Talán nem véletlen, hogy többen és több fórumon is írtak az elmúlt napokban lezajló Digitális Nemzedék Konferenciáról. Ha egy mondattal kellene jellemezni a nap eseményét, akkor ezt mondanám: " kiszabadult a szellem a palackból". Igen! Hiszen az előadások sorozata egyértelműen azt igazolta, hogy valami forradalmian új indult el a pedagógia területén. A kutatások eredményei, valamint a terepen aktívan dolgozó pedagógusok tapasztalatai összecsengve azt bizonyítják, hogy nincs idő a késlekedésre. Kezünkben van a megoldás kulcsa , csak élnünk kellene vele. S ha nem lesz elég bátorságunk ehhez, akkor csak egyre súlyosbodó bajoknak nézünk elébe. Azt ugyanis talán mindannyian tapasztaljuk, hogy valami nincs rendjén, valami nagyon "kicsúszott a kezünkből". Megszokott tanítási módszereinkre egyre több diákunk mond határozott nem-et. Valljuk be, hétköznapjainkban olykor-olykor csak "sötétben tapogatózunk", keresve a megoldást , a tanítványainkhoz vezető utat. Azonban bizton állítható: látni a fényt az alagút végén! Vannak ehhez segítők, fáklyavivők, akik mutatják az irányt, a jövő iskolája felé.
Mint gyakorló gyógypedagógus, kiváltképpen örültem Gyarmathy Éva kongresszusi előadásának, aki olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyekről én is hasonlóan vélekedtem, csak eddig nem volt igazán bátorságom papírra vetni mindezt. Ezért hát először is abból a cikkből idézek, ami az Oktatási Hivatal Portálján jelent meg. Tasi Katalin így ír többek között:
Gyarmathy Éva pszichológus nemrég Ki van kulturális lemaradásban? című cikkében a következőket írta a mai kor gyermekeiről, akik egyszerre néznek filmet az interneten, közben esetleg chatelnek, ráadásul még telefonálnak is. „A digitális korban az agyat elárasztják az ingerek, és az ennek megfelelő feldolgozásra formálódik. A digitális bennszülöttek könnyen dolgozzák fel változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint digitális bevándorlók, viszont módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek…rövid intuitív többcsatornás tevékenység a természetes közeg, hosszabb egyirányú módszeres tevékenység megterhelő.”
Mit jelent ez az oktatás gyakorlatában? Azt, hogy ők másképp tanulnak, és ennek megfelelően másfajta oktatási módszereket is igényelnének, mint a korábbi generációk. A pszichológus szerint a gyerekek élményigénye kielégül, de az idegrendszerük nem kap elég ingert a fejlődéshez. „Virtuális világban virtuális képességekkel fejlődnek” – írja Gyarmathy. Majd megállapítja: „Hamarosan ráébrednek majd a szakemberek, hogy megváltozott képességei miatt valamilyen mértékben az összes digitális bennszülött sajátos nevelési igényű, vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség, és nem címkézésre.”
Mit jelent ez az oktatás gyakorlatában? Azt, hogy ők másképp tanulnak, és ennek megfelelően másfajta oktatási módszereket is igényelnének, mint a korábbi generációk. A pszichológus szerint a gyerekek élményigénye kielégül, de az idegrendszerük nem kap elég ingert a fejlődéshez. „Virtuális világban virtuális képességekkel fejlődnek” – írja Gyarmathy. Majd megállapítja: „Hamarosan ráébrednek majd a szakemberek, hogy megváltozott képességei miatt valamilyen mértékben az összes digitális bennszülött sajátos nevelési igényű, vagyis ennek megfelelő tanításra van szükség, és nem címkézésre.”
Félelmetes arra gondolni, hogy mi, a fejlődésben megrekedt pedagógusok "termelnénk ki" azt az egyre sokasodó különböző F kódokkal ellátott sajátos nevelési igényű gyermeket?! Látva a szülők aggódó, kétségek között vergődő állapotát, súlyos felelősséget érzek e tekintetben. Az elmúlt években többféle munkakörben is tevékenykedtem a gyógypedagógia területén. Most jelenleg utazó gyógypedagógusként fejlesztem az integrációban oktatott, sajátos nevelési igényű gyermekeket. Így van időm , hogy egyénileg megfigyeljem őket, s a személyre szabott fejlesztést a lehető legjobb eszközökkel végezzem. Megdöbbentő tapasztalatom, hogy a súlyos tanulási nehézséggel, magatartászavarral, hiperaktivitással, netán autizmussal diagnosztizált gyermekek milyen hihetetlen módon megváltoznak, ha a foglalkozások során az IKT (információs és kommunikációs technológia) eszközeit "bevetem". Azok a készségek, amelyek látszólag nem működnek esetükben, egy ilyen virtuális környezetben biztonsággal megmutatkoznak. Ilyenkor gondolok bele abba, hogy micsoda meglepetések lennének a diagnosztikus mérések során, ha a vizsgálandó gyermekek mérését digitális eszközök segítségével végeznénk el. Nagy örömmel láttam a IV. Oktatás Informatikai Konferencián, hogy komoly előrelépések vannak ebben a tekintetben.
Visszatérve az IKT-val való fejlesztésekre, óráim során sokszor megdöbbenve tapasztalom, hogy ezek az úgynevezett "papiros gyermekek" olyan digitális tudás birtokában vannak, hogy mi bevándorló pedagógusaik csak tanulhatunk tőlük. Foglalkozásaim leggyönyörűbb pillanatai,amikor ők okosítanak ki engem valami olyanra, amit ők már biztonsággal tudnak.
Aki egy kicsit is bepillant az utazó gyógypedagógusok tevékenységébe, kissé rémüldözve tapasztalja a szinte megoldhatatlannak látszó problémákat. Kevés a státusz, de egyre sokasodik a kódokkal ellátott fejlesztésre szoruló óvodás és iskolás gyermek. Nem kívánom "túldramatizálni" a dolgokat, de szívem szerint most "megkongatnám a vészharangot". Meggyőződésem, a szemléletváltás 24-ik óráját éljük meg. Ha akarjuk, ha nem, a most születő, és felnövekvő nemzedék a digitális nevet viseli. Előbb, vagy utóbb ezek a gyermekek a számítógép elé ülnek. S ez az idő egyre inkább az "előbb" kategóriába tevődik. Nem véletlenül helyeznek nagy hangsúlyt a szakemberek a korai fejlesztésre. Ez ugyanígy vonatkozik a digitális képességek témakörére is. Ha időben nem segítjük felcseperedő gyermekeinket a számítógép helyes használatára, akkor már az esetleges rossz alkalmazásokról nagyon nehezen tudjuk leszoktatni őket. Ezért merek bátorítani minden óvodavezetőt és óvoda -pedagógust, hogy merjék eszköztárukba engedni az információs és kommunikációs technológiát, akár az interaktív táblát is. Megfelelő szakmai tudással, megfelelő adagolással forradalmian új módszereket vihetünk be napjaink pedagógiai gyakorlatába. Talán elmúltak azok az idők , amikor félve, akár titokban kellett alkalmaznunk a jobbnál-jobb oktatási szoftvereket. Vannak, akik már jó előrementek, de bármikor, bárkinek szívesen segítenek az IKT használat tekintetében.
Tudjuk, hiszen hányszor hangoztatjuk: nem az eszköz az első, hanem a pedagógus személyisége. Tehát megtartva a jól bevált hagyományos eszközeinket, ötvözzük módszertárunkat a vadonatújjal! Hitem és meggyőződésem, hogy ennek hamarosan kézzelfogható eredménye lesz. Látom a fényt az alagút végén: csökkenő számú szakértői véleménnyel ellátott gyermek, ám egyre sokasodó, különleges adottságokkal rendelkező, tehetségét gyönyörűen kibontakoztató ifjúság a körünkben!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése