TehetségSáv minden gyermek számára

http://sni-tst.eu/tarsaink

Utazó gyógypedagógusként járva-kelve iskolákban, óvodákban igen sok különleges gyermekkel találkozik az ember. Vannak, akik a Szakértői Bizottságok által különféle kódokat kaptak, de vannak, akik ilyesfajta kódot nem viselnek, ám van valami  furcsa, a többségtől eltérő a viselkedésükben. Kategorizáljuk azután őket. Vannak SNI-s, azaz sajátos nevelési igényű gyermekek, s vannak a BTM-esek, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek csoportja. Aggódó szülők, felelős pedagógusok gondoskodnak azután a sokirányú fejlesztési lehetőségről, hogy valamiképpen csökkenjenek, s legjobb esetben megszűnjenek az eltérő fejlődésből fakadó hátrányok, akadályoztatások. Ez így rendjén is van, csak akkor szokott kicsit kérdővé válni a tekintet, amikor a rám bízott gyermekek fejlesztését egyfajta tehetségnevelésnek nevezem. Sokak számára ugyanis  nehezen képzelhető el ez a program a gyógypedagógiai fejlesztésben. El kell, hogy mondjam: nem szeretem igazamat erősítgetni, mert a viták, szóharcok nem jó hangulatot szülnek. Inkább azon vagyok, hogy keresek, kutatok, s ha nemzetközileg elismert szakemberek munkásságában gyakorlatomat igazolni látom, azt boldog örömmel nyugtázom.

Talán nem vitatja senki Dr. Gyarmathy Éva, a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos főmunkatársának, szakpszichológusnak szaktekintélyét. Ezért hát nagy örömömre szolgált, amikor kicsit közelebbről megismerve a gyermekek között végzett tevékenységemet, meghívott az általa vezetett Sajátos Nevelési Igényű Tehetségeket Nevelő Tanácsába munkatársnak. Ezen kívül a TehetségSáv is felkínálta számomra az együttműködést, amely szintén a tehetségnevelés szolgálatában tevékenykedik. 

Meg is írtam rögvest programomat,  gyakorlatomat, amelyben kifejtem, hogyan is képzelem el a tehetségsegítést egyéni fejlesztéseim során. 

http://www.tehetsegsav.hu/node/204

Mindezek fényében nem győzöm hangsúlyozni, milyen kincs került a kezünkbe  modern technológiánk következtében. Az IKT, azaz az információs és kommunikációs technológia, a web 2.0 eszközei hatalmas ablakot nyitottak meg számunkra a gyógypedagógia területén. A sok akadállyal telt gyermekek olyan akadálymentes pályát kaptak ezáltal, ahol nemhogy behozhatják hátrányaikat, hanem olyan tehetségcsírák mutatkozhatnak meg, amelyekkel kiemelkedő eredményeket érhetnek el, s kaphatják meg a többség részéről méltán kiérdemelt elismerésüket. Persze ehhez még van tennivaló bőségesen. Alapvetően a szemléletváltás szükséges, amelyben pl. természetszerű lehet majd, hogy egy integrált körülmények között oktatott gyermek tanórai segédeszköze a laptop lehessen. Csak zárójelben jegyzem  meg, hogy sok helyen ez már természetes egész osztálytermi vonatkozásban is. 

El kell ismerni, nem könnyű út az ilyesfajta tehetségnevelés, hiszen tudjuk, a számítógép valóban függőséget okozhat, kárt tehet, de nem csak a sérült , hanem az ép gyermekek körében is. 

Ezért tartom járható útnak azt, hogy nem tiltással próbáljuk megoldani a veszélyhelyzetet, hanem a kis "palánta" idejekorán történő ápolásával, gondozásával, nevelésével segítjük fejlődésében. Mi tudjuk azt, ha megtanuljuk, utánajárunk alaposan, hogy melyek azok a programok, fejlesztőjátékok, amelyek segíthetik elmaradt részképességeik fejlődését, s ezzel együtt az addig nem is sejtett, bennük rejlő tehetségük kibontakoztatását. Nap mint nap tapasztalva ennek az útnak valamennyi örömét, de valamennyi nehézségét, egy száz év óta fénylő sugároszlop erősíti lépteimet, hogy akadályoztatásaim ellenére meggyőződésemben ne hátráljak meg. Ez pedig a nagy reformpedagógus Mária Montessori gyermekszemlélete, amely többek között ezt is vallja:

"Nincs még egy ilyen kor, amikor a gyermeknek nagyobb szüksége lenne az értelmes segítségre, és minden, ami akadályozza a kreatív tevékenységben a tökéletesség elérésének esélyét csökkenti."

Álmaim iskolája egy olyan hely, ahol ezt az értelmes segítséget megkaphatja az ott tanuló kisdiák, és ezáltal  semmi nem akadályozza őt kreatív tevékenységében. Már-már azt hittem, ebben az évben rálelek, amit már több mint egy évtizede keresek... Ugyanis nagy örömömre szolgált, hogy többek között a XIV. kerületi Heltai Gáspár Általános iskolába is járhatok egyéni/ kiscsoportos fejlesztésre. Évek óta tudomásom van arról, hogy Montessori szemléletű oktatás folyik az intézményben. Nagy várakozással tekintettem tehát az első látogatás felé. Nem tudtam ugyanis, hogy az iskola vezetői mennyire nyitottak az innovatív pedagógia felé. Azaz, merik -e bátorsággal beemelni a manuális Montessori didaktikai eszköztárukba a modern technológia mindmegannyi arzenálját. S ha igen, akkor vajon megvan-e hozzá a technikai eszköztár, a rendszergazda közelsége, a terem biztosítása. S a találkozás után, ahogy mondani szokás: "egyik szemem sírt, a másik meg nevetett". Nevetett, mert a fogadtatás reményen felüli volt, hiszen az Igazgató és Igazgató helyettes asszony teljes támogatásukat biztosította munkámat illetően. A könnyek a technikai felszereltség hiányából fakadtak... Pedig most egy vadonatúj közös program előtt állunk, hiszen mind a Heltai Általános Iskola, mind pedig a Zuglói Benedek Elek EGYMI Egyszervolt Bázisiskola lett. Ez annyit jelent, hogy a most megnyíló új Okos Doboz digitális feladatgyűjteményét tesztelni fogjuk a gyermekek között. 

Hála az Égnek, Édes Szüleim megtanítottak kérni és köszönni. Ezért nem restellem most e sorok útján kérésemet közvetíteni: ha valaki tud olyan még jól futó, de már feleslegessé vált számítógépről, hangfalról, fülhallgatóról, vagy akár valamilyen interaktív tábláról, úgy kérem szépen jelezze a következő e-mail címen: szevirma@gmail.com. Tudom, Montessori is megmozgatott minden követ annak érdekében, hogy eszközeit , lehetőségeit megteremtse. S ha ő ezt a maga korában vállalta, száz év elteltével én is merek hinni az emberek jóakaratában. Olyan nemes célt szolgálna a szeretetküldemény, amely sok kisgyermek esélyét nagymértékben növelné. Mivel Bázisiskolaként vállaltuk  programunkban a folyamatos visszajelzést, így az adományozók felé is folyamatos lesz a beszámolóm, amelyet e blog keretében biztosítani fogok.

Mint eddig is tettem: hiszek, remélek és szeretek... Így bízom abban, hogy anyagi, technikai hiányaink nem lesznek céljaink elérésében akadályaink...