A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyógypedagógia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyógypedagógia. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 24., péntek

"Mobil digitális gyógypedagógia: fókuszban az autizmus"

A kép forrása: http://www.nikitalk.com/
Bejegyzésem címét idézőjelbe tettem, hiszen azt nem magamtól vettem. Négy évvel ezelőtt a II. Oktatás-Informatika Konferencián hangzott el egy előadás ebben a témakörben. Mivel a gyógypedagógiai fejlesztéseimet az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia segítségével végzem, így nagy kíváncsisággal, érdeklődéssel ültem be akkor Dr. Győrí Miklós előadására. Izgalmas beszámolót kaptunk a HANDS projektről, amelynek ötlete egy nemzetközi összefogással született meg. Lényege, hogy segítse az autizmussal diagnosztizált gyermekeket a társas eligazodásban és fejlődésben. Maga a HANDS, mint mozaikszó, ennek lényegét fogalmazza meg: Helping Autism-diagnosed teenagers Navigating and Developing Socially. Videotórium őrzi a hasznos információkat, amelyeket most blogom oldalán is szíves-szeretettel közzéteszek: Mobil digitális gyógypedagógia: fókuszban az autizmus. A HANDS projekt és első eredményei. | videotorium.hu
S hogy mindezt négy év távlatából miért is említem meg? Azért, mert 2013.szeptember 26-án, a 10. Nemzetközi Autism-Europe Kongresszus plenáris előadásán ismét hallhattunk Dr. Győri Miklóstól a HANDS projektről.
Tudvalevő, hogy én a "terepen" dolgozom. Gyermekek között tevékenykedem, és sokszor ösztönszerűen alkalmazom eszközeimet, keresve, kutatva, hogy mi is az a hatékony, fejlesztési, oktatási lehetőség, ami előbbre viheti a tanulási nehézségekkel és egyéb súlyos akadályokkal megterhelt gyermekeket. Több mint 10 év gyakorlattal a hátam mögött mondhatom el, hogy a modern technológia utat tört a gyógypedagógia területén is, és nem túlzás, ha azt mondom, forradalmian új lehetőségekkel kínált meg bennünket. Talán nem kell erősítgetni, hogy aki napról-napra készül a foglalkozásokra, tanórákra, az nem tud grafikonos, pontos kimutatásokat készíteni gyakorlatának sikerességéről. De ha vannak olyan elkötelezett szakemberek, akik ezeket a méréseket elvégzik, az hatalmas megerősítés arra vonatkozóan, hogy ösztönös és tanult pedagógiai gyakorlatunk helyes irányba halad-e. Ilyen értelemben megerősítés számomra a HANDS projekt ideje alatt tapasztalt eredmények ismertetése is. S ha most még nem is igazán érzékeljük hazánkban ennek a nemzetközi összefogással történt kiváló ötletnek gyakorlati megvalósulását, de az útirány ki van taposva számunkra, csak bátorságunkat , kezdeményezőképességünket kell hozzáadnunk mindehhez. Természetesen megfelelő közös akarat is szükséges, amely emberbaráti és anyagi támogatásban nyilvánulhat meg.
S ha most felmerülne a kérdés, hogy milyen forradalmian új kezdeményezés volt  ebben  a bizonyos HANDS projektben? Röviden, egyszerűen úgy tudom megfogalmazni, hogy egy hatalmas lehetőség megteremtése az esélyegyenlőségre. Hiszen az, ha egy autizmussal élő gyermek, fiatal tinédzser nem tépőzáras kártyákkal kell, hogy eligazodjon a napi teendői közepette, hanem egy okos telefonba épített kommunikációs rendszer segítheti őt a tájékozódásban, a tevékenységek sorrendiségében, hogyne lenne ez örömteli mindenki számára?! Ha az utcán, vagy egy üzletben, vagy az iskolában, netán óra alatt(!) az okosát hívja segítségül, ez nem fogja őt leértékelni senki előtt. Nem beszélve arról a segítségről, amit a szülők kaphatnak, kaphatnának ezen keresztül. Tudom, mennyi energiát, időt fektetnek a rengeteg kártya előállításába,  a nyomtatásba, a laminálásba, a tépőzárak elkészítésébe... Mindezt kiválthatná a Hands projektben kitalált, 21. század kihívásainak megfelelő segítő, kommunikációs eszköz.
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert egy pályázat nyerteseként az AOSZ ösztöndíj segítségével részese lehettem az elmúlt évben Budapesten megrendezésre kerülő 10. Nemzetközi Autizmus Kongresszusnak. Nem tagadom, a három nap hatalmas kínálatából előre megjegyeztem magamnak azokat az előadásokat, amelyek a világ minden tájáról elhozták  aktuális eredményeiket, amelyek alátámasztják az autizmussal élő gyermekek IKT-val, azaz az információs és kommunikációs technológiával támogatott gyógypedagógiai fejlesztésük sikerességét. Igyekeznem kellett a gyönyörű Budapesti Kongresszusi Központ számos termeit váltogatnom, de sikerült némi segítséggel mindig eligazodnom, és időben ülhettem be az éppen aktuális előadás meghallgatására.Összességében megállapítható, hogy kis hazánk előkelő helyet foglal el az innovatív törekvések tekintetében. Elég erre csupán egyetlen példa, amit egy workshop keretében hallhattunk Prekop Csilla és Farkas János előadásán keresztül, akik egy személyre szabható számítógépes készségfejlesztő rendszert dolgoztak ki autizmussal élő személyek számára.
A konferencia után újabb lelkesedéssel indultam utamra, és találtam rá új és új modern technikai kezdeményezésekre, amelyek az autizmussal élő gyermekek kommunikációját segítheti modern társadalmunkban. Ennek hozadékaként immár öt ilyen jellegű alkalmazást töltöttem le okos telefonom Play áruházából. Természetesen mindet az ingyenes változatból... De így is tudom használni , és nem csak az autizmussal élő gyermekek között, hanem mindez az egyéb akadályokkal küzdő diákok számára is segítő jobbként szerepel.
Ezek az alkalmazások a következő helyeken találhatók meg: http://www.nikitalk.com/, ( Utólagos megjegyzés: időközben  a program néhány alapfunkciója maradt  ingyenes csupán.) http://aacspeech.org/, ( Időközben a program fizetőssé vált.)







Végül nagy várakozással tekintek a VI. Oktatás-Informatikai Konferencia elé, ahol többek között ismét hallhatunk Dr. Győri Miklóstól és lelkes Csapatától a legújabb kutatási eredményekről. 

2012. november 20., kedd

Egyszer volt egy pályázat...

Néhány hónappal ezelőtt leltem a TanárBlog oldalán egy szakmai pályázatra való felhívásra. 
Szíves invitálás az egyszervolt.hu s a TanárBlog részéről, amelynek lényege az egyszervolt.hu magyar, internetes gyermekoldal játékainak népszerűsítése. Azaz olyan óravázlatok beadása, amelyek a játékok  óvodai, tanórai felhasználását dokumentálják. Örömest tettem eleget a felhívásnak, hiszen immár egy évtizede használom mindig megújuló forrásként az oldalt fejlesztéseim során. Bár játékot írtam kétszer is, de valójában ismereteket átadó, képességeket fejlesztő programokról van szó. A valódi értéke ugyanis mindezeknek  élményt adó, játékos jellegében rejlik. 
Beadtam hát néhány óravázlatot, amely munkám során született, s a minap nagy örömömre jó hírt hozott "Gmail-postám". A pályázat boldog nyertesei között tudhatom magamat. S mivel az ősi mondás szerint minden közhaszonra adatik, így pályázati anyagomat közzéteszem mindazok számára, akik használni kívánják gyermekeik körében az egyszervolt.hu gazdag játéktárát. Természetesen semmit nem egy az egyben szoktunk átvenni a jó gyakorlatok nagy kosarából, így ezek a foglalkozások is csupán adaptálhatóak lehetnek egy-egy kisgyermek esetében. Az óravázlatok beillesztése előtt még annyit kívánok megemlíteni, hogy az elmúlt évek során több intézményben is megfordultam. Igen heterogén összetételű, sérültségű gyermekek oktatását, fejlesztését végeztem különböző osztályfokokon. Különös számomra, hogy a Traff Park milyen sokuknak jelent élményt, játékos tanulást. Jegyzetlapjaim őrzik egy-egy kis csoportom neveit, akiknek Traff rendszámukat rögzítettem, hogy el ne felejtsék azokat.
Következzenek hát a gyakorlatok, s az arról szóló kis videók:




















2012. április 29., vasárnap

Új utak, új lehetőségek a Second Life virtuális környezetében

Mint már említettem egyik bejegyzésemben, hogy az élethosszig tartó tanulás jegyében bátorkodtam csatlakozni a Dr. Ollé János irányítása alatt álló ELTE PPK Virtuális távoktatás és Virtuális oktatási környezet Facebookon megjelenő csoportjaihoz. Sajnos időszűke miatt ritkán tudok részt venni a találkozásokon, de folyamatosan követem a kurzus eseményeit. S ha nem is az előre kijelölt időpontban, de néha belátogatok a campus előadótermeibe, vagy olyan helyekre teleportálok, amelyekre a csoporttársak hívják fel  figyelmemet. Azt is írtam már, hogy nem öncélúan gyakorlom  virtuális avatar-létemet, hiszen a Second Life alkalmazásában nagy lehetőségek rejlenek, amelyek a gyógypedagógia területén terápiás jelentőségűek lehetnek. Most legutóbb Zakupszki Tünde bejegyzése csábított arra, hogy ellátogassak egy helyre, amelynek koordinátáit az üzenőfalra jegyezte: http://maps.secondlife.com/secondlife/Dotoorak/58/90/251 Rövid sétám alatt úgy jártam végig utamat, mintha egy kerekesszékből megszabadult, ép test lennék. Pillanatok alatt átéltem azt a boldogságélményt, amit az az embertársunk élhet át, aki valóban akadályozott mozgásában, és ha csupán csak virtuálisan is, de belekóstolhat a szabad mozgás önfeledt örömébe. Sétám során felvételeket készítettem, majd összeállítottam mindezt a Movie Maker programjával a következőképpen: 
                                                                                    

2012. április 10., kedd

Second Life egy jobb élet reményében

Az  ELTE PPK Virtuális Oktatási Környezet facebookos csoportja számára tett közzé Dr. Ollé János egy olyan dokumentumot, amely 50 You Toube -os videóban mutatja be a Second Life Oktatásban való alkalmazásának lehetőségét. Nagy elhatározással vetettem bele magamat, hogy az 50 videót végig nézzem. Eltökéltségemnek alapos indoka volt. Ugyanis mióta Second Life-os avatarommal járom a virtuális világot, folyton azokra a kis diákjaimra gondolok, akik "szárnyaszegetten", kerekesszékükben ülve tengetik földi életüket. Az elmúlt évek során olyan gyermekeket ismertem meg a gyógypedagógia területére érve, akiknek még reményük sem lehet a valóságos világban útra kelni, új és új tájakat megismerni, csodás élmények birtokába jutni. S amikor felrepülök avatarommal az egekbe, és szebbnél-szebb tájakon járok, s amikor új és új ismeretekkel gazdagodhatok, mindig ők jutnak eszembe, de közülük is különösen egy fiúcska. Tanulásban akadályozott, alternáló hamiplagiás, nehezen beszélő volt, de mindig valami szebbre, jobbra vágyott a lelke... Ő a bolygók közt érezte jól magát, amin soha nem is csodálkoztam... Elkívánkozott e földi terekről, elkívánkozott gúzsbakötött kis testéből... Már nem tanítom őt, hisz a várost is elhagytam, ahol ő lakik. Akkor még csak a google earth -öt tudtam letölteni számára, amivel boldogan "utazott" a nagyvilágban. Most azonban már elkészítenénk együtt fantasztikus avatarját. Tudom, mennyire örülne, hiszen ő hatalmas képzelőerővel rendelkezett. Tudom, mennyire szárnyalna, mennyire kiteljesedne élete ezzel a lehetőséggel....
Visszatérve az 50 videóra, nem kellett sokat várnom, hiszen az 5-ik megnyitásakor megleltem azt, amit  oly' nagyon kerestem! Igen! Megbizonyosodtam arról, hogy nem csupán az én kitalációm a Second Life gyógypedagógiai lehetősége, hanem ezt nálamnál sokkal bölcsebb emberek, szakmai tekintélyek ismerték fel. Az 5-ik megnyitott videó 8 perces, s a 3 percnél kezdődik az, ami számomra különösen sokat jelentett. Kedves Olvasó! Tekints bele, és tudom, ha végig nézed, semmi magyarázatra nem lesz szükséged.



Kurzusunk során viszont mi, pedagógusok ültünk kerekesszékbe, és úgy jártuk be a gyönyörű terepet. A cél, hogy még inkább átérezzük azoknak sorsát, akik ilyen teherrel élik földi életüket.