"Lássuk, mit tudsz!" - avagy Tudáspróba pozitív megerősítéssel

Johann Wolfgang von Goethe fogalmazta meg a következő gondolatot:

" Ha olyannak látjuk az embereket, amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek".

Közeledve a 2013/2014. tanév végéhez, gyakran járt eszembe Goethe bölcsessége. Kétféle látásmód, kétféle gyakorlat... Nem volt kétséges előttem, hogy melyiket válasszam...Rosszabbá soha nem tenném kis diákjaimat, még akkor sem, ha ott belül látom hiányosságaikat. Viszont állandó kérdésem, mivel is segíthetném őket azzá válni, amivé képesek. Mivel is tudnám őket úgy kezelni, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene... S egyszercsak egy ötletem támadt az év végi Tudáspróbát illetően... Igen - gondoltam -ez egy jó alkalom lesz erre... S a hirtelen jött gondolatot rögvest átültettem a tettek mezejére. 

Mint tudvalevő, az Okos Doboz bázisiskolájaként minden tanulóm saját belépési kóddal rendelkezik a digitális teszt-és feladatgyűjtemény oldalán. Év közben alkalmaztuk is a gyakorlatokat többször  foglalkozásaink során. A NAT-hoz alkalmazkodó feladatokat Gyakorló-és Tudáspróba módban is végezhetik a gyerekek. Most az év végén természetesen a Tudáspróba módot választottam, ami azonnali visszacsatolásként százalékosan kiszámítja egy-egy gyermek tudásszintjét. Eltökéltem magamban, hogy a Tudáspróba szintjének meghatározásánál egyetlen jelszavam lesz: "Lássuk, mit tudsz!", és messze elvetem magamtól a "Lássuk, mit nem tudsz!" gondolatát is. Ismerve kisdiákjaim képességeit, olyan nehézségi szintet választottam, amiről meg voltam győződve, hogy  segítségemmel bizton meg fogják tudni oldani. Elhatározásomban Benjamin Franklin szavai is megerősítésül szolgáltak: 

" Mondd el - elfelejtem, 

Magyarázd el - megértem,

 Csináld velem - megtanulom". 

Így került sor arra, hogy az év utolsó napjait kisdiákjaimmal kettesben töltöttem el a számítógép előtt. Közösen oldottuk meg a Tudáspróba mindmegannyi feladatát az Okos Doboz oldalán. Mondhatom, talán ezek a percek voltak leginkább termékenyek az elmúlt év során. Hiszen csak ketten voltunk, és rajtunk kívül senki más... A kiscsoport tagjai ekkor fülhallgatóval játszhattak a gépen kedvük szerint,- persze előzetes egyeztetés alapján... A feladatokat anyanyelv és matematika témakörben oldottuk meg. Úgy végeztem facilitátori tevékenységemet, hogy addig-addig beszéltük át az adott feladatot, míglen tanulóm kattintotta be a helyes megoldást úgy, hogy hitte: saját ügyessége mindez! És valóban, mert a tudást így el is sajátította!

S ezen felül kivételes digitális kompetenciák birtokosai is lehettek. Megtanulták a képernyő-felvételezés módját, amivel feladataikat dokumentálták egy saját névvel ellátott mappába téve. A 100 %-os feladat-kiértékeléseket megpillantva pedig hatalmas siker és örömérzés övezte körül őket! Igen! Úgy kezeltem a kis "hősöket", mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, és tudom, hogy segítettem őket azzá válni ezáltal, amivé képesek. 

A feladatmegoldásaik fotóiból készítettem mindenki számára egy-egy egyperces kis zenés videó bemutatót, amit az év végi értékelésekbe illesztettem.

Egy a 23 közül: 

  

Munkájukért Köszönet-kártyával ajándékoztam meg őket, amit a filmbe is megjelenítettem, de laminált lapként a bizonyítványuk mellé meg is kapnak az évzáró ünnepén.:

Munkámat csak team-ben tudom elképzelni, és minden vágyam, hogy mind a többségi intézmények vezetőivel, mind a gyermekeket tanító pedagógusokkal, mind pedig a gyermekek szüleivel baráti, egymást támogató, segítő közösségként vehessünk részt a ránk bízottak oktatását, nevelését, fejlesztését illetően. Elmondhatom, e téren nincsen panaszom. Ismerjük egymást, tiszteljük egymás erőfeszítéseit, munkáját. Az más kérdés, hogy számos akadállyal kell megküzdenünk, mert sok sebből vérzik még kis hazánkban az inklúzió. De ha csak egymásra mutogatunk, azzal még nem sokra megyünk... A magam részéről mindent igyekszem megtenni, hogy a most integrált körülmények között tanuló, súlyos tanulási nehézséggel küzdő diákok, valamint szüleik és pedagógusaik minél inkább megtalálják azt a közös nevezőt, ami a gyermekek számára valódi segítő jobbként szolgálhat . 

Szeretem az IKT-ét! Ezt sokan tudják rólam, de most kiemelten és hangsúlyosan azért, mert a pedagógus kollégákkal és a szülőkkel való kapcsolattartást nagy mértékben elősegíti az internetkapcsolat. Az év végeztével ugyanis nehéz lett volna a szülőket  kiszakítani akár néhány percre is, hogy summázzam számukra az év tapasztalatait. Viszont az e-mail címüket ismerve pillanatok alatt "szét tudtam repíteni" feléjük év végi üzenetemet, emígyen: 

Michel Qoist szavaival zárom blogbejegyzésemet, s a 2013/2014-es tanévet:

"Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén! Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra!"