A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 7.

Utunk során elérkeztünk hát a 7-ik próbáig, ami - őszintén bevallva - nem kis kihívást jelentett számunkra. Egy hegyet kellett "meghódítani", azaz fákat kivágni, és különböző érceket kibányászni. 

Ehhez kellett Barninak kódsorokat készíteni, hogy az Agentünk, vagyis az Ügynökünk hajtsa végre a parancsot. A most következő 20 perces videó - úgy gondolom - hűen tükrözi azt a komoly, sokszor feszült helyzetet, amikor megszületnek a parancssorok Barnikám elméjében. Én ezekhez nem sokat tudok hozzátenni, csupán a lelket tartom benne, hogy a küzdelmet ne adja fel. És nagy örömömre nem is adta fel! Olyan gondolkodási műveletekre van szüksége ilyenkor ugyanis, ami hosszú távú, csodás befektetés számára a jövőt illetően. Nem is sokat írok erről, hiszen, ha lesz olyan kedves Olvasó, aki rászánja idejét a videó megnézésére, többet fog megérteni abból, mintha meglátásaimat én írnám le. Még annyit hozzáfűznék a filmecske megnézése előtt, hogy szerencsés módon Sebi is bent volt nálam, amikor Barni a kódsort tesztelni szerette volna. Így kapóra jött kis barátja. Én pedig csodálattal szemlélem őket ilyenkor, és csak kívánom, hogy bárcsak lennének továbbra is ilyen jó barátok!

Így született meg hát a 7-ik kihívás kódsorainak kidolgozása Barnikánk jóvoltából: 

Képekben is megörökítettem a két kisfiú együttes munkáját, mert igazán példaértékűnek tartom azt, ahogyan szépen együtt dolgoztak:

A kódsorok kidolgozása mindig hamarabb történik, hiszen nem kis időt igényel a megoldás, valamint  az, hogy én kellő biztonsággal tudjam a gyerekek számára feladatként felkínálni a következő küldetés teljesítését. 

Február 18-ától indult a 7-ik kihívás projekttevékenysége. Vágták a gyerekek a fákat, bányászták a különböző érceket, természetesen az Ügynökük segítségével. Látom, ki milyen mélységben tudja elsajátítani a kódolás alapjait, ismerve képességeiket, így tudom őket segíteni abban, hogy a feladat, se könnyebb, se nehezebb ne legyen számukra. Egyébiránt a tevékenység nem csupán a kódsorok megírásában merül ki,  hanem sok, más. a digitális pedagógia témakörében ismert alkalmazások elsajátításában  is. Úgy, mint saját belépési adatok tudása, email cím, Padletbe, Minecraft EDU-ba való belépés, képernyőfotók készítése, beillesztése a Padletbe, a Minecradt EDU játékában elhelyezett kamera,  könyv és toll szakszerű kezelése a térszemlélet intenzív fejlesztése mellett.

Most egy igazán rövid kis felvételt hoztam csupán ízelítő gyanánt, hogy miként is teljesítették a gyerekek a 7-ik kihívást. A  4 perces videó utolsó néhány mozzanata pedig megörökíti azt , amikor Barni bemutatót tart a hozzánk érkező vendégek számára:

Projekttevékenységünk 7-ik állomásának részletezése  Anyahajó blogunk, mint digitális osztálytermünk oldalán, ITT tekinthető meg.

Tovább olvasom!

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 6.

Nem kis gondot jelent manapság motiválttá tenni gyermekeinket a tanulást illetően. Ez különösen igaz a gyógypedagógiai fejlesztés során, amikor egy késő délutáni órában tér be hozzánk egy kisdiák a napi megfeszített menet után. Számomra mindig öröm, ha ilyen körülmények között mosolyt csalok arcukra, s azt látom, hogy a kemény munka ellenére is jól érzik magukat nálam. Végtére is a jókedv, a humor szerves része kellene,  hogy legyen a gyógyító pedagógiának. A 6-ik kihíváshoz érve kissé bajba kerültem. Egyre komolyabb próbák előtt állt kis Agentünk, amihez egyre komolyabb kódsorokat kellett alkotni. Mint már említettem, nem vagyok járatos a programozás tekintetében, így segítséggel készítem elő a gyermekek számára az egyes küldetések megoldásait. Az első kihívásoknál két kedves Kollégám, Szabó Imre és Izsák Dávid segített megoldani a feladatokat online üzenetekben. Viszont tovább nem akartam már terhelni őket, így megpróbáltam Barnikámat valahogy motiválttá tenni, hogy a robotépítésből szálljon ki most egy kis időre, és tegye magáévá a problémát. Miközben az ötödik kihívást teljesítették a gyerekek, egyszer csak azt mondtam, hogy aki megírja a 6-ik küldetés kódsorát, egy nagy bonbont kap tőlem ajándékba. Tudtam, Barnikám "gyengéje" az édesség felettébb való szeretése. S ekkor, mint a villám ugrott fel Barni a robot mellől, és ült azonnal a laptop elé, mondván, hogy ő megoldja a szántóföld telepítésének gondját. Szerencsés módon éppen Sebi volt bent nálam, akivel Barni nagyon szeret együtt dolgozni. Rögtön maga mellé is kérte, hogy majd Sebivel megírják a programot az Agent számára. Ebből egy fergeteges, jókedvű párban tanulás kerekedett, ahol természetesen Barni vitte a "prímet". Hagytam , hadd "bohóckodjanak", kacagjanak, mert már az önmagában feszültségoldó terápiás pillanatokat jelent. Ezen felül azért láttam, Barni valóban gondolkodik a megoldáson. Próbálkozások, újrakezdések sorozata jellemezte a munkát, miközben huncut módon a bonbon megszerzését mondogatták. És az erőfeszítés sikerrel is járt!

Íme:

Ismert mondás: "Evés közben jön meg az étvágy". Ez történt Barni esetében is, hiszen a jókedvűen, humorosan megalkotott kódsor után ő maga kínálta fel, hogy készít erről egy tutoriál videót társai segítése céljából:

Valahogy így képzelem el  azt a bizonyos kifordított osztálytermet. És még talán hatékonyabb is, ha kortárs által történik az ismeretátadás. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy a 6-ik kihívást  az Anyahajó Stúdió Csapata minden tagja

 megoldja. Ennek illusztrálására csupán egy kis bepillantást nyújt a következő rövidke kis felvétel:

Projekttevékenységünk 6-ik állomásának részletes leírása az Anyahajó blogunk, mint digitális osztálytermünk oldalán, ITT olvasható.

Tovább olvasom!

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 5.

Immár az 5-ik kihívás teljesítéséről is hírt adhatok, ami igen nagy öröm számomra. Amint már az előzőekben is említettem, mi nem informatika szakkör , avagy informatika óra során tanuljuk a kódolás alapjait elsajátítani , hanem egy gyógyító pedagógia keretében történő komplex személyiségfejlesztés során. Így hát a célmeghatározásom sem az, hogy programozó gyermekeket bocsássak útjukra. Viszont a fejlesztés komplexitását ideális módon szolgálja  egy modern, a gyermekekhez közelálló játékos, tanulási környezet. Ilyen lehetőség a Minecraft EDU is, amely - nem győzöm hangsúlyozni  - számos részképességet fejleszt komplex módon. Nem beszélve az emocionális hátteréről, amely lehetőséget nyújt egy különleges , tanítvány és pedagógusa közötti meghitt kapcsolatra, amelynek valóságos terápiás hatása van. Ennek némi érzékeltetésére hoztam blogomba a most következő, bő öt percet. Főző Attilától és még sok más, elismert digitális pedagógiát gyakorló pedagógustól hallottam számtalanszor, amit én magam is vallok, hogy önmagában a digitális eszközök használata nem jelenthet célt és megoldást a ma bajban lévő pedagógiánkat illetően. Az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia kiválóan szolgálhatja megújult pedagógiai módszertanunkat, ha személyiségünk, elhivatottságunk, szakmai tudásunk, gyermekek iránti szeretetünk segítő eszközeként visszük be kelléktárunkba őket. 

Adrikám lesz főszereplője a most következő bő, öt perces videónak. Látható a fenti képen, hogy kezét kezembe téve figyeli, olvassa az ötödik kihívás kódsorait. Lehet, hogy majd nem is a kódsor marad meg emlékezetében, hanem az, hogy Irma néni mellett ülve, kezét fogva oldotta meg a feladatokat. ...
Ide is illik, amit már több ízben is idéztem blogomban:

Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól.

A felvétel utolsó részében a háttérből szólal meg Barnikám, aki Édesapjával, Zsolttal együtt átvette Szabó Imrétől és Izsák Dávidtól , segítő Kollégáimtól a kódsorok megírását. Barni már a 6-ik kihíváson dolgozott ekkor, hiszen mindig előre kell mennünk a megoldásokban, hogy a gyerekek számára én magam is érthető módon mutassam be a soron következő küldetést. Barni minden szabad pillanatát, sőt  - halkan mondom - még a nem szabadot is - nálam tölti, csakhogy a robotépítésen és a kihívásokon dolgozhasson. Nem mindig zökkenőmentes eme részvétel, hiszen a kötelező iskolai gyakorlatok néha sérülést szenvednek. De hát ő szegénykém minden percet még ki akar használni , amíg, az ő számára menedékül szolgáló és a sikerélményt hozó Anyahajó Stúdió, Irma nénivel együtt az ő szolgálatára állhat . Tudja, nyugdíjba vonulásom miatt ez már csupán néhány hét ...

Barni csodás módon dolgozza ki - önmagát fejlesztve -  a soron következő kihívások kódsorait. Mérnökinformatikus Édesapjával karöltve, vele konzultálva lesznek készen a végső megoldással. Szívem repes, mert látom, hogy a digitális eszközök megfelelő használata milyen módon segíthet akár egy család kommunikációjában, itt például édesapa és fia viszonylatában. Példaértékű számomra , ahogy segíti kisfiát édesapja, sőt, ahogyan elismeri tudását  egy-egy problémás helyzet megoldását illetően. Barninak sok baja van az iskolával, ezt itt, és most el kell, hogy mondjam... De ebben a vonatkozásban  nincs egyedül , hiszen sok-sok sorstársa volt és van... Itt csupán egy remény éltet, és nem hagy szomorúságban. Napvilágra jött ugyanis napjainkban egy könyv, amelynek szerzője Horgas Tamásné, Zsuzsi, pécsi életem egyik közelálló, baráti ismerőse. A könyv címe: "Sikeres magyar diszlexiások" . Tudom, Barni sikeres magyar diszlexiás, - egyelőre, még sajnos csupán az én szememben... De reményem erős, hogy szülői és pedagógusi támogatással, megértéssel sokak előtt is nyilvánvaló lesz a Csengeri Barnabásban rejlő kincs, tanításra alkalmas személyisége...

Íme az ígért néhány perc, amelyben az ötödik kihívás teljesítése jelenik meg:

Az 5-ik kihívás részletezése megtalálható ITT, azaz az Anyahajó Stúdió nevű digitális osztálytermünkben.

Tovább olvasom!

A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 4.

A 4-ik kihívásról szóljon most krónikám! Ám mielőtt a részletekre térnék, szükségesnek vélem megemlíteni azt, hogy  - bár a kódolás, programozás alapjaival ismerkedünk Anyahajó Stúdiónkban, - mégsem vagyok informatika tanár, s diákjaim nem informatika órára, avagy szakkörre jönnek hozzám, hanem egy fejlesztő foglalkozásra. Én csupán egy ideális , modern , játékos tanulási környezetet ismertem fel akkor, amikor először találkoztam pályám során kódolást , robotikát népszerűsítő projektekkel, úgymint az Európai Kódolás Hetével, s a Kódolás Órájával. Ezután egyik projekt hozta maga után a másikat, míglen odáig eljutott Anyahajó Stúdió Csapatunk, hogy több hetes, összefüggő , tematikus projektekkel haladunk, amelyek segítségével testre szabottan valósulhat meg a gyermekek komplex személyiségfejlesztése. Tudom, hogy nem informatikusokat neveltem ki munkám során. Nem is ez volt a célom.  De reményem szerint lesznek közöttük olyanok,  akik esélyt kaphatnak megmutatott tehetségük kibontakoztatásához. Nem titok, hiszen akik ismerik videókrónikáimat, tudják, itt elsősorban Barnikámra gondolok. Néhány hét múlva útjára kell őt bocsátanom, hiszen útjaink elválnak  nyugdíjba vonulásom miatt. Keresem a szálakat, kutatom a kapcsolatot, ki lesz az, kik lesznek azok, akik keresztüllátva Barni diszgráfiából fakadó súlyos nehézségein, fel fogják őt karolni, tovább tudják őt majd reptetni. Hiszen az elmúlt három év számos videókrónikája tanúsítja, miként repült felszínre hozott, és tovább ápolt tálentumainak köszönhetően. 

Teljesen nyilvánvaló lett előttem az utóbbi években, hogy mennyire más és más személyiségek vagyunk. Mindenki valami egyedi kincset hord magában, aminek megmutatása feszíti, s ha nem kap erre lehetőséget, milyen súlyos problémák adódhatnak belőle. 

Barnira visszatérve, most olyan lehetőségről álmodom, hogy ne egy  drága pénzen elérhető robotika szakkör pótolja majd az Anyahajó Stúdióban eltöltött éveit, hanem kaphasson mentor szerepet valahol, valaki mellett esetleg, akinek hasznos segítsége lehet . Mert Barni nem csupán a kódolásban, robotikában mutatta meg tehetségét, hanem annak tanításában is, és ez nagyon nagy dolog! Kortársakat ideális módon tudna segíteni, és bátorkodom hozzátenni, a magamfajta nem informatikus, ám az informatikát, kódolást, robotikát alkalmazó pedagógus társaknak is nagy segítsége lehetne. Én magam az ő támogatásával tudtam levezényelni Anyahajós Stúdiós projektjeinket.

Már írtam arról, hogy Barninak lehetőséget adtam arra, hogy bármikor bejöhessen hozzám , és a szoba egyik sarkában elhelyezett asztalnál kedvére építsen az EV3-as robot készleteinkből. Ez így volt az elmúlt héten is. Viszont, amikor szükséges, készséggel feláll helyéről, hogy a foglalkozáson éppen bent lévő társainak segítsen. A most következő videóban is szemlélői lehetünk ennek. 

Szerencsés módon Barni édesapja mérnök-informatikus, aki szintén készségesen , nagy örömmel segít a kihívások teljesítésében. Azt is írtam már az előzőekben, hogy a Code Builder tutoriál világának első felfedezésében két, jószívű kollégám, Szabó Imre és Izsák Dávid segített.  Talán a továbbiakban nem kell őket terhelnem, mert a segítő stafétát Barni és Édesapja, Zsolt vette át a hátralévő küldetéseket illetően.

A negyedik kihívást tehát Zsolt kódsora alapján teljesítettük, amihez némi segítséget Barni is adott a foglalkozások alatt.

16 perc és 50 másodpercbe sűrítettem bele az elmúlt héten történteket. Sajnos nincs olyan technikai felszereltségem, és tudásom, hogy a háttérzajokat kiszűrjem, ezért a Kedves Olvasó elnézését kérem . Délutánonként vannak a foglalkozások, amikor már folyamatosan zsibong a folyosó, Sanyi bácsi érces hangja behallatszik, amikor a portáról a gyermekeket szólítja. De fogjuk fel ezt annak, hogy így életszerű, iskolai a felvétel. Tanít minket is a feladatra koncentrálni, kiszűrve a zavaró hangokat.

A felvételben Barni röviden megmagyarázza a kódolásban használatos funkció lényegét Sebinek, aki szinte szívja magába a Barni által megmutatott ismereteket. Következik ezután Janka, aki döbbenetes számomra. Nem beszélek nehézségeiről, hiszen olyan pozitívumok megmutatója ő, hogy nincs kedvem, sem időm, hogy hátrányait taglaljam... Hatalmas elánnal veti bele magát az előtte álló feladatba. Amit csak lehet, önállóan old meg. Nem volt hajlandó a számára beimportált , kész kódsorral elindítani Agent-jét, kis Ügyvédjét, hanem eltökélten vállalta a sok-sok blokkból álló négy funkciós kódsorok bemásolását. Számomra megszégyenítő módon képes újratervezni. Számon tartva a foglalkozás utolsó percét is, dolgozik, próbálgat, kísérletezget, hogy az általa elképzelt, és kreatívan kiötlött Agenttel való közös felvétel a torony tetején sikeres legyen! Hallani fogjuk szavait:  "Én megoldom!" S ha mégsem sikerül, akkor: " Újratervezés!". "Megoldjuk máshogy! Van idő, 35 van!"

És tényleg megoldotta! Barni itt is mentorként állt Janka mellette.

Viktort láthatjuk a következő percekben. Számomra nem a kis Ügynök, hanem ő a kihívás elsősorban! Tudom, soha nem az lesz a foglalkozás menete, ha bejön hozzám, mint amit előre elterveztem. Tehát Jankám után én is ezt mondtam magamban, amikor Viktorkám a gép mellé ült, hogy: "Újratervezés...!" Igen, mert számára nem az Ügynök próbája a legfontosabb, hanem az a szerepalkotás, amelybe ő fog belebújni az adott feladat során.  El is kezdte kreálni önnönmagát , amely szerint , ahogy mondta, ő a negyedik küldetését, mint egy 2-ik világháborús katonaparancsnok fogja teljesíteni, akinek az egyik kezében tőr, vagy kés van, a másik kezében pedig cigaretta. Mint jó szülő igyekeztem belemenni a játékba, hiszen tudtam, Viktorkámnak most nem is a kódolás megtanulására van szüksége elsősorban, hanem valamiféle terápiás szerepjátékra. Végtére nem ezért vagyunk mi gyógyító pedagógusok? Tehát hagytam, hogy cigit vegyen a katonaparancsnok a kezébe, teljen az a drága idő, és ha nem sikerül a tervem, hát ne sikerüljön, csak ő  a játék révén egy kissé megnyugodjon, megpihenjen. Ugyanis a beszélgetőkörünk első percében ezt mondta rossz hírként, bal kezében szorongatva a kis labdát: "Fáradt vagyok Irma néni. És az  a baj, hogy otthon is fáradt vagyok..." Megszánva szegénykémet, végig gondolva mindent  itt a félévi hajrá közepette, s csak magamban mondtam:  "Nem csodálom Viktorkám, hogy fáradt vagy..." Nem taglaltam meglátásaimat, hanem inkább lehetőséget adtam számára az ellazulásra...

Végül  Dominik következik a sorban. Adottságainál fogva igyekeztem a feladatot testre szabni számára, hogy lépéseihez mérten adagoljam neki az ismereteket. Látom, hálás érte, és amit csak képes, elraktároz ismereteiben.

Még egy megjegyzés, mielőtt a videót beillesztem: a kihívások teljesítése után eddig mindig én szabtam meg, hogy legyen az Ügynökkel való közös felvétel. Ezen a héten ketten is, és éppen Janka és Viktor volt  az, akik kreatív ötletként a felvételt a torony tetejére tervezték. Nem álltam útjukba, és utólag nagyon örülök, mert ez az ötlet igencsak megdolgoztatta kognitív képességeiket.

Következzék hát a felvétel! Kedves Olvasóm! Ha kedved és időd van , térj be hozzánk néhány percre:

A 4-ik küldetés projekttevékenységének  részletezése az Anyahajó Stúdió , osztályblogunkban, 

ITT tekinthető meg.

Tovább olvasom!