Egyéni fejlesztés képszerkesztővel

http://edmypic.com/picadilo/

Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a kezünk alá kerülő gyermekek nem igazán szeretnek a tanításnak csupán passzív, befogadó résztvevői lenni. Ők alkotni, építeni, konstruálni kívánnak az ismeretszerzés folyamatában. Ehhez kiváló segítség számunkra a web2.0 gazdag eszköztára. Csupán a megfelelő alkalmazást kell ügyesen kiválasztani az internet adta lehetőségek tárházából, és a fejlesztési területeket figyelembe véve, az adott tanuló számára egy gondosan előkészített tanulási környezetként kell felkínálnunk az éppen akkor szükségesnek vélt programot. Ezután mi már csak háttérből kísérjük, facilitátorként segítve őt, ha megakadna az alkotás során. A sokféle lehetőség közül nagyszerű fejlesztőóra "kerekedhet" egy képszerkesztő program használatával. Ha először mi magunk végig megyünk a szerkesztés mindmegannyi variációján, tapasztalhatjuk, hány és hány részképesség fejlesztése rejlik egy ilyen munkában. Tudom, mert már több ízben is tapasztaltam, hogy szeretnek a gyerekek képet szerkeszteni. Főleg, ha saját magukról készített fotót csinosítgathatják, szépíthetik. A lassabban tanuló kisdiákok esetében gyakran probléma a szerialitás képességének hiánya. Egy képszerkesztésnél pl. sok mindent kell megjegyezni, hogy mi mi után következik. De ez csupán egyetlen a sokfajta képességfejlesztés lehetőségei közül. Kreativitásuk, alkotófantáziájuk, esztétikai készségük, gondolkodásuk,  matematikai készségük, szövegértési készségük, írásbeli szövegalkotó képességük, síkbeli tájékozódási képességük komplex módon, és legfőképpen élményszerűen fejleszthető. S ha angolul írt programmal dolgoznak a gyermekek, az adott esetben pompás angol gyakorló órának is megfelel. Megtanulhatják pl. az online szótár használatát. Angol szókincsük gyarapodhat ebben a számukra izgalmas elfoglaltságban. 

Csupán egy ötletként szerettem volna átnyújtani a most talált képszerkesztő programot, amelyet ki-ki osztályfokának, és tanulócsoportjának megfelelő módon használhat fel az oktatás színesebbé tétele céljából. 

Ahogy ráleltem a kis szerkesztő alkalmazásra, mondhatom, eljátszottam vele egy darabig. A szerkesztés lépései során egy csokor részképesség fejlesztési lehetőséget gyűjtöttem össze. Ahogyan már írtam az előzőekben , úgy most is megerősítem, nem kell félnünk attól, ha kisdiákjaink játékként élik át tanóráinkat, fejlesztő foglalkozásainkat. Lehet, hogy így még több ismeretet elsajátítanak, mintha szétszabdalva okítanánk őket, külön-külön szedve a feladatokat részképességeiknek megfelelően. S nem utolsó sorban, tennünk kell annak érdekében, hogy ne teherként éljék meg diákjaink az iskolai éveket, hanem gyönyörű, örömteli időszakként idézhessék majd fel sok év múltán is  diákéveiket.