2016. augusztus 24., szerda

Tükrözött osztályterem, - avagy élethosszig tartó tanulás határok nélkül

„Amikor a változás szelei fújnak, a kétkedők falakat húznak fel, az optimisták pedig vitorlákat.”
(ismeretlen)

Különös, kettős szereposztásban él a ma pedagógusa. Egyfelől tanítványai tanítója, másfelől diák, akit tanítanak. Nem lehet ez másképp' akkor, amikor szélsebesen változik, halad előre körülöttünk minden. Szinte semmi sem állandó, ezért lett jelszavunk az innováció. Hogyan is állná  meg helyét ilyen körülményben egy olyan oktatási forma, amelyik nem képes haladni a korral. Örvendetes, hogy egyre nagyobb azoknak a pedagógusoknak tábora, akik ennek igazságát felismerve immár több éves, akár évtizedes oktatási gyakorlatuk ellenére is képesek újra "iskolapadba ülni", és akár őszülő hajszálakkal is vadonatúj ismereteket elsajátítani. Igen, mindannyian tudjuk, ez annak a hatalmas technikai robbanásnak köszönhető, ami a digitális világ beköszöntét jelentette életünkben. Kezdeti ellenállásaink, félelmeink lassan szűnni kezdtek, kinél hamarabb, kinél meg későbben. Ma már világos előttünk: a fejlődést megállítanunk nem lehet, de nem is érdemes. Jobban járunk, ha katonásan "felvesszük a tempót", és a kezünkbe kapott lehetőségekkel élve megpróbáljuk a jó alapokra helyezve megújítani pedagógiai módszereinket. Kérdezhetné valaki: de kinek van ideje, ereje, pénze tanulni, új tanulási utakat kialakítani? Jogos a felvetés, senki nem vitatkozik a ténnyel. Ám, ha mi is belekóstolunk abba az új tanítási-tanulási környezetbe, amit majd diákjaink között honosítunk meg, akkor máris van felelet kétkedéseinkre. Pont az internet adja meg számunkra azt a lehetőséget, hogy a lehető leggyorsabban megtanuljunk mindent , amit megkíván most tőlünk a kor , a 21. század követelése. Ugyanis számos lehetőséget kapunk időtől, távolságtól függetlenül, hogy szabadon, saját tempónkban, saját időbeosztásunk szerint tanuljuk meg azokat az alkalmazásokat, web2.0-ás eszközöket, amelyekkel majd pedagógiai módszertanunkat újíthatjuk meg. Számtalan magyarázó, oktatóvideó áll rendelkezésünkre, számtalan teszttel próbálhatjuk ki elsajátított ismereteinket, és bőséges azoknak a kollégáknak száma, akikkel tudásunkat megoszthatjuk, akiknek segítségét kérhetjük, a akiknek még alkalomadtán mi is segíthetünk. Ez ugye már nem az a szokványos, helyhez kötött, sokszor drága áron megfizetett, frontális képzési forma, amit ma már mi sem szívesen vennénk igénybe. A tanulás új ízének megtapasztalásával talán könnyebben fogjuk kialakítani azt a 21. századi osztálytermet, ahol diákjaink már az újszerű, hozzájuk szabott módszerekkel fognak tanulni. Amikor már mi készítünk nekik oktatóvideókat, amiket majd ők is otthon, esetleg tabletteken, okostelefonokon útközben néznek meg. S majd ők is megoldják az általunk készített tudásellenőrző teszteket. S mindezek után az osztályteremben már nem a régmúltat idéző, frontális oktatás megy, hanem egy interaktív, mozgalmas, gyakorlatias tudásmegosztás jelenik meg. Ez lenne az a bizonyos, tükrözött, vagy fordított osztályterem, ahol a diákok második otthonukra lelhetnek. Lehet, hogy most még utópisztikusnak tűnik a megvalósulás, ám ha merünk nagyokat álmodni, álmaink megvalósulást nyerhetnek.
Lassan a nyár végéhez közeledünk... Előttünk egy új tanév kezdete... Én már lassan a visszaszámlálást kezdem el, hiszen nyugdíj előtt a hajókürtök közül az utolsó háromból most a második hangzik számomra el. Hátam mögött olyan tíz esztendőt tudhatok, amelyik sok-sok kurzussal volt tele. Hálát adok az Égieknek, hogy olyan tanulási kedvvel áldottak meg, amivel szinte száguldva repültem egyik képzésről a másik fele. Tíz évvel ezelőtt könnyeim potyogtak, mert a számítógép elé kényszerültem, s még a billentyűzetet sem ismertem.  De sok-sok segítséggel, lépésről-lépésre építkezve kezdtem megbarátkozni a három "bűvös betűvel": IKT, azaz információs és kommunikációs technológia, s immár elválaszthatatlan barátokká válva teszem dolgom, fejlesztem  segítségével a rám bízott gyermekeket. Bizton mondom, függővé nem váltam tőle, mert életemnek nem ez az egyetlen értelme. Viszont tudom, szükségem van rá, hogy örömpedagógiám teljes legyen. 
Nyári napjaimban rendezgettem dolgaimat, az évek során összegyűjtött anyagaimat. Szinte ámultam azon, hogy mennyi minden fért bele az elmúlt évek történéseibe. Tudom, nem illik és nem szokás hosszú önéletrajzot írni. Így nyugdíj előtt két évvel már nincs is igazán szükségem erre. Ennek ellenére a mellékletben igyekeztem minden olyan dokumentumot feltölteni, ami őrzi élethosszig tartó tanulási kedvemet. Nem titkolt vágyam, hogy biztassak, bátorítsak, inspiráljak vele másokat, hogy éljenek a tanulási lehetőségekkel, mert jó, mert fiatalon tart, mert örömöt szerzek vele másoknak, és magamnak. 
Íme:


Cv esp-europass-20160823-dr ujhelyinészeverényi-hu from Szeverényi Irma

 Az elmúlt tíz év talán legfontosabb eseményeit igyekeztem Örömpedagógia nevű blogomban megörökíteni. Rendezgetéseim során jöttem rá, hogy éppen a Fordított osztályterem MOOC kurzusáról nem írtam még. Így röviden, summázva csak annyit, hogy jó volt, remek volt! A képzés részletezése nem fér bele e mostani bejegyzés keretébe. S ha mégis valakit érdekelne közelebbről is a témakör, akkor két blogbejegyzést ajánlok szívből számára. Mindkettőt olyan pedagógus írta, akit éppen a kurzusok során ismertem meg, s lettünk kollégákból baráti testvérek. Az egyik pedagógus Tóth Reni, aki így ír a kurzusról: http://bit.ly/2bNcp66.  A másik kedves barátnőm és kollégám, Tuboly Rita a következőképpen foglalta össze a kurzus élményeit: http://bit.ly/2bhzHyW
A magam részéről csak annyit: beadandóm, saját, kis elkészített oktatóvideóm s a hozzá tartozó óravázlatom ez volt:
 
   



 

Fordított osztályterem from Szeverényi Irma

 
S még a 2016/2017. tanév becsengetése előtt is volt egy élményszerű találkozás augusztus 17-én. Ugyanis meghívást kaptam Gyarmathy Éva egynapos kurzusára, amelynek lényege  az általa készített, külföldről adaptált Kognitív Profil Teszt alkalmazási lehetősége volt:

  Kezdődjék hát az új tanév! Minden Kedves Ismerős és még nem ismert Kollégámnak kívánok sok erőt, kitartást, jó kedvet a tanításhoz! S ha valaki elé  akadály gördülne, hát így gondoljon erre:


"Azokból a kövekből, melyeket utunkba gördítenek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk." (Széchenyi István)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése