2017. december 21., csütörtök

OVI-IKT kurzus a Tarkabarka Óvodában - Kedvcsináló bepillantó zenés képmetszetekkel



Ez év tavaszán indult el az óvodapedagógusoknak készített akkreditált IKT képzésünk a Gondolkodj Egészségesen! Személyiségfejlesztő Óvodai program keretében. A blended learning szervezésű kurzusról készítettem akkor egy kis beszámolót, amely ITT olvasható. 
Novemberre gyűlt össze a második maroknyi, ám annál elszántabb Csapat, hogy bepillantást nyerjen a modern technológia-adta újszerű óvodai eszköz- és módszertanba. Minden jelentkezőnek nagyon örülünk, ám el kell, hogy mondjam, felettébb boldogok vagyunk akkor, amikor intézményvezetőt is megpillantunk a névsorban. Szerencsés módon ez így történt most is. Talán nem kell külön részletezni azt, hogy mekkora előny, ha egy óvoda, avagy iskola élén innovációra nyitott, tettre kész vezető van. Több éves tapasztalat mondatja ki velem, hogy szinte behozhatatlan szerencsés helyzetben vannak azok a kollégák, akik ilyen helyen dolgozhatnak, taníthatnak. 
Minden elismerésem és megbecsülésem a kurzus valamennyi hallgatóját illetően, hiszen szinte az alapoktól indultunk, ami az információs és kommunikációs technológiát illeti. S ez nem leminősítésük, hiszen évtizedes, komoly szakmai tapasztalat van mögöttük. Viszont valamilyen oknál fogva most jutottak el oda, hogy rászánják magukat egy vadonatúj megtanulására. 
Közös beszélgetéseink során egyöntetűen megállapítottuk, hogy "nincs mese", haladnunk kell a korral, haladnunk kell piciny gyermekeinkkel, akiknek kezébe természetszerűen a játékokkal együtt kerülnek a digitális eszközök, okostelefonok, tabletek. 

Novemberi képzésünk tematikája, szerkezete, online felületei hasonlóak voltak első kurzusunkhoz.

Természetesen egy új Kurzus-Teret nyitottunk számukra, ahol kis változtatásokat hajtottunk végre az előző képzés tanulságait levonva. Sok ismeretanyag és alkalmazások sokasága, elérhetősége, kis tutoriál videók találhatóak az oldalon, amit "örökbe" odaadtunk a képzést elvégző óvónéniknek. Ugyanis arra gondoltam képzésvezető kolléganőmmel Nagy Ildikóval együtt, hogy akkor lesz hatékony a kurzus, ha vissza-vissza tudnak majd járni a hallgatók a Kurzus-Térre, hogy onnan vehessenek majd további ötleteket. Hiszen a képzés rövid ideje alatt szinte képtelenség elsajátítani az ott megjelent tudást és gyakorlatot. 

Szokásomhoz híven a kurzus alatt is készítettem videó felvételeket. Több órányi filmanyag gyűlt össze, amit végig is néztem . Megállapítottam, hogy mély tanulságok , önreflexiók vonhatók le , ha visszanézzük a saját magunk gyakorlatát. Mivel hatalmas videóanyag állt rendelkezésemre, így arra jutottam, hogy pillanatfelvételeket készítek a filmek nézése közben, és azokat fűzöm össze. Így készültek el az úgynevezett képmetszeteim, amelyek a három kontakt napról szólnak képaláírásokkal, zenei aláfestéssel ellátva. Valóban, csupán keresztmetszete mind ez a képzésnek, hiszen a három bemutató összesen 8 perc. Sok minden kimaradt belőle, ugyanis  nem mindent tudtam lencsevégre kapni. De így is - úgy gondolom,  - érzékelhető lesz a nyolc perc alatt kurzusunk mibenléte. 

Szeretettel nyújtom át tehát második OVI-IKT képzésünk summáját:








2017. december 16., szombat

A Kódolás Órája az Anyahajó Stúdióban - 2017.12.04-08.



2014 óta veszünk részt különböző kódolásos projektekben. Immár hagyomány, hogy a téli szünet előtt, szinte már karácsonyváró hangulatban éljük át a Kódolás Órája eseményét.  
A code.org  internetes oldala minden évben bőséges választékot nyújt számunkra, hogy milyen  játékos kódolásba kezdjen a Kis Csapat. Mivel ebben az évben nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat a Minecraft világába, így természetszerűen ebben a témakörben zajlott Anyahajó Stúdiónkban a Kódolás Órája.  Digitális osztálytermünkben, az Anyahajó blogunkban leírtam a projekt menetét a gyerekek számára, amely ITT olvasható.
Mint ahogyan az elmúlt évben, úgy most is  workshop-videókrónika formájában nyújtom át a történéseket Kedves Olvasóim számára. Egy ötrészes sorozat, ahol negyven percben tárom ki ajtónkat, szíves szeretettel invitálva a kíváncsi , érdeklődő szülőket és kollégákat. Minden videófelvétel előtt némi kis magyarázattal fogok szolgálni, ám előtte összességében annyit kívánok megjegyezni, hogy utólagosan végignézve a felvételeket, belőlük számos tanulságot vontam le.
Az elsődleges annak az igazságnak a megerősítése, hogy minden gyermek egy önálló egyéniség. Ismernünk kell az aktuális tudásszintjét, habitusát, tanulási stílusát és még sok egyebet, hogy kettőnk között a pedagógus és diák kapcsolata ideális legyen. Nagyon kellett figyelnem a projekt során, hogy kit hogyan, milyen mértékben segítsek. Ugyanis ha nem érti a feladatot a gyermek, azonnal frusztrált lesz, és a játéktól pillanatok alatt elmegy a kedve. De vannak gyermekek, akik kifejezetten önállóan akarnak megküzdeni a kódolásos feladatok szintjeivel. Azokat meg az frusztrálja, ha segítő szándékkal ugyan, de beleszólok a dolgukba. S talán a legfőbb tanulság a projekt során az volt számomra,  hogy mennyire fontos a pedagógus háttérmunkája. Elengedhetetlen, hogy a kisdiák érezze, ott van  - ebben az esetben - Irma néni mellette, aki majd vele ujjong, ha sikerrel veszi az akadályokat, vagy éppen kisegíti őt, ha valamiben megakad. S mivel az IKT-val, azaz információs és kommunikációs technológiával támogatott fejlesztésben egy komplex gyógypedagógiai személyiségfejlesztést kívánok megvalósítani, így  - ha gép előtt ülünk is, de az együtt töltött perceink szeretetteljes, gyógyító közegben telnek, amibe bizony egy simogatás, egy ölelés is benne van , természetesen csak ott, ahol erre látható módon igény van.

Kezdődjék hát a krónika!

Az első kisfilm elején látható fiúcska önmagához mérten hatalmasat teljesített azzal, hogy nem lépett ki a feladathelyzetből, hanem kitartással vette az akadályokat, eljutva a játékos programozás befejező, 12-ik szintjéig. Ehhez fontos volt részemről a folyamatos magyarázat, és legfőképpen a folyamatos dicséret a sikeres megoldásokért. A hét perces filmecske második részében egy olyan kislányt kellett végigvezetnem a kódolási szinteken, aki komoly számolási nehézséggel küzd. Minden pillanatban ott kellett, hogy legyek vele a játékban, viszont a másik kislánytól  sem  volt remélhető, hogy majd egyedül megoldja a feladatokat. Ezért hát kinyitottam számára a másik gépet, ahol az általam elkészített súgót láthatta. Így is nagy teljesítmény volt, hogy nem adta fel menet közben, és elérte a végső, 12-ik szintet. Mindenki számára motiváló ajándék volt, hogy azonnal leírhatták nevüket egy oklevélre, amit kinyomtatva meg is kaphattak a projektzáró ünnepségen.
Meg kell, hogy mondjam, nem kis kihívás volt a projekt kisdiákjaim számára. Hiszen a hosszadalmas, nagy figyelmet igénylő feladatsor után, még az okleveleiket be is illesztették projektproduktumaik gyanánt saját bloghajóikba, ami azért már digitális kompetenciáik szép eredményét mutatja.
A videókban sajnos be-beszűrődnek olykor a folyosó zajai, valamint Sanyi bácsik érces hangja, amikor hazamenetelre szólítja a tanulókat. Még nem találtam meg a módját, hogy eme zavaró háttérzajokat kiszűrjem, de remélem, videóim fő mondanivalóját azért ez felettébb nem zavarja meg.

Íme az első felvétel a workshop-videókrónikám csokrából:



A második kisfilm elején látható, figyelemzavarral küzdő  fiúcska részéről is nagy teljesítmény volt, hogy motivált maradt a feladat során, és a kapott segítséggel szépen haladt, együttműködő módon a játékban. Meg kell, hogy említsem, hogy szinte minden hozzám járó gyermeknek szövegolvasási , szövegértési problémája van. Tehát ebben a nagy projektben nem tettem ki őket annak, hogy emiatt ne tudják megoldani kódolási feladataikat. Tehát nagy részében én olvastam el az utasításokat, értelmezve számukra azokat. A felvétel két és fél percétől Roli szuper munkájában gyönyörködhetünk. Számára a Minecraft játéka, s benne a programozás egy kiteljesedés, amelyben tudását megmutathatja. Egyfajta tehetségnevelés ottléte célja az Anyahajóban. Egyedül szeret megküzdeni az akadályokkal, hogy öntudatát, önbecsülését növelje, de természetesen örömét velünk együtt akarja mindig átélni. Tehát ebben az esetben is kellett, hogy érezze kisdiákom, hogy ott szurkolok mögötte, várva, hogy flow élményében részese legyek. Ezért volt hát nagy segítségemre Barni, aki Marcikám mellé ülve, szakavatott mentorként segítette a játékos programozásban. Így ő sem maradt le, elérte célját, oklevelét ő is megkapta Barni támogatásával. Ebben a videó részletben bepillantást nyerhetünk abba is, hogy miként is illesztik blogjukba okleveleiket a gyerekek. 
A felvétel utolsó négy percében parádés jelenetnek lehetünk szem-és fültanui. Két jóbarát ül egymás mellett, akik profi játékosok a Minecraftban és egyéb stratégiai online játékban. A kódolás alapjaival azonban most ismerkednek. Természetesen önállóan akarták megoldani a különböző blokkok elhelyezését, ami azért nem kis fejtörést okozott nekik. De  elképesztő akaraterővel, elszántsággal törekedtek a kis ügynök beprogramozására, ami végül is mindig sikerült számukra. Humorérzékük csodás előttem, ami kisegíti őket nehézségeikből. Partner vagyok ebben  mindenféleképpen. Ezért is hagytam , hogy sapkájuk rajtuk legyen a foglalkozás során. Teljesítményük annál is inkább kiemelkedő, mivel egy hosszú, fárasztó nap után, késő délután térnek be hozzám. Ember legyen a talpán, még felnőttként is, ha valaki ennyi koncentrált óra után  feladatot tud végrehajtani sikeres módon.

Következzen hát workshop-videókrónika csokromból a második felvétel




A harmadik kisfilmben Barni személyiségében, egyéniségében , játékában, gyönyörködhetünk. Kérdezhetné valaki most, hogy ennyi erény mellett miért is kell neki hozzám járnia. Igen, valóban érdekes felvetés, hiszen mellettem igen nagy segítség az ő robotikában és programozásban megnyilvánuló tudása. Csakhogy ma még az általános tantervi követelmény nem igen kedvez a különleges képességekkel megáldott, ám némely részképességben gyenge gyermekeknek, így Barnikámnak is vannak némi problémái egyes tantárgyi ismeretek elsajátítása tekintetében. 
Egy szó, mint száz,- következzék hát Barnabás!
Azon pedig senki ne csodálkozzék, ha önmagát dicsérve örül  sikeres teljesítményeinek, hiszen az elmúlt évek során nem kevés kudarcélmény érte őt. S az a tanulási közeg, ahol ő most ilyen sikeres lehet, önbecsülését, önértékelését ily' módon növeli meg: 



A negyedik kisfilm első három perce két kislány produkcióját mutatja be. Közöttük ülve, hol "mamájuk", hol barátnőjük voltam e különös kapcsolatban. Bal oldalamon Pannácskámat segítettem, aki roham-gyorsasággal akarta végigjárni a szinteket. Nem is értettem sietése okát az elején. Menet közben azonban közölte, hogy a bónusz-gyémántokat azért nem szedi be, mert ha marad idő, akkor a Minecraftban szeretné továbbépíteni elkezdett világát. Ő az a kislány, akinek valóban terápia ez, a sikeresen megszerkesztett, online építkezős játék. Tehát segítettem őt ez alkalommal is, hogy a foglalkozás végén legyen számára még néhány terápiás perc saját Minecraft világában. 
A jobb oldalamon játszó kislány határozott módon elzárkózik attól, hogy én segítsem őt a feladatok megoldása során. Van is különös logikája, türelme, előre tervező, struktúrákat felépítő képessége ahhoz, hogy önállóan rájöjjön a kis ügynök vezetésére. Ennek ellenére ő is igényli háttérből figyelő szemeimet, s annak, hogy sikereinek én is vele együtt örüljek.
A következő két és fél perc ékes példája a párban tanulás csodájának. A tudásmegosztás példaértékű ezeknél a gyermekeknél. Szinte önkéntelenül, azonnal segítik társukat abban, amiben ők hozzájuk képest lemaradtak. Barni a már tőle ismert módon segíti Matyit a projekt során, Adrián pedig az újdonsült, kiváló mentorjelölt, akinek valódi képességei csillannak meg. Az ő esete harsogóan hirdeti azt az igazságot, hogy a nehezen kezelhető, beilleszkedni nem tudó gyermekeknél mentőöv, ha megtaláljuk bennük a tehetségcsírát, ami őket olyan irányba tereli, amely a sorozatos rendbontások helyett valami különleges, hasznos tevékenység lehet. 
Filmecském utolsó három perce Kristófkámról szól. Immár ötödik éve jár hozzám, és több videó mutatja, örökíti meg egyénisége, személyisége tudása fejlődését. Szülői segítséggel vigyázzuk útját, hiszen elementáris erővel tud online, stratégiai játékokkal játszani. Ennek köszönhetően meg van a remény ahhoz, hogy Kristóf számára terápiás közeg, és egyben tehetsége kibontakoztatásának lehetősége legyen a digitális világ eme szelete. A Kódolás Órája projektjében szinte felnőtt módon, öntudatosan vett részt. Ő volt az egyetlen, aki nem tőlem várta az instrukciókat, hanem - kattintva a feladatban lévő, angol nyelvű tutoriál videókra - megnézte azokat, és azonnal hozzálátott a programozáshoz. S hogy kellett-e jelenlétem a komoly játék során? Erre válaszom, hogy szinte életbevágóan fontos számára. Neki velem együtt válik igazi élménnyé egy játék. Igényli, hogy ott legyek vele, néha fejecskéjét megsimogassam, ha éppen arra lenne "éhes".

Legyünk hát mindennek tanui a workshop-videókrónikám negyedik felvételében!




Végül következzék workshop-videókrónikám summája, amelyben érzékeltetni kívánom, hogy hitem és meggyőződésem szerint szépen beilleszthetőek a modern technika eszközei, az online játékos programok gyermekeink életébe úgy, hogy az emberi értékek ne szenvedjenek csorbát.  
Fel kell, hogy tudjuk mutatni számukra azokat a kincseket, amelyek értelmet adnak életüknek. S majd akkor nem pótcselekvésként fognak belemenekülni  értelmetlen és adott esetben káros videó játékokba, hanem fejlődésüket szolgálva, játékos tevékenységként örömforrássá válhatnak azok számukra. 

Íme hát a summa!


2017. december 12., kedd

Utazásom Joulupukkival, a finn Mikulással a Brumi Óvodába



Nem gondoltam volna, hogy életemben még kaphatok ajándék-Mikulást. Pedig hát ez így történt 2017.december 6-án!  Ennek rövid előzménye, hogy néhány nappal Mikulásnap előtt csörgött a telefonom. Bogdán Lilla, a Finn Kulturális Intézet ügyvezetője  hívott fel. Közölte velem, hogy szeretettel várnak 6-án a Gresham-palotába, ahonnan Joulupukkival, a finn Mikulással együtt utazunk a gyerekekhez, a Brumi Óvodába.  Mondanom sem kell, hogy az örömtől és meglepetéstől egy pillanatra elakadt a hangom, majd boldogan, köszönettel fogadtam el a szíves meghívást. 
S miért is ért eme megtiszteltetés? Annak egy különösen szép magyarázata van, - mégpedig egy szlogen, amelyet a világ legkiválóbb női sakkozója, Polgár Judit fogalmazott meg, nevezetesen:


Történt ugyanis, hogy október 25-én részt vettem a Finnagora szervezésében megrendezett Learning Reload konferencián, ahol a Polgár Judit által létrehozott Sakkpalota Program digitális adaptációját mutattam be. A Brumi Óvoda pedig Magyarország első, kiemelt referencia intézménye, ahol Polgár Judit megtalálta azokat az elkötelezett óvodapedagógusokat, akiknek segítségével kidolgozta a Sakkjátszótér Komplex Képességfejlesztő Programot, hogy komplex megoldást nyújtson az óvodás korú gyermekek képességfejlesztéséhez, és felkészítse őket az iskolakezdéshez. 
A Program sajtótájékoztatóval egybekötött bemutatóján én is részt vettem, amelyről blogomban EZEN a helyen számolok be. 
A történések ilyeténképpeni összefüggése magyarázatot ad Kedves Olvasóim számára tehát, hogy miként is  szállhattam fel Joulupukki  "rénszarvas-húzta szánjára", azaz ülhettem be Mikulás-buszába, és repülhettem vele, Manójával és a Finnagora kedves Finn Képviselőjével Budapest utcáin át a Brumi Óvodába...

Megérkezve, már az utcára kihangzott a gyermekhad éneke, amellyel a Mikulást várták izgatottan, lelkesen. 

Mivel nem mindennapi eseményre került sor, így  többen is, velem együtt,  kamerával a kézben jártunk-keltünk a műsor alatt. Készülnek majd profi-felvételek, amelyek  - reménység szerint - láthatóak is lesznek. Most csupán a magam módján, megszerkesztettem a több, mint egy órás programból 17 percet, hogy némi kis ízelítőt nyújtsak át a  különös napból:



A "szánnal "visszarepültünk csakhamar a meséből a valóságba.

Csodás utazásom lehetett ezen a napon! A óvoda felé vezető út alatt gyönyörködhettem a finn nyelv szépségében, ahogyan a Mikulás és Manója fontos megbeszélést tartottak. Visszafele pedig az a megtiszteltetés ért, hogy kérdéseket kaptam a sakk fejlesztő hatásáról, amelyet a Joulupukki bájos Manója fordított finn nyelvre. 

Hálás köszönetem, hogy ez alkalomból is csodás Barátokat nyertem, és csak ámulok azon, hogy a  sakk összekötő ereje milyen széles körben terjed, és milyen távlatokat nyithat meg.

2017. december 1., péntek

Könyvborító készítése - Minecraft klub az Anyahajó Stúdióban



Igencsak felgyorsultak az események Anyahajó Stúdiós életünkben mióta megalakult Minecraft klubunk. Eddig is benne volt programunkban a játék már évek óta, de most, mivel főszerepet kapott a "nagy projekt", szinte "bocrai juhokként" tört ki karámjából a kis sereg... Nem kis erőfeszítésembe telik, hogy navigáljam a történéseket, hiszen az addig megszokott, páros foglalkozások helyett már hétfőnként ajtómon kopogtatnak a "nagy építő mesterek", hogy tovább fejlesszék építményeiket. De  - még mielőtt bárki azt gondolná, hogy: "igen, sajnos ez az a a bizonyos játékfüggőség megjelenése",  - bizton állapítom meg, nem erről van szó.  Sok-sok megfigyelés és tapasztalás után mondhatom, hogy gyermekeink elementáris erővel szabadságra vágynak, ahol szabadon alkothatnának. Ez azonban nem azt jelenti, hogy magukra hagyjuk őket, Sőt! Nagy szükség van jelenlétünkre, hogy pedagógiai célunkat elérjük sikeresen. Számtalan felvétel összegyűlt már tarsolyomban az elmúlt hetek alatt, amiket szinte percenként kellene elemeznünk ahhoz, hogy megértsük, ez a játék egy fantasztikus  oktatási , nevelési lehetőség! Ehhez azonban elsődleges szükséglet részünkről a gyermekek iránti szeretet. Ebből fakadóan a gyermeki lélek mély ismerete, valamint a részünkről megnyilvánuló nyitottság, tanulási vágy, amely az alázat hozadéka. 

Eme kis bevezető után rátérek programunk következő kihívására, amely egy könyvborító elkészítése volt. Anyahajó blogunkban hirdettem meg következő heti projektünket.

A foglalkozások alatt készült több órás videó felvételből, most néhány percet ragadok ki, amely - hitem szerint - érzékelteti, milyen sokrétű fejlesztési lehetőség rejlik a játékban, ha mi is szervesen részt veszünk abban. Mivel gyógypedagógus vagyok, így elsődlegesen ilyen értelemben kutatom, vizsgálom a Minecraft játék fejlesztési lehetőségét. Már több ízben is említettem , leírtam blogomban ez  irányú tapasztalataimat, de most gazdagítom listámat az elmúlt hetek megélt közös játéktevékenységei után.  Az eddig megélt tanítvány-pedagógus baráti kapcsolat meg sem közelíti azt, ami a játék során megvalósult kisdiákjaim és közöttem. Ott voltam velük egy világban , saját avatar testemmel, esetlenül, botorkálva közöttük. Építés helyett jobb híján kameráztam őket, mert másra nem voltam képes. S ők csodás segítőimmé, barátaimmá váltak a játékban, és annyira élvezték, hogy most ők azok, akik a tudást nekem átadják. Így megyünk tovább az úton... Segítve egymást kollaboratív módon egy csodálatos új világban... Rajtunk, pedagógusokon múlik, hogy a kezünkbe kapott eszközöket áldássá tudjuk-e tenni kis diákjaink számára, vagy magukra hagyjuk őket a száz veszéllyel teli digitális világ tengernyi áradatában.

Eme néhány gondolat után három videót kínálok fel azon olvasóim számára, akik valóban érdeklődnek a Minecraft játék oktatási-nevelési lehetőségei iránt. Az első két felvétel a könyvborító készítés néhány mozzanatát örökíti meg. Döbbenetes volt számomra az a kreativitás, továbbgondolás, hogy egy egyszerű feladatot milyen más és más ötletekkel valósították meg a gyerekek. Boldog voltam, mert mindenki mást gondolt el, és ez a szabadság szárnyakat adott számukra az építésben. Nem is sorolom tovább az élményeimet, hiszen bízvást remélem, hogy a felvételek elviszik mindenkihez a valódi üzenetet.

Következzen hát az első felvétel:



És jöjjön a második:



A harmadik pedig egy rövidke bemutató a gyermekek projektproduktumaikról: 




Tudom, sokan féltik gyermekeiket  az online játékoktól. Jogosnak tartom én is, hiszen számtalan veszélynek vannak kitéve. De ha idejekorán velük vagyunk, s az úton együtt indulunk, megvan a remény ahhoz, hogy ne károsodjanak, hanem épüljenek a modern technika-adta lehetőségek által. Csak mi ne adjuk lejjebb a szintet a jó és szép értékeket illetően, és akkor talán lesz eredménye erőfeszítéseinknek.