2014. június 16., hétfő

"Lássuk, mit tudsz!" - avagy Tudáspróba pozitív megerősítéssel


Johann Wolfgang von Goethe fogalmazta meg a következő gondolatot:

" Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek".

Közeledve a 2013/2014. tanév végéhez, gyakran járt eszembe Goethe bölcsessége. Kétféle látásmód, kétféle gyakorlat... Nem volt kétséges előttem, hogy melyiket válasszam...Rosszabbá soha nem tenném kis diákjaimat, még akkor sem, ha ott belül látom hiányosságaikat. Viszont állandó kérdésem, mivel is segíthetném őket azzá válni, amivé képesek. Mivel is tudnám őket úgy kezelni, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene... S egyszercsak egy ötletem támadt az év végi Tudáspróbát illetően... Igen - gondoltam -ez egy jó alkalom lesz erre... S a hirtelen jött gondolatot rögvest átültettem a tettek mezejére. 
Mint tudvalevő, az Okos Doboz bázisiskolájaként minden tanulóm saját belépési kóddal rendelkezik a digitális teszt-és feladatgyűjtemény oldalán. Év közben alkalmaztuk is a gyakorlatokat többször  foglalkozásaink során. A NAT-hoz alkalmazkodó feladatokat Gyakorló-és Tudáspróba módban is végezhetik a gyerekek. Most az év végén természetesen a Tudáspróba módot választottam, ami azonnali visszacsatolásként százalékosan kiszámítja egy-egy gyermek tudásszintjét. Eltökéltem magamban, hogy a Tudáspróba szintjének meghatározásánál egyetlen jelszavam lesz: "Lássuk, mit tudsz!", és messze elvetem magamtól a "Lássuk, mit nem tudsz!" gondolatát is. Ismerve kisdiákjaim képességeit, olyan nehézségi szintet választottam, amiről meg voltam győződve, hogy  segítségemmel bizton meg fogják tudni oldani. Elhatározásomban Benjamin Franklin szavai is megerősítésül szolgáltak: 


" Mondd el - elfelejtem, 
Magyarázd el - megértem,
 Csináld velem - megtanulom". 

Így került sor arra, hogy az év utolsó napjait kisdiákjaimmal kettesben töltöttem el a számítógép előtt. Közösen oldottuk meg a Tudáspróba mindmegannyi feladatát az Okos Doboz oldalán. Mondhatom, talán ezek a percek voltak leginkább termékenyek az elmúlt év során. Hiszen csak ketten voltunk, és rajtunk kívül senki más... A kiscsoport tagjai ekkor fülhallgatóval játszhattak a gépen kedvük szerint,- persze előzetes egyeztetés alapján... A feladatokat anyanyelv és matematika témakörben oldottuk meg. Úgy végeztem facilitátori tevékenységemet, hogy addig-addig beszéltük át az adott feladatot, míglen tanulóm kattintotta be a helyes megoldást úgy, hogy hitte: saját ügyessége mindez! És valóban, mert a tudást így el is sajátította!
S ezen felül kivételes digitális kompetenciák birtokosai is lehettek. Megtanulták a képernyő-felvételezés módját, amivel feladataikat dokumentálták egy saját névvel ellátott mappába téve. A 100 %-os feladat-kiértékeléseket megpillantva pedig hatalmas siker és örömérzés övezte körül őket! Igen! Úgy kezeltem a kis "hősöket", mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, és tudom, hogy segítettem őket azzá válni ezáltal, amivé képesek
A feladatmegoldásaik fotóiból készítettem mindenki számára egy-egy egyperces kis zenés videó bemutatót, amit az év végi értékelésekbe illesztettem.


Egy a 23 közül: 

  

Munkájukért Köszönet-kártyával ajándékoztam meg őket, amit a filmbe is megjelenítettem, de laminált lapként a bizonyítványuk mellé meg is kapnak az évzáró ünnepén.:


Munkámat csak team-ben tudom elképzelni, és minden vágyam, hogy mind a többségi intézmények vezetőivel, mind a gyermekeket tanító pedagógusokkal, mind pedig a gyermekek szüleivel baráti, egymást támogató, segítő közösségként vehessünk részt a ránk bízottak oktatását, nevelését, fejlesztését illetően. Elmondhatom, e téren nincsen panaszom. Ismerjük egymást, tiszteljük egymás erőfeszítéseit, munkáját. Az más kérdés, hogy számos akadállyal kell megküzdenünk, mert sok sebből vérzik még kis hazánkban az inklúzió. De ha csak egymásra mutogatunk, azzal még nem sokra megyünk... A magam részéről mindent igyekszem megtenni, hogy a most integrált körülmények között tanuló, súlyos tanulási nehézséggel küzdő diákok, valamint szüleik és pedagógusaik minél inkább megtalálják azt a közös nevezőt, ami a gyermekek számára valódi segítő jobbként szolgálhat . 
Szeretem az IKT-ét! Ezt sokan tudják rólam, de most kiemelten és hangsúlyosan azért, mert a pedagógus kollégákkal és a szülőkkel való kapcsolattartást nagy mértékben elősegíti az internetkapcsolat. Az év végeztével ugyanis nehéz lett volna a szülőket  kiszakítani akár néhány percre is, hogy summázzam számukra az év tapasztalatait. Viszont az e-mail címüket ismerve pillanatok alatt "szét tudtam repíteni" feléjük év végi üzenetemet, emígyen: 


Michel Qoist szavaival zárom blogbejegyzésemet, s a 2013/2014-es tanévet:

"Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén! Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra!" 



2014. június 2., hétfő

"MESEPOSTA - Az időkapszula titka" - játék projekt hat hétben


Egy tanév megkezdésekor mindig bajban vagyok a gyermekek  egyéni fejlesztési terveinek megírásánál. 
Bár a Szakértői vélemény javaslata, valamint saját megfigyeléseim és méréseim alapján meg tudom határozni, hogy a fejlesztés milyen területekre vonatkozik, viszont annak eszközeit csupán nagy vonalakban tudom vázolni. 
Aki az IKT-t beépítette módszertanába, tudja, hogy szinte percről-percre jelennek meg az új alkalmazások.
Tehát egy 21.századi pedagógus ma már nem teheti meg, hogy egy szeptemberben lefektetett, alapos részletességgel megszerkesztett fejlesztési tervhez kösse magát. Ez egy újszerű, izgalmas út a tanítás folyamatában. Kétségtelen, egy odaszánt, elkötelezett pedagógusi életformát igényel ez a fajta lét, ám hatalmas lehetőség rejlik benne az örömpedagógia megvalósítása tekintetében.
Eme kis bevezetőm után egy olyan hat héten át zajló játék projektről szólok, amiről még álmodni sem tudtam volna a fejlesztési tervek megírásakor. 2014. március közepén hírlevél repítette felém, hogy indul egy mesés nyereményjáték, amelynek szervezője a 4Kids Meseportál Kft. Az internetes játék ismertetését végigolvasva nem tétováztam sokat. Még aznap belekezdtünk kis csoportjainkkal a nagy vállalkozásba. 
Évek óta ismerem, használom foglalkozásaim során az Egyszervolt.hu magyar internetes gyermekoldal mindmegannyi játékos, ám kiváló fejlesztési lehetőségekkel bíró alkalmazását. Kisdiákjaim lelkes Trafftulajdonosok a TraffParkban, ahol komplex módon, szépen, játékosan gazdagodik személyiségük. 2013. szeptembere óta pedig mint a Zuglói Benedek Elek EGYMI bázisiskolája használjuk óráinkon az Okos Doboz teszt- és feladatgyűjteményét, amit szintén az Egyszervolt.hu oldalán, a játékos réten sétálva  találtunk meg. 
Ezek után bizton tudtam: nem fogok csalatkozni az újonnan meghirdetett "Meseposta - Az időkapszula titka" című játékban sem. S most végig gondolva az elmúlt heteket, elmondhatom, döntésemet nem bántam meg. 
Szoktam emlegetni, hogy standard kutatási eredményeket nem tudok felmutatni. Hiszen nincs kontrollcsoportom, grafikonokat így előállítani sem tudok, hogy bizonyítsam fejlesztőmunkám hatékony voltát. Így "csupán" a gyermekek visszajelzése számomra a valós feedback. Ha látom örömüket egy játékos, de komoly fejlesztést is biztosító tanulási folyamatban, akkor én már nyugodtan hajtom le fejem aznap. Tudom, valamit tanultak, valamilyen tekintetben előrehaladtak, amit lehet, hogy most "gyorstesztekkel" nem is tudok bizonyítani, de kódolva bennük van, s az egyszer csodásan meg fog mutatkozni. 
Tudvalevő, hogy foglalkozásaim során kis digitális fényképezőgépem működésben van. Hol a kezemben tartom, hol pedig fényképezőgép állványra teszem a terem egyik szögletében. Utólagosan igen hasznos végignéznem a sok-sok felvételt. Egyrészt ilyenkor kemény önkontrollt gyakorolok magammal szemben, hogy mi volt jó, és mi volt az, amit még egyszer nem mondanék, vagy nem csinálnék. Másrészt figyelem a gyermekek fejlődését folyamatdiagnosztikaként. Vannak bizony kudarcos napok, így felvételek is, nem tagadom. De vannak olyan "kozmikus pillanatok", amelyek számomra szívemet melengetőek, s hatalmas örömmel töltenek el. Ezeket a perceket igyekszem megosztani kis, szerény bemutatóimmal. Remélve, hogy talán nem csupán önmagamat, hanem néhány pedagógustársamat is inspirálhatok további kitartó munkára. Hiszen mindannyiunk számára kincs egy gyermek mosolya, öröme, ölelése. Ezt senki el nem veheti tőlünk, ez a miénk, s ha megosztjuk, mindnyájunké. 
A hathetes projekt során is igyekeztem dokumentálni játékos munkánkat. A több órás felvételből készítettem egy 20 perces összeállítást. Képaláírásokkal jeleztem, hogy a projekt  mennyi és milyen  fejlesztési lehetőséget rejtett. Végül a 20 percből lett egy "egypercesem", amivel a projektben résztvevő gyermekeket lepem meg. 
Megjegyezni kívánom, videóim nem professzionálisak, hanem igencsak amatőr felvételek. Vannak hiányosságaim még e tekintetben. De bízom abban, hogy álmaim szép, lassan, de teljesülnek.... Egy kamera, amelyik minőségi videót vesz fel, no meg magyarázó, türelmes barát, aki a felvételezés és profi videókészítés rejtelmeire tanít meg.
Addig azonban szeretettel nyújtom át saját készítésű felvételeimet ilyeténképpen: