Amikor a pozitívumok kiemelésére helyezzük a hangsúlyt a személyiségfejlesztésében

Balázskámat, az ő huncut kis mosolyával talán már sokan ismerik, hiszen többször is írtam róla blogomban. Immár 5-ik esztendeje jár hozzám. Az Anyahajónk kedvelt helyévé vált az évek során.  Az ő példája ékesen szemlélteti, hogy mennyire fontos megtalálni tanítványainknál az egyéni tanulási útvonalakat. Mennyire fontos megismerni a gyermeket önmagát, képességeit, erősségeit, a mélyen elrejtett tálentumait, hozott kincseit . Felelősségteljes feladat ez, különösen a gyógypedagógiai nevelés során, ahol számos akadály, hátrány fedi el a gyermekekben szunnyadó tehetségcsírákat. 

Bátor vállalkozás ez, hiszen ebben a szemléletben bizony gyakran el kell térnünk a szokványos, kitaposott nyomvonalakról, és egy teljesen új utat kell megjárnunk adott esetben kisdiákjaink nevelésében. Ez így történt Balázs esetében is, és most boldog vagyok, hogy sokszor mertem változtatni egy foglalkozás menetén, amikor ő jött valami új ötlettel, eltervezett tevékenységgel. 

Már öt évvel ezelőtt látható volt nála, hogy jó kommunikációs képességei vannak. Tanulási nehézségeit enyhítve kérésemre hamar megkapta azt a lehetőséget, hogy tanórán is saját laptopján írjon. IKT-val támogatott foglalkozásaink sikerélményeket hoztak számára. Önértékelése, önbecsülése szépen fejlődött ez idő alatt. Néhány hónappal ezelőtt azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a "Bloghajóján" kívül szeretne egy saját blogot is nyitni, amelyben személyes élményeit szeretné megosztani. Természetesen örültem ötletének, és természetesen a foglalkozás előre eltervezett menete is más lett. Elkészítette ugyanis háttér segítségem mellett Élményblog elnevezésű új blogját, amit meglévő blogja oldalán helyeztünk el. Ezek után szinte ontotta Balázs a posztokat, élménybeszámolókat. Szerencsés helyzetbe van, mert Édesanyja folyamatosan gondoskodik arról, hogy kis öccsével együtt számtalan kirándulásban legyen része. A nyári táborokról, nyaralásokról készült bejegyzéseiben saját fotókat helyez el. Ugye nem kell részleteznem, hogy eme tevékenysége hányféle fejlesztési területet érint, amelyekre pozitívumként hat immár blogger volta. A helyesírási hibákat kérésére együtt szoktuk kijavítani, olykor távsegítséggel. Most van még néhány fejezet, ami még várat magára, de előbb, vagy utóbb megtörténik mindegyik bejegyzés kijavítása. 

Jelen blogbejegyzésem apropóját egy Facebook megosztás adta. Tegnap ugyanis Balázskám foglalkozási idején kívül bekopogott hozzám, és hatalmas mosollyal mondta, hogy van egy nagy örömhíre, elmondhatja-e. Boldogan közölte, hogy egy blogbejegyzése megjelent a Facebookon.

Megírta ugyanis élményeit az Alkimista táborról, és elküldte a Szervezők számára. Ők vissza is írtak neki, megköszönve a beszámolót, és megkérdezték tőle, hogy közölhetik-e a Facebook oldalukon. 

Nem is részletezem, milyen élményben volt Balázsnak része azon a héten.  Helyette álljon itt  blogbejegyzése, amely immár a Magyar Vegyészeti Múzeum Facebook oldalán olvasható: https://www.facebook.com/VegyeszMuzeum/?fref=ts

http://bit.ly/2hgFr0N

 Azt tudom, hogy Balázskám nem a matematika tudományát fogja öregbíteni a jövőben... A legfontosabb, gyakorlati életét segítő  matematikai alapismereteken kívül nem is lesz szüksége arra, hogy mélyen belemélyedjen e tudományágba. Viszont annál inkább lesz helye olyan területeken, ahol most ilyen szépen bontogatja szárnyait, próbálja ki önmagát, tehetségét. Ő most nyolcadik osztályos tanuló. Ballagni fog tovább... Bár megtalálná útját, ahol segítőemberek veszik majd körül, ahol majd tehetsége, tudása kibontakozhat saját maga és még sok embertársa  örömére, javára. 

Tovább olvasom!

„Elfogadlak!” – eTwinning tavaszi kampány Magyarországon 2017-ben

Visszatekintve az elmúlt tanévre, volt egy esemény, amelyről még nem számoltam be. 

Szívem szerinti tavaszi kampányt hirdetett az eTwinning, amelynek témája, hogy miként gondoljuk mi, pedagógusok megvalósítani a  inklúziót, a különböző nehézséggel élő diákok befogadását a hazai iskolákban. Beküldtem hát esszémet,  s a témáról szóló egyperces kis videót. Boldogan olvastam Intézményem, a Zuglói Benedek Elek EGYMI  nevét a nyertes pályázatok között. 

Szavamat nem szaporítva tovább, szeretettel nyújtom át Kedves Olvasóim számára a pályázati anyagban megfogalmazott gondolataimat, s a kis videómat:

ETwinning Pályázat - 2017. 04. 23. by Irma Szeverényi Ujhelyiné on Scribd

Tovább olvasom!

Élet az Anyahajóban,- avagy modern eszközökkel a tehetség - rehabilitáció szolgálatában

Úgy vélem, szerencsés csillagzat alatt született az, aki utazó gyógypedagógus éppen a ma napjaiban. Ugyanis a modern eszközök olyan arzenálját használhatja, amellyel egy vadonatúj világot teremthet kis fejlesztő szobájában. Természetesen sok minden szükséges a csillagok kedvező együttállásához, ám kitartó türelemmel, kutatással, kereséssel,  előre és felfele tekintéssel rálelhetünk a kincsre. Igen, bizton írom le, valódi kincs birtokában lehetünk, ha jól meggondoltan, megfelelő szakmai és emberi hozzáállással választjuk ki azokat az IKT eszközöket, web 2.0 alkalmazásokat, amelyek hatékonyan, élményszerűen, informálisan, játékos módon segítik a gyermekek komplex személyiségfejlesztését. 

Már írtam arról, hogy nem igazán vagyok híve a bemutató foglalkozásoknak... Tudom, többen is értik ezt, hiszen vagyunk egy páran kollégák között olyanok, akik feszengve érzik magukat, ha több szempár is figyeli munkájukat. S a gyermekek sem biztos, hogy önmagukat tudják adni egy ilyen alkalommal. Főleg kiszámíthatatlan ez a mi esetünkben, amikor bizony nagy befolyással van a foglalkozás menetére a gyermekek aktuális állapota. Ezért kedvelem inkább a mi Anyahajó Stúdiónk sarkában állványra helyezett kis digitális fényképezőgépemet. Szinte észre sem vesszük, hogy rögzíti minden tettünket, mondatunkat, annyira megszokottá vált, hogy be van kapcsolva. Bár nem kis munka, hogy a sok-sok óra anyagát azután megszerkesszem, megvágjam, de  - úgy gondolom - nem haszontalan. Hiszen - egyrészt - számomra egy rendkívüli jelentőségű visszacsatolás úgy magamat, mint a gyermekeket illetően. Lassan 10 éve gyűjtöm videófelvételeimet, és különleges visszanézni így az eltelt évekre, a változásokra, a gyermekek fejlődésére. Másrészt abban a reményben vagyok, hogy az úgynevezett workshop-videóim esetleg segítséget , inspirációt adhatnak pedagógustársaim számára. Igyekszem blogomban gyűjteni őket, s ha valaki otthoni körülményeiben megnézegeti a filmecskéket, talán még nagyobb bepillantást kaphat műhelymunkámba annál, mintha egyszer-egyszer eljönne hozzám óralátogatásra... 

Jelen bejegyzésem során négy kis videófelvételt nyújtok át Kedves Olvasóimnak. Összefüggenek egymással, hiszen Barnusról szólnak. Őt egy új kincsként mutattam be az elmúlt év szeptemberében. Tanulási akadályoztatásai és magatartásszabályozási zavara alatt elrejtett különleges tehetsége hamar nyilvánvalóvá vált az Anyahajó szabad tanulási környezetének és a Mindstorms Lego Robot EV3 készletének köszönhetően. Édesapjával karöltve csodálatosan gazdagította tevékenységeinket. Eme blog lapjai őrzik workshop-videók formájában mindezeket. 

Hosszas kísérletezések , előkészületek után sor került arra, hogy elinduljunk a Minecraft EDU világába. Csak az elmúlt néhány hónap tapasztalata is azt mondatja velem, hogy érdemes volt kitartani a kezdeti nehézségekben. Hiszen olyan fantasztikus lehetőség rejlik ebben a játékban, ami  - meggyőződésem  szerint - felülmúlja az eddig megismert fejlesztő és oktató játékokat. Ez az online építkezős játék olyan 21.századi tanulási környezet, amelyben megvalósul a felfedeztető tanulás, a szabad, önálló alkotó tevékenység, ami fejleszti a kreativitást, számos tantárgy ismeretelsajátításában jótékony transzferhatást vált ki. Fejlődik a gyermekek térszemlélete, tájékozódási képessége. Komoly matematikai számításokat kell nekik adott esetben végezni, ami számukra nem teher, sőt a konstruálandó mű elkészítése érdekében egy izgalmas feladat. Anyanyelvi képességeik, digitális írás-olvasási kompetenciáik is ilyen módon fejleszthetők, hiszen gyors mondatokat kell nekik alkalomadtán leírni a parancsok során. Sorolni lehet a többi tantárgyi koncentrációt is, mint pl a vizuális kultúrát, a környezetismeretet, az angol nyelv tanulását.  De a fizika és a kémia ismereteit is cselekvésben ágyazottan sajátíthatják el a nagy konstruálók, mert saját kísérletezésük és számos tutoriál videó megnézése által különböző szerkezeteket tudnak építeni és működtetni, ami számukra hatalmas élményt jelent. A videófelvételek ékesen bizonyítják azt az igazságot, hogy a megfelelően  előkészített, és háttérben segített játék nem az elszigeteltséghez vezet, hanem inkább egy gyönyörű kollaborációt, együttműködést eredményez akár párban, vagy akár többen is belépve a multiplayer módba. Különleges élmény az, amikor én magam is bent vagyok világukban. Olyan szíves szeretettel hívnak, várnak, és segítenek a tájékozódásban, hogy öröm átélni ezeket a perceket, órákat. A szociális tanulásnak, a kommunikáció-fejlesztésnek "csudajó" alternatívája ez a megoldás. A kortárs segítség a heterogén csoportban  szintén megvalósul a Minecraft világában. Csodálom sokszor azt az összetartást, ami a közös játék során látható egy-egy építkezés alkalmával. Valódi tudásmegosztás, tudásépítés folyik a gyermekek között. Ki erre, ki arra ismer megoldást, amit példaértékű módon azonnal megoszt a másikkal. Így indulhatnak el azok a társak is, akik még nem is ismerik a játékot. Egy-két kisegítő instrukció után szárnyalva haladnak saját felfedező útjukon, és csakhamar az utánuk jövő kezdők mentoraivá válnak. Ez így volt Barni esetében is. A sok-sok vágatlan felvétel közül most egy négy részből álló workshop-videót nyújtok át szeretettel és örömmel Kedves Olvasóim számára.

Az elsőben láthatjuk azokat a kezdeti lépéseket, amelyeket Barni tesz meg a Minecraft EDU-ban, és ahol kis társa, Márk van segítségére multiplayer verzióban. A gyerekek nagyon szeretnek büszkélkedni találmányaikkal, hiszen tudják, mennyire értékelem azokat. Ebben a felvételben is tanúi lehetünk ennek:

A második filmben már Barni öntudatos módon épít túlélő módban. Ez nagyobb kihívás, mintha creatívban építene, hiszen itt nincs meglévő eszközkészlete, hanem mindent barkácsolnia kell. Számára ez jelenti azt a nehézségi szintet, ahol munkája eredményeként a Flow-élményt tapasztalja meg. Különös lehetőség a játék a történetmesélésre is, amely során szükség van a figyelem megosztására. Ugyanis alkotás közben meséli Barni a cselekvési szálat, mit, hogyan, és mit miért is csinál éppen. S adott esetben munka közben még képes válaszolni is kérdéseimre. Így értettem meg például azt,  hogy a birkákat nem "poénból" kell megölni, hanem az életben maradás, önfenntartás végett...😊 

A harmadik videóban Barni ismét multiplayer módban épít Márkkal, de már sokkal fejlettebb formában, mint a kezdeti lépések alkalmával. Harmadikként én is beléptem világukba meglepetésképpen. Mivel az építkezésben szervesen nem tudok még részt venni, így jobb híján általában a játékba épített kamerát és a portfóliót veszem magamhoz, és dokumentálom ott bent tevékenységüket. Ez alkalommal még nem sikerült, de a későbbiek során az építkezés végén közös fotót készítünk magunkról, amit a Minecraft EDU  portfóliójában helyezünk el. Ebben a néhány percben valamit megtapasztaltam abból a kivételes élményből, amikor a pedagógus társa, barátja lehet tanítványainak, természetesen mindez a tisztelet, az egymás megbecsülése keretében:

Végül álljon hát itt a negyedik filmecske a workshop-videókrónika csokorban!

A címben megfogalmazott kifejezésre utalva talán érzékelhető, hogy egy hagyományosnak mondható gyógypedagógiai fejlesztés miként minősül át tehetség-rehabilitációvá. Barni egy ajándék számomra, akin keresztül ennek jogosultságát ékesen mutatja az a tanulási folyamat, amelyben része van Barninak az Anyahajónkban. Tudom, és hiszem, vannak még közöttünk Barnihoz hasonló esetek, lányok és fiúcskák, akik alig várják, hogy a bennük rejlő tálentumokat megmutathassák. Úgy vélem, meg vannak a lehetőségeink erre, csak keresni kell kitartó módon, és élnünk kell minden nekünk adta apró lehetőséggel. Kezdve az élethosszig tartó tanulástól, egészen odáig menően, hogy merjünk nagyokat álmodni, nagy távlatokban gondolkodni, és hinni mindig a jóakaratú emberekben, akik segítségünkre lehetnek nemes célunk megvalósítása érdekében.
Barni egy év óta tagja az Anyahajó kis csapatának. Ez idő alatt odáig juthatott el, hogy képes pedagógusai és osztálytársai előtt előadást tartani, számos társának mentora, és ím, ahogy az alábbi videó is mutatja, főiskolai hallgatók számára is felnőtt módon tudja a Lego Robot működésének alapjait s egy játékos programozást is bemutatni.

                                        

Barni most 10 éves... "A virágom...felelős vagyok érte."

Tovább olvasom!