2013. április 26., péntek

Eseménynaptár az Élet Nagy Kurzusán



Különleges naptárról szól ma krónikám.
Néhány nappal ezelőtt zártunk egy  kurzust, amelyben többek között különféle online naptáralkalmazásokkal ismerkedtünk meg. Ki-ki elmondhatta, hogy számára melyik is a legkedveltebb, melyiket használta eddig, s hogy a Google calendar-t ismeri-e. Akkor nem volt sem ideje, sem helye annak, hogy arról a "naptárról "szóljak, amely a legfontosabb, s a legkedvesebb számomra . Most azonban elmondom, hogy ez egy olyan "naptár", amely nem papíralapú, de nem is online alkalmazás. Még nem is itt e földön írják, hanem a szférákon túl , Odaát. Egy Bölcs Creator a tervezője, Aki kollaboratív munkával készíti, velünk megbeszélve, szabad akaratunk szerint választott programunkat. Szerencsés embernek mondható, aki ez eseménynaptár szerint halad napjaiban. Tudja, semmi sincs véletlenül a történések sorában. Sőt a véletlennek tűnő egybeesések különleges hangsúlyt kapnak életében. Ezek többnyire tér- és időfüggetlen események, amelyek alkalmával egy adott kozmikus pillanatban a Menny és a Föld összetalálkozása valósulhat meg. Egy ilyen különleges esemény tanúi lehettünk az elmúlt vasárnapon. Sokszor csak utólag döbbenünk rá, hogy a "Nagy Karmester" milyen precizitással dolgozik a remekművön, és milyen hajszálpontosan int karmesteri pálcájával zenekarát irányítva. 
2013. 04. 21-én vasárnap több százan gyűltünk össze a MOM Művelődési Központban. A Golgota Gospel Kórus 10 éves Jubileumi koncertsorozatának második napján kissé bátortalanul léptem színpadra kétszázad magammal. Ugyanis előző napon egy csodálatosan szépre sikeredett előadással örvendeztethettük meg a koncertre érkező nézőket. S nehezen tudtam elképzelni, hogy ez a gyönyörűség másnap kétszer is megismétlődhetne. Két előadás volt ugyanis vasárnap,- egy délután és egy pedig az este folyamán. Kezdeti kétségeim hamar múlni kezdtek, hiszen a dalok éneklése, s a dalokat kísérő táncok során   olyan energiák szabadultak fel, amelyek szinte sodortak bennünket előadókat, nézőket egyaránt. Egy hatalmas örömünneppé vált az a néhány óra , amit ott együtt tölthettünk. De minek is, kinek is lehet így örülni, ujjongani? Csupán egy 10 éves jubileum megélésének? Nem gondolom.... Ám utólag megvilágosodott előttem a dolog... Döbbenten olvastam a koncert után Lévai Dóri üzenetét a Facebookon. Szász Edina, a mi kedves, mindig mosolygós, fiatal Kolléganőnk, Pedagógustársunk pont ekkor, pont ezen a vasárnapon fejezte be földi pályafutását! Hitem és meggyőződésem, hogy nem csupán a véletlenek játéka ez. Az ő kilépéséhez méltó kíséretet adott a "Nagy Karmester". S ezt a mi Kórusvezetőnk, Mark csodálatosan, közvetítette. Magával ragadta a 200 embert, s hozzásegített minket ahhoz, hogy azt a Mennyei örömzenét tudjuk közvetíteni, amivel hitem szerint Edinát fogadták Odafent. A dalok, énekek között voltak rövid felolvasások is. Többek között egy gyönyörű énekszám kíséretében ezek a szavak is elhangzottak: "És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." (Jel. 21.4.) Megnéztem Edina Facebook oldalát. Utolsó fotóján egy gyönyörű kép van, amelynek címe: "A börtön ablakából..."




S egy kedves ismerős csak ennyit írt alá: "Kitartás!!!" És már csak néhány óra maradt hátra, és Edina kitartott!!! Már nem a börtön ablakából néz ki, hanem Ott ujjong, és tértől, időtől függetlenül szabadon szárnyalva kacag, nevet, ahogyan azt itt is tette. Hiszen mindannnyian így ismertük meg őt. Bár súlyos fizikai terheket cipelt, de nem hallottuk őt keseregni, panaszkodni. Sugárzott lényével, huncut mosolyával, humorával mindig megnevettetett bennünket. Úgy gondolom, hogy az események ilyen összerendezésével segítséget, biztatást kaptunk, hogy bírjuk viselni terheinket. Bár tele van irkálva az íróasztalunkon elhelyezett, s az online alkalmazású naptárunk számtalan tennivalóval, de bizton tudjuk azt, hogy van egy olyan "Eseménynaptárunk", amelyikre, ha ránézünk, nem sokkol minket a megoldhatatlan problémahalmaz, hanem erőnkhöz, képességeinkhez mérten adja számunkra a tennivalókat.
Kedves, Szeretett Edinánk már nem kell, hogy online kurzusokat keressen az interneten, neki már nem gond, mi is lesz a szeptemberi iskolakezdéssel, és sorolhatnánk a most még előttünk tornyosuló, számtalan, nehéznek látszó gondot, feladatot is.
Lévai Dóri a Kollégáknak írt üzenetét azzal az idézettel fejezte be, amit Edina Facebook oldalára februárban írt le: 

 "Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még . Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább." (Kosztolányi Dezső)

Igen, vannak még csodák! Ide sorolom 2013.04. 21-ét, Jubiláte, azaz örvendezés vasárnapját. 
S most látom Edina összekacsintós mosolyát, amellyel biztatóan int, hogy hozzam csak ide, illesszem  csak  be blogomba azt a 40 perces összeállítást, amit a 120 perces koncert előadásból készítettem. Íme: 




A felvételek bár nem professzionálisak, hiszen kis digitális fényképezőgépemmel vette fel lányom Barátja  a nézőtér soraiból, de talán a célnak megfelelnek. Annak, hogy érzékelhető legyen az az örömélmény, amelyet az a hatalmas Kórus tartogat számunkra, amelyben Edina már felhőtlenül örvendezhet.
A felvételekből készítettem egy vágatlan videót is, ha valaki a teljes műsort kívánja megnézni:
http://youtu.be/LuNOwIs9reQ
De azokra is gondoltam, akiknek nincs idejük a 40 percet is végig nézni. Számukra 2 percben küldök pici ízelítőt a műsorból:
http://youtu.be/3OYB8sK_EPU
Végül megemlítem azt a hálámat és örömömet, hogy ebben a kiváló kórusban két Kislányom is énekel. Sőt nagyobbik lányom, Irma a Victory dal kísérőtáncában is részt vett. Vágyam és óhajom, hogy majd Ott is, az igazi Kórusban is együtt énekelhessünk! 

2013. április 9., kedd

SME 2.0 eLearning 5 +1



Bár öt témakörre épült kurzusunk tananyaga, "bónuszpontként" azonban értékes, plusz - tudással lettünk gazdagabbak. Előző blogbejegyzéseimben részletezve írtam arról a sok, gyakorlatban hasznosítható alkalmazásról, amellyel "digitális tolltartónkat" tölthettük fel. De most kurzusunknak  egy olyan hozadékát kívánom megemlíteni, amelyhez segítségül a nagy reneszánsz zseni, Leonardo da Vinci sorait idézem: "A kis tudás büszkévé teszi az embereket, a nagy alázatossá. Mint ahogy az üres kalász az ég felé emeli büszke fejét, s a maggal teli lehajtja a föld, az anyja felé..." Ez fogalmazódott meg bennem a képzés tanulságait leszűrve. Volt közöttünk, tanulók között ugyanis egy nem kis tudással rendelkező  ember. Megvallom, ha egy kurzusba belépek, nagy érdeklődéssel olvasom el a bemutatkozásokat, hogy kikkel is hozott össze ismét a Sors, kiknek személyiségével bővülhet személyiségem. S olvasva egymás után társaim sorait, megálltam egy név felett. Barát Tamás.... nyugalmazott főiskolai tanár, újságíró, kommunikációs, pr-tanácsadó. Jelenleg a CCO Magazin - a kommunikációs szakemberek portálja főszerkesztője , illetve a MÚOSZ Etikai Bizottságának  az elnöke, 1965-óta foglalkozik az alkalmazott kommunikáció különböző területeivel. (public relations, marketingkommunikációs, újságírói, szerkesztői, tv-riporteri és műsorvezetői, külföldi tudósítói múlttal rendelkezik.) Korábbi tevékenységeiről információk a http://www.tbarat.info oldalon találhatók. Csupán ennyi  ismeret birtokában is elmerengtem hirtelen, hogy vajon mi célból jelentkezik be egy ekkora tudással rendelkező ember - tulajdonképpen-alapismereteket tanító képzésre. Természetesen a bemutatkozó sorokban jelzett internetes oldalakat megnyitva,  még inkább elcsodálkoztam. 
Egy olyan valaki, aki évtizedek óta oktat, nevel, könyveket ír, s még a legmodernebb kommunikációs eszközök tudásával is bír, vajon mit tanulhat köztünk, akik az alapismeretekkel szeretnénk rendelkezni. Mondhatom, talán a legnagyobb kíváncsisággal Barát Tamás házi feladatait, azaz a kurzus témákhoz fűződő blogbejegyzéseit  vártam leginkább. Remélve, hogy személyiséget nem sértem,  ideírom erre a kurzusra nyitott blogjának címét, hiszen az interneten bárki számára elérhető: http://e-fibraco.blogspot.hu/2013/03/kedves-olvaso-az-sme-2.html. Ha valaki belepillant a beszámolókba, érzékelheti a Leonardo da Vinci által megfogalmazottak valóságtartalmát. Igen, az alázatosság tesz minket alkalmassá arra,, hogy tudjunk, képesek legyünk az élethosszig tartó tanulásra. Ő, aki katedrán ül hosszú-hosszú évek óta, most diákként tanult velünk együtt olyan dolgokat, amiket még mindig be tud építeni egyre gazdagodó tárházába. S ha a mérlegre tekintünk, akkor meg merem kockáztatni , hogy több az, amit e példán keresztül tanulhattunk a kurzus alatt, mint amennyi tudást szerzett Tamás az öt hét során. S most önművelés gyanánt elkezdtem kurzusom a public relations témakörében. 


Úgy gondolom, nekünk, pedagógusoknak is nagy szükségünk van  a kommunikáció tudatos szervezésére.
Szükségünk van közös megértésre, kölcsönösen előnyös kapcsolatok létrehozására, hogy a bizalom alapján alakulhasson ki kétirányú kommunikáció közöttünk. 
Ha valakit közelebbről is érdekel ez a tudás, akkor a következő internetes helyen találhat rá: