2010. november 26., péntek

Egy csepp az örömből...

2010. november 23., kedd

Netgeneráció




Tanítványaink tanulási, internetezési szokásai-szubjektív válaszok a feltett kérdésekre

Az alábbi kérdések a most folyó e-learning kurzusom keretében hangzottak el. Szubjektív válaszaimat két aspektusból kívánom megfogalmazni. Egyrészt, mint  kamaszkorú lányaim édesanyja, másrészt, mint a sérült gyermekek gyógypedagógusa. 

Milyen tanulási szokásokkal jellemezhető a mai magyar iskolás (13-18 éves) korosztály?

Egy átalakulóban lévő szokásrendet vélek felfedezni a mai magyar iskolás korosztályban. Ugyanis a hagyományos tanulási technikák már nem igazán célravezetőek a mai információrengetegben, viszont  az internet-adta tanulást segítő lehetőségeket még nem igazán fedezték fel a maguk számára.

Ismerjük-e internetezési szokásaikat? 

Mint édesanya nem merem bizton állítani, hogy: "igen, ismerem kislányaim internetezési szokásait." Mint ahogyan nem etikus egy szülő részéről, hogy gyermeke titkos naplójába nézzen, úgy nem illő, hogy levelezési listáját, vagy bármiféle internetezési megnyilvánulását böngéssze. Emellett természetesen megvan a felelősségünk arra vonatkozóan , hogy amennyire csak lehet igyekezzük jó irányba terelni "szörfözéseiket".
Úgy gondolom, hogy "házon belül" jó úton haladunk. Bár "zavaró repülés" mindig bekövetkezhet, de eddig a kölcsönös bizalom alapján mindig meg tudtuk beszélni az interneten talált pozitív és negatív tartalmú oldalakat. Az iskolában rám bízott gyermekek internetezési szokásait kevésbé ismerem. A velem töltött idő alatt igyekszem őket arra terelgetni, hogy meglássák az internet sok hasznos és jó oldalát. Itt a dolgom annyival nehezebb, hogy több esetben is nagyon keserves helyrehozni  a szociokulturális háttérből hozott rossz és sok esetben ártó szokásaikat.

Mennyire fontosak számukra a virtuális közösségek?

Mindkét vonatkozásban egyértelmű a válaszom: NAGYON, DE NAGYON!
Talán nem is úgy fogalmaznék, hogy a virtuális közösség hiányzik számukra, hanem: MAGA A KÖZÖSSÉG.
Ami elemi szükséglete mindannyiunknak. Ők ebben a rohanó világunkban ezt a platformot találták meg,- a mi fiatal korunkban más alternatívák adódtak ehhez. Bár anyai mivoltomnál fogva számtalan aggodalom, félelem kerített hatalmába, amikor láttam msn, iwiw közelben lányaimat. Most csitulni kényszerül szívem. Egyrészt: beláttam, megelőlegezett bizalommal többre megyek, mint állandó rettegéssel, másrészt be kellett látnom, ez a mostani, modern világunk kommunikációjának új lehetősége. S már nem is az msn, s az iwwiw a csatorna, hanem az a sokat emlegetett, fránya (?!) facebook! 
Itthoni tapasztalataim után ennél sokkal megdöbbentőbb volt az az élményem, amikor az akadályozott gyermekeimből tört ki szinte egyik napról a másikra az a vágy, és kérés, hogy végre ők is regisztrált iwiw tagok lehessenek. Ez is megerősíti azt, hogy ezeknek a gyerekeknek még fokozottabban szükséges a mai modern technika minden jó lehetősége. Egy iwiw közösségben sokkal inkább érezhetik, hogy ők is ugyanolyan értékkel bírnak, mint a többiek. Társakra lelhetnek, beszélhetnek egymással gátak nélkül, és még sorolhatnám ennek minden személyiségfejlesztő jó hatását. 

Rájuk is igaz az, hogy „folyton be vannak kapcsolva?”

Itthoni tekintetben azt tudom válaszolni: hála az Égnek, nem igaz, hogy" folyton be vannak kapcsolva". Őszintén szólva én ennek örülök. Van annyi akaraterejük lánykáimnak, hogy ha bármilyen más irányú fontos teendőjük akad, inkább nem kapcsolják be notebookjukat, nehogy elcsábuljanak. Hiszen a bejelentkezők garmadáját már sokkal nehezebb visszautasítaniuk. 
Az iskolámba járó gyermekeknél nem ilyen egyértelmű a válaszom. Ők annyira lelkesek, és annyi mindennel kárpótolja őket a virtuális világ számos lehetősége, hogy ha tehetnék, "folyton be lennének kapcsolva". De ezt egyrészt azért nem tehetik meg, mert vagy nincs otthon számítógép, vagy azért nem, mert apuka, anyuka nem engedi őket a gép elé, nehogy kárt okozzanak benne.

Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, dszereink, ötleteink?


Nagyon örülök a kérdésnek, mert ez a problémakör foglalkoztat -mondhatom- évek óta. Az ötletek egész tárházát vonultatja fel éppen az a  kurzus, amelynek lelkes hallgatója vagyok jelen pillanatban. Vitathatatlan, hogy gyermekeink, akik a netgeneráció tagjaiként élnek közöttünk mint digitális bennszülöttek,  alapeszközként kezelik a számítógépet. S az a különös helyzet állt elő, hogy mi, akik csak digitális bevándorlók vagyunk közöttük, tanítjuk , okítjuk őket iskoláinkban. Valljuk be , nem sokáig tartható a helyzet... Meglátásom szerint egy szerencsés összetalálkozás előtt állhat az a tanár és diák, aki mint bennszülött   bevándorló pedagógus,  bátran meri vállalni az újat, és a vadonatújat. Sok idő, sok energia megtanulni mindmegannyi web 2.0-ás eszközt, de az interaktív táblák világában csodás élmény-tanulás varázsolható minden eladdig unalmas és álmosító tanóra helyett. Vannak ötleteim, eszközeim, módszereim erre vonatkozóan, de úgy vélem, ha elindulunk ezen az új, sok tekintetben járatlan úton, majd kisdiákjaink ontják számunkra a jobbnál-jobb ötletet. Mint ahogyan a minap elém állt kis Zsoltikám a következö nem kis ötletével, imígyen szólva hozzám: " Irma néni! Tudod mit csináljunk a következő órán? Mire én: "Mit Zsoltikám? " S a válasz: "Tudod, olyan kártyát, vagy mit, tudod, ami neked van, hogy nekünk is legyen... S az ígéret beteljesítése következő óráink anyaga: azaz névjegykártya készítés a számítógép segítségével.





2010. november 15., hétfő

Summa az első e-learning kurzusom első két hete után



„Miért éppen e-learning?”
Rövid összefoglaló az eddigi tapasztalatokról, elképzelésekről

Mivel egy „pályamódosítás” révén kezdtem el gyógypedagógiai tanulmányaimat, így már akkor, jó néhány évvel ezelőtt biztatott a három LLL, vagyis az élethosszig tartó tanulás elve. Mindezt még nem kötöttem a internetes e-learning-hez, mivel még számítógépem sem volt itthon. Könyvtári „szörfözéseim” során kezdtem belelátni az információszerzés gazdag tárházába. Így került munkaasztalomra notebook-om. Akkor még nem volt tudomásom szervezett e-learning-os képzésekről, hanem egy tudatos felfedező útra indultam el a virtuális világ nagy „sztrádáján”. Gyógypedagógiai munkám során egy véletlenszerű alkalommal ráleltem intézményünk egyik asztalfiókjában a JÁTSZÓHÁZ oktató programjára, amit azonnal kipróbáltam egy „félig-holt”, öreg, kis számítógépen. Amit akkor tapasztaltam a gyermekek között, soha nem felejtem el. Bármi akadály is tornyosul elém az IKT alkalmazása során, azok a gyerekek biztatnak élő, eleven emlékként, akik, akkor kis „bice-bóca” mozgásuk ellenére „futottak” velem együtt abba a szobába, ahol  elindulhatott számukra a nagy csoda, a számítógép multimédiás játéka. Ez a kezdet adott ösztönzést számomra, hogy hivatalos pedagógusképzések nélkül is tanuljak. Így  találtam rá azokra a fórumokra, portálokra , akik az IKT-val támogatott oktatás hírvivői voltak. Ennek a felfedező útnak  mostani szakaszában értem el talán a legizgalmasabb pontig, nevezetesen,hogy e kurzus résztvevője lettem. Ez az első olyan lehetőség számomra, amikor nem csak a magam útját járva keresem az új és új lehetőségeket, hanem „beülhetek egy osztályterembe”, ami hatalmas tág teret biztosít számomra a megismeréshez.
Elképzeléseim, céljaim a továbbképzéssel kapcsolatban
Szeretném megerősíteni informatikai ismereteimet a kurzus során, hogy iskolámban egyre biztosabban tudjam alkalmazni az  IKT-t  az oktatás során.
A képzésben résztvevők segítségével pedig mind több módszertani ismerethez jutni, ami eddigi pedagógiai kelléktáramat újíthatja,  frissítheti.
Elvárásaim a továbbképzéssel kapcsolatban
Már az első belépés is meglepetés volt számomra. Olyan sok újdonsággal találkoztam, hogy eszembe sem jutott elvárásokat támasztani a továbbképzéssel kapcsolatban.
Hálózati tanulási módszerek bevezetésének lehetőségei saját pedagógiai módszerembe
Látok reális lehetőséget erre vonatkozóan. Mivel a Montessori szemléletű pedagógia égisze alatt igyekeztem bevonni fejlesztéseim során a multimédiát, így ebben a szemléletben tág tere lehet a Web 2.0-ás eszközök alkalmazásának is.
A feltételekről
A feltételek adottsága számomra viszonylagos. Ha azt nézem, hogy 9 évvel ezelőtt milyen eszköztárral indulhattam el, azt kell mondjam, ahhoz képest jól állok. De ha a mostani helyzetemet nézem, bizony ránk férne egy „kis” megújulás…
Befogadó kereslet a diákok részéről
Erre egy szóval tudok válaszolni: HATÁRTALAN. Már több helyen is írtam róla és nem győzöm hangoztatni azt , hogy azok a gyermekek, akiknek behatárolt a mozgásterük, akik egyébként nem sok sikerélménnyel élik  napjaikat, egy mesés ajtó tárul ki előttük a számítógép által. Csupán arra kell vigyáznunk nekünk, felelős pedagógusoknak, hogy ezt a csodavárást, s a csoda átélését ébren tartsuk bennük. Hiszen, hogy célba érjen  törekvésünk, ahhoz a kis „vitorlás hajókat” nekünk kell hátulról navigálni. Nem szabad magukra hagyni egy percig sem őket, mondván: játszanak csak a géppel. Gondosan kell vigyáznunk fejlődésüket, hogy a technika  mind megannyi új vívmánya valóban az ÖRÖMPEDAGÓGIA megvalósulását szolgálja.
Köszönöm azt, hogy már eddig is sokat gazdagodtam a kurzus által!
Köszönöm a Társakat a „nagy utazásban”.


2010. november 10., szerda

IOT.hu - Az IKT hírportál - IKT, konnektivizmus és eLearning az oktatáskutatók között - Beszámoló X. Országos Neveléstudományi Konferenciáról





Web 2.0, oktatásinformatika, infotechnológia, digitális nemzedék - XXI. századi kulcsszavak a 2010. november 4-6 között megrendezett X. Országos Neveléstudományi Konferencián...

Az IKT témák keretbe foglalták a 2010-es jubileumi Neveléstudományi Konferenciát, hiszen az esemény és az arra szerkesztett kötet címe ('Új törekvések és lehetőségek a 21.századi neveléstudományokban') láthatatlan, de erős kötelékekkel kapcsolódik a modern technikával, informatikai megoldásokkal segített tanulás fogalmához. Egy teljes szekciót szántak a szervezők az infokommunikációs technológiákat érintő kutatásokra, mégis úgy tűnik, ez a téma számos felderítetlen területet rejt magában.
IKT, konnektivizmus és eLearning az oktatáskutatók között - Beszámoló X. Országos Neveléstudományi Konferenciáról

Eljött az oktatási célú hálózatok ideje

Közvetlenül az ünnepélyes megnyitót követő szekción, Ollé János, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar adjunktusának konnektivista tanulásmódszertanról szóló előadásában elhangzottak a web 2.0-s alkalmazások tanulásban kihasználható előnyei.

Egy korábbi oktatási-nevelési elmélet (Rainer Winkel kritikai-kommunikatív didaktikai modellje) átgondolásán keresztül a kutató rámutatott a hálózatos tanulásból adódó rendkívüli lehetőségekre: például a kommunikáció mennyiségi és minőségi határainak tágítására, melyben nem számít a tanulók közti távolság mértéke sem, a tudásmegosztás alternatív módszereire, illetve az oktatási folyamat aktorainak újfajta szerepvállalására. Előadásával megelőlegezte a konferencia egészére igaznak bizonyuló trendet: eljött az oktatási célú online hálózatok ideje.

Blog, facebook, twitter, elearning - egyre több hallgató használja

A pénteki IKT blokkban R.Tóth Krisztina, Molnár Pál Viktor és Kétyi András önálló munkáiból és kooperációiból származó vizsgálatairól halhatott beszámolókat az érdeklődő közönség.

Az előadásokból kiderült, hogy a jelenlegi felsőoktatásban tanuló hallgatók - akik hónapokon, legfeljebb néhány éven belül 'katedrára állnak' - webes technológia használata lassan, de biztosan bővül a közösségen, a megosztott információkon alapuló online alkalmazásokkal (blog, facebook, twitter) a megszokottakon (email, keresés) kívül.

Egy izgalmas kísérlet eredményei alapján Kétyi András bizonyította, hogy a kollaboratív munkát segítő e-learning tanulási környezetek kellő előkészítéssel a nyelvtanulásban is hasznosnak bizonyulhatnak.

Molnár Pál Viktor kutatásai pedig arról tanúskodtak, hogy a kísérletében résztvevő hallgatóknak nem csak ismeretei bővültek, hanem különböző kompetenciáik fejlődtek a web 2.0 alkalmazásokkal támogatott tanulás alatt: kommunikációs, ismeret összefoglaló, absztacháló, önkifejező (ezáltal önismereti) képességek, tolerancia, sőt saját munkájukra kapott pozitív visszajelzések után az új technikákkal való tanulásra való hajlandóság, motiváció is nőtt.

Esztétikai nevelés a 21. század iskolájában

Kárpáti Andrea és Gaul Emil a vizuális nevelésről szóló közös munkájukban kifejtik, hogy szerintük a XXI. századi iskola esztétikai nevelését is meg kell határoznia egy újszerű felfogásnak, amely figyelembe veszi a mediatizált vizuális kommunikáció jelenleg is fejlődő világát.

A televízióban, az interneten, de még a modern művészetet képviselő galériák falain, sőt az utcán is olyan képeket találunk, amelynek értelmezéséhez más kompetenciák kellenek, hasonlóképp az alkotáshoz is másféle hozzáállás szükségeltetik, mint a digitális korszak előtt bármikor.

A kutatás egyelőre befejezetlen, de a végére tervezik egy esztétikai nevelést segítő számítógépes bázis létrehozását, melyet művészetpedagógusokkal karöltve készítenek el.

Testnevelés YouTube-al?

Ugyancsak Kárpáti Andrea nevéhez fűződik az a testnevelés tanítással kapcsolatos - még befejezetlen - vizsgálat, amelyet a társadalmi médiában, nevezetesen a YouTube-on végzett kereséssel indított el. Az angol és magyar nyelvű találatok (majdnem 10.000!) olyan mozgóképekre mutattak rá, amelynek összességét méltán nevezhetnénk a testnevelés potenciális (még nem 'legalizált') segédanyagának.

Akadálymentesített tanulás online, a tolerancia jegyében

IKT, konnektivizmus és eLearning az oktatáskutatók között - Beszámoló X. Országos Neveléstudományi KonferenciárólVígh György poszter-prezentációján figyelemre méltó törekvésekről számolt be. A Suli-Soft-Design kitalálója nem kevesebbre vállalkozott, mint az interneten elérhető, tanulást segítő, vagy éppen tananyagot jelentő információk új köntösbe öltöztetését, hogy a hátrányos helyzetű, illetve kisebb-nagyobb fogyatékkal élők, kisgyermekek és idősek, technológiailag alulképzett/megkülönböztetett felhasználók is könnyen megtalálják a számukra szükséges adatokat.

Külföldön sok helyen már természetesnek veszik akadálymentesített webet, a honlapokon gyakran találkozhatunk alternatív verziót megjelenítő gombbal, mely egy könnyebben kezelhető felületet bont ki, de nem vesz el semmit a weblap minőségének értékéből.

Tehetségek kikötője - hálózatos alapú gondozás és fejlesztés

'A pedagógia a különbségek világa'- kezdték ezzel az ismert idézettel a konferenciát záró ünnepség előtti érdekfeszítő szekciót. Az itt felvonultatott, átgondolt rendszerben bemutatott tehetségnevelésre vonatkozó kutatások - többek között - olyan neves szakemberek nevéhez fűződnek, mint Nahalka István és Perjés István.

Tehetségek kikötője - hálózatos alapú gondozás és fejlesztésMunkájuk gyümölcseként a tehetséges tanulók fejlesztése érdekében nyíló tehetség-portálról számoltak be, melynek törekvéseiről Ollé János ismerette a hallgatóságot. Elhangzott, hogy a portál üzemeltetésének nagy előnye abban rejlik, hogy mellőzi a tehetséges diákok szegregált környezetben való gondozását.

Ez a nagyrészt web 2.0 alapú tehetség-kikötő olyan online közösséget képes alkotni a tehetséges tanulókból, amely használja a konstruktív és konnektivista tanulásmódszertant még a földrajzilag elhatárolt területeken elő tehetséges gyerekek között is, hogy ők önként, folyamatos kooperatív munkával hozzanak létre egy mindenki számára értékes új tudásalapot.

***

Kapcsolódó cikkek:

* Innovatív Tanárok Fóruma 2010 - Közeleg az innovatív oktatás ünnepi seregszemléje
* IKT témák a X. Országos Neveléstudományi Konferencián
* IKT eszközöktől az iskolabútorig: Hundidac 2010 - Taneszköz forgalmazók kiállítása Budapesten
* eLearning tanulási környezetek, tananyagok, és jó gyakorlatok a XI. e-Learning konferencián
* IKT ünnep és seregszemle - 2 esemény 1 helyen

- Google Eszköztárral küldve"

2010. november 5., péntek

Visszatekintés az iot.hu portálja segítségével





Két évvel ezelőtt "kattintottam" rá egy olyan címre a böngészőmben, amibe belekukkantva azonnal a könyvjelzőmbe tettem. Ez még nem sokat jelentene, hiszen hány olyan linkünk van ott, amit talán egyszer sem nyitottunk meg, amióta, mint hasznos oldalt félretettünk. Nem úgy ám a http://www.iot.hu/ -val! Talán az első olyan portál lett számomra, ami kicsit becsalogatott a "virtuális tanulási környezetbe". A lap felfedezése után nem sokkal levelet is írtam Tarnavölgyi Gábor Főszerkesztő úrnak, akivel azóta tegező viszonyban kommunikálunk, és igyekszünk közös céljainkat megvalósítani . Ez pedig nem más, mint hogy a digitális eszközök robbanásszrű fejlődését minél hatékonyabban a gyermekeink szolgálatába állítsuk. Gábor köré is szépen gyűlik a "csapat",- azok az innovatív pedagógusok, akik nem ijednek meg a változástól, a megújulástól. Ő működteti az Innovatív Tanárok Közösségének oldalát is, amelynek tagjai szépen gyarapodnak. Nagy örömömre szolgált, hogy néhány nappal ezelőtt megpillantottam az ő nevét is az e-learning kurzusunk résztvevői sorában, sőt, mi több, mint együttműködő partnert,  az ikt hirportál ikonját a főoldalon. Most már még inkább hiszek abban, hogy az a sok "egy fecske" gyönyörű "madársereggé" alakul át, akik aztán képesek lesznek "nyarat csinálni", képesek lesznek a pedagógia sötét fellegét elűzni, és napsugarat vinni a sötét, rideg osztálytermek falai közé.
 Szavaimat nem szaporítom tovább. Inkább nagy szeretettel nyújtom át azt a kis összeállítást eddigi tevékenységeimről, amit Gábor az iot.hu portálján közzé tett. Tudom, a "netetiket" szerint nem illik hosszas írásokkal lefoglalni az olvasók szűkös, és drága idejét. Ezt én is vallom. Így hát csak az olvassa soraimat, akinek megadatik e rohanó világunkban az a ritkán ismert fogalom, amit úgy hívunk, hogy: szabadidő...
A Varázsbetűről szóló írás alatt a kapcsolódó cikkek tartalmazzák mindazt, ami bepillantást nyújt a gyermekek között végzett napi tevékenységeimbe.

http://iot.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=1593:jatszohaz-avagy-igy-hasznalom-a-digitalis-eszkoezoeket-1-resz&catid=41:vezercikkek&Itemid=146

2010. november 4., csütörtök

"In medias res"