Hósüti-party MozaLand Telepesei részére,- avagy az örömpedagógia projektzáró ünnepsége

Mondhatnám divatos szóval, hogy projektzáró ünnepséget rendeztünk "Hósüti-party" elnevezéssel.

Néhány héttel ezelőtt hírt adtam blogomban arról, hogy egyéni/ kiscsoportos fejlesztéseim során beneveztünk a MozaLand nagy, iskolai, online társasjátékába. Februárban csatlakoztunk az ország számos iskoláját magába foglaló Csapathoz. A játék mibenlétéről, s a benne rejlő több irányú fejlesztési lehetőségről említést tettem előző bejegyzésem során, így azt most nem részletezem. Projektünk kezdetekor motiváló célzattal felkínáltam kis diákjaimnak, azaz a "Kincses szigetre" belépő "Telepeseimnek", hogy a nagy tallérgyűjtés végén Hósüti-party-ra hívom meg őket, hogy együtt örüljünk a szép eredményeknek. Mondhatom, szorgalmasan járták Algebria, Litvánia, Generália piacait a gyerekek, miközben szépítgették kincseikből házaikat, s vásárolták meg igazolványaikat. Természetesen a három piac három ismeretanyagot ölelt fel, benne kvízekkel, találós kérdésekkel. Különösen kellett szorgoskodni azoknak, akik címerhez is jutottak. Harminckét hozzám járó kisdiák közül ketten érték el ezt a fejlődési fokot. Hozzá kell tenni, hogy nem egyenlő eséllyel versenyezhetnek ma még az internetes alkalmazásokhoz kötött játékban a tanulók. Nem mindenki számára adott még ugyanis az akadály nélküli online jelenlét. Ez okból nem akartam senkit sem kizárni a jutalomból, s ezért gondoltam ki, hogy kedvenc süteményemet mindenki számára elkészítem. Viszont a címerszerző  kisdiákok megkapták szép bögréjüket különdíjként, pluszmunkájuk gyümölcseként. 

Bár csak február óta léptünk be a MozaLandba, ám a nagy projekt valójában szeptemberben kezdődött el. Ha most címet kellene adnom ennek a több hónapon át tartó tevékenységünknek, akkor így nevezném el: "Az IKT alkalmazási lehetőségei az örömpedagógiában". Három fő területre fókuszált programunk, nevezetesen a Sulivilág iskolai, online osztálytermére, a Mozaweb tanulást segítő internetes felületére, valamint a MozaLand online, ismeretterjesztő játékára. Szervesen összetartoztak foglalkozásaink során ezen alkalmazások. Alapként mindig a Sulivilágba léptek be a gyerekek, ki-ki saját felhasználónevével, jelszavával. Volt a csapatoknak közös oldaluk, és volt saját oldala is mindenkinek. Itt kapták meg a gyerekek feladataikat hol a közös üzenőfalon, hol blogbejegyzésben, hol a Leckefüzetben. A feladatok egy részét a Mozaweb oldalán kellett, hogy megtalálják, amelyet szintén saját felhasználónévvel és jelszóval értek el. Amikor már jártasságot szereztek eme oldalakon, akkor következett a MozaLand megismerése, amelyet pedig a Mozaweb mozaLogin azonosítójával vehettek birtokba. Megtanultak képeket, videókat feltölteni a Sulivilágba. Blogbejegyzést is készítettek, amibe videókat illesztettek HTML kód segítségével. A Mozawebes, MozaLandos és más egyéb oktatási felületen elkészített játékos feladataikat képernyőfelvétel segítségével rögzítették, és illesztették be a Sulivilág oldalára, saját csapatuk üzenőfalára. Ha végig görgetjük az oldalakon megjelenő aktivitásukat egészen a tanév elejére visszamenően, akkor már szinte egy-egy e -portfolió jelenik meg előttünk. S amikor a gyermekek végignézték saját tevékenységüket, ők maguk  csodálkoztak, és könyvelték el nagy örömmel, hogy mennyi mindent csináltak az elmúlt évben.

Projektzáró ünnepségünk három szakaszban történt. Két iskola, három kis csapata vett részt ugyanis a munkában. Ennek megfelelően három nap, három tepsi sütemény az ünneplő Telepeseim számára...

Szerettem volna valami maradandót is nyújtani a süti mellé, amit útravalóként magukkal vihetnek a gyermekek, s ami számukra örömteli és hasznos is lehet. Így gondoltam ki, hogy a kutyuskás képeslapokra beragasztok egy szép, Word -ben megszerkesztett tartalmat, amin saját, általam készített profilképükből állt, amit a Sulivilágba tettek fel előzetesen. Ezen kívül leírtam mindenki számára a Sulivilág, a Mozaweb és a MozaLand  belépési lehetőségét. Szerettem volna, hogy magukkal vigyék, mert lehet, hogy a következő tanévben már nem is találkozunk, és az is lehet, hogy elfelejtik jelszavaikat, felhasználóneveiket. Nem utolsó sorban a hósüti receptjét is leírtam eme szép, kis dizájnos dokumentumba. Elküldtem e-mail-ben pedagógusaiknak, szüleiknek mindent, ami a projektet illeti, hogy ők is bekapcsolódhassanak gyermekeik online, játékos, tanulási  tevékenységeikbe.  Utolsó foglalkozásként hirdettem meg a hósüti-partyt. Előzetesen elkészítettem a termet számukra, megterítve, a süteményt az asztal közepére helyezve, majd szépen körbe állítgattam egy külön asztalon a kinyitott , személyre szóló képeslapokat. Nagy gondban voltam, hogy milyen zenével is fogadjam őket, hiszen nem sok igényes, szép dalt ismernek szegények... Tisztelet a kivételnek...Hosszas töprengés után a "Legyetek jók, ha tudtok" c. film zenéjét választottam, s indítottam el, amikor kinyitottam számukra az ajtót, és hellyel kínáltam őket. Együtt megnéztük azt a három perces kis bejátszást is a filmből, titkolt szándékkal,  személyiségformáló ajánlatként. Minden gyermek külön megkapta a számára elkészített képeslapot azzal, hogy a képen lévő kutyuska őrzi majd felhasználónevüket, jelszavukat, hogy el ne veszítsék. Pozitív megerősítésként egy-egy kézfogás, puszi kíséretében köszöntem meg nekik az elmúlt tanév sok-sok munkáját, feladatvégzését.  S természetesen jött az ünnepség fénypontja, a hósütizés, amely mindenkinek megnyerte tetszését. Falatozás közben pedig akinek volt kedvenc dala, beírhatta  a You Tube -ra, és közösen hallgattuk azokat.

Summaként annyit mondhatok, úgy láttam, minden gyermek örömmel távozott. Bízvást remélem, és hiszem, hogy valami maradandót is vittek magukkal el. Carl William Buehner gondolatát magaménak vallom, amelynek valóságtartalmát kívánom:   "Lehet, hogy elfelejtik, mit mondtál nekik, de soha nem fogják elfelejteni, hogy hogyan érezték magukat szavaidtól."

Végül álljon itt néhány felvétel, amelyben ünnepi perceinket örökítettem meg: