2010. december 30., csütörtök

BUÉK ! 2011.






2010. december 21., kedd

Ünnepre készülve

Igen, készülünk az ÜNNEPRE! Bár - be kell vallani -az ilyen magunkfajta "pörgős" életet élőknek nem könnyű a "tollat letenni", azaz a gépet zárva hagyni... Most mégis megtesszük, hiszen milyen sivár is lenne éltünk ünnepek nélkül! Kívánok hát minden Kedves ismerős és még nem ismert Társamnak, Barátomnak olyan KARÁCSONYT, ami számára a BÉKÉT, ÖRÖMÖT, SZERETET hozza el! Boldogan nyújtom át saját készítésű képeslapomat, amit az e-learning kurzus bátorító képzésének köszönhetően készítettem.


2010. december 19., vasárnap

E-learning 2010. Összefoglaló az együttműködés tapasztalatairól





Munkámat egy végtelen vizeken való hajózásnak tekintem. Vitorlám zászlajára a Life Long Learning feliratát helyeztem el. Utazásom során hét héttel ezelőtt jutottam el egy olyan virtuális iskolába, amely uticélom megvalósításában hathatósan segítségemre lett. Legnagyobb örömöm és élményem, hogy a kurzus során társakra leltem. Olyan boldogságérzés ez, mint amikor egy hajós csupán egymaga próbál a nagy tengeren úrrá lenni a vizeken, megvívni az ellenszéllel, és egyszer csak feltűnik szeme előtt a segítő csapat. Ezt a biztatást, erősítést kaptam meg az elmúlt hetekben én is. Rájöttem, nem vagyok egyedül törekvéseimben. Én, aki eddig úgy gondoltam, csupán don quijote szélmalomharcot vívok , most olyan osztályterembe csöppentem, akiknek tagjai elkötelezett, innovatív pedagógusok. Olyanok, akik nem riadnak meg az újtól, sőt a vadonatújtól sem. Olyanok, akik velem együtt mint digitális bevándorlók, bátran vállalják a digitális bennszülöttekkel való egészen új kapcsolatrendszer kialakítását. Ha kulcsszavakat kellene most megfogalmaznom, akkor ez az egymásra találás kifejezése lenne.
A következő kulcsszavam a képzés összefoglalójaként a tudásmegosztás. Ez a fogalom számomra élővé vált az elmúlt hetek alatt. Itt hallottam azt a gondolatot megfogalmazni, hogy : "Tudásomat a barátaimban tárolom". Igen, teljesen azonosulni tudok azokkal, akik így gondolkodnak. Ez a barátságkör egy olyan energiát feltételez, mint amikor a tenger fövenyén elhelyezkedő apró homokszemek hatalmas erőként állnak ellen a tenger hullámainak. Olyan új gondolkodás ez ugyanis, ami ellent mond a gyarló, pénzéhes, irigy, féltékeny emberi természetnek. Ez által én is hatalmas muníció birtokába kerülhettem az elmúlt hetek során. Eddigi, ide-oda kapkodva elsajátított digitális tudásom valamiképpen rendszerbe szerveződött. Sok-sok kifejezés, alkalmazás tisztázódott bennem. Ha csak a web 2.0 témakörére gondolok, máris szépen sorban látom magam előtt a hasznosabbnál hasznosabb oldalakat. S amiktől addig félve elfordultam, s még kislányaimat is óvtam, most bátor használója lettem azoknak. Talán fel sem tudom sorolni azt a sok regisztrációt, amit e néhány hét alatt "elkövettem". Nagy hozadéknak tekintem, hogy a kurzus során közösen átbeszélhettük a veszélyhelyzeteket, amiktől óvakodnunk kell, viszont határozott biztatást kaptunk a web.2.0 alkalmazásainak nagy lehetőségeire. Bizony igaz, hogy nem szabad "homokba dugni fejünket" a ránk bízott gyermekek internetezéseit illetően. A "grénium" bölcs döntést hozott, amely szerint legyünk mi is jelen a színtereken. De úgy, hogy ne rohanjuk meg őket az iwiwen, Facebookon, s a többi közösségi hálózaton, hanem hagyjuk, hogy bontakozzanak ki, alakítsanak közösségi platformokat kedvükre. De mi legyünk csak ott a háttérben. S legyünk olyanok, mint a jó pedagógusok, akik akár 100 évvel ezelőtt, akár napjainkban csupán háttérből irányító facilitátor szerepet töltenek be tanulóik körében. Szépen , intelligensen készítsük csak nekik oda a választási lehetőséget. Igen az iwiw és a Facebook is lehet majd egy olyan gyermekbarát tanulási környezet, ahol a nagy reformpedagógusok álma, az örömpedagógia érvényesülhet. Társaimmal együtt a kurzus során mi ezt a szabadságot tapasztalhattuk meg vezetőink, tutoraink részéről. Nem kellett félnünk, szorongnunk, mert valamiben tudatlanok voltunk. A konnektivizmus, az együtt építkezés örömteli napjait éltük át a képzésben. Nagy várakozással nyitottam be naponta az "osztályterembe", azaz kattintottam a fórom oldalára, keresve ki, milyen új tudással érkezett. A háttérből jövő, segítő biztatásokat ezúton köszönöm meg Hartyáni Marikának, Farkas Robinak és Matúz Évinek. De nem csupán ők, hanem a kurzuson résztvevők is segítségemre voltak , ha valamiben éppen elakadtam. Lassan-lassan "búcsúbeszédnek" tűnnek szavaim, amit szívemből sajnálnék. A kurzus végén részemről a jövőbe tekintés : további együtt működés. Ezért hát nem is búcsúzom e-learning tanfolyamunk végén, hanem: köszönet az elmúltakért, és viszontlátásra a munka mezején!

2010. december 16., csütörtök

Web 2.0 az oktatási gyakorlatban





ELEARNING kurzusunk 5-ik, egyben befejező feladataként kaptuk meg a címben megjelölt téma kifejtését. Bevált gyakorlatom, hogy mielőtt "papírra vetem", azaz  gépbe írom gondolataimat , alaposan ”körbejárom” az adott problémakört. Így tettem most is. Egyik oldalt a másik után nyitottam meg az interneten, hogy tisztában legyek a fogalmakkal. Látni akartam, hogy valójában mit is takar a web 2.0 alkalmazása az iskolai gyakorlatban. Számos példa sorakozott előttem. Hetedhét határon is túljutottam böngészéseim során. Ezen közben vizsgálódtam eddigi gyakorlataimat illetően, hogy nálam hogyan is működött ez a dolog a tanórák folyamatában.  S ahogy a mesében szokott lenni: mentem- mentem, mendegéltem, és egyszer csak eljutottam egy mesés oldalig, amelynek címe sokunk előtt ismerősen hangzik: „egyszervolt. hu”. Most „katonásan” be kell vallanom valamit: azt hittem, hogy ismerem ezt az oldalt, hiszen már a gyermekek között is megnyitottam nem egyszer. Daloltunk, játszottunk, mesét hallgattunk, animációkat néztünk segítségével. Ám most, amikor alaposabban elidőztem kis hazánk legnagyobb gyermekportálján, tárult fel számomra a sok alkalmazás, ismeret, és sorolni is hosszú lenne, még mi minden. Barangolásom hosszú órákat vett igénybe. Egyik ámulatból a másikba estem, hogy mire képes egy olyan csapat, aki felelősséget érez a keze alatt felnövekvő nemzedék iránt. Ismertetőm hosszúra nyúlna, ha mindazt leírnám, hogy mi célt szolgál a gyermekportál, így megpróbálom summázni a lényeget. Talán a legfontosabb, amit most átadni szeretnék tanulságképpen, a következő: meglátásom szerint valamennyi gyermekeket oktató –nevelő intézményben a mai, modern technikák között felcseperedő nemzedék számára a web 2.0 alkalmazásának  ábécé-je kellene hogy legyen ez a gyermekportál. Ennek elsődleges feltétele, hogy mi, pedagógusok „töviről-hegyire” tisztában legyünk  a minden ikon mögött lévő nélkülözhetetlen ismerettel, tudással, hogy kellőképpen tudjuk alkalmazni a benne rejlő eszközöket a tanítás során.  A cím alatti két képecske szándékosan került egymás mellé. Meglátásom szerint ugyanis, ahhoz, hogy gyermekeink, fiataljaink felkészülten kerülhessenek bele a való világ web 2.0 eszközrendszerébe, előtte az egyszervolt.hu mesés, játékos környezetbe ágyazott felkészítő tanfolyamán kellene, hogy részt vegyenek. Itt már óvodás-, kisiskolás korban, szinte informális tanulással, játszva megismerkedhetnek azokkal a fontos játékszabályokkal, amelyek elengedhetetlenek a virtuális világban való balesetmentes közlekedéshez. A mese világába invitál a gyermekportál, ahol szinte minden ugyanúgy történik, mintha a nagy Facebookra, Iwiwre vagy bármelyik web 2.0-ás alkalmazásra  regisztrálnánk be. Csak itt még óvó, vigyázó kezek őrzik minden lépésüket. Nem rémisztgetések ám ezek, hanem –úgymond- baráti, jó tanácsok a gyermekek számára, nehogy csapdába essenek egy-egy adatkiadás során, vagy fényképfeltöltés miatt.
Bár a feladat úgy szól, hogy válasszunk ki két web 2.0-ás eszközt, hogy mit tudnánk általuk alkalmazni az oktatás során, de ezt így most nem is tudom megfogalmazni. Ugyanis a portál folyamatos használata során nem kettő, hanem számos web 2.0 alkalmazására megtanít bennünket.
Még azt sem tudom leírni igazából, hogy melyik tantárgyhoz alkalmaznám az adott web 2.0 ás eszközt, mert nem lehet kiragadni csupán egy tantárgy céljára a benne rejlő alkalmazásokat. Inkább azt sugallja számomra ez az oktatási célra kitalált portál, hogy egyre inkább az integrált tantárgyak gondolatmenetére kell felkészülnünk. Tudom, ez sokak számára még kicsit rémisztő, de mint gyógypedagógus mindenképpen ezt látom üdvösnek akadályozott gyermekeink fejlesztésében. Olyan lehetőségeket nyújt számunkra a sok-sok felkínált játék, hogy nem igazán lehet leszűkíteni egy tantárgy esetére. Az a bizonyos „játszva tanulás elve” maximálisan beteljesedhetne, ha minden feltétel meglenne ehhez. Értem ezalatt a pedagógus szabadságát, amely megengedi , hogy óráit úgy szervezze, hogy az „egyszervolt.hu” mint zsinórmérték jelen legyen foglalkozásai során. Feltétlen szükséges ehhez azonban egy ifjúi hév akárhány éves legyen is a gyermekek tanítója.
Talán nem  szaporítanám tovább szavaim, hanem inkább azzal fejezném be fejtegetésemet, hogy én el tudnám képzelni a jövőben, hogy az egyszervolt.hu oktatási gyermekportál szakmailag tökéletesen felépített rendszere szerint haladjak a rám bízott gyermekek oktatásában, nevelésében. Sokszorosan áttanulmányozva a benne rejlő pedagógiai célú tartalmakat , minden érvényesülni látszik az alkalmazás során, nevezetesen:
új ismeret közlése,
• megértés elmélyítése,
• elvont fogalmak tisztázása,
• önálló tanulási képesség fejlesztése,
• figyelemfelkeltés motiválása
• web alapú kreatív tevékenység fejlesztése,
• közösségi munka elősegítése,
• ...
Ha csupán annyit említek, hogy  megtanít a lap a szabályszerű, „chat –etikett”-re, a portál keretén belül működő Microsuli többek között a képfeltöltésekre, s még a Movie  Maker alkalmazására is!
Végül elődeink  szavával élve: summa summarum: a magam részéről leteszem voksomat az egyszervolt.hu web 2.0 eszközöket okosan okító, játszva tanító gyermekbarát portál oldala mellé.
S hogy milyen formában képzelem el ötletem megvalósítását? Erre egyértelmű válaszom, hogy sok-sok otthoni pedagógiai előkészítő munkában.  A portál maximális ismerete szükségeltetik ugyanis ahhoz, hogy abban a néhány percben, ami a tanóráinkon adatik, milyen kreatívan, adott pillanathoz, gyermekcsoport állapotához mérten tudom  azt az oldalt megnyitni, amit belső szakmai tudatossággal készítettem elő, s amelyet majd  a gyermekek élményként, örömmel, játszva sajátítanak el.
S a feladatban megfogalmazott kérdésre válaszolva:  igen , szükség van ehhez egy odaadó, szakmailag és emberileg kiváló rendszergazdára, jó minőségű, számítógépekre, s nem utolsó sorban egy olyan vezetői  csoportra, akik bátorítóan állnak mellénk  újító törekvéseinkben.

Hol vagytok IKT eszközök?







Mostanság eLEMÉR jár körbe, és keresi az IKT eszközöket . A kép "tarka-barka", hiszen vannak intézmények, ahol példaértékű módon alkalmazzák az informatikai eszközöket a tanórák alkalmával. Vannak olyan iskolák, ahol szép számban vannak jelen interaktív táblák, számítógépek, de még nincs innovatív tanári közösség a használatba vételhez. S találunk olyan intézményeket is, ahol még bizony híjával vannak mindennek. A mérésbe én is beneveztem iskolám részéről. Bátran ajánlom a csatlakozást mindazok számára, akiket már megérintett a újdonság szele. E tekintetben is érvényes, hogy a  közös akarat csodákra képes. A kölcsönös tudásmegosztás, a jó gyakorlatok ismerete segít az akadályok leküzdésében.

2010. december 14., kedd

A közösségi hálózatokban rejlő pedagógiai lehetőségek,-avagy: felvételi előkészítő-másképp


ELearning kurzusunk 5. hetének kérdésfelvetése, hogy látunk-e pedagógiai lehetőségeket a közösségi hálózatokban. Megörültem, hogy ezirányban kutakodhatunk, hiszen -gondolom, többünk véleményét osztom- az ijesztgetésekből, rémhírek terjedéséből ismeretünk bőséges. Blogom talán lehetőséget ad arra, hogy írásom szubjektív jellegű legyen. Így ismét csak lányaim adnak inspirációt fejtegetésemhez.
Azonban mielőtt velük kapcsolatban szólnék, meg kell említenem, hogy mint gyakorló pedagógus, nagy lehetőséget láttam a Tengernyi Kaland elnevezésű   egyedülálló, alternetatív valóságjátékról, amely nyolc héten át tartott iskolák és diákok részvételével a valóságban és az interneten egy időben. Így ír erről a Fővárosi Oktatási Portál:   
"A Tengernyi Kaland egy szórakoztató kerettörténetbe foglalt feladatsorozat, amelyben találkozik a tudomány és a mitológia, a tanulás és a játék, a lexikális tudás és tájékozódás az interneten. A játék a tankönyvekben megtalálható, iskolában elsajátított ismeretekre alapoz, ugyanakkor konkrét feladatokkal ösztönzi a diákokat a tankönyvek és az internet hatékony és kreatív használatára is."
Abban a reményben vagyok, hogy a kezdeményezés nem marad egyedülálló, hanem követi majd a többi, ehhez hasonló, közös tanulást bátorító, nagy társasjáték. 
Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, szólni kívánok egy másik ígéretes kezdeményezésről, ami a Pécsi Tudományegyetem részéről indult el. Második alkalommal hirdetett meg egy olyan Uniface online  játékot, amely egy virtuális egyetemet jelenít meg.   Az egyetemi felvételi előtt álló fiatalok , mint virtuális hallgatók részt vehetnek a felvételi eljárások procedúrájában, majd az egyetemi élet  valamennyi gyakorlatát magukévá tehetik néhány hét alatt. A játék készítői bölcsen bevonták a Facebook közösségi oldalt is a mozgástérbe, így segítve elő, hogy az ott közlekedő fiatalok mind többen csatlakozhassank ehhez az érdekes, de ugyanakkor igen hasznos időtöltéshez. A hitvány, káros, felszínes kapcsolatokat szülő "facebookozás" csökkentésének egyik eszközének is tekinthetjük a virtuális egyetem felszólítását, amely szerint: "Találkozzunk a Facebookon!"
Nagyobbik lányom, aki éppen érettségi előtt áll, lelkes hallgatója lett a Pécsi Tudományegyetemnek több társával együtt, s szorgalmasan gyűjti a feladatok során szerezhető pontokat. Ugyanis értékes ajándékok kerülnek kiosztásra a játék végén.
Ezek a jó gyakorlatok segítenek minket, aggódni hajlamos anyákat, pedagógusokat abban, hogy fokozatosan csökkenjen a bennünk lévő félelem , idegenkedés gyermekeink internetezése iránt. E jó úton haladva, rémképek helyett egyre inkább az UNIFACE, vagyis a TUDÁS EZER ARCA fog előttünk kirajzolódni.

Interaktív tábla a digitális bennszülöttek számára




Nagy öröm számomra, hogy éppen az eLearnig kurzus alatt kaphatott Alapítványunk egy interaktív táblát. Évek óta dédelgetett álmom volt, hogy a súlyosan akadályozott gyermekek között kipróbálhassam ezt a "csodaságot". Az interaktív táblát használó pedagógusok egyre bővülő társaságában virtuálisan már számos, hasznos ötletet nyerhettem, ám most jön az izgalmas felfedező út gyakorlati része. Az IKT alkalmazása eddig is sok örömöt hozott tevékenységeink során, de ez a hatalmas felület, s az ujjal vezérelhetőség lehetősége eddig még nem ismert távlatokba viheti majd a kis felhasználókat. Csupán két óra adatott arra, hogy az ünnepélyes átadás előtt néhány gyermek kipróbálja a tábla alapfunkcióit, hogy azután mindenki előtt megmutathassanak valamit a működésből. Ismét csak döbbenten néztem vagy inkább csodáltam azt a lelkesedést, a bennük lévő azonnali cselekvő erőt, ahogyan elsajátítottak egy-két menü-alkalmazást.Nagy szeretettel teszem közzé ezt a kis bemutatót, amely a web 2.0 alkalmazások között az első önálló You Tube-ra való feltöltésem. A Movie Maker programjával készítettem az összeállítást, ami- reményeim szerint- többször segítségünk lesz a továbbiakban.


2010. december 12., vasárnap

"Kulcs a netgenerációhoz"? Igen! Kulcs a netgenerációhoz!





Bár több helyen is fellelhető Farkas Róbert prezentációja, ám én is nagy örömmel teszem közzé blogomban.Az E-portfólióban kérdésként megfogalmazott gondolat a mostani kurzus során felkiáltássá alakult számomra. Igen! Megvan a kulcs a netgenerációhoz! A tanárok együttműködési platformja olyan ígéretes jövőt körvonalaz reményeim szerint, ahol nem csak a netgenerációhoz, hanem az örömpedagógia megvalósulásához is kaphatunk kulcsot.







2010. december 6., hétfő

Egy mesés kirándulás képei







Az összeállítás a Voice Thread alkalmazással készült.


2010. december 5., vasárnap

Időszalag a Szilvásgombóc projektben


Az időszalag - koncepció már a Montessori pedagógia eszköztárában is fellelhető volt. A modern technika lehetővé tette, hogy egy projekt tevékenységi folyamatát online alkalmazással is elkészíthessünk. Hasznos eszköz lehet kezünkben, hiszen a kisdiákok digitális kompetenciájának fejlesztése mellett képessé tesszük őket a munkafolyamatok követésére. Ezen felül pedig az időszalagon való tájékozódás a téri-orientációs képességeiket is fejleszti. 














Sajnos jelenleg a Dipity oldalára nem tudok belépni valamilyen oknál fogva

2010. december 4., szombat

Szilvásgombóc projekt és a bodzaszörp projekt gondolattérképe





A cselekvésbe ágyazott ismeretátadás élményszerűen valósulhat meg egy sikeres projektötlet nyomán. A gondolattérképek hűen tükrözik, hogy a tevékenységsorozat milyen szerteágazó tudást nyújthat a diákok számára. Több tantárgy integrálása lehetséges úgy, hogy hasznos és maradandó tudást ad a szétszabdalt, lexikális ismereteket túlhangsúlyozó követelmények helyett. 









2010. december 3., péntek

Mi tudunk ám főzni is, nem csak számítógépezni!
















2010. november 26., péntek

Egy csepp az örömből...

2010. november 23., kedd

Netgeneráció




Tanítványaink tanulási, internetezési szokásai-szubjektív válaszok a feltett kérdésekre

Az alábbi kérdések a most folyó e-learning kurzusom keretében hangzottak el. Szubjektív válaszaimat két aspektusból kívánom megfogalmazni. Egyrészt, mint  kamaszkorú lányaim édesanyja, másrészt, mint a sérült gyermekek gyógypedagógusa. 

Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?

Egy átalakulóban lévő szokásrendet vélek felfedezni a mai magyar iskolás korosztályban. Ugyanis a hagyományos tanulási technikák már nem igazán célravezetőek a mai információrengetegben, viszont  az internet-adta tanulást segítő lehetőségeket még nem igazán fedezték fel a maguk számára.

Ismerjük-e internetezési szokásaikat? 

Mint édesanya nem merem bizton állítani, hogy: "igen, ismerem kislányaim internetezési szokásait." Mint ahogyan nem etikus egy szülő részéről, hogy gyermeke titkos naplójába nézzen, úgy nem illő, hogy levelezési listáját, vagy bármiféle internetezési megnyilvánulását böngéssze. Emellett természetesen megvan a felelősségünk arra vonatkozóan , hogy amennyire csak lehet igyekezzük jó irányba terelni "szörfözéseiket".
Úgy gondolom, hogy "házon belül" jó úton haladunk. Bár "zavaró repülés" mindig bekövetkezhet, de eddig a kölcsönös bizalom alapján mindig meg tudtuk beszélni az interneten talált pozitív és negatív tartalmú oldalakat. Az iskolában rám bízott gyermekek internetezési szokásait kevésbé ismerem. A velem töltött idő alatt igyekszem őket arra terelgetni, hogy meglássák az internet sok hasznos és jó oldalát. Itt a dolgom annyival nehezebb, hogy több esetben is nagyon keserves helyrehozni  a szociokulturális háttérből hozott rossz és sok esetben ártó szokásaikat.

Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?

Mindkét vonatkozásban egyértelmű a válaszom: NAGYON, DE NAGYON!
Talán nem is úgy fogalmaznék, hogy a virtuális közösség hiányzik számukra, hanem: MAGA A KÖZÖSSÉG.
Ami elemi szükséglete mindannyiunknak. Ők ebben a rohanó világunkban ezt a platformot találták meg,- a mi fiatal korunkban más alternatívák adódtak ehhez. Bár anyai mivoltomnál fogva számtalan aggodalom, félelem kerített hatalmába, amikor láttam msn, iwiw közelben lányaimat. Most csitulni kényszerül szívem. Egyrészt: beláttam, megelőlegezett bizalommal többre megyek, mint állandó rettegéssel, másrészt be kellett látnom, ez a mostani, modern világunk kommunikációjának új lehetősége. S már nem is az msn, s az iwwiw a csatorna, hanem az a sokat emlegetett, fránya (?!) facebook! 
Itthoni tapasztalataim után ennél sokkal megdöbbentőbb volt az az élményem, amikor az akadályozott gyermekeimből tört ki szinte egyik napról a másikra az a vágy, és kérés, hogy végre ők is regisztrált iwiw tagok lehessenek. Ez is megerősíti azt, hogy ezeknek a gyerekeknek még fokozottabban szükséges a mai modern technika minden jó lehetősége. Egy iwiw közösségben sokkal inkább érezhetik, hogy ők is ugyanolyan értékkel bírnak, mint a többiek. Társakra lelhetnek, beszélhetnek egymással gátak nélkül, és még sorolhatnám ennek minden személyiségfejlesztő jó hatását. 

Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”

Itthoni tekintetben azt tudom válaszolni: hála az Égnek, nem igaz, hogy" folyton be vannak kapcsolva". Őszintén szólva én ennek örülök. Van annyi akaraterejük lánykáimnak, hogy ha bármilyen más irányú fontos teendőjük akad, inkább nem kapcsolják be notebookjukat, nehogy elcsábuljanak. Hiszen a bejelentkezők garmadáját már sokkal nehezebb visszautasítaniuk. 
Az iskolámba járó gyermekeknél nem ilyen egyértelmű a válaszom. Ők annyira lelkesek, és annyi mindennel kárpótolja őket a virtuális világ számos lehetősége, hogy ha tehetnék, "folyton be lennének kapcsolva". De ezt egyrészt azért nem tehetik meg, mert vagy nincs otthon számítógép, vagy azért nem, mert apuka, anyuka nem engedi őket a gép elé, nehogy kárt okozzanak benne.

Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, dszereink, ötleteink?


Nagyon örülök a kérdésnek, mert ez a problémakör foglalkoztat -mondhatom- évek óta. Az ötletek egész tárházát vonultatja fel éppen az a  kurzus, amelynek lelkes hallgatója vagyok jelen pillanatban. Vitathatatlan, hogy gyermekeink, akik a netgeneráció tagjaiként élnek közöttünk mint digitális bennszülöttek,  alapeszközként kezelik a számítógépet. S az a különös helyzet állt elő, hogy mi, akik csak digitális bevándorlók vagyunk közöttük, tanítjuk , okítjuk őket iskoláinkban. Valljuk be , nem sokáig tartható a helyzet... Meglátásom szerint egy szerencsés összetalálkozás előtt állhat az a tanár és diák, aki mint bennszülött   bevándorló pedagógus,  bátran meri vállalni az újat, és a vadonatújat. Sok idő, sok energia megtanulni mindmegannyi web 2.0-ás eszközt, de az interaktív táblák világában csodás élmény-tanulás varázsolható minden eladdig unalmas és álmosító tanóra helyett. Vannak ötleteim, eszközeim, módszereim erre vonatkozóan, de úgy vélem, ha elindulunk ezen az új, sok tekintetben járatlan úton, majd kisdiákjaink ontják számunkra a jobbnál-jobb ötletet. Mint ahogyan a minap elém állt kis Zsoltikám a következö nem kis ötletével, imígyen szólva hozzám: " Irma néni! Tudod mit csináljunk a következő órán? Mire én: "Mit Zsoltikám? " S a válasz: "Tudod, olyan kártyát, vagy mit, tudod, ami neked van, hogy nekünk is legyen... S az ígéret beteljesítése következő óráink anyaga: azaz névjegykártya készítés a számítógép segítségével.





