sem bírtam. Annyira aranyos volt, amikor ágyat készített számomra a kis menedékházába, és ágyba parancsolt, hogy aludjak... Aztán csak eljutottunk végre a 9-ik kihívás teljesítéséhez, ami megint csak nem a szokványos módon történt. Ugyanis valahogyan égbe repült a kis Agent, és a levegőben épült fel   a piramis. Hadd ne mondjam, Viktor ennek felettébb örült, hiszen a furcsa helyzet újabb ötletekre serkentette, s mint a mesében, nála minden megtörténhet. A piramis tetejét autónak építette meg egyszeriben, ahova három ülőhelyet készített: nekem, az Agentnek, és saját részére. Ezután már csak a közös fotózás következett, amit megint csak hatalmas kitartás árán, sok próbálkozás után vitt teljességre.

 Hiszem, hogy az a tudás, amit gyermekeink a Minecraft játékában önfejlesztés útján elsajátítanak, az transzferhatásként fog működni más , egyéb vonatkozásban.

Így néz ki egy fiúcska komoly játéka, ha utat engedünk szabad szárnyalásának:




Projekttevékenységünk 9-ik kihívása Anyahajó Stúdiónk, azaz digitális osztálytermünk oldalán, ITT tekinthető meg.

Bár véget ért utunk a Code Builder Tutorial izgalmas világában, ám még vár ránk egy komoly feladat.
A projektproduktumok elkészítése következik ugyanis az előttünk lévő foglalkozások alatt.
Mint már említettem, és azok, akik projektnaplónkat végigkísérték az elmúlt hetek alatt, láthatták, hogy az egyes kihívások teljesítéséről mindenki készített felvételt a Minecraft EDU belső kamerájával, amit a játékban lévő könyvbe gyűjtött össze. Ezt a könyvet fogjuk exportálni, és a PowerPoint alkalmazás segítségével egy zenés albumban megjeleníteni. Három alkalomra osztottam be a feladatot, hiszen szeretném, hogy a prezentációkészítés alapjait is  elsajátítsák a gyerekek, amíg még egy kicsit velük vagyok. Pontról-pontra fogunk szépen haladni a szerkesztés során. Úgy gondolom, ez olyan műhelymunkánk lesz, amiről nem szükséges videófelvétel. Tehát most szépen elvonulunk az Anyahajó belsejébe három hétre, és reméljük, sikeresen megszülethetnek a projektproduktumok, és megnyitható lesz mindenki könyvecskéje egy online Padlet falon megjelenítve.

2019. március 2., szombat

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 8.



Közeledve A 8-ik kihíváshoz, ismét összeült Barni és Sebi, a "szerencsés páros". Most sem  kis feladat előtt álltak, mert egy menedékház építésének kódsorát kellett megalkotniuk. Természetesen Barnustól vártuk szokás szerint az ötleteket, Sebi pedig hűen asszisztált, és szurkolt, hogy a nagy mű elkészülhessen.  Most is hoztam néhány percet közös munkájukról. Annyit el kell mondanom, hogy volt készen építőanyag, és minden szükséges dolog, ám Barnikám mindig szereti megmutatni új tudományát. Így a videó elején tanúi lehetünk annak, miként kraftol barkácsasztalt, és állít elő két kemencét házikójának. Ezután komolyan elmélyed a munkába, hogy a programsorokat megalkossa kis Agentje számára. Sebivel feszült figyelemmel lestük minden rezzenését... Valóban lehetett látni, érezni azt a koncentrált figyelmet, amivel maga elé képzeli az építkezés menetét. Jó kis stratégiai gondolkodásfejlesztés! Amikor láttam, hogy nehéz megbirkózni Barninak a feladattal, megkérdeztem tőlük, hogy nem akarnak-e tutoriál videót segítségül hívni a megoldáshoz? Nagyon tetszett reagálásuk, amely teljesen elhárította maguktól a felkínált segítséget. Sebi így válaszolt: " "Irma néni! Mi rájövünk saját kútfőből, hogy hogy kell ezt összerakni! Mi nem nézünk tutoriálokat..." Barni pedig huncutul hátrafordult, és két kezével mutatva agyacskájára, csak  ennyit mondott: "Gondolkozni... Sokat gondolkozni..." Ennél örömtelibb választ nem is adhattak volna, hiszen ez a célja foglalkozásainknak. Azaz a felfedező tanulás, a próbálkozás, a sorozatos önkorrekció, amely hatékony gondolkodásfejlesztést eredményez. S egyszer csak a sok hibajavítás után elhangzik Barni részéről: "Elindítom..." Ujjait  a kamera elé téve, jelentőségteljesen számlál vissza: "Három, kettő, egy..." Szinte lélegzetvisszafojtva figyeljük a kis Agentet, ahogyan halad, és szorgos kezecskéivel emeli a falakat. Barnikánk pedig megelégedetten jelenti ki: "Tökéletesen kész van..."
Ám egy tökéletesnek látszó kódsort is lehet továbbfejleszteni. Egyik nap ugyanis úgy jött be hozzám Barni, hogy javított a programon, miszerint nem kell manuálisan kinyitni az ajtót építés közben , hogy ne legyen útjában az Agentnek, hanem megoldotta redstone szerkezettel. Természetesen gratuláltam neki, s a többiek már az új verzióval építették meg Kis Ügynökeikkel menedékházikóikat.

Következzen hát az a kilenc és fél perc, amely bepillantást nyújt abba, miként is készült el Barni által a 8-ik kihívás programja:



Projekttevékenységünk ezen szakaszának részletes leírása Anyahajó Stúdió, azaz digitális osztálytermünk oldalán ITT olvasható.