Szeretek örömről hírt adni... S hogy kinek, mit jelent az öröm, ez manapság meglehetősen széles skálán mozog. Akinek módszertárába beépült az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia, de nincs hozzá megfelelő eszköze, annak ugye hatalmas öröm lehet, ha egy pályázaton három használt számítógépet nyerhet. Igen, most magamról beszélek... Az elmúlt év szeptemberében ugyanis utazó gyógypedagógusként többek között egy olyan oktatási intézménybe kerültem, ahol az IKT-hoz tartozó eszköztár bizony meglehetősen szegényes... Persze jönnek ilyenkor a biztató tanácsok: "Csináld számítógép nélkül a foglalkozásaidat, hiszen úgy is remekül fejlesztheted a gyermekeidet!..." Én ilyenkor már nem állok le vitázni, mint évekkel ezelőtt a vadonatúj megismerésének hevében, hanem csendben odébb állok, keresve, kutatva a megoldást. Fontos megjegyeznem, hogy nem becsülöm le elődeink szakmai tudását. Ismerem, hiszen tanultam, és ma is folyamatosan olvasom a szakirodalmat. De amikor egy világ változik meg körülöttünk drámai gyorsasággal, akkor nem késlekedhetünk sokat mi, pedagógusok sem. Végérvényesen lemaradhatunk, ha nem tudjuk adaptálni tudásunkat modern világunk elvárásai szerint.
Ha pl. tudom, hogy egy Szakértői véleményben megfogalmazott több fejlesztendő területet komplex módon, együttesen, ráadásul játékosan, örömöt szerezve hogyan valósítható meg, és ehhez ideális az IKT, a web 2.0. eszközeinek számtalan, csodás lehetősége, akkor nem fogok visszamenni, és a mai gyermekek számára szinte emészthetetlen, unalmas módszerekkel sulykolni szétszabdalva az egyes elmaradott részképesség területek fejlesztő feladatait. Így hát lelkem nem ismert akadályt... Szoktuk mondani: "Én elmegyek akár a Miniszterelnökig is..." Ha hozzá nem is mentem el, de felkerestem többek között egy internetes oldalt, amelynek http://szivesseg.net/ a neve. Ez egy olyan kis közösség, ahol szerény felajánlásokat tehetünk másoknak, azaz kipótolhatjuk egymás sokszor napi szükségleteit. Volt már gyakorlatom benne, hiszen több éve regisztrált tagja vagyok a szivesség.net-nek. Bátran megkérdeztem, van-e valakinek használt, ám működőképes számítógépe, amit a gyógypedagógiai fejlesztéseim során használni tudnék a gyermekek között. Másnap kaptam is választ egy barátságos fiatalembertől. Ő ugyan nem tudott számomra gépet adni, de felkínált egy pályázati lehetőséget. Nem tétováztam sokat, rögvest megírtam pályázatomat. Néhány hét múlva egy szép napon levelesládámban örömhírt olvasok: "Kedves Irma! Örömmel értesítem, hogy a kérést a vállalat Társadalmi felelősségvállalásért felelős bizottsága elfogadta és vállalatunk hozzá kíván járulni az intézmény működéséhez 3 db használt PC ajándékozásával..." Mondanom sem kell, a hír bearanyozta napomat... Még néhány levélváltás történt az ajándékot felkínáló dunavarsányi IBIDEN Hungary Kft. vállalati titkárával, és egy szép napon sor is került a három számítógép ünnepélyes átadására. Barátságos perceket töltöttünk együtt az ajándékozókkal. Friss pogácsa és üdítőital mellett meghallgattak egy verset, amit az egyik hozzám járó fiúcska, Balázs mondott el számukra. Két felvétel is őrzi e nap örömteli eseményét. Íme:
Kedves Irma!
VálaszTörlésTeljes szívemből gratulálok. :) Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is szívesen veszik majd birtokukba az új gépeket.
Nagyon jó ilyen örömökről olvasni:)
Köszönöm kedves Rita!
VálaszTörlésValóban örülnek a gépeknek, de fontos, hogy velük, mellettük legyek a használat során. Számukra így kerek egész a foglalkozás.