Immár az 5-ik kihívás teljesítéséről is hírt adhatok, ami igen nagy öröm számomra. Amint már az előzőekben is említettem, mi nem informatika szakkör , avagy informatika óra során tanuljuk a kódolás alapjait elsajátítani , hanem egy gyógyító pedagógia keretében történő komplex személyiségfejlesztés során. Így hát a célmeghatározásom sem az, hogy programozó gyermekeket bocsássak útjukra. Viszont a fejlesztés komplexitását ideális módon szolgálja egy modern, a gyermekekhez közelálló játékos, tanulási környezet. Ilyen lehetőség a Minecraft EDU is, amely - nem győzöm hangsúlyozni - számos részképességet fejleszt komplex módon. Nem beszélve az emocionális hátteréről, amely lehetőséget nyújt egy különleges , tanítvány és pedagógusa közötti meghitt kapcsolatra, amelynek valóságos terápiás hatása van. Ennek némi érzékeltetésére hoztam blogomba a most következő, bő öt percet. Főző Attilától és még sok más, elismert digitális pedagógiát gyakorló pedagógustól hallottam számtalanszor, amit én magam is vallok, hogy önmagában a digitális eszközök használata nem jelenthet célt és megoldást a ma bajban lévő pedagógiánkat illetően. Az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia kiválóan szolgálhatja megújult pedagógiai módszertanunkat, ha személyiségünk, elhivatottságunk, szakmai tudásunk, gyermekek iránti szeretetünk segítő eszközeként visszük be kelléktárunkba őket.
Adrikám lesz főszereplője a most következő bő, öt perces videónak. Látható a fenti képen, hogy kezét kezembe téve figyeli, olvassa az ötödik kihívás kódsorait. Lehet, hogy majd nem is a kódsor marad meg emlékezetében, hanem az, hogy Irma néni mellett ülve, kezét fogva oldotta meg a feladatokat. ...
Ide is illik, amit már több ízben is idéztem blogomban:
Ide is illik, amit már több ízben is idéztem blogomban:
A felvétel utolsó részében a háttérből szólal meg Barnikám, aki Édesapjával, Zsolttal együtt átvette Szabó Imrétől és Izsák Dávidtól , segítő Kollégáimtól a kódsorok megírását. Barni már a 6-ik kihíváson dolgozott ekkor, hiszen mindig előre kell mennünk a megoldásokban, hogy a gyerekek számára én magam is érthető módon mutassam be a soron következő küldetést. Barni minden szabad pillanatát, sőt - halkan mondom - még a nem szabadot is - nálam tölti, csakhogy a robotépítésen és a kihívásokon dolgozhasson. Nem mindig zökkenőmentes eme részvétel, hiszen a kötelező iskolai gyakorlatok néha sérülést szenvednek. De hát ő szegénykém minden percet még ki akar használni , amíg, az ő számára menedékül szolgáló és a sikerélményt hozó Anyahajó Stúdió, Irma nénivel együtt az ő szolgálatára állhat . Tudja, nyugdíjba vonulásom miatt ez már csupán néhány hét ...
Barni csodás módon dolgozza ki - önmagát fejlesztve - a soron következő kihívások kódsorait. Mérnökinformatikus Édesapjával karöltve, vele konzultálva lesznek készen a végső megoldással. Szívem repes, mert látom, hogy a digitális eszközök megfelelő használata milyen módon segíthet akár egy család kommunikációjában, itt például édesapa és fia viszonylatában. Példaértékű számomra , ahogy segíti kisfiát édesapja, sőt, ahogyan elismeri tudását egy-egy problémás helyzet megoldását illetően. Barninak sok baja van az iskolával, ezt itt, és most el kell, hogy mondjam... De ebben a vonatkozásban nincs egyedül , hiszen sok-sok sorstársa volt és van... Itt csupán egy remény éltet, és nem hagy szomorúságban. Napvilágra jött ugyanis napjainkban egy könyv, amelynek szerzője Horgas Tamásné, Zsuzsi, pécsi életem egyik közelálló, baráti ismerőse. A könyv címe: "Sikeres magyar diszlexiások" . Tudom, Barni sikeres magyar diszlexiás, - egyelőre, még sajnos csupán az én szememben... De reményem erős, hogy szülői és pedagógusi támogatással, megértéssel sokak előtt is nyilvánvaló lesz a Csengeri Barnabásban rejlő kincs, tanításra alkalmas személyisége...
Íme az ígért néhány perc, amelyben az ötödik kihívás teljesítése jelenik meg:
Az 5-ik kihívás részletezése megtalálható ITT, azaz az Anyahajó Stúdió nevű digitális osztálytermünkben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése