Igencsak felgyorsultak az események Anyahajó Stúdiós életünkben mióta megalakult Minecraft klubunk. Eddig is benne volt programunkban a játék már évek óta, de most, mivel főszerepet kapott a "nagy projekt", szinte "bocrai juhokként" tört ki karámjából a kis sereg... Nem kis erőfeszítésembe telik, hogy navigáljam a történéseket, hiszen az addig megszokott, páros foglalkozások helyett már hétfőnként ajtómon kopogtatnak a "nagy építő mesterek", hogy tovább fejlesszék építményeiket. De - még mielőtt bárki azt gondolná, hogy: "igen, sajnos ez az a a bizonyos játékfüggőség megjelenése", - bizton állapítom meg, nem erről van szó. Sok-sok megfigyelés és tapasztalás után mondhatom, hogy gyermekeink elementáris erővel szabadságra vágynak, ahol szabadon alkothatnának. Ez azonban nem azt jelenti, hogy magukra hagyjuk őket, Sőt! Nagy szükség van jelenlétünkre, hogy pedagógiai célunkat elérjük sikeresen. Számtalan felvétel összegyűlt már tarsolyomban az elmúlt hetek alatt, amiket szinte percenként kellene elemeznünk ahhoz, hogy megértsük, ez a játék egy fantasztikus oktatási , nevelési lehetőség! Ehhez azonban elsődleges szükséglet részünkről a gyermekek iránti szeretet. Ebből fakadóan a gyermeki lélek mély ismerete, valamint a részünkről megnyilvánuló nyitottság, tanulási vágy, amely az alázat hozadéka.
Eme kis bevezető után rátérek programunk következő kihívására, amely egy könyvborító elkészítése volt. Anyahajó blogunkban hirdettem meg következő heti projektünket.
A foglalkozások alatt készült több órás videó felvételből, most néhány percet ragadok ki, amely - hitem szerint - érzékelteti, milyen sokrétű fejlesztési lehetőség rejlik a játékban, ha mi is szervesen részt veszünk abban. Mivel gyógypedagógus vagyok, így elsődlegesen ilyen értelemben kutatom, vizsgálom a Minecraft játék fejlesztési lehetőségét. Már több ízben is említettem , leírtam blogomban ez irányú tapasztalataimat, de most gazdagítom listámat az elmúlt hetek megélt közös játéktevékenységei után. Az eddig megélt tanítvány-pedagógus baráti kapcsolat meg sem közelíti azt, ami a játék során megvalósult kisdiákjaim és közöttem. Ott voltam velük egy világban , saját avatar testemmel, esetlenül, botorkálva közöttük. Építés helyett jobb híján kameráztam őket, mert másra nem voltam képes. S ők csodás segítőimmé, barátaimmá váltak a játékban, és annyira élvezték, hogy most ők azok, akik a tudást nekem átadják. Így megyünk tovább az úton... Segítve egymást kollaboratív módon egy csodálatos új világban... Rajtunk, pedagógusokon múlik, hogy a kezünkbe kapott eszközöket áldássá tudjuk-e tenni kis diákjaink számára, vagy magukra hagyjuk őket a száz veszéllyel teli digitális világ tengernyi áradatában.
Eme néhány gondolat után három videót kínálok fel azon olvasóim számára, akik valóban érdeklődnek a Minecraft játék oktatási-nevelési lehetőségei iránt. Az első két felvétel a könyvborító készítés néhány mozzanatát örökíti meg. Döbbenetes volt számomra az a kreativitás, továbbgondolás, hogy egy egyszerű feladatot milyen más és más ötletekkel valósították meg a gyerekek. Boldog voltam, mert mindenki mást gondolt el, és ez a szabadság szárnyakat adott számukra az építésben. Nem is sorolom tovább az élményeimet, hiszen bízvást remélem, hogy a felvételek elviszik mindenkihez a valódi üzenetet.
Következzen hát az első felvétel:
És jöjjön a második:
A harmadik pedig egy rövidke bemutató a gyermekek projektproduktumaikról:
Tudom, sokan féltik gyermekeiket az online játékoktól. Jogosnak tartom én is, hiszen számtalan veszélynek vannak kitéve. De ha idejekorán velük vagyunk, s az úton együtt indulunk, megvan a remény ahhoz, hogy ne károsodjanak, hanem épüljenek a modern technika-adta lehetőségek által. Csak mi ne adjuk lejjebb a szintet a jó és szép értékeket illetően, és akkor talán lesz eredménye erőfeszítéseinknek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése