2014. december 30., kedd

Út a médiaértéshez a digitális világban,- avagy egy kurzus rövid beszámolója


Az élethosszig tartó tanulás jegyében nem tudtam ellenállni a felkínált lehetőségnek. Így hát szeptember végén belekezdtem egy, számomra csábító elnevezésű képzésbe. A 60 órás, akkreditált tanfolyam címe: Út a médiaértéshez a digitális világban - pedagógus-továbbképzési program a Médiatudor és a Digitális világ oktatási segédanyagok hatékony alkalmazásához. Bár már előzetesen ismertem ennek a programnak internetes megjelenését, sőt regisztráltam is az oldalon. Viszont a gyermekek között igazából még nem tudtam alkalmazni fejlesztéseim során. Rögvest leszögezem: nem bántam meg, hogy pedagógusból 9 hétre újra diák lettem. Ha vége egy tanulási időszaknak, akkor mindig gazdagabb lehetek. S ezt most elsősorban az emberi kapcsolatokra értem. Hiszen most is találkozhattam már régóta ismert kedves ismerősökkel. Kőrösné dr. Mikis Mártival, aki a Digitális világ oktatási segédanyagának egyik szerzője, és egyben  vizsgáztatónk is volt. Hallottam Fehér Péter előadását, aki szintén szerzője a programnak, s  őt is  régóta ismerem. Ezen felül új ismeretség öröme a  Dr. Pócsik Ilonával való találkozás,valamint Almási Gizike, projektvezető  megismerése. Sorolhatnám tovább a nagy szaktekintéllyel bíró előadóinkat, de akkor krónikám igencsak hosszúra nyúlna. Hiszen nem csupán az előadók, hanem a tanárként mellettem ülő pedagógus társaim megismerése is ugyanilyen  öröm volt számomra. Az előadások, a gyakorlati foglalkozások baráti légkörben zajlottak ugyan, viszont tetemes volt ám az ismeretanyag... A program internetes elérhetősége a következő: http://digitalisvilag.hu/ped_tovabbkepzes.php 
Ha valakit érdekel a mai 9-11 éves gyermekek médiaértésének, médiatudatosságának nevelése, azt bátorítom,  mélyedjen el az oldal mindmegannyi értékes anyagába, üzenetébe. Mondhatom, nagyon fontos, sőt nem túlzok, meghatározó lehet egy ma élő gyermek életében mindaz, amit e program tartalmaz. 
Volt ám vizsga is a képzés végén, s mint amolyan izgulós diákok sorakoztunk az ajtó előtt az MTVA székházában dec 10-én. A szóbeli vizsgát két gyakorlati foglalkozás tervezete is megelőzte. 
Én, személy szerint azt szeretem, ha valami újdonságot ismerek meg, hamarsággal kipróbálom kisdiákjaim körében. Így volt ez most is a képzés során. 
A Médiatudor, valamint a Digitális világ oktatási segédanyagának egy-egy kis momentumát használtam fel egy-egy foglalkozásom során.

Íme az első vázlat:





Íme a második vázlat:




A vizsga napja igazán szép emlék marad - úgy gondolom- mindannyiunk számára. Bár valamennyien vizsgadrukkal érkeztünk, de annál nagyobb örömmel távoztunk. Egy meghitt, gyönyörű ünnepség keretében kaphattuk meg Tanúsítványainkat, és még ajándékcsomag is várt ránk a szponzorok jóvoltából a sikeres vizsga után. Boldogan, hálás szívvel teszem újonnan szerzett Tanúsítványomat a többi közé:


Köszönöm a lehetőséget, a baráti légkört:


A vizsgáztatók és vizsgázók boldog csapata.
Almási Gizella, projektvezető az oklevelek átadója


A fenti kép címe: Dr. Pócsik Ilona, a MediaSmart Hungary Oktatási Kht.elnökének előadásán



2014. december 24., szerda

A Kódolás Órája, a pedagógia világméretű játéka 2014-ben





Karácsony szép ünnepe előtt néhány órával írom e sorokat. Tudom, mindenki már az utolsó tevékenységét végzi, ami a sütés-főzést, ajándékozást illeti. Természetesen számomra is Szent és Csodás a Karácsony a maga valóságában. Ám ennek ellenére, vagy éppen pont ezért érzek még belső késztetést, hogy írjak az elmúlt napok egyik nagy eseményéről, a világméretű pedagógiai programról, a Kódolás Órájáról. Különös élmény volt számomra, és talán ebből a "csodaságból" valamit át is tudtam adni kis diákjaimnak. Több hírcsatorna, internetes közösségi oldal repítette szét a hírt: indul a Kódolás Órája, amibe egy egész héten át bárki a világban becsatlakozhat. Kicsit tétován nyitottam meg az erre utaló oldalakat, hiszen - tudvalevő - nem vagyok informatikus, a számítógépes programozás nyelvét alig-alig ismerem. Kis tanítványaim pedig sajátos nevelési igényű gyermekek, akik sokszor súlyos tanulási akadályokkal küzdenek. Félelmeimet hátrahagyva  azonban nekikezdtem itthon az első gyakorlatoknak. Nem tagadom, kellett egy kis kitartás, amíg az oklevél birtokába nem jutottam. Rendkívül izgalmasnak láttam a programot, és úgy gondoltam, megpróbálok becsatlakozni  diákjaimmal is a Kódolás Órájába. Nem csalatkoztam, - sőt! Döbbenetes élmény volt számomra az, amilyen elszántan, kitartóan csinálták a feladatokat a gyerekek. Ismét megbizonyosodtam arról, hogy a modern technológia hatalmas segítség az esélyegyenlőséghez. Azok a gyermekek, akik osztálytermi vonatkozásban, még a frontális oktatás merevségében szenvedve kudarcok sorozatát élik át, azok, egy 21. századi, számítógépes tanulási környezetben hihetetlen biztonsággal, szakértelemmel közlekednek. Két videofelvétellel próbálom illusztrálni élményeimet, tapasztalataimat, amit két kiscsoportos foglalkozás alatt készítettem. Az első részben igyekeztem a programban rejlő számos fejlesztési lehetőséget megjegyezni, feliratozni.


Íme:


 A másik felvétel már inkább az önfeledt öröm, az elért eredmény jutalmául kapott oklevelek bemutatását érzékelteti. 
Íme:

A Kódolás Órája programja 2014.12.08-14-ig szólt. Ezek alatt a napok alatt -nem túlzás, ha azt mondom, az egész világ megmozdult. Aki megnyitotta a Kódolás Órájának hasthagját a Twitteren, az láthatta, hogy szinte éjjel-nappal, megszakítás nélkül érkeztek a világ minden tájáról, minden népből és nemzetségből a bejegyzések. Boldog gyermekarcok, nevető felnőttek, szülők, pedagógusok egyaránt jelezték örömüket, amikor megkapták sikeres feladatmegoldásaik jutalmát, az oklevelet. Mondhatom, itt egy nyelvet beszéltünk mindannyian... Természetesen én is közöltem Twitter bejegyzéseimben mindazt, amit diákjaimmal hozzátettünk a nagy egészhez.
 A fejlesztési lehetőségeken túl azonban sokkal inkább maradandó élményt hagyott ez a program a gyerekekben a tekintetben, hogy valamit megéreztek a nagy közösség boldogító élményéből. Talán elért hozzájuk egy kicsit az, hogy mi mindannyian összetartozunk. Az, hogy kilométerek, nyelvek különbözőségei, bőrünk színei nem választanak el egymástól bennünket. Mi ez, ha nem az,  a mindannyiunk szívében élő vágy a "tengerélmény" után? S hogy a modern technika segítségünk van ennek megízlelésére, az hatalmas bizonyíték arra, hogy az internetes világ nem kell, hogy szétrombolja emberi kapcsolatainkat. Nem kell, hogy rideggé tegyen bennünket a másik iránt. Sőt, ha jól használjuk a 21. század eszközét, számos területen tapasztalhatjuk áldásos jelenlétét.
Végül következzen bejegyzésem végére egy rövid kis összeállítás azokból a képernyőfotókból, amelyeket a Kódolás hetében készítettem a Twitter bejegyzésekből.
 Karácsony Szent estéje előtt néhány órával csak azt kívánhatjuk a boldog arcok láttán, hogy megszűnjenek köztünk az ellentétek végre. Hogy ne legyen ember, embernek farkasa, hanem legyen végre béke itthon, és széles e világban!


A fenti kép forrása: https://studio.code.org/courses#all