2010. november 15., hétfő

Summa az első e-learning kurzusom első két hete után



„Miért éppen e-learning?”
Rövid összefoglaló az eddigi tapasztalatokról, elképzelésekről

Mivel egy „pályamódosítás” révén kezdtem el gyógypedagógiai tanulmányaimat, így már akkor, jó néhány évvel ezelőtt biztatott a három LLL, vagyis az élethosszig tartó tanulás elve. Mindezt még nem kötöttem a internetes e-learning-hez, mivel még számítógépem sem volt itthon. Könyvtári „szörfözéseim” során kezdtem belelátni az információszerzés gazdag tárházába. Így került munkaasztalomra notebook-om. Akkor még nem volt tudomásom szervezett e-learning-os képzésekről, hanem egy tudatos felfedező útra indultam el a virtuális világ nagy „sztrádáján”. Gyógypedagógiai munkám során egy véletlenszerű alkalommal ráleltem intézményünk egyik asztalfiókjában a JÁTSZÓHÁZ oktató programjára, amit azonnal kipróbáltam egy „félig-holt”, öreg, kis számítógépen. Amit akkor tapasztaltam a gyermekek között, soha nem felejtem el. Bármi akadály is tornyosul elém az IKT alkalmazása során, azok a gyerekek biztatnak élő, eleven emlékként, akik, akkor kis „bice-bóca” mozgásuk ellenére „futottak” velem együtt abba a szobába, ahol  elindulhatott számukra a nagy csoda, a számítógép multimédiás játéka. Ez a kezdet adott ösztönzést számomra, hogy hivatalos pedagógusképzések nélkül is tanuljak. Így  találtam rá azokra a fórumokra, portálokra , akik az IKT-val támogatott oktatás hírvivői voltak. Ennek a felfedező útnak  mostani szakaszában értem el talán a legizgalmasabb pontig, nevezetesen,hogy e kurzus résztvevője lettem. Ez az első olyan lehetőség számomra, amikor nem csak a magam útját járva keresem az új és új lehetőségeket, hanem „beülhetek egy osztályterembe”, ami hatalmas tág teret biztosít számomra a megismeréshez.
Elképzeléseim, céljaim a továbbképzéssel kapcsolatban
Szeretném megerősíteni informatikai ismereteimet a kurzus során, hogy iskolámban egyre biztosabban tudjam alkalmazni az  IKT-t  az oktatás során.
A képzésben résztvevők segítségével pedig mind több módszertani ismerethez jutni, ami eddigi pedagógiai kelléktáramat újíthatja,  frissítheti.
Elvárásaim a továbbképzéssel kapcsolatban
Már az első belépés is meglepetés volt számomra. Olyan sok újdonsággal találkoztam, hogy eszembe sem jutott elvárásokat támasztani a továbbképzéssel kapcsolatban.
Hálózati tanulási módszerek bevezetésének lehetőségei saját pedagógiai módszerembe
Látok reális lehetőséget erre vonatkozóan. Mivel a Montessori szemléletű pedagógia égisze alatt igyekeztem bevonni fejlesztéseim során a multimédiát, így ebben a szemléletben tág tere lehet a Web 2.0-ás eszközök alkalmazásának is.
A feltételekről
A feltételek adottsága számomra viszonylagos. Ha azt nézem, hogy 9 évvel ezelőtt milyen eszköztárral indulhattam el, azt kell mondjam, ahhoz képest jól állok. De ha a mostani helyzetemet nézem, bizony ránk férne egy „kis” megújulás…
Befogadó kereslet a diákok részéről
Erre egy szóval tudok válaszolni: HATÁRTALAN. Már több helyen is írtam róla és nem győzöm hangoztatni azt , hogy azok a gyermekek, akiknek behatárolt a mozgásterük, akik egyébként nem sok sikerélménnyel élik  napjaikat, egy mesés ajtó tárul ki előttük a számítógép által. Csupán arra kell vigyáznunk nekünk, felelős pedagógusoknak, hogy ezt a csodavárást, s a csoda átélését ébren tartsuk bennük. Hiszen, hogy célba érjen  törekvésünk, ahhoz a kis „vitorlás hajókat” nekünk kell hátulról navigálni. Nem szabad magukra hagyni egy percig sem őket, mondván: játszanak csak a géppel. Gondosan kell vigyáznunk fejlődésüket, hogy a technika  mind megannyi új vívmánya valóban az ÖRÖMPEDAGÓGIA megvalósulását szolgálja.
Köszönöm azt, hogy már eddig is sokat gazdagodtam a kurzus által!
Köszönöm a Társakat a „nagy utazásban”.


2010. november 10., szerda

IOT.hu - Az IKT hírportál - IKT, konnektivizmus és eLearning az oktatáskutatók között - Beszámoló X. Országos Neveléstudományi Konferenciáról





Web 2.0, oktatásinformatika, infotechnológia, digitális nemzedék - XXI. századi kulcsszavak a 2010. november 4-6 között megrendezett X. Országos Neveléstudományi Konferencián...

Az IKT témák keretbe foglalták a 2010-es jubileumi Neveléstudományi Konferenciát, hiszen az esemény és az arra szerkesztett kötet címe ('Új törekvések és lehetőségek a 21.századi neveléstudományokban') láthatatlan, de erős kötelékekkel kapcsolódik a modern technikával, informatikai megoldásokkal segített tanulás fogalmához. Egy teljes szekciót szántak a szervezők az infokommunikációs technológiákat érintő kutatásokra, mégis úgy tűnik, ez a téma számos felderítetlen területet rejt magában.
IKT, konnektivizmus és eLearning az oktatáskutatók között - Beszámoló X. Országos Neveléstudományi Konferenciáról

Eljött az oktatási célú hálózatok ideje

Közvetlenül az ünnepélyes megnyitót követő szekción, Ollé János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar adjunktusának konnektivista tanulásmódszertanról szóló előadásában elhangzottak a web 2.0-s alkalmazások tanulásban kihasználható előnyei.

Egy korábbi oktatási-nevelési elmélet (Rainer Winkel kritikai-kommunikatív didaktikai modellje) átgondolásán keresztül a kutató rámutatott a hálózatos tanulásból adódó rendkívüli lehetőségekre: például a kommunikáció mennyiségi és minőségi határainak tágítására, melyben nem számít a tanulók közti távolság mértéke sem, a tudásmegosztás alternatív módszereire, illetve az oktatási folyamat aktorainak újfajta szerepvállalására. Előadásával megelőlegezte a konferencia egészére igaznak bizonyuló trendet: eljött az oktatási célú online hálózatok ideje.

Blog, facebook, twitter, elearning - egyre több hallgató használja

A pénteki IKT blokkban R.Tóth Krisztina, Molnár Pál Viktor és Kétyi András önálló munkáiból és kooperációiból származó vizsgálatairól halhatott beszámolókat az érdeklődő közönség.

Az előadásokból kiderült, hogy a jelenlegi felsőoktatásban tanuló hallgatók - akik hónapokon, legfeljebb néhány éven belül 'katedrára állnak' - webes technológia használata lassan, de biztosan bővül a közösségen, a megosztott információkon alapuló online alkalmazásokkal (blog, facebook, twitter) a megszokottakon (email, keresés) kívül.

Egy izgalmas kísérlet eredményei alapján Kétyi András bizonyította, hogy a kollaboratív munkát segítő e-learning tanulási környezetek kellő előkészítéssel a nyelvtanulásban is hasznosnak bizonyulhatnak.

Molnár Pál Viktor kutatásai pedig arról tanúskodtak, hogy a kísérletében résztvevő hallgatóknak nem csak ismeretei bővültek, hanem különböző kompetenciáik fejlődtek a web 2.0 alkalmazásokkal támogatott tanulás alatt: kommunikációs, ismeret összefoglaló, absztacháló, önkifejező (ezáltal önismereti) képességek, tolerancia, sőt saját munkájukra kapott pozitív visszajelzések után az új technikákkal való tanulásra való hajlandóság, motiváció is nőtt.

Esztétikai nevelés a 21. század iskolájában

Kárpáti Andrea és Gaul Emil a vizuális nevelésről szóló közös munkájukban kifejtik, hogy szerintük a XXI. századi iskola esztétikai nevelését is meg kell határoznia egy újszerű felfogásnak, amely figyelembe veszi a mediatizált vizuális kommunikáció jelenleg is fejlődő világát.

A televízióban, az interneten, de még a modern művészetet képviselő galériák falain, sőt az utcán is olyan képeket találunk, amelynek értelmezéséhez más kompetenciák kellenek, hasonlóképp az alkotáshoz is másféle hozzáállás szükségeltetik, mint a digitális korszak előtt bármikor.

A kutatás egyelőre befejezetlen, de a végére tervezik egy esztétikai nevelést segítő számítógépes bázis létrehozását, melyet művészetpedagógusokkal karöltve készítenek el.

Testnevelés YouTube-al?

Ugyancsak Kárpáti Andrea nevéhez fűződik az a testnevelés tanítással kapcsolatos - még befejezetlen - vizsgálat, amelyet a társadalmi médiában, nevezetesen a YouTube-on végzett kereséssel indított el. Az angol és magyar nyelvű találatok (majdnem 10.000!) olyan mozgóképekre mutattak rá, amelynek összességét méltán nevezhetnénk a testnevelés potenciális (még nem 'legalizált') segédanyagának.

Akadálymentesített tanulás online, a tolerancia jegyében

IKT, konnektivizmus és eLearning az oktatáskutatók között - Beszámoló X. Országos Neveléstudományi KonferenciárólVígh György poszter-prezentációján figyelemre méltó törekvésekről számolt be. A Suli-Soft-Design kitalálója nem kevesebbre vállalkozott, mint az interneten elérhető, tanulást segítő, vagy éppen tananyagot jelentő információk új köntösbe öltöztetését, hogy a hátrányos helyzetű, illetve kisebb-nagyobb fogyatékkal élők, kisgyermekek és idősek, technológiailag alulképzett/megkülönböztetett felhasználók is könnyen megtalálják a számukra szükséges adatokat.

Külföldön sok helyen már természetesnek veszik akadálymentesített webet, a honlapokon gyakran találkozhatunk alternatív verziót megjelenítő gombbal, mely egy könnyebben kezelhető felületet bont ki, de nem vesz el semmit a weblap minőségének értékéből.

Tehetségek kikötője - hálózatos alapú gondozás és fejlesztés

'A pedagógia a különbségek világa'- kezdték ezzel az ismert idézettel a konferenciát záró ünnepség előtti érdekfeszítő szekciót. Az itt felvonultatott, átgondolt rendszerben bemutatott tehetségnevelésre vonatkozó kutatások - többek között - olyan neves szakemberek nevéhez fűződnek, mint Nahalka István és Perjés István.

Tehetségek kikötője - hálózatos alapú gondozás és fejlesztésMunkájuk gyümölcseként a tehetséges tanulók fejlesztése érdekében nyíló tehetség-portálról számoltak be, melynek törekvéseiről Ollé János ismerette a hallgatóságot. Elhangzott, hogy a portál üzemeltetésének nagy előnye abban rejlik, hogy mellőzi a tehetséges diákok szegregált környezetben való gondozását.

Ez a nagyrészt web 2.0 alapú tehetség-kikötő olyan online közösséget képes alkotni a tehetséges tanulókból, amely használja a konstruktív és konnektivista tanulásmódszertant még a földrajzilag elhatárolt területeken elő tehetséges gyerekek között is, hogy ők önként, folyamatos kooperatív munkával hozzanak létre egy mindenki számára értékes új tudásalapot.

***

Kapcsolódó cikkek:

* Innovatív Tanárok Fóruma 2010 - Közeleg az innovatív oktatás ünnepi seregszemléje
* IKT témák a X. Országos Neveléstudományi Konferencián
* IKT eszközöktől az iskolabútorig: Hundidac 2010 - Taneszköz forgalmazók kiállítása Budapesten
* eLearning tanulási környezetek, tananyagok, és jó gyakorlatok a XI. e-Learning konferencián
* IKT ünnep és seregszemle - 2 esemény 1 helyen

- Google Eszköztárral küldve"

2010. november 5., péntek

Visszatekintés az iot.hu portálja segítségével





Két évvel ezelőtt "kattintottam" rá egy olyan címre a böngészőmben, amibe belekukkantva azonnal a könyvjelzőmbe tettem. Ez még nem sokat jelentene, hiszen hány olyan linkünk van ott, amit talán egyszer sem nyitottunk meg, amióta, mint hasznos oldalt félretettünk. Nem úgy ám a http://www.iot.hu/ -val! Talán az első olyan portál lett számomra, ami kicsit becsalogatott a "virtuális tanulási környezetbe". A lap felfedezése után nem sokkal levelet is írtam Tarnavölgyi Gábor Főszerkesztő úrnak, akivel azóta tegező viszonyban kommunikálunk, és igyekszünk közös céljainkat megvalósítani . Ez pedig nem más, mint hogy a digitális eszközök robbanásszrű fejlődését minél hatékonyabban a gyermekeink szolgálatába állítsuk. Gábor köré is szépen gyűlik a "csapat",- azok az innovatív pedagógusok, akik nem ijednek meg a változástól, a megújulástól. Ő működteti az Innovatív Tanárok Közösségének oldalát is, amelynek tagjai szépen gyarapodnak. Nagy örömömre szolgált, hogy néhány nappal ezelőtt megpillantottam az ő nevét is az e-learning kurzusunk résztvevői sorában, sőt, mi több, mint együttműködő partnert,  az ikt hirportál ikonját a főoldalon. Most már még inkább hiszek abban, hogy az a sok "egy fecske" gyönyörű "madársereggé" alakul át, akik aztán képesek lesznek "nyarat csinálni", képesek lesznek a pedagógia sötét fellegét elűzni, és napsugarat vinni a sötét, rideg osztálytermek falai közé.
 Szavaimat nem szaporítom tovább. Inkább nagy szeretettel nyújtom át azt a kis összeállítást eddigi tevékenységeimről, amit Gábor az iot.hu portálján közzé tett. Tudom, a "netetiket" szerint nem illik hosszas írásokkal lefoglalni az olvasók szűkös, és drága idejét. Ezt én is vallom. Így hát csak az olvassa soraimat, akinek megadatik e rohanó világunkban az a ritkán ismert fogalom, amit úgy hívunk, hogy: szabadidő...
A Varázsbetűről szóló írás alatt a kapcsolódó cikkek tartalmazzák mindazt, ami bepillantást nyújt a gyermekek között végzett napi tevékenységeimbe.

http://iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1593:jatszohaz-avagy-igy-hasznalom-a-digitalis-eszkoezoeket-1-resz&catid=41:vezercikkek&Itemid=146

2010. november 4., csütörtök

"In medias res"

2010. október 31., vasárnap

"Blog-start"

Nagy örömmel indítom útjára elkészült blogomat. Abban a jó reménységben vagyok, hogy a most induló "e-learning áttekintés" kurzusa segítség lehet az örömpedagógia megvalósításában.