2014. április 6., vasárnap

Dialógusok az autizmusról, 2014


2014.április 2-án, az Autizmus Világnapján nyitott szakmai rendezvényre került sor az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán. A meghívást a Kar két kutató-oktató műhelyétől, név szerint a Tanszékközi Autizmus Műhelytől, valamint a Támogató Technológia és Tekintetkövetés Műhelytől  kaptuk. A rendezvény címe önmagában már inspiráló volt: "Az autizmus és a digitális technológiai perspektívák". A programot végigolvasva azután nem tétováztam sokat, hát rögvest regisztráltam is magamat.


Gyógypedagógiai gyakorlatom során sokszor  került osztályomba, csoportomba autizmussal élő kisgyermek, akit oktatnom, nevelnem, fejlesztenem kellett. Folyamatosan figyeltem, olvastam , kísértem a hazai és külföldi szakemberek kutatásait, s azok eredményeit. Ezt teszem ma is, hiszen nélkülözhetetlen számomra a sokszor  ösztönös megérzéseimre hagyatkozott módszer kutatási eredményekkel való alátámasztása. Ez történt a mostani, rendkívül érdekfeszítő szakmai rendezvényen is. A kutató-oktató műhelyek tagjai közül senkit nem kívánok név szerint kiemelni, hiszen ők mindannyian elkötelezetten, szakmai kiválósággal teszik dolgukat, hangsúlyozva  kutatásuk során a szisztematikus evidenciák fontosságát. Bízom abban, hogy az előadók prezentációi elérhetőek lesznek majd az interneten. Summázva azonban máris leszögezhetjük, hogy a digitális technológia hatalmas távlatokat nyitott az autizmussal élők számára. Tudjuk, hogy ezeknek az embertársainknak mennyire fontos  életvitelük során a vizuális megtámogatás. Ezt a szülők, pedagógusok, fejlesztő szakemberek kemény munkával, sok-sok energiaráfordítással kártyasorozatok elkészítésével biztosítják számukra. Ám a napirendi kártyák folyamatos használata nem mindig kényelmes a gyermekek, fiatalok számára. Különösképpen, ha utcára, üzletbe és egyéb helyre kell elmenniük. Ezért hát korszakalkotó technológiai újítás a kártyarendszerek mobil eszközökre való applikálása. Büszkén, magabiztosan, gátak és félelmek nélkül járhatnak-kelhetnek így ezek a fiatalok   is eltervezett útjukon. . Meggyőző volt hallani a kutatók előadásait a hordozható infokommunikációs technológia beválásáról, ám mindenen felül múló volt az, ahogyan két anyuka is örömmel számolt be, hogy gyermekeiket mennyire segítik a digitális technológia alkalmazásai.  
A rendezvény programja biztosított egy úgynevezett "Szabad sáv"-ot is, amelyben a szervezők meginvitálták a területen kutató, fejlesztő szakembereket, hogy az autizmus kapcsán a digitális technológiával szerzett tapasztalataikat megoszthassák. Voltak jelentkezők, köztük én is, akik rövid, 5-10 perces prezentációikkal beneveztek a "Szabad sáv" programjába. Íme a lista: 


E rövid kis egy óra is ékes bizonyítéka volt annak, hogy érdemes, sőt szükségszerű, hogy az autizmus területén folytatódjon a szisztematikus evidencia alapú, azaz tényekkel bizonyított kutatás, amely a digitális technológia sikeres alkalmazását erősíti. Bizton állítható, ez a jövő, amely az esélyegyenlőségnek,  az autizmussal élő embertársaink társadalomba való beintegrálódásának kiváló eszköze lehet.

Végül szeretettel osztom meg azt a néhány percet, amelyet a "Szabad sáv" programjában mutattam be:




Tony Attwood professzor, klinikai szakpszichológus, a Különös gyerekek írója, az Asperger szindróma kutatója. Az ő szavaival zárom soraimat: 

"Számomra az Asperger szindrómások nagyon értékes cseppek az élet tengerében"

2014. április 4., péntek

Netgeneráció az óvodában - Videóbeszámoló a Digitális Nemzedék Konferencia 2014. Kerekasztal-beszélgetéséről


Tavasz van ismét, amikor a megújuló természet számtalan szépségeiben gyönyörködhetünk. Eseményekkel teli naptárunk nem sok időt enged arra, hogy kedvünkre bejárjunk hegyet és völgyet, ám jártunkban-keltünkben rácsodálkozhatunk a kikelet mindmegannyi szépségére. Ezt teszem akkor is, ha akár egy konferenciára megyek. Így volt ez a minap, március 29-én is,  a Digitális Nemzedék Konferenciájának napján.
Előzetesen kaptam egy felkérést az óvoda szekció részéről, hogy készítsek videót a Kerekasztal-beszélgetésről. Szívesen vállaltam, bár a profi szakemberekkel nem tudok versenyre kelni kis digitális fényképezőgépem szerény technikai adottságai, valamint fotóriporteri korlátozott tudásom miatt, mégis közrebocsátom a szekción elhangzottakat. Bízom abban, hogy akiket kiváltképpen érdekel az IKT eszközök óvodai alkalmazásának nemes vitája, azok nem a technikai hiányosságokat fogják nézni elsősorban, hanem a megszólaló szakemberek felelősségteljes hozzászólásait fogják mérlegelni. 
Most csupán tudósítója szeretnék lenni a Kerekasztal-beszélgetésnek. Nem kívánok állást foglalni a nézetek ütköztetése tekintetében. Bár akik ismernek régtől fogva, azoknak hitem, meggyőződésem nem egy zugolyába rejtett dolog. Most mégis a kedves olvasóra bízom a döntést. És elsősorban nem azt, hogy kinek van igaza az óvodai IKT eszközhasználat nézetével kapcsolatosan, hanem azt, hogy eldöntse, mi is az igazság. 
 A kerekasztal-beszélgetésből kitűnik, hogy vitán felül mindenki a lehető legjobbat szeretné elérni a cseperedő kis nemzedék nevelését illetően. S még az is lehet, hogy nem is nagyon mondanak egymásnak ellent az érvek. Csupán arról van szó, hogy  a legoptimálisabb egyensúly megteremtésért kell dolgoznunk szakmai és emberi tudásunk legjavát adva. E néhány soros bevezető után kezdődjék hát a felvétel: