Ha már a Facebook is arra figyelmeztet, hogy írjak valamit, mert várják az olvasóim, akkor nincs mese, írni kell ám valamit... Félreértés azonban ne essék, kedves Olvasóim, ugyanis nem arról van szó, hogy nincs mit írni, sőt! Csak hát működésünkben a tér és idő nagy gát és akadály. Oly' annyira felgyorsultak körülöttünk az események, hogy nem engedték meg azt, hogy folyamatosan szülessenek projektünkről videókrónikák. Egyrészt bántam, másrészt örültem, hiszen a VándoRobot Programunk 6-ik, 7-ik, 8-ik hetét képletesen szólva "méhmagzat-állapotúnak" tekintem. Amellett, hogy a gyermekek szépen haladtak a programozó kártyák szerint, mi bizony ismeretlen utakra tévedtünk... Filmforgatásba kezdtünk, ami a Minecraft sztorit illeti, és ez nem kis kihívást jelentett számunkra. Mondanom sem kell, Barnikám volt ebben a legfőbb segítségem. Bár múlt időben írtam, hiszen a forgatásnak vége szakadt, de ezután következnek a videóvágások, szerkesztések, hogy a történet egy kerek egésszé forrjon össze. Nem részletezem most az eseményeket, mert legyen meglepetés a filmecske, amelyet nagy lelkesedéssel igyekezünk elkészíteni. Van még bőven tennivalónk ez ügyben, de remélem, december 7-ikére elkészülünk vele a projektzáró ünnepségünkre, amely egyben a Kódolás Órájának is a záróeseménye.
Az elmúlt három hét projekttevékenységéből most csupán két rövidke mozzanatot örökítettem meg mindösszesen két percben. Az elsőben Barni és Roli közös munkájából láthatunk egy pillanatot, amikor a karácsonyi történetben a fenyőfa kivágását tervezik meg. A másik perc egy kivételes, ritka pillanat, amikor a már feszült munka átvált egy fergeteges, vidám hangulatba. Játékos karaktereinket igazítottuk a történetnek megfelelően, azaz ülőhelyzetből álló helyzetbe kellett változtani NPC, Minecraftos valónkat. Együtt kacagásunkat - bizton állítom - egyikőnk sem felejti el...
Íme:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése