2013. szeptember 18., szerda

Egyéni fejlesztés képszerkesztővel

http://edmypic.com/picadilo/

Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a kezünk alá kerülő gyermekek nem igazán szeretnek a tanításnak csupán passzív, befogadó résztvevői lenni. Ők alkotni, építeni, konstruálni kívánnak az ismeretszerzés folyamatában. Ehhez kiváló segítség számunkra a web2.0 gazdag eszköztára. Csupán a megfelelő alkalmazást kell ügyesen kiválasztani az internet adta lehetőségek tárházából, és a fejlesztési területeket figyelembe véve, az adott tanuló számára egy gondosan előkészített tanulási környezetként kell felkínálnunk az éppen akkor szükségesnek vélt programot. Ezután mi már csak háttérből kísérjük, facilitátorként segítve őt, ha megakadna az alkotás során. A sokféle lehetőség közül nagyszerű fejlesztőóra "kerekedhet" egy képszerkesztő program használatával. Ha először mi magunk végig megyünk a szerkesztés mindmegannyi variációján, tapasztalhatjuk, hány és hány részképesség fejlesztése rejlik egy ilyen munkában. Tudom, mert már több ízben is tapasztaltam, hogy szeretnek a gyerekek képet szerkeszteni. Főleg, ha saját magukról készített fotót csinosítgathatják, szépíthetik. A lassabban tanuló kisdiákok esetében gyakran probléma a szerialitás képességének hiánya. Egy képszerkesztésnél pl. sok mindent kell megjegyezni, hogy mi mi után következik. De ez csupán egyetlen a sokfajta képességfejlesztés lehetőségei közül. Kreativitásuk, alkotófantáziájuk, esztétikai készségük, gondolkodásuk,  matematikai készségük, szövegértési készségük, írásbeli szövegalkotó képességük, síkbeli tájékozódási képességük komplex módon, és legfőképpen élményszerűen fejleszthető. S ha angolul írt programmal dolgoznak a gyermekek, az adott esetben pompás angol gyakorló órának is megfelel. Megtanulhatják pl. az online szótár használatát. Angol szókincsük gyarapodhat ebben a számukra izgalmas elfoglaltságban. 
Csupán egy ötletként szerettem volna átnyújtani a most talált képszerkesztő programot, amelyet ki-ki osztályfokának, és tanulócsoportjának megfelelő módon használhat fel az oktatás színesebbé tétele céljából. 
Ahogy ráleltem a kis szerkesztő alkalmazásra, mondhatom, eljátszottam vele egy darabig. A szerkesztés lépései során egy csokor részképesség fejlesztési lehetőséget gyűjtöttem össze. Ahogyan már írtam az előzőekben , úgy most is megerősítem, nem kell félnünk attól, ha kisdiákjaink játékként élik át tanóráinkat, fejlesztő foglalkozásainkat. Lehet, hogy így még több ismeretet elsajátítanak, mintha szétszabdalva okítanánk őket, külön-külön szedve a feladatokat részképességeiknek megfelelően. S nem utolsó sorban, tennünk kell annak érdekében, hogy ne teherként éljék meg diákjaink az iskolai éveket, hanem gyönyörű, örömteli időszakként idézhessék majd fel sok év múltán is  diákéveiket.

2013. szeptember 13., péntek

TehetségSáv minden gyermek számára

http://sni-tst.eu/tarsaink


Utazó gyógypedagógusként járva-kelve iskolákban, óvodákban igen sok különleges gyermekkel találkozik az ember. Vannak, akik a Szakértői Bizottságok által különféle kódokat kaptak, de vannak, akik ilyesfajta kódot nem viselnek, ám van valami  furcsa, a többségtől eltérő a viselkedésükben. Kategorizáljuk azután őket. Vannak SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű gyermekek, s vannak a BTM-esek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek csoportja. Aggódó szülők, felelős pedagógusok gondoskodnak azután a sokirányú fejlesztési lehetőségről, hogy valamiképpen csökkenjenek, s legjobb esetben megszűnjenek az eltérő fejlődésből fakadó hátrányok, akadályoztatások. Ez így rendjén is van, csak akkor szokott kicsit kérdővé válni a tekintet, amikor a rám bízott gyermekek fejlesztését egyfajta tehetségnevelésnek nevezem. Sokak számára ugyanis  nehezen képzelhető el ez a program a gyógypedagógiai fejlesztésben. El kell, hogy mondjam: nem szeretem igazamat erősítgetni, mert a viták, szóharcok nem jó hangulatot szülnek. Inkább azon vagyok, hogy keresek, kutatok, s ha nemzetközileg elismert szakemberek munkásságában gyakorlatomat igazolni látom, azt boldog örömmel nyugtázom.
Talán nem vitatja senki Dr. Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos főmunkatársának, szakpszichológusnak szaktekintélyét. Ezért hát nagy örömömre szolgált, amikor kicsit közelebbről megismerve a gyermekek között végzett tevékenységemet, meghívott az általa vezetett Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Nevelő Tanácsába munkatársnak. Ezen kívül a TehetségSáv is felkínálta számomra az együttműködést, amely szintén a tehetségnevelés szolgálatában tevékenykedik. 
Meg is írtam rögvest programomat,  gyakorlatomat, amelyben kifejtem, hogyan is képzelem el a tehetségsegítést egyéni fejlesztéseim során. 

http://www.tehetsegsav.hu/node/204


Mindezek fényében nem győzöm hangsúlyozni, milyen kincs került a kezünkbe  modern technológiánk következtében. Az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia, a web 2.0 eszközei hatalmas ablakot nyitottak meg számunkra a gyógypedagógia területén. A sok akadállyal telt gyermekek olyan akadálymentes pályát kaptak ezáltal, ahol nemhogy behozhatják hátrányaikat, hanem olyan tehetségcsírák mutatkozhatnak meg, amelyekkel kiemelkedő eredményeket érhetnek el, s kaphatják meg a többség részéről méltán kiérdemelt elismerésüket. Persze ehhez még van tennivaló bőségesen. Alapvetően a szemléletváltás szükséges, amelyben pl. természetszerű lehet majd, hogy egy integrált körülmények között oktatott gyermek tanórai segédeszköze a laptop lehessen. Csak zárójelben jegyzem  meg, hogy sok helyen ez már természetes egész osztálytermi vonatkozásban is. 
El kell ismerni, nem könnyű út az ilyesfajta tehetségnevelés, hiszen tudjuk, a számítógép valóban függőséget okozhat, kárt tehet, de nem csak a sérült , hanem az ép gyermekek körében is. 
Ezért tartom járható útnak azt, hogy nem tiltással próbáljuk megoldani a veszélyhelyzetet, hanem a kis "palánta" idejekorán történő ápolásával, gondozásával, nevelésével segítjük fejlődésében. Mi tudjuk azt, ha megtanuljuk, utánajárunk alaposan, hogy melyek azok a programok, fejlesztőjátékok, amelyek segíthetik elmaradt részképességeik fejlődését, s ezzel együtt az addig nem is sejtett, bennük rejlő tehetségük kibontakoztatását. Nap mint nap tapasztalva ennek az útnak valamennyi örömét, de valamennyi nehézségét, egy száz év óta fénylő sugároszlop erősíti lépteimet, hogy akadályoztatásaim ellenére meggyőződésemben ne hátráljak meg. Ez pedig a nagy reformpedagógus Mária Montessori gyermekszemlélete, amely többek között ezt is vallja:

"Nincs még egy ilyen kor, amikor a gyermeknek nagyobb szüksége lenne az értelmes segítségre, és minden, ami akadályozza a kreatív tevékenységben a tökéletesség elérésének esélyét csökkenti."

Álmaim iskolája egy olyan hely, ahol ezt az értelmes segítséget megkaphatja az ott tanuló kisdiák, és ezáltal  semmi nem akadályozza őt kreatív tevékenységében. Már-már azt hittem, ebben az évben rálelek, amit már több mint egy évtizede keresek... Ugyanis nagy örömömre szolgált, hogy többek között a XIV. kerületi Heltai Gáspár Általános iskolába is járhatok egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Évek óta tudomásom van arról, hogy Montessori szemléletű oktatás folyik az intézményben. Nagy várakozással tekintettem tehát az első látogatás felé. Nem tudtam ugyanis, hogy az iskola vezetői mennyire nyitottak az innovatív pedagógia felé. Azaz, merik -e bátorsággal beemelni a manuális Montessori didaktikai eszköztárukba a modern technológia mindmegannyi arzenálját. S ha igen, akkor vajon megvan-e hozzá a technikai eszköztár, a rendszergazda közelsége, a terem biztosítása. S a találkozás után, ahogy mondani szokás: "egyik szemem sírt, a másik meg nevetett". Nevetett, mert a fogadtatás reményen felüli volt, hiszen az Igazgató és Igazgató helyettes asszony teljes támogatásukat biztosította munkámat illetően. A könnyek a technikai felszereltség hiányából fakadtak... Pedig most egy vadonatúj közös program előtt állunk, hiszen mind a Heltai Általános Iskola, mind pedig a Zuglói Benedek Elek EGYMI Egyszervolt Bázisiskola lett. Ez annyit jelent, hogy a most megnyíló új Okos Doboz digitális feladatgyűjteményét tesztelni fogjuk a gyermekek között. 
Hála az Égnek, Édes Szüleim megtanítottak kérni és köszönni. Ezért nem restellem most e sorok útján kérésemet közvetíteni: ha valaki tud olyan még jól futó, de már feleslegessé vált számítógépről, hangfalról, fülhallgatóról, vagy akár valamilyen interaktív tábláról, úgy kérem szépen jelezze a következő e-mail címen: szevirma@gmail.com. Tudom, Montessori is megmozgatott minden követ annak érdekében, hogy eszközeit , lehetőségeit megteremtse. S ha ő ezt a maga korában vállalta, száz év elteltével én is merek hinni az emberek jóakaratában. Olyan nemes célt szolgálna a szeretetküldemény, amely sok kisgyermek esélyét nagymértékben növelné. Mivel Bázisiskolaként vállaltuk  programunkban a folyamatos visszajelzést, így az adományozók felé is folyamatos lesz a beszámolóm, amelyet e blog keretében biztosítani fogok.
Mint eddig is tettem: hiszek, remélek és szeretek... Így bízom abban, hogy anyagi, technikai hiányaink nem lesznek céljaink elérésében akadályaink...

2013. szeptember 8., vasárnap

Egyetlen játék - számtalan fejlesztési lehetőség!




                                              http://artzooka.com/#games/details/color-spinner

 (Utólagos megjegyzés: időközben a program elérhetetlenné vált, de szerencsés módon helyette van bő választék a hasonló fejlesztési lehetőségekkel rendelkező online játékokból. Pl. a Hextris  Android alkalmazás, amelyet ingyenesen letölthetünk a Google Play áruházból a következő linken: http://bit.ly/2umQQUL )


Mindannyian tapasztaljuk, "pörgősen" indult ez az új esztendő. Sok megoldatlannak tűnő probléma vesz körül bennünket a 2013/2014-ik év kezdetén. Viszont a gyermekek már az iskolapadokban, fejlesztőszobákban várják a számukra elkészített tananyagokat, fejlesztőfeladatokat. Bár lehet, hogy kissé valótlan állítás részemről, hogy várják, hiszen kevés gyermektől hallottam az elmúlt napokban azt, hogy örömmel készült az iskolába. Ennek okait most nem taglalom, hanem inkább azért fogtam tollat, hogy gyorsan megosszam azt a kis játékot, ami az imént a Tanárblog közlése jóvoltából repült felém. A sok jó és hasznos ötletet átfutva, azonnal ráleltem egy aprócska kis játékra, amit gyógypedagógiai fejlesztéseink során remekül használhatunk majd. A fenti kép alatti linkre kattintva kezdhetjük el a színegyeztetős játékot, amely igen sokféle fejlesztési lehetőséggel bír. Az a kiválóságuk ezeknek a számítógépen játszható fejlesztőprogramoknak, hogy egyrészt élmény a gyermekeknek, hiszen a számukra kedves tanulási környezetben történik a foglalkozás, másrészt pedig nem különülnek el a fejlesztési területek egymástól, hanem együttesen fejleszthetők a játék segítségével. Játszottam hát egyet az újonnan megismert színegyeztetővel, hiszen így lehet leginkább tesztelni, hogy milyen fejlesztési lehetőségek rejlenek benne. Egyre feljebb jutva a szinteken, egyre nagyobb izgalom vett erőt rajtam, hogy a színes kis golyóim megfelelő helyre kerüljenek. Természetesen ilyenkor empatikusan belebújok kis diákjaim bőrébe, és átélem azt a küzdelmet, amit az okoz, hogy akadályoztatásaik ellenére is minél több pontot gyűjthessenek, és minél kevesebb tévesztésük legyen. Így válik a sokszor kínkeservesnek tűnő fejlesztőfoglalkozásból , vagyis a Szakértői véleményekben megfogalmazott fejlesztési területek alapján meghatározott feladatsorokból örömteli, izgalmas pillanatokat szerző játék. Ezen közben a gyermek nem is sejti, hogy informális úton a program a következő területeken fejleszti:
megfigyelőképesség, figyelemkoncentráció, figyelmi megosztás, figyelemtartás, feladattartás, színfelismerés, színdifferenciáló képesség, észlelési folyamatok, irányok észlelése, iránytartás,  oldaliság, jobb-bal differenciálás, finommotorika, szem-kéz koordináció, vizuo-motoros koordináció, digitális kompetencia.

A mesékből ismerjük: "Aki nem hiszi, járjon utána!" Látogasson el az Artzooka oldalára, és játsszon néhány kört a színegyeztetős játékkal!
Bátorítani tudok minden gyógypedagógus kollégámat, de olyan pedagógus társamat is, aki integráltan tanít akadályozott gyermeket, hogy ne féljen attól, ha jókedvűen "csak" játszani engedi kis diákját ezzel és az ehhez hasonló, valóban képességeket fejlesztő játékkal. Nem baj, ha kacag, nem baj, ha visongat izgalmában. Hiszen jól tudjuk, mindez elmaradt részképességeit fejleszti. Titkon remélem, hogy olvasóim között szülők is vannak, akik olykor aggódva gondolkodnak el, amikor a "Mit csináltatok Irma nénivel?" kérdésre gyermekük azt válaszolja, hogy:  "gépeztünk, és csak játszottunk..."
Köszönöm, hogy a Tanárblog "kincseskamrája" ez ideig apadhatatlan forrásbázist nyújt számunkra.

2013. augusztus 31., szombat

Januárban azt "csiripelték a verebek", - avagy képes beszámoló egy michigani virtuális konferenciáról


Nagyon hasznos lehet, ha egy adandó  pillanatban meghalljuk, mit "csiripelnek a verebek". Internetes világunkban a Twitterrel hozzuk összefüggésbe a csiripelést, hiszen egyre többen tudjuk, hogy a kis veréb ikonja a mikroblog alkalmazását mutatja. Igen, mert a Twitter "távirati stílusban" engedi a az információt áramolni, azaz 140 karakterben. Körülbelül 3 évvel ezelőtt ismerkedtem meg ezzel a kommunikációs lehetőséggel a Promt Oktatási Központ egyik online kurzusán. Azt nem mondom, hogy bősz "csiripelő" vált belőlem, de igyekeztem mindig arra, hogy "digitális tolltartóm" mélyéről azért elő-elővegyem, hogy ne menjen feledésbe. 
Ha sok tweet nem is hagyta el "számat", ám hajnali sajtófélóráim során igen gyors formában, summázva kaptam meg folyamatosan a legújabb információkat, híreket. Ez így volt ez év kezdetén, januárban is, amikor egy rövid bejegyzés arról tudósított, hogy regisztrálni lehet egy Michigan-i Egyetem által szervezett 4T Virtual Conference eseményére, méghozzá ingyenesen.  Tudásszomjam legyőzte azt a nem kis akadályt, hogy sajnos az angol nyelvet -bár jelenleg is tanulom - de nem állok készségszinten az elsajátítást illetően. Vettem hát egy mély lélegzetet, és nagy bátran belevágtam az adminisztrációs kitöltésekbe. Mindannyian tudjuk, hogy nem a legkiválóbb  az interneten található fordítóprogram, ám - mint amolyan "mankó"- nagy segítségemre volt. Eljött hát a nagy nap, a virtuális konferencia első előadássorozata ez év máj. 18-án, szombaton. Négy napon át találkoztam az Egyesült Államokbeli innovatív pedagógusokkal. Az Elluminate internetes felülete biztosította számunkra a találkozási helyet. 
Izgalmas napokat élhettem át ezalatt, hiszen a 6 órai eltolódás miatt éjszaka konferenciáztam, de annyi élménnyel, tudással gazdagodtam, hogy nem bántam meg vállalkozásomat. 
Igazi interaktív módon zajlottak az előadások az Elluminate berkein belül. Chat ablakban írhattunk a moderátoroknak, s az előadók pedig aktív jelenlétet kívántak meg tőlünk, hallgató pedagógusoktól. 
Mondhatom, "kakukktojásként" vettem részt a konferencián, hiszen én voltam egyetlen európai pedagógus az Egyesült Államok tanárai között. Nagyon jól esett, hogy külön szeretettel köszöntöttek, mint távoli vendéget. 
Hatalmas technikai arzenált mutattak be a kiválóbbnál kiválóbb pedagógusok. Voltak közöttük egyetemi oktatók, de voltak középiskolában, általános iskolában tanítók, és még gyógypedagógusok is, aminek természetesen külön örültem. 
Számomra újdonság volt, hogy a bemutatkozások után mindenki  rögtön a Twitter azonosítóját közölte, sőt azonnal megkaptuk a konferencia hashtag-jét is, amivel már a négy nap alatt is tweet-eltünk egymásnak. Ekkor nyílt ki igazán a világ számomra, vagyis a hazánkon kívül tanító pedagógusok nagy társasága felé. Igyekeztem mindenkit bejelölni, hogy a négy nap elteltével ne szakadjon meg közöttünk a kapcsolat. S ma is jó szívvel kattintok a messze lakó kollégák mindig friss, igen jól hasznosítható üzeneteire. Ugyanis a szó legvalóbb tartalma szerint gyakorlatorientált konferenciasorozat részese lehettem a Michigani Egyetemen. Kivétel nélkül olyan IKT eszközöket, Web 2.0 alkalmazásokat mutattak be az előadók, amiket ők maguk is használnak. S mindezt úgy tették, hogy az Elluminate felületén megnyitották a programot, és mi interaktív módon dolgoztunk a felületen, mint ahogyan a fentebbi kép is szemlélteti mindezt. Vagy pl. az Edmodo online alkalmazás bemutatásánál egy csoportot létesített számunkra az előadó, amelybe szépen be is tudtunk lépni, és egy-két feladatot el is tudtunk végezni. Nem is sorolom tovább a bemutatott alkalmazásokat, hiszen számos dologról tudnék beszámolni, amiket használnak tanórai keretek között a tengeren túli pedagógus kollégák. 
A nyelvtudásom hiányos volta sokszor semmivé vált, hiszen a felvonultatott gazdag eszköztárat majdhogynem kivétel nélkül ismertem az itthoni kiváló, innovációt képviselő pedagógus társaim jóvoltából, na megy egy "kis" önálló tanulásból. 
A konferencia végig hallgatása praktikus módon úgy festett részemről, hogy egyrészt nagyon figyeltem az elmondott szövegre, s a chat ablakban megjelenő üzeneteket pedig azonnal a fordítóba tettem, s amit le akartam írni, azt is gyorsan leellenőriztem. Ezt csak azoknak a társaimnak írom le biztatásul, akik velem egy cipőben járnak, és "anno" ők is oroszt, németet tanultak az iskolában. Nem kell letenni azért arról, hogy lassan őszülő fejjel próbáljuk az angolt elsajátítani, hiszen ma már lépten-nyomon így kell az interneten kommunikálni. 
Visszatérve a konferencia eseményére, leírom, hogy az előadások során bemutatott prezentációkat folyamatosan képernyőfelvétel segítségével megörökítettem. Egyrészt magam számára, másrészt azoknak a társaimnak, akik -reményeim  szerint- örömmel és hasznukra fogják végignézni.
Két szempontból is élmény volt számomra ez a négy nap. Egyrészt közelről szemléltem  egy olyan megújulásra kész, energiákkal teli, jókedvű tanári csapatot, akik sokszor kacagtak egy-egy pillanatban, viszont valami hihetetlen szakmai tudás birtokában kezelik a modern technológiát tanításuk során. Másrészt önbizalmamat felettébb növelte az , hogy meggyőződtem arról, hogy valóban ez a fajta innovatív pedagógia a jövő útja. Természetesen , mint ahogyan azt mindig is hozzá szoktuk tenni:  a technológia csupán eszközünk, s a személyiségünk minősége garantálja valójában pedagógiánk sikeres voltát. 
Az elkészített sok-sok képet időrendi sorrendbe raktam, és ppt segítségével fényképalbumot készítettem belőle, amit  a Slideshare dokumentummegosztó segítségével most szíves szeretettel közre is bocsátok.

Következzenek hát a 4T Virtuális Konferencia fényképalbumai: 


4T VIRTUAL CONFERENCE MICHIGAN 2013 May 21 from Szeverényi Irma

A konferencia zárásaként videót nézhettünk meg együtt, amely bemutatta, hogy a mai , 21.században élő gyermekek számára milyen örömöt, élményt jelent a modern technológia pedagógiai alkalmazása.

2013. augusztus 26., hétfő

A tanév itt kezdődik! Országos Szakmai Tanévnyitó 2013-ban dióhéjban


Ezzel a csodálatos balatoni aranyhíddal búcsúzunk a nyártól. Bízvást remélem, hogy a sok tennivalónk közepette megajándékozott az élet bennünket néhány szép, felüdülést adó nappal, amikor, ha csak rövid időre is, de feledtük gondjainkat. Szinte észrevétlenül elrepültek a hetek, s a naptár könyörtelenül figyelmeztetett a közelgő Országos Tanévnyitó Rendezvényre. Bár nem kívánt senki tőlem kötelező részvételt, ám valami mégis arra késztetett, hogy a kétnapos seregszemlének részese legyek. Persze-persze ezt most könnyen meg is tehetem, mióta pécsi lakosból budapesti lettem. S még mielőtt bármiről is szólnék, leszögezem: döntésemet nem bántam meg. Sőt! Számos élménnyel gazdagodtam. S aki egy kicsit is ismer, tudja rólam, hogy számomra fontos az emberi kapcsolatok ápolása. Öröm az azonos gondolkodásúakkal való találkozás, eszme-váltás. Ez most is így volt a Syma csarnokban aug.22-én és 23-án. Örömöt jelent a régi társakkal való újbóli találkozás, de legalább annyira öröm az új ismeretség is. Szerencsém volt mindkettőben részesülni a két nap során. 
A lényegre térve azonban: a hagyományosan kétnapos országos tanévnyitó rendezvény a Modern Iskola magazin szervezésében történt az oktatáspolitikai kormányzat, a szakmai intézmények és a szervezetek, taneszköz-gyártó és -forgalmazó cégek, valamint kulturális intézmények bevonásával.
Igyekeztem arra a két nap alatt, hogy érdeklődési körömnek megfelelően mindenhova belátogassak. Előre elkészítettem magam számára az eseményeknek megfelelően a "bejárási útvonalat", hogy le ne késsek a számomra fontosnak vélt előadásokról. Nem könnyű ugyanis eligazodni a Syma csarnok számos , különböző névvel ellátott előadó termei között. Az érdekfeszítő előadások mellett nagy erővel csábított a kiállító tér hatalmas csarnoka, ahol a legnépszerűbb fejlesztéseiket mutatták be a taneszközgyártó- és -forgalmazó cégek, valamint találkozhattunk a különböző kulturális intézmények ajánlataival is.
Szeretek játszva tanítani, mert én magam is szeretek játszani. Így hát elindultam a szervezők által felkínált nagy STANDTÚRÁRA, amelynek során pecsétet kaptam azoktól a kiállítóktól, akiket meglátogattam. 10 pecsét megszerzésével sorsoláson lehetett részt venni, amely izgalmas momentuma volt a napnak. A kiállítók által felajánlott számos értékes ajándék várt a boldog nyertesekre. Épp' hogy elegendő volt a két nap, hogy minden standot meglátogassak, hiszen sok hasznos ismeretet, újdonságot is elmondtak a kiállítók számomra. Ismertetőkkel, színes prospektusokkal látott el mindenki, így hát kollégáim is értesülhetnek majd ezeken keresztül a különféle lehetőségekről, kulturális  programokról. 
Elmondhatom, a szerencse kedvezett számomra mindkét napon, hiszen két nyereményt is magamnak mondhatok. Az egyik ajándékot a következő sorok kíséretében kaptam meg: 


S mindezeket a könyveket egy bankkártyához hasonlító, csinos külsejű pendrive-on kaptam meg.
A másik nyereményem pedig egy,  a Műszaki Kiadó által megjelent oktatóprogram, amelynek Interaktív számháború a címe. Örülök szerencsémnek, mert bárkinek kölcsön tudom adni kis pendrive-omat, ha éppen a rajta lévő könyveket szeretné elolvasni, valamint az oktatóprogramot fejlesztéseim során fel tudom használni. 
Még valamiről szólnom kell "dióhéj-beszámolóm" során. Az Educatio Sulinet standján mindkét napon TeachMeet-et nézhettek meg az odalátogatók. A PIL Akadémiáról ismert 3 perces bemutatók során a pedagógusok egy-egy, általuk használt IKT alkalmazást mutathatnak be. A meghirdetett programra én is jelentkeztem egy 3 perces filmecskémmel, ami az  Okos Doboz órai alkalmazásáról szólt. Nagy örömömre szolgált, hogy ezen a rendezvényen mutatkozott be az új Okos Doboz. Eddig is örömmel használtam a gyermekek között ezt a játékos feladatgyűjteményt,viszont az új verzió számos hasznos fejlesztésen ment keresztül. Alig várom, hogy kisdiákjaimmal megismertessem a programban lévő, különböző újdonságokat. A TeachMeet-en bemutatott néhány pillanatfelvétel csupán felvillantja azt, hogy a gyermekek számára milyen élményt nyújt az Okos Doboz kincse. Ez egy rövidített változat, ám van egy 10 perces bővebb felvétel is, ha valaki részletesebben is szeretné a digitális feladatgyűjtemény oktatási  alkalmazási lehetőségeit megtekinteni.
A kedvcsináló, 3 perces verzió tehát a következő felvétel: 


S a 10 perces kis filmecske pedig íme: 


Ismerjük a mondást: "Egy fecske nem csinál nyarat"... Ennek igazsága a pedagógusok között is érvényes. Nem lennék boldog , sem szerencsés, ha önmutogató módon csak az én általam használt IKT eszközökről szólnék. Vannak "fecske-társaim", akik elkötelezetten, szilárdan hisznek abban, hogy lesz még "nyár", ránk süt még a nap, ha most még zimankós is a közérzetünk számos oknál fogva. Hisznek egy szebb jövőben. Tudják, hiszen nap-mint nap tapasztalják, hogy a modern kor modern gyermekének modern, "emészthető eledel" szükséges. Így hát képesek megújulni, kelléktárukat vadonatúj technikai alkalmazásokkal felplusszolni. Tudják, mindez csak eszköz az örömpedagógia felé, de nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kezünk alatt felnövekvő ifjú nemzedék boldogan, és ne kényszeredetten tanulhasson.
Nem könnyű év elé nézünk, ezt mindannyian érezzük. Lesz ború, lesz vihar, hiszen rengeteg változás, új feladat vár ránk. De ha gyökereinket a mélyre eresztjük, nem fog ki rajtunk a hurrikán. Ehhez kaptunk ismét segítséget egy életpéldán keresztül. Ő Gortvay Erzsébet, aki most távozott el közülünk, fejezte be példamutató pedagógiai pályafutását. A Kossuth Rádió közvetítésében hangzottak el szavai, amelyekből néhány gondolatot elhoztam blogomba. Szemléletes példával illusztrálja az összefogás, a közös munka erejét, szépségét: 



"Egy kis mézet a nagy kaptárba..." 
Gyűjtögessük hát mi is kedves "Méhecske-társaim" azt a mézet, amivel megédesíthetjük majd gyermekeink életét a jövőben! Ennek illusztrálására készítettem egy kis bemutatót. A helyszín az Educatio standja, ahol Főző Attila és lelkes Csapata fogadott bennünket, hogy a TeachMeet keretében begyűjtsük azt a kis "mézet", amivel gazdagíthatjuk közös, nagy "kaptárunkat".
Következzenek hát a pillanatok az Educatio standjáról:


A videóban felhasznált képek elérhetősége: https://www.facebook.com/sulinetwork
A balatoni kép forrása: http://bit.ly/12CCdZc

2013. augusztus 23., péntek

Tanárblogon olvastam, és már ki is próbáltam, - avagy idézetek gyors vizualizációja



Bevett szokás nálam, hogy ha valamilyen új, számomra ismeretlen alkalmazással találkozom, rögtön ki is próbáljam. Ennek, a kíváncsiságom mellett az is egyik oka, hogy ha könyvjelzőbe teszem, az gyakran, felhasználás nélkül ott is marad. Így hát - olvasva a Tanárblog- legújabb ötlet-kínálatát, kisvártatva fel is kerestem a  http://recitethis.com/  oldalát. Kedvemre való lehetőség kínálkozott számomra ugyanis. Nevezetesen: idézeteket lehet vizualizálni pillanatok alatt, amivel látványos poszterekké varázsolhatjuk azokat.
Mivel már megosztottuk egymás között azt az idézetgyűjteményt, amit csapatmunkával készítettünk el, így bőséges választék áll rendelkezésünkre, amelyet egy-egy adandó alkalomra kicsinosított formában prezentálhatunk. 
Néhány nap, s elkezdődik egy új tanév. Az összegyűjtött sok-sok idézetből Mária Montessori gondolatait választottam ki, s vizualizáltam a kis alkalmazással. Valóban, néhány pillanat alatt készen lett a poszter.
Sikeresnek mondható egy olyan építkezés, amely szilárd alapokon nyugszik. Pedagógiai módszereink is akkor állhatják meg helyüket mai modern világunkban, ha nekünk is vannak "gyökereink", amelyekből táplálkozhatunk. Ilyen erőforrás lehet számunkra a nagy reformpedagógus Montessori személyisége. Ő olyan gyermekeket tudott boldoggá tenni, akik a legelesettebbjei voltak kora társadalmának. Utcán csavargó, szüleiket elveszített kicsiket gyűjtött össze, elmegyógyintézetből menekített meg fiatalokat, s egy különleges elhivatottsággal és gyermekszeretettel képes volt örömpedagógiájával szinte csodákat tenni közöttük. Bárki belepillanthat munkásságába, ha végignézi a róla készült kétrészes, igazán élvezhető, izgalmas filmet. "Egy élet a gyermekekért" a címe, s az Etalon Film Kft gondozásában jelent meg. 
Mindannyian tudjuk, érezzük, nehéz idők elé nézünk a következő időszakban. Számos teher nehezedik ránk, s talán megoldhatatlannak tűnő problémák is feltornyosodnak elénk. Mindezek ellenére úgy gondolom, nem szabad szemünk elől téveszteni, hogy legfőbb feladatunk, hogy a ránk bízott gyermekeket boldoggá tegyük. 
Hiszem, hogy lesznek olyan eszközeink, amelyekkel a mostani felnövekvő nemzedéket is örömpedagógiában fogjuk tudni részesíteni. 

2013. augusztus 22., csütörtök

Az új tanév küszöbén, - avagy Pealtrees az élethosszig tartó tanulás jegyében



Szép nyári élmény a Tiszahátról, a Szatmárcsekei tájházból.

Elrepült a nyár, elrepült a vakáció...
Új tanév, új kihívások várnak ránk.
Jelszavam továbbra is a három L , vagyis a Life Long Learning, az élethosszig tartó tanulás.
Ennek jegyében találtam rá Főző Attila Twitteren tett bejegyzésére, amelyben számomra nagyon tetszetős módon mutatja be a Pearltrees alkalmazást. Sebtiben én is tettem egy próbát, és úgy gondolom, használatba vétele ismét csak színesítheti, gazdagíthatja digitális tolltartónkat. Egy szó, mint száz: bőséges "munícióval" indulhatunk el a 2013/2014. tanév kezdetén, ami az IKT eszközöket illeti. Bízvást mondom, ha össze tudunk tartani, és vállvetve haladunk tovább rögös, ám szép utunkon, meg fogunk tudni küzdeni az előttünk lévő akadályokkal. 
Íme néhány felvétel kisdiákommal egy foglalkozás során:




2013. június 7., péntek

Hósüti-party MozaLand Telepesei részére,- avagy az örömpedagógia projektzáró ünnepsége


Mondhatnám divatos szóval, hogy projektzáró ünnepséget rendeztünk "Hósüti-party" elnevezéssel.
Néhány héttel ezelőtt hírt adtam blogomban arról, hogy egyéni/ kiscsoportos fejlesztéseim során beneveztünk a MozaLand nagy, iskolai, online társasjátékába. Februárban csatlakoztunk az ország számos iskoláját magába foglaló Csapathoz. A játék mibenlétéről, s a benne rejlő több irányú fejlesztési lehetőségről említést tettem előző bejegyzésem során, így azt most nem részletezem. Projektünk kezdetekor motiváló célzattal felkínáltam kis diákjaimnak, azaz a "Kincses szigetre" belépő "Telepeseimnek", hogy a nagy tallérgyűjtés végén Hósüti-party-ra hívom meg őket, hogy együtt örüljünk a szép eredményeknek. Mondhatom, szorgalmasan járták Algebria, Litvánia, Generália piacait a gyerekek, miközben szépítgették kincseikből házaikat, s vásárolták meg igazolványaikat. Természetesen a három piac három ismeretanyagot ölelt fel, benne kvízekkel, találós kérdésekkel. Különösen kellett szorgoskodni azoknak, akik címerhez is jutottak. Harminckét hozzám járó kisdiák közül ketten érték el ezt a fejlődési fokot. Hozzá kell tenni, hogy nem egyenlő eséllyel versenyezhetnek ma még az internetes alkalmazásokhoz kötött játékban a tanulók. Nem mindenki számára adott még ugyanis az akadály nélküli online jelenlét. Ez okból nem akartam senkit sem kizárni a jutalomból, s ezért gondoltam ki, hogy kedvenc süteményemet mindenki számára elkészítem. Viszont a címerszerző  kisdiákok megkapták szép bögréjüket különdíjként, pluszmunkájuk gyümölcseként. 
Bár csak február óta léptünk be a MozaLandba, ám a nagy projekt valójában szeptemberben kezdődött el. Ha most címet kellene adnom ennek a több hónapon át tartó tevékenységünknek, akkor így nevezném el: "Az IKT alkalmazási lehetőségei az örömpedagógiában". Három fő területre fókuszált programunk, nevezetesen a Sulivilág iskolai, online osztálytermére, a Mozaweb tanulást segítő internetes felületére, valamint a MozaLand online, ismeretterjesztő játékára. Szervesen összetartoztak foglalkozásaink során ezen alkalmazások. Alapként mindig a Sulivilágba léptek be a gyerekek, ki-ki saját felhasználónevével, jelszavával. Volt a csapatoknak közös oldaluk, és volt saját oldala is mindenkinek. Itt kapták meg a gyerekek feladataikat hol a közös üzenőfalon, hol blogbejegyzésben, hol a Leckefüzetben. A feladatok egy részét a Mozaweb oldalán kellett, hogy megtalálják, amelyet szintén saját felhasználónévvel és jelszóval értek el. Amikor már jártasságot szereztek eme oldalakon, akkor következett a MozaLand megismerése, amelyet pedig a Mozaweb mozaLogin azonosítójával vehettek birtokba. Megtanultak képeket, videókat feltölteni a Sulivilágba. Blogbejegyzést is készítettek, amibe videókat illesztettek HTML kód segítségével. A Mozawebes, MozaLandos és más egyéb oktatási felületen elkészített játékos feladataikat képernyőfelvétel segítségével rögzítették, és illesztették be a Sulivilág oldalára, saját csapatuk üzenőfalára. Ha végig görgetjük az oldalakon megjelenő aktivitásukat egészen a tanév elejére visszamenően, akkor már szinte egy-egy e -portfolió jelenik meg előttünk. S amikor a gyermekek végignézték saját tevékenységüket, ők maguk  csodálkoztak, és könyvelték el nagy örömmel, hogy mennyi mindent csináltak az elmúlt évben.
Projektzáró ünnepségünk három szakaszban történt. Két iskola, három kis csapata vett részt ugyanis a munkában. Ennek megfelelően három nap, három tepsi sütemény az ünneplő Telepeseim számára...
Szerettem volna valami maradandót is nyújtani a süti mellé, amit útravalóként magukkal vihetnek a gyermekek, s ami számukra örömteli és hasznos is lehet. Így gondoltam ki, hogy a kutyuskás képeslapokra beragasztok egy szép, Word -ben megszerkesztett tartalmat, amin saját, általam készített profilképükből állt, amit a Sulivilágba tettek fel előzetesen. Ezen kívül leírtam mindenki számára a Sulivilág, a Mozaweb és a MozaLand  belépési lehetőségét. Szerettem volna, hogy magukkal vigyék, mert lehet, hogy a következő tanévben már nem is találkozunk, és az is lehet, hogy elfelejtik jelszavaikat, felhasználóneveiket. Nem utolsó sorban a hósüti receptjét is leírtam eme szép, kis dizájnos dokumentumba. Elküldtem e-mail-ben pedagógusaiknak, szüleiknek mindent, ami a projektet illeti, hogy ők is bekapcsolódhassanak gyermekeik online, játékos, tanulási  tevékenységeikbe.  Utolsó foglalkozásként hirdettem meg a hósüti-partyt. Előzetesen elkészítettem a termet számukra, megterítve, a süteményt az asztal közepére helyezve, majd szépen körbe állítgattam egy külön asztalon a kinyitott , személyre szóló képeslapokat. Nagy gondban voltam, hogy milyen zenével is fogadjam őket, hiszen nem sok igényes, szép dalt ismernek szegények... Tisztelet a kivételnek...Hosszas töprengés után a "Legyetek jók, ha tudtok" c. film zenéjét választottam, s indítottam el, amikor kinyitottam számukra az ajtót, és hellyel kínáltam őket. Együtt megnéztük azt a három perces kis bejátszást is a filmből, titkolt szándékkal,  személyiségformáló ajánlatként. Minden gyermek külön megkapta a számára elkészített képeslapot azzal, hogy a képen lévő kutyuska őrzi majd felhasználónevüket, jelszavukat, hogy el ne veszítsék. Pozitív megerősítésként egy-egy kézfogás, puszi kíséretében köszöntem meg nekik az elmúlt tanév sok-sok munkáját, feladatvégzését.  S természetesen jött az ünnepség fénypontja, a hósütizés, amely mindenkinek megnyerte tetszését. Falatozás közben pedig akinek volt kedvenc dala, beírhatta  a You Tube -ra, és közösen hallgattuk azokat.
Summaként annyit mondhatok, úgy láttam, minden gyermek örömmel távozott. Bízvást remélem, és hiszem, hogy valami maradandót is vittek magukkal el. Carl William Buehner gondolatát magaménak vallom, amelynek valóságtartalmát kívánom:   "Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól."

Végül álljon itt néhány felvétel, amelyben ünnepi perceinket örökítettem meg: 

2013. május 26., vasárnap

Öröm a Digitális Pedagógus Konferencián 2013-ban




Akkor teljes egy örömpedagógia, ha az örömből nem csak a tanuló, hanem tanára is kaphat. Ez vált valósággá tegnap az ELTE Kazinczy úti aulájában akkor, amikor Kolléganőmmel, Nagy Ildikóval átvehettem a Digitális Pedagógus Díjat
Ahogy körbetekintettem a közösségi média háza táján, meg kell, hogy mondjam, többen is megelőztek a konferenciáról szóló tudósítások tekintetében. Hála a Twitter csiripeléseinek, már az előadások alatt kaptak rövid kis tudósításokat azok, akik személyesen nem tudtak részt venni eme nagy eseményen. Mivel a konferencia honlapja mindenről tudósít, így nem részletezem a programot bejegyzésemben. 
S hogy milyen projektünk lett díjra érdemes? Az pedig a Tempus Közalapítvány oldalán található meg.
Summa summarum, azaz egy szó mint száz: pozitív élmények, mosolyok, s a közös akarat újra fogalmazása, amelyet Váczi Mihály sok helyen, sok vonatkozásban idézett sorai testesítenek meg:  

    Nem elég álmodozni! 

              Egy nagy-nagy álom kell! 

         Nem elég megérezni, 

              de felismerni kell, 

         Nem elég sejteni, 

         hogy milyen kor jön el, 

              Jövőnket – tudni kell! 

         Nem elég a célt látni, 

              járható útja kell! 

         Nem elég útra lelni, 

              az úton menni kell! 

              Egyedül is! – Elsőnek, 

              elől indulni el! 
         Nem elég elindulni, 
              de mást is hívni kell! 
              S csak az hívjon magával, 
              aki vezetni mer. 
         Nem elég a jóra vágyni, 
              a jót akarni kell! 
         És nem elég akarni, 
              De tenni, tenni kell: 
         A jószándék kevés! 
              Több kell – az értelem! 
         Mit ér a hűvös ész?! 
              Több kell – az érzelem! 
         Ám nem csak holmi érzés, 
              de seb és szenvedély 
              keresni, hogy miért élj, 
              szeress, szenvedj, remélj! 


Úgy gondolom, ez lehet az a pedagógusi attitűd, amelyről tegnap oly sok szó esett. 
Ezt tűztük zászlónkra, közösen megállapítva , hogy nem az elnevezés, nem az eszközhasználat a fontos pedagógusi berkeinkben, hanem az a szemlélet, amely   újra és újra megújulni képes. 


2013. május 8., szerda

Digitális tolltartóm egyik kincse, a Community Clips



Jó, ha az ember rendet tart a tolltartójában. Így van ez akkor is, ha digitális eszközeinkről van szó. Fontos tudnunk, mikor, mit vegyünk elő, egy adott munkához, feladathoz mire van szükségünk. 
Csupán egyetlen példa erre a sok közül: a minap levelet kaptam egyik 3. osztályos kisdiákomtól a Sulivilág személyes postáján keresztül. Az üzenetben a következők olvashatók: 


Foglalkozásaink során beléptünk a MozaLand nagy, iskolai, országos online társasjátékába. Igen jó fejlesztési lehetőségnek tartom, hiszen a játékban elhelyezett ismeretanyag sokirányú segítséget nyújt a diákoknak. Külön örvendetes, hogy akinek lehetősége van rá, az letöltheti az otthoni számítógépére is a programot. Ennek az is jelentősége, hogy ha valaki nem tud eljönni az órára valamilyen oknál fogva, akkor otthon, a saját ütemében szépen tud haladni feladatról feladatra. Nem teszem kötelezővé természetesen, hogy otthon is belépjenek a MozaLand Kincses szigetére, de nagy örömömet fejezem ki akkor, amikor közli valaki a gyerekek közül, hogy otthon is játszott, gyűjtötte a tallérokat a csapatában. A bejegyzésemben szereplő fiúcska is megszerezte számomra ezt az örömöt, aki nagy lelkesedéssel jár a sziget piacaira, azaz oldotta meg a matematikai, anyanyelvi és természetismereti feladatokat. De történhetett valami technikai hiba, amelynek folytán nem tudott belépni otthon a programba. Így született meg a segélykérő üzenet, amit online osztálytermünk üzenet részébe küldött el  részemre. Gyors segítséget szerettem volna küldeni, hiszen személyesen csak 3 nap múlva találkozhattunk. Így jutott eszembe hirtelen, hogy képernyővideón keresztül végig vezetem Zsombit a telepítési lépéseken. Elő is vettem rögvest digitális tolltartóm egyik zugából, azaz mappájából azt az alkalmazást, amit egyszer a TanárBlog oldaláról kaptam meg. (Utólagos megjegyzés: a program neve: Community Clips. Windows 10 operációs rendszeren nem működik.) Őszintén szólva, nem vagyok nagy mestere a képernyővideón keresztül történő ismeretátadásnak, hiszen eddig csak egyet kíséreltem meg néhány hónappal ezelőtt. De tudjuk, megtorpanni nem lehet. Így hát felelevenítve halvány emlékeimet, nagy buzgón beléptem tutori szerepembe, s ím ez a kis magyarázó videó született meg:



Meg is írtam azonnal kis diákomnak, hogy küldöm a segítő felvételt. Mivel tudtam, hogy ez más gyermek számára is hasznos lehet, így betettem az üzenőfal OKOSSÁGOK menüje alá, és megírtam a gyerekek számára, hogy tudjanak róla.








2013. május 5., vasárnap

Inforum Szabadegyetem a Millenárison 2013-ban




”Ismerd meg, mit szeret az unokád!” – szólt a programfelhívás. Példaértékűnek tartom azt a törekvést, ami arra irányul, hogy az idősödő nemzedék méltó megbecsültséget kaphasson társadalmunkban. Rohanó világunkban aranyat érő kincs, ha egy család a nagyszülőkre támaszkodhat. Bár inkább az lenne a természetes, hogy a felnevelt ifjú nemzedék ápolja, gondozza munkában megfáradt szüleit. Azonban erre egyre kevésbé támaszkodhat ma egy nyugdíjba vonuló ember. Hatalmas feladatok hárulnak a nagyikra ehelyett, amit ők vállalnak is szívük teljességével. Ehhez a tevékenységi körhöz azonban elengedhetetlen ma már az, hogy a digitális világban is otthonosak legyenek.   Nagy segítség ebben  számukra az Inforum internetes közössége. Vessünk hát egy pillantást azokra, akik előadásaikkal bővítették a szenior szabadegyetem lélekben ifjú és tanulni vágyó hallgatóinak ismereteit! Következzen most egy 4 perces rövid videotudósítás, amit erről a napról készítettem: 


2013. május 4., szombat

Első Komoly Játékshow és Konferencia 2013-ban

"A gyermeknél a játék nem céltalan, s nem üdülés, sem a szórakozás gondolata nem lappang mögötte, hanem a tanulásnak, az emberlétért való vágynak szívós küzdelme... A homokvár felépítésénél sokszor 
több lelkiismeretességet tanúsítanak, mint a monumentumokat építő mérnök... Az életet nemcsak mintázzák, hanem eszményítik is. Komolyabban játsszák, mint ahogy mi éljük. "
                                              /Kosztolányi Dezső/                                                                              



Fáklyavivő költőink gondolatait hoztam segítségül ahhoz a tudósításhoz, amelyet ezúttal egy 30 perces videofelvételben kívánom átnyújtani kedves, érdeklődő olvasóim számára. Szakmai blogom címe, tartalma elegendő magyarázatot ad ahhoz, hogy miért is keltem útra 2013.04.27-én Veresegyházára. Szavamat nem szaporítva tovább, kezdődjék hát az első magyarországi "komoly" játékshow és konferencia zanzásított verziója: 




A gazdag program a következő címen olvasható:
http://komolyjatek.blog.hu/

2013. április 26., péntek

Eseménynaptár az Élet Nagy Kurzusán



Különleges naptárról szól ma krónikám.
Néhány nappal ezelőtt zártunk egy  kurzust, amelyben többek között különféle online naptáralkalmazásokkal ismerkedtünk meg. Ki-ki elmondhatta, hogy számára melyik is a legkedveltebb, melyiket használta eddig, s hogy a Google calendar-t ismeri-e. Akkor nem volt sem ideje, sem helye annak, hogy arról a "naptárról "szóljak, amely a legfontosabb, s a legkedvesebb számomra . Most azonban elmondom, hogy ez egy olyan "naptár", amely nem papíralapú, de nem is online alkalmazás. Még nem is itt e földön írják, hanem a szférákon túl , Odaát. Egy Bölcs Creator a tervezője, Aki kollaboratív munkával készíti, velünk megbeszélve, szabad akaratunk szerint választott programunkat. Szerencsés embernek mondható, aki ez eseménynaptár szerint halad napjaiban. Tudja, semmi sincs véletlenül a történések sorában. Sőt a véletlennek tűnő egybeesések különleges hangsúlyt kapnak életében. Ezek többnyire tér- és időfüggetlen események, amelyek alkalmával egy adott kozmikus pillanatban a Menny és a Föld összetalálkozása valósulhat meg. Egy ilyen különleges esemény tanúi lehettünk az elmúlt vasárnapon. Sokszor csak utólag döbbenünk rá, hogy a "Nagy Karmester" milyen precizitással dolgozik a remekművön, és milyen hajszálpontosan int karmesteri pálcájával zenekarát irányítva. 
2013. 04. 21-én vasárnap több százan gyűltünk össze a MOM Művelődési Központban. A Golgota Gospel Kórus 10 éves Jubileumi koncertsorozatának második napján kissé bátortalanul léptem színpadra kétszázad magammal. Ugyanis előző napon egy csodálatosan szépre sikeredett előadással örvendeztethettük meg a koncertre érkező nézőket. S nehezen tudtam elképzelni, hogy ez a gyönyörűség másnap kétszer is megismétlődhetne. Két előadás volt ugyanis vasárnap,- egy délután és egy pedig az este folyamán. Kezdeti kétségeim hamar múlni kezdtek, hiszen a dalok éneklése, s a dalokat kísérő táncok során   olyan energiák szabadultak fel, amelyek szinte sodortak bennünket előadókat, nézőket egyaránt. Egy hatalmas örömünneppé vált az a néhány óra , amit ott együtt tölthettünk. De minek is, kinek is lehet így örülni, ujjongani? Csupán egy 10 éves jubileum megélésének? Nem gondolom.... Ám utólag megvilágosodott előttem a dolog... Döbbenten olvastam a koncert után Lévai Dóri üzenetét a Facebookon. Szász Edina, a mi kedves, mindig mosolygós, fiatal Kolléganőnk, Pedagógustársunk pont ekkor, pont ezen a vasárnapon fejezte be földi pályafutását! Hitem és meggyőződésem, hogy nem csupán a véletlenek játéka ez. Az ő kilépéséhez méltó kíséretet adott a "Nagy Karmester". S ezt a mi Kórusvezetőnk, Mark csodálatosan, közvetítette. Magával ragadta a 200 embert, s hozzásegített minket ahhoz, hogy azt a Mennyei örömzenét tudjuk közvetíteni, amivel hitem szerint Edinát fogadták Odafent. A dalok, énekek között voltak rövid felolvasások is. Többek között egy gyönyörű énekszám kíséretében ezek a szavak is elhangzottak: "És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel. 21.4.) Megnéztem Edina Facebook oldalát. Utolsó fotóján egy gyönyörű kép van, amelynek címe: "A börtön ablakából..."




S egy kedves ismerős csak ennyit írt alá: "Kitartás!!!" És már csak néhány óra maradt hátra, és Edina kitartott!!! Már nem a börtön ablakából néz ki, hanem Ott ujjong, és tértől, időtől függetlenül szabadon szárnyalva kacag, nevet, ahogyan azt itt is tette. Hiszen mindannnyian így ismertük meg őt. Bár súlyos fizikai terheket cipelt, de nem hallottuk őt keseregni, panaszkodni. Sugárzott lényével, huncut mosolyával, humorával mindig megnevettetett bennünket. Úgy gondolom, hogy az események ilyen összerendezésével segítséget, biztatást kaptunk, hogy bírjuk viselni terheinket. Bár tele van irkálva az íróasztalunkon elhelyezett, s az online alkalmazású naptárunk számtalan tennivalóval, de bizton tudjuk azt, hogy van egy olyan "Eseménynaptárunk", amelyikre, ha ránézünk, nem sokkol minket a megoldhatatlan problémahalmaz, hanem erőnkhöz, képességeinkhez mérten adja számunkra a tennivalókat.
Kedves, Szeretett Edinánk már nem kell, hogy online kurzusokat keressen az interneten, neki már nem gond, mi is lesz a szeptemberi iskolakezdéssel, és sorolhatnánk a most még előttünk tornyosuló, számtalan, nehéznek látszó gondot, feladatot is.
Lévai Dóri a Kollégáknak írt üzenetét azzal az idézettel fejezte be, amit Edina Facebook oldalára februárban írt le: 

 "Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még . Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább." (Kosztolányi Dezső)

Igen, vannak még csodák! Ide sorolom 2013.04. 21-ét, Jubiláte, azaz örvendezés vasárnapját. 
S most látom Edina összekacsintós mosolyát, amellyel biztatóan int, hogy hozzam csak ide, illesszem  csak  be blogomba azt a 40 perces összeállítást, amit a 120 perces koncert előadásból készítettem. Íme: 




A felvételek bár nem professzionálisak, hiszen kis digitális fényképezőgépemmel vette fel lányom Barátja  a nézőtér soraiból, de talán a célnak megfelelnek. Annak, hogy érzékelhető legyen az az örömélmény, amelyet az a hatalmas Kórus tartogat számunkra, amelyben Edina már felhőtlenül örvendezhet.
A felvételekből készítettem egy vágatlan videót is, ha valaki a teljes műsort kívánja megnézni:
http://youtu.be/LuNOwIs9reQ
De azokra is gondoltam, akiknek nincs idejük a 40 percet is végig nézni. Számukra 2 percben küldök pici ízelítőt a műsorból:
http://youtu.be/3OYB8sK_EPU
Végül megemlítem azt a hálámat és örömömet, hogy ebben a kiváló kórusban két Kislányom is énekel. Sőt nagyobbik lányom, Irma a Victory dal kísérőtáncában is részt vett. Vágyam és óhajom, hogy majd Ott is, az igazi Kórusban is együtt énekelhessünk! 

2013. április 9., kedd

SME 2.0 eLearning 5 +1



Bár öt témakörre épült kurzusunk tananyaga, "bónuszpontként" azonban értékes, plusz - tudással lettünk gazdagabbak. Előző blogbejegyzéseimben részletezve írtam arról a sok, gyakorlatban hasznosítható alkalmazásról, amellyel "digitális tolltartónkat" tölthettük fel. De most kurzusunknak  egy olyan hozadékát kívánom megemlíteni, amelyhez segítségül a nagy reneszánsz zseni, Leonardo da Vinci sorait idézem: "A kis tudás büszkévé teszi az embereket, a nagy alázatossá. Mint ahogy az üres kalász az ég felé emeli büszke fejét, s a maggal teli lehajtja a föld, az anyja felé..." Ez fogalmazódott meg bennem a képzés tanulságait leszűrve. Volt közöttünk, tanulók között ugyanis egy nem kis tudással rendelkező  ember. Megvallom, ha egy kurzusba belépek, nagy érdeklődéssel olvasom el a bemutatkozásokat, hogy kikkel is hozott össze ismét a Sors, kiknek személyiségével bővülhet személyiségem. S olvasva egymás után társaim sorait, megálltam egy név felett. Barát Tamás.... nyugalmazott főiskolai tanár, újságíró, kommunikációs, pr-tanácsadó. Jelenleg a CCO Magazin - a kommunikációs szakemberek portálja főszerkesztője , illetve a MÚOSZ Etikai Bizottságának  az elnöke, 1965-óta foglalkozik az alkalmazott kommunikáció különböző területeivel. (public relations, marketingkommunikációs, újságírói, szerkesztői, tv-riporteri és műsorvezetői, külföldi tudósítói múlttal rendelkezik.) Korábbi tevékenységeiről információk a http://www.tbarat.info oldalon találhatók. Csupán ennyi  ismeret birtokában is elmerengtem hirtelen, hogy vajon mi célból jelentkezik be egy ekkora tudással rendelkező ember - tulajdonképpen-alapismereteket tanító képzésre. Természetesen a bemutatkozó sorokban jelzett internetes oldalakat megnyitva,  még inkább elcsodálkoztam. 
Egy olyan valaki, aki évtizedek óta oktat, nevel, könyveket ír, s még a legmodernebb kommunikációs eszközök tudásával is bír, vajon mit tanulhat köztünk, akik az alapismeretekkel szeretnénk rendelkezni. Mondhatom, talán a legnagyobb kíváncsisággal Barát Tamás házi feladatait, azaz a kurzus témákhoz fűződő blogbejegyzéseit  vártam leginkább. Remélve, hogy személyiséget nem sértem,  ideírom erre a kurzusra nyitott blogjának címét, hiszen az interneten bárki számára elérhető: http://e-fibraco.blogspot.hu/2013/03/kedves-olvaso-az-sme-2.html. Ha valaki belepillant a beszámolókba, érzékelheti a Leonardo da Vinci által megfogalmazottak valóságtartalmát. Igen, az alázatosság tesz minket alkalmassá arra,, hogy tudjunk, képesek legyünk az élethosszig tartó tanulásra. Ő, aki katedrán ül hosszú-hosszú évek óta, most diákként tanult velünk együtt olyan dolgokat, amiket még mindig be tud építeni egyre gazdagodó tárházába. S ha a mérlegre tekintünk, akkor meg merem kockáztatni , hogy több az, amit e példán keresztül tanulhattunk a kurzus alatt, mint amennyi tudást szerzett Tamás az öt hét során. S most önművelés gyanánt elkezdtem kurzusom a public relations témakörében. 


Úgy gondolom, nekünk, pedagógusoknak is nagy szükségünk van  a kommunikáció tudatos szervezésére.
Szükségünk van közös megértésre, kölcsönösen előnyös kapcsolatok létrehozására, hogy a bizalom alapján alakulhasson ki kétirányú kommunikáció közöttünk. 
Ha valakit közelebbről is érdekel ez a tudás, akkor a következő internetes helyen találhat rá: 


2013. március 30., szombat

SME 2.0 eLearning 5.



Elérkeztünk kurzusunk befejező, 5-ik hetéhez, amelynek során az online naptárakkal ismerkedtünk meg. Mint minden témakörben, úgy most is az Agora-Központi Fórum üzenőfalára írtuk meg néhány mondatban, hogy mi mire is tudnánk használni ezt az alkalmazást. Megvallom, úgy voltam eddig a Google naptárral, hogy láttam meglétét, és szépen hagytam békében, mert nekem megvolt az én nagy kedvencem, a Rainlander, amit már több éve is használok napi rendszerességgel. A gépem kinyitásakor első pillantásom mindig az asztalom jobb sarkában elhelyezkedő naptár, amely különböző színekkel, jelzésekkel tudatja az aznapi és a készülőben lévő tennivalók sorozatait, eseményeit. Eseményemlékeztetője mindig egy nappal előbb jelzi kellemesen hangzó dallamával, hogy másnap mi is következik a nagy eseménynaptár szerint. Ismerjük azt az érzést, amikor valamilyen személyi tulajdonunk  nagyon a szívünkhöz nő, nemigen akarunk megválni tőle, akármit is kínáljanak a helyébe. Így voltam hát én is, amikor megláttam először a kurzus 5-ik heti témakörét. De mint egy becsületes tanuló, természetesen el kezdtem olvasni az ismertetőt, majd megnéztem az oktatóvideót. Lassan birtokba vettem az évek óta előttem heverő, de nem használt Google naptáramat, és egyre - másra szimpatikussá váltak a lehetőségek. Feladatunk egy személyes naptár bejegyzés volt, azaz egy heti napirend összeállítása, valamint egy nyilvános naptár elkészítése, és megosztása.
Összehasonlítva a Google naptárt kedvencemmel,   nagy előnye a Rainlanderrel szemben, hogy van szinkronizálási lehetőség benne, tehát nem vagyok a számítógépemhez kötve a naptárhasználatot illetően. Ezt a műveletet is megtettem, s immár bárhol hozzáférhetek személyes , valamint nyilvános naptáraimhoz Android okostelefonom segítségével. Még eseményemlékeztetőket is beállíthatok kedvem szerinti időkkel. Nem részletezem tovább a Google naptárban rejlő további hasznos lehetőségeket, hanem inkább bátran ajánlom  használatba vételét bárkinek.
Végül, ha summázni szeretném az SME 2.0 eLearning kurzus öt hetét, elsősorban a köszönetemet említem meg tutorunk, Robi felé. Sokszor percenként jelentek megy az egyes Topic-okban a témákat érintő kérdések. S ő győzte türelemmel megválaszolni őket. Talán legnagyobb érdeklődés a blogok szerkesztése és átrendezése körül volt. Vannak még folyamatban lévő, megoldásra váró problémák. Bár a hivatalos hét ezennel lezárult, de kaptunk ígéretet arra vonatkozóan, hogy 3 hétig még nyitva áll az ajtó, s addig kopogtathatunk, ha lenne még néhány kérdésünk.
Akik valamilyen úton-módon bekerültünk  munkánk során a digitális világba, egyre többet emlegetünk berkeinkben három kifejezést, amelyek a következők: "digitális tolltartó", "digitális állampolgárság", "digitális kultúra". Az elmúlt öt hét szinte folyamatos online állapotot kívánt meg ahhoz, hogy a kurzust, valamint a napi szintű internethez kötött munkáimat, foglalkozásra való felkészüléseimet el tudjam végezni. A blog műfaja-adta szabadságomnál fogva megvallom, néha arra gondolok: "Kell ez nekem?!" "Miért kell ez nekem?!" "Egyáltalán, szükségem van erre ?!" S amikor már menekülésre fognám a dolgot, mindig jön valami, vagy valaki, ami, vagy aki megerősít abban, hogy : "Igen! Kell ez neked!" "Igen! Szükséged van erre!". Igen , az elmúlt hét alatt is gazdagabb lettem több tekintetben. Az első számomra mindig az, ha valakit  vagy valakiket megismerhetek. Mondhatja ugyan most valaki, hogy: "De ez csak egy online kapcsolat, és mikor fogtok, és egyáltalán fogtok Ti találkozni egymással az életben?" E kétkedő kérdésre biztos válaszom, hogy sokszor egy online kapcsolat nagyobb segítség az ember számára, ha érzi, tudja a közös gondolkodás erejét benne. S igen, vannak szerencsés , úgynevezett offline találkozások is az ilyen online ismeretségek után. Különleges élmény, kívánom mindenki számára ezt a meglepetés örömét. S most nem a becsapós, "zsákbamacska" -szerű , kétes online kapcsolatokról szólok, hanem arról, amikor már nemes, szép és hasznos dolgokban együttműködtünk valakivel az internet segítségével. 
S ha netán valakiben felmerülne a következő kétség, amely szerint szegény családom, két nagylányom, hiányolja társaságom,- erre is bizton válaszolok: nem károsulnak édesanyjuk "internet-függősége " következtében. Sőt! Egyrészt szépen élhetik önálló életüket mindenféle anyai regulázás nélkül, másrészt örömmel viszem hozzájuk "digitális tolltartóm" gyönyörűen kihegyezett ceruzáit. S mert hogy a gyakorlatban ki is számít digitális bennszülöttnek, avagy digitális bevándorlónak? Ha a "digitális tolltartó" tartalmát, készletét és annak használatát nézzük, akkor nem is olyan biztos, hogy a 17 és a 20 éves lányka lenne a digitális bennszülött, és az 58 éves édesanyjuk meg a bevándorló. S anyai szívem nagy öröme, ha én tudom őket valamilyen digitális eszközhasználat dolgában kisegíteni. Nem beszélve arról, hogy kisdiákjaim számára is vihetem azt a tudást, amellyel képesek lesznek a modern világ követelményeinek megfelelni,  a digitális kultúrát elsajátítani. Hiszen ha akarjuk, ha nem , valamilyen szinten digitális állampolgárokká váltunk a 21 századba érve. S amikor valaki nagyon ágál e jelenlegi digitalizálási folyamat ellen, azt szoktam mondani, hogy nem mindenkinek ugyanaz a feladata. Aki erre nem érez késztetést, annak valószínűleg más dolga van közöttünk. Úgy szép és kerek a világ, ha mindenki hozzátesz valamit abból a tudásból, amelyre ő  képes. Én valahogy arra kaptam késztetést, hogy a modern világban megtanulva sok-sok új ismeretet, segítsem azokat, akik utánam jönnek.