"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?"

Szeretem a twittert használni... Szeretek "csipogni" és "csipogásokat" hallgatni....

Igaz, néha elröpül 1-2 óra velem, de nem bánom, mert a legújabb, legfrissebb pedagógiai hírekről értesülök néhány kattintás segítségével. Az egész világot magába foglaló tág tér ez, amelynek révén  benne lehetünk a "vérkeringésben". Így kis hazánk szűkös keretein túl is kitekintve, megérthetjük a pedagógiában, gyógypedagógiában végbemenő innovatív fejlődésmenetet. Sokáig csupán egy "sávon" értem el  Twitter csatornámat, és olvastam  azoknak rövid üzeneteit, akiket érdeklődési körömnek megfelelően bejelöltem. De ma már tudatosabban használom a hashtagok segítségével. Azaz tematikusan gyűjtöttem össze mindazok elérhetőségét, akik számomra igen fontos üzenettel bírnak. Így a  Kódolás Órája oldalát, a diszlexia hashtagját, valamint a MinecraftEdu elérhetőségét is figyelem, hiszen rendkívül érdekes, ahogyan ezt a játékot egyre többen alkalmazzák oktatási eszközként világszerte. 

Igaz, angol nyelvű hírek ezek zömmel, de ha valaki nem is érti ezt a nyelvet, az is tud tájékozódni a fordítóprogramok segítségével. Ezen felül beszédes képek, videók sorozata jelenik meg a hírfolyamokban, amelyekhez nem is szükséges a nyelvismeret. 

Bejegyzésemet most a diszlexia témakörével foglalkozó oldal ihlette meg. Felettébb tudok örülni annak, ha megerősítést kapok gyógypedagógiai tevékenységemmel kapcsolatban. Évek óta látom, érzem, közelről a terepet szemlélve, hogy mekkora segítség lehet, lehetne a diszlexiás gyermekeknek és egyéb sérültséggel küzdő, akadályozott tanulóknak, ha használhatnák a modern technológiát a tanulás során. Sajnos a hazai gyakorlat nehezen tudja örömmel üdvözölni ezt a forradalmian új törekvést. Egyrészt a már sokat emlegetett eszközhiány az iskolákban nem engedi meg, hogy pl.laptop segítségével jegyzeteljen, vagy írjon dolgozatot a tanulásban akadályozott gyermek az órán. Másrészt többen aggódnak amiatt, hogy ha számítógépet használ egy írással, olvasással küzdő tanuló, akkor nem fog tudni manuálisan megtanulni helyesen írni, olvasni. Ha valakiben ilyen kételyek merülnének fel, annak bátran merem ajánlani a twitter hírfolyam diszlexiára vonatkozó napi szintű használatát. Adott esetben percenként jelennek meg a különböző országok pedagógusaitól, gyógypedagógusaitól sőt professzoraitól olyan örömteli tapasztalatok, amely szerint a diszlexiabarát iskolákban bátorsággal alkalmazzák a gyermekek között a modern technológiát. Számos app, alkalmazás segíti őket abban, hogy értelmi képességeik megmutatását, tehetségük kibontakoztatását ne gátolja olvasási, írási nehezítettségük.

Jártamban-keltemben több intézményben is megfordultam az elmúlt években. Igyekeztem kapcsolatot teremteni azokkal a pedagógusokkal, akiknek tanítványai, mint SNI-s gyermekek, hozzám járnak egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Próbáltam biztatni őket több esetben, hogy adjanak lehetőséget ezeknek a súlyos tanulási nehézséggel küzdő gyermekeknek a tanórai számítógép használatához, hogy tudjanak ennek segítségével jobban lépést tartani a többiekkel. Többször azt a választ kaptam, hogy hogy magyarázzák el az osztálynak, hogy az adott kisdiák miért használ laptopot az órán, és egyébként is, hogy néz ki, hogy ő számítógép segítségével dolgozik, a többi pedig nem. Én erre általában azt válaszoltam, hogy úgy vélem, ez rajtunk, pedagógusokon áll, hogy miként tálaljuk a gyermekek elé ezt a problémát, és majd a gyermekek ehhez igazodva tudnak alkalmazkodni a helyzethez. S ha csak néhány évtizedet visszarepülünk történelmünkben: a kis Bice-bóca a mankójával lépegetett a többi, szaladgáló, egészséges gyermek között, akiknek nem volt szükségük ilyen támogató eszközre. Most pedig a tanulási akadályozottsággal küzdő gyermekek számára ugyanilyen "mankó" lehetne egy laptop, ha támaszkodhatnának erre, a számukra akadálymentes környezethez, és nem szenvednének órán, hogy nem győzik az írást, olvasást. 

Abban a reményben vagyok, hogy hazánkat is eléri csakhamar a "friss áramlat", és egyre több pedagógus, gyógypedagógus kap ellenállhatatlan késztetést arra, hogy osztálytermeikben a segítő technológiákat alkalmazza. Mint utazó gyógypedagógus, legfőbb vágyam, hogy az integrált körülmények között tanuló, sajátos nevelési igényű kisdiákok végre megkaphassák ezt a jogos, számukra igen fontos, tanulási akadályozottságaik enyhítését szolgáló segítő eszközt. Külön öröm számomra, hogy egyre több Szakértői véleményben tanácsolják a számítógép kisegítő eszközként való használatát. 

Végül egyetlen cikket ragadok ki a sok közül, amit a Twitteren olvastam, s amely bátorítja a pedagógusokat a modern technológiák osztályszintű alkalmazására, kiemelten a diszlexiás és más egyéb tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára. A cikk címe:"Kedves Tanárok! Miért nem használjátok a segítő technológiákat a tanteremben?" Az írás elérhetősége s a fenti kép forrása: http://bit.ly/1vakke5 

A Twitteren a következő hashtagokkal vagyok jelen: #Örömpedagógia, #Joy_Pedagogy

S a következő hashtagok szerint olvasom a a napi, szinte percenként megjelenő, legfrissebb szakmai híreket: #HourOfCode, #dyslexia, #MinecraftEdu