A kódolás mágikus világa a Minecraft EDU-ban - Kihívás 1.

Elindultunk hát a nagy útra, a kódolás varázslatos világába!

Szokásomhoz híven bekapcsoltam kamerámat, amelynek eredménye egy  20 órai foglalkozásról szóló, 3 órás videófelvétel. Ennek a nagy terjedelemnek az a magyarázata, hogy általában megfelejtkezünk arról, hogy az állványon lévő  gép működik. Így nem kis munka itthon ekkora anyagból megszerkeszteni egy rövidített filmecskét, ami hű képet adhat az Anyahajó Stúdiós életünkről. Igyekszem meghagyni a videóban azokat a történéseket, amelyek mások számára is inspirálóak, hasznosak lehetnek. Így kezdtem bele a most készült filmfelvételek megszerkesztésébe is, amely a 3 órás filmből egy summázott, 26 perc 45 másodperces videó  lett. 

Workshop videókrónikáimat azoknak küldöm szeretettel, akik, vagy el szerettek volna jönni órát látogatni hozzám, vagy kértek előadást tőlem az Örömpedagógiámat illetően. Én mindkét verziótól ódzkodni szoktam, hiszen egy nyílt óra veszélyesen elveszítheti spontaneitását, s a gyermekek aktuális állapota pedig törékennyé teheti a foglalkozás sikerességét. Előadást pedig  - úgyszólván - nem szívesen szeretek tartani arról, amit hitelesen, igazán  a gyakorlat tud igazolni. Még egy jól megszerkesztett könyv sem tudja átadni valójában - meglátásom szerint  - azt a miliőt, azt a foglalkozási létet, amit egy örömpedagógia adhat a gyermekeknek. Ezért folyamodtam az elmúlt  - immár több, mint 10 évben  - ahhoz, hogy a gyermekekkel együtt töltött óráimról videófelvételeket készítsek. Több száz összegyűlt filmecske őrzi tevékenységemet, aminek zömét Örömpedagógia blogomban dokumentáltam, némi magyarázatokkal ellátva. Abban a reményben vagyok, hogy lesznek olyan utódaim, szerényen szólva követőim, akik számára segítséget nyújthatnak ahhoz, hogy saját személyiségüket megtartva, örömpedagógiát gyakoroljanak sok kisgyermek örömére és hasznára.

A most következő videó azt igyekszik bemutatni, hogy egy 21. századi, játékos tanulási környezet milyen ideális lehetőséget nyújt egy IKT-val támogatott, komplex, gyógypedagógiai fejlesztéshez.

Azok az utazó gyógypedagógus Kollégák, akik szinte nap mint nap kezükbe vesznek Szakértői véleményeket, amelyek különböző fejlesztési területeket jelölnek meg,  felismerhetik a film kapcsán is, hogy milyen komplex módon kapják meg mindezt  egy ilyen projekt során a fejlesztésben részt vevő gyermekek. Már több ízben is felsoroltam, mi mindent fejleszt egy jól kiválasztott projekttörténet, de itt is kiemelem talán a leglényegesebbeket.

Aktuális, a gyermekek érdeklődési körének megfelelő, játékos tanulási környezetben, informális módon fejlődhetnek elmaradt részképességeik. A Minecraft EDU játéka során kiemelten a térszemlélet, a téri orientáció,  az irányok megtanulása, a szerialitás, a szem-kéz koordináció, valamint számos kognitív képesség fejlődhet. A matematikai gondolkodástól elkezdve az esztétikai érzékeken át az angol nyelvtanulásig, majd a szociális tanulás nem kis mérföldköveit is megjárhatják a multiplayerben játszó diákok. Úgy, mint az együttműködést, a konfliktusmegoldást, a kooperációt, a mások segítését. 

S talán a legnagyobb hozadéka az efféle eszköz- és módszertannak az, hogy lehetőség nyílik a tehetségek felfedezésére még azoknál a gyermekeknél is, akik esetleg súlyos tanulási és magatartászavarral küzdenek. Ezért fontos, hogy a gyógypedagógia területén is alkalmazzuk a legmodernebb eszközöket. A kódolás, programozás, a robotika világa egyre nagyobb tért hódít már most az iskolákban. A jövő pedig szinte kiszámíthatatlan újdonságokat tartogat számunkra. S vannak sajátos nevelési igényű gyermekek, nem is kevesen, akiknek ez a világ közel van gondolkodásukhoz, agyi tevékenységükhöz. Tehát, ha ezekre a pozitívumokra helyezve fejlesztjük őket, akkor sikeres jövőt alapozhatunk meg esetükben.

S hogy örömpedagógia legyen ebből, a saját személyiségünk megfelelő mivoltán felül lényeges, hogy valamiféle "játszótársakká" váljunk a mellettünk ülő gyermekeinknek. S ha nem félünk ettől, hanem képesek leszünk újra gyermekekké válni, az ismeretátadáson felül, valami kivételes szeretet-kapcsolatba kerülhetünk velük. 

A videó első perceiben Andris és Matyi között ültem. Amíg Matyi felfedezte a terepet a Code Builder világában, addig Andris igyekezett első kihívását teljesíteni. A gyakorlat azt bizonyította, hogy annyira különböző szinten állnak a hozzám járó kisdiákok, hogy még a párban haladás is akadályokba ütközik, különösképpen a mostani, a kódolás alapjait tanító projektünk során. 

Tehát az történik, hogy amíg valakivel teljesítünk egy kihívást, addig a másik gyermek valami mást csinál. Ez általában egy kedvenc játéka a tableten, vagy a laptopon, természetesen fülhallgatóval, hogy a tényleges munkánkat ne zavarja. 

A következő percekben Roli és Sebi teljesíti az első kihívást. A Montessori - féle jelszó érvényesül esetükben, azaz: "Segíts, hogy magam csinálhassam!"  Kis útbaigazítás után már hallható is Rolitól: "Tudom! Tudom! Tudom!" Sebi pedig azonnal mondja, ha megérti a tennivalót: "Csinálom!" Velük sem egyszerre haladtam, hiszen képességüknél fogva különböző tempóban dolgoztak.

Zsombi és Adrián következik a filmben ezután. Az ő esetükben teljesen két, különböző személyiségről van szó. Adrián a tőle megszokott, hatalmas elánnal kezdett a kihívás teljesítéséhez. Mindent önállóan akar végezni, de szükséges számára a folyamatos segítség, valamint a  maximális odafigyelés részemről. 

Már írtam arról hogy az egyforma feladatoknál segítségadással  differenciálok. Azaz, akik gyorsabban haladnak, ott inkább a facilitátor szerepet töltöm be. A  lassabban haladóknak pedig szükség szerint adom a segítséget. Így vagyok Zsombival is, aki nagyon hálás, hogy nem kell szorongania, ha nem ért valamit. Megmutatom neki a következő lépést, és már haladhatunk is...

Janka és Panna szintén különböző egyéniség, akik azonban szintén nagyon igénylik a személyes törődést. Kétféle tempóban dolgoznak, így náluk sem válik be a szigorú együtt-haladás kívánalma. Janka ki is mondta, hogy  már a második kihívásnál tartana, ha egyedül haladhatott volna... Ez komoly tanulság volt a jövőt illetően számomra.

Viktor és Domi következik a sorban, akik egyértelműen külön kategóriába tartoznak. Így már azonnal  külön, először Viktorral teljesítettük a kihívást, annak sokrétű feladatát magába foglalva. Öröm számomra, hogy a kis Ügynök alakja, nézése, gyors mozgása  megnyerte mindenki tetszését, hiszen többen is cukinak nevezve őt kacagtak, amikor gyors-léptekkel teljesítette feladatát.

Domi érdeklődéssel figyelte magyarázatomat, kezem járását, amikor mutattam számára a kihívás részletes feladatát. Ő még nem képes önálló tevékenységre, de nyílik értelme, és lassú léptékben ugyan, de ő is képes haladni saját tempójában.

Végül Marci és Ádám látható a videó végén. Őket is segítenem kellett a játék során, de tudom, hogy profitálnak abból is, ha én mutatok be számukra valamit. Ezt évek során tapasztaltam is. Hiszen egy gyermeknevelés során is van olyan, amit többször is megmutatunk, hogy miként kell valamit csinálni, miglen azután gyermekünk azt  önállóan megteszi.

Amikor Marci teljesítette kihívását, a tabletet kérte. Kedvenc ügyességi játékával foglalatoskodott, amíg Ádámmal teljesítettük az első próbát. Rendkívüli módon igyekszik Marci saját teljesítményét megdönteni, amit sikerült ezúton is megtenni. Ezt is hallhatjuk majd a film során.

A felvételben háttérből Barni is meg-megszólal. Ennek az az oka, hogy a Stúdió egyik sarkában, ráérő idejében kreatív hobbyjának hódol, azaz kedvére építhet robotkészleteinkből. Azzal a kéréssel engedtem ennek teret, hogy a 9 hetes projekttevékenységünk ideje alatt készítsen elő számunkra a még hátralévő kis időnkre valamilyen izgalmas projektet. Természetesen őt is lencsevégre veszem olykor-olykor, és majd alkalomadtán felvételeimet be is mutatom. 

Nos hát, következzék a film, amely a kódolás mágikus világába vezet be bennünket, ahol az első kihívást teljesítették a gyermekek:

Projekttevékenységünk részletei Anyahajó Stúdió osztályblogunk oldalán ITT olvasható.