Igen, véget ért egy fejezet... Egy gyönyörűen szép, munkás, küzdelmes életszakasz. Hatvannégy éve járom földi pályafutásom, amelyből tizenhét év adatott arra, hogy a gyógyító pedagógia területén dolgozhassak. "Kosaram" gazdagon megtelt ajándékokkal. Mindmegannyi maradandó élmény.
S hogy gyermekeket , felnőtteket ismerhettem meg , a legfőbb érték és ajándék.
Hálás szívvel köszönöm a Társakat, akiket nekem adott a Sors ezen évek alatt. Hálás szívvel köszönöm a sugárzó gyermekszemeket, amelyek minden körülményben segítettek és emeltek.
Hálás szívvel köszönöm azoknak, akik vállalták, hogy velem együtt hajózzanak. Hálás szívvel köszönöm az "ellenszelet", amely edzetté tette lelkemet, testemet. Neveket most nem említek, hiszen kifogynék a szóból, ha mindenkiről szólnék, aki tevékenységemet segítette, személyiségfejlődésemet előrevitte.
Köszönöm szépen a megtisztelő díjat, a szeretetet!
Igen, én most elbúcsúzom, de csupán csak egy tekintetben.
Szakmai tevékenységemet befejezvén, szálláshelyemet a Balaton mellé helyeztem...
A munkát nem hagyom abba, csak éppen egy vadonatúj munkaköri leírást tarthatok kezemben.
Az Égiektől kaptam, amely egy álom megvalósulása. Régóta dédelgetett tervet szövögettem, hogy egyszer Párommal a Balaton mellé költözhessek, hogy hajlékunkban a fáradt vándorok megpihenést, felüdülést nyerhessenek. Szívből , szeretetből és nem üzleti nyerészkedésből gondoltuk mindezt.
S talán ennek köszönhetően vagyunk immár balatonvilágosi lakosok, ahova szíves szeretettel várjuk kis és tágabb Családunk tagjait a négy évszak bármelyikében.
A fenti három fénykép eredete: https://www.facebook.com/groups/DTHtanaricsoport/, ahol sok Kedves Pedagógustársam köszöntött a Díj alkalmából. Ez úton köszönöm szépen Mindenkinek, aki velem együtt örül a kitüntetésnek. Közülük Főző Attila szavait idézem:
Fülöp Hajnalka pedig ezt írta hozzászólásában:
