A 2016/2017. tanév első feléhez közeledve egy gyors leltárt készítettem. Kedvenc Rainlendar naptáromra kattintva megállapítottam, hogy bizony vannak lemaradásaim, amelyeket még ebben az évben pótolnom kell. Egy-egy projektünk alkalmával mappába szoktam gyűjteni azokat a dokumentumokat, képeket és videókat, amik a tevékenység során megszülettek, elkészültek. Ezekből állítom azután elő az adott projektről készített blogbejegyzésemet. Három mappám is van olyan, amelyek még feldolgozásra várnak. Ezekből az első a 2016. szeptemberében megrendezésre került A Világ Legnagyobb Tanórájának eseményéről szól. Ennek videókrónikába fűzött rövid összefoglalóját nyújtom át jelen bejegyzésemben Kedves Olvasóim számára.
Előtte azonban egy kulisszatitkot árulok el, amit néhány, hozzám közel álló Pedagógus Társamnak már említettem. Ez a foglakozásainkról készült videóim háttértörténete.
Olyan családból származom, ahol több fényképész, fotóművész testvérem is van. Nálunk kézenfekvő volt az események képekkel, videókkal való rögzítése. Nekem is volt kislánykorom óta mindig fényképezőgépem. Kis "Pajtásomat" mindig magammal vittem, bárhova is mentem. Ez a szokásom megmaradt akkor is, amikor gyógypedagógusi tevékenységemet kezdtem el, csak a Pajtás gépet a digitális fényképezőgép váltotta fel. A genetikai háttér mellett még egy fontos szempont is szerepelt abban, hogy videóra rögzítsem a gyermekek között végzett tevékenységemet. Egyrészt a szigorú önellenőrzés vezérelt, hiszen otthon megnézve a felvételeket, önmagam hibáival is gyakran találkoztam, s egy-egy szavamat, mozdulatomat önkritikusan bírálat alá véve, igyekeztem azokat nem ismételni a jövőben. A másik fontos szempontom pedig az volt, hogy olyan műhelymunkát mutathassak be mások számára , ami nem egy feszültséggel teli, adott esetben izzadságos bemutatóóra terméke, hanem spontán megnyilvánulás úgy a gyermekek , mint a magam részéről. Az évek során így lett természetes számunkra az órai előkészületeknél a fényképezőgép megfelelő állásba helyezése, és a videófelvétel elindítása, megszakítása. Ilyen módon nyitom ki most is Anyahajó Stúdiónk ajtaját azon Kedves Pedagógus Társaimnak, akik már kérték, hogy egy-egy foglalkozást megnézhessenek. Úgynevezett videó-workshop-jaim által szeretnék betekintést nyújtani abba, hogy mi is folyik nálunk ott az Anyahajóban napról-napra.
E rövid kitérő után visszatérek a címben jelzett eseményre, Ez év szeptemberében másodszor került megrendezésre a Világ Legnagyobb Tanórája. Ez egy globális oktatási projekt, amelyhez számos ország csatlakozik a világ minden részén egy időben. Mi is benne voltunk a nagy csapatban egy évvel ezelőtt is, amelyről ITT írtam egy rövidke kis összefoglalót. Anyahajó blogunkban pedig ITT közöltem az eseményt a gyerekekkel. Ebben a tanévben szeptember 19-ével kezdődő hétre esett a nagy projekt. Én tulajdonképpen nem is egy órát tartottam meg ebben a témakörben, hanem ennél többet, hiszen egy héten át kettőnként járnak be hozzám a gyerekek, s ilyenkor újra és újra új projekt születik meg az Anyahajónkban. Új, hiszen minden gyermek más, így a téma azonossága ellenére is minden egyes foglalkozás más és más. Igyekeztem négy részes videókrónikámban érzékeltetni ebből valamit, így több páros foglalkozást vágtam össze a felvételek során. A projekt alapötletét adaptálva nyújtottam kisdiákjaim elé. Háromszoros megerősítéssel igyekeztem számukra közelvalóvá, érthetővé, megemészthetővé tenni azt a komoly kihívást, amit az ENSZ a földbolygó fenntarthatóvá tétele érdekében 17 pontban megfogalmazott. Egyrészt a kezdeti beszélgetőkörben "meséltem" a történetről, másrészt a Mozaweb 3D-s földgömbjén sétáltunk végig az egyes állomásokat, harmadrészt levetítettem számukra azt a remek videót, amit a projekt feldolgozására a programban kaptunk. Anyahajó blogunkban ÍGY vezettem be a gyerekeket a projektbe, s ITT kapták meg azt a két Direktcímet is, ami a kvízkérdéseket tartalmazta a Redmenta programban. Úgy gondolom, ebben a projektben is eleget tudtam tenni azoknak, a Szakértő véleményekben megfogalmazott fejlesztési területeknek, amiknek segítését szolgálja gyógypedagógusi tevékenységem. Komplex módon helyezem el a projektek során azt a sok tennivalót, amit egy fejlesztőóra megkíván, csak éppen nem szétszabdalva, feladatlapokon megírt hosszas gyakorlással kapják kézhez a gyerekek, hanem a modern kihívásnak megfelelő módon úgy, hogy az alapképességek fejlesztésén túl kaphatnak egy olyan élményt, egy olyan sikeres, boldog létet, amelyben megérzik a hozzátartozásukat a nagy egészhez. Szavamat nem szaporítom tovább, most nem részletezem melyik mozzanat melyik részképesség-fejlesztést szolgálja, hanem inkább átnyújtom a négy részből álló videót, ami összesen 27 percet vesz igénybe. Köszönöm szépen annak a Kedves Vendégemnek, aki betér hozzám erre a néhány percre.
A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 1.rész - Beszélgetőkör
A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 2.rész - Séta a földgömb segítségével
A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 3.rész - A videó megtekintése
A Világ Legnagyobb Tanórája 2016. - 4.rész - Kvízkérdések Redmentában
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése