Napjaink vitatott témája a gyermekek, fiatalok internethasználatának problémája. Mikor is engedjük őket a digitális világ közelébe, s majd utána hogyan is védjük meg őket annak számtalan káros hatásától. Nem alaptalan az aggodalom, ezt én is így látom. Ám, ha meghalljuk, és megértjük a kor szavát, akkor vigyázó kezeink alatt hatalmas távlatokat nyithatunk meg kisdiákjaink számára.
Az internetnek köszönhetően Anyahajónkkal immár messze vidékre hajóztunk el. A világhálón keresztül értesülhetünk folyamatosan ugyanis nemzetközi projektekről, amelyekbe, ha bekapcsolódunk, egy ültő helyünkben országhatárokon is túljuthatunk.
Ez így volt akkor is, amikor egy eTwinning projekt szereplői voltunk, , amikor bekapcsolódtunk a Világ Legnagyobb Tanórájába, a Világsakkfesztivál csapatába, az Európai Kódolás Hetébe, vagy a Kódolás Órájának világméretű eseményébe.
Úgy gondolom, és tapasztalom is, hogy ez a fajta gyógypedagógiai fejlesztés olyan gazdag eszköztárat ad kezünkbe, ami valóban komplex módon ad lehetőséget a sajátos nevelési igényű gyermekek harmonikus személyiségfejlesztéséhez. Egy-egy projekt összehangolt módon, tantárgyakat átívelve adja az ismereteket, készségeket, képességeket, másrészt a szociális tanulás, a társakra lelés, a nemzetköziség boldog összetartozásának megélése mind-mind lehetséges. És nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezeknél a sok tanulási nehézséggel, akadállyal küzdő gyermekeknél fokozottan szükségszerű a digitális írás tudás elsajátítása. Ismerjük Teller Ede mondását, amely szerint: "Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez, a XXI. században analfabétának fog számítani." Tehát most - meglátásom szerint - erre kell helyeznünk a hangsúlyt egy mai, modern, innovatív gyógypedagógia fejlesztés során. S ez nem azt jelenti, hogy elvetjük a hagyományos, manuális írás lehetőségét. Csak robogó vonatunk pillanatok alatt elszáguld mellettünk, ha idejében nem szállunk fel rá. S ha fent is ülünk kisdiákjainkkal a képzeletbeli masinán, akkor is nagyon kell igyekeznünk, hogy lépést tartsunk a fejlődéssel, hiszen pillanatokon belül lemaradhatunk, s akkor ott a veszély, hogy ki is maradunk.
Ez vezérel engem ott a mi kis Anyahajónkban. Így tudok ma örülni pl annak, hogy megismerhettem a remek Kahoot játékot, ami csodálatos és izgalmas módon kiváltja a kínos papíralapú felméréseinket. Itt is számtalan lehetőség van a fejlődésre. A gamafication elemeit magában hordozó alkalmazás , a játékos versenyhelyzet, a pontokért folyó harc olyan inspirációt jelent a gyermekek számára, ami elfelejteti velük azt, hogy tulajdonképpen ez egy komoly számonkérő felmérés, vagy dolgozat lenne egyébként. Eddigi gyakorlatainkról írtam is már blogomban, amely ITT található meg.
Az apropót mostani bejegyzésem megírásához az adta, hogy nagy örömmel fedeztem fel az imént a Microsoft Innovatív Pedagógusok nagy nemzetközi közösségének oldalán mosolygós arcú indiai gyermekeket, akik a Kahoottal játszanak tanárnőjükkel:
Én magam is az internetnek köszönhetem, hogy MIE expert lehetek immár harmadik esztendeje:
Az együvé tartozás, a közös gondolkodás kontinenseket átívelő boldog léte és ereje visz tovább mindennapjaim olykor tengernyi tennivalóiban, s nem egyszer nehézségeiben.
Viszem is Anyahajónkba a képeket, hogy lássa a kis Csapat, hogy ott a messzi Indiában is ismerik a Kahootot, és ott is örömmel játszanak vele az indiai gyerekek. Még a térképen is megmutatom a helyet, hogy mondómba egy kis földrajzi ismeretet is belecsempésszek.
Hiszem, és tudom, hogy az internet-adta közös univerzális nyelv is közelebb hozhat bennünket egymáshoz a békétlenség, széthúzás helyett...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